HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 h o l l i s








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 03, 2016 3:43 am

Hollis Burstyn
trust me i can take you there

● becenév: Holly, Holls
● születési hely, dátum: 1997.07.11, Beacon Hills
● kor: 18
● faj: Kitsune(ocean)
● nemi identitás: Heterószexuális
● play by: Alexis Ren
● karakterfajta: jelen

cicus ● nyau ● nyem ● nyuu
you're still have all of me

Nem igazán tudom mit lehet mondani akkor, ha valaki rákérdez arra milyen is lennék valójában. Az emberek nagy százaléka még rá sem talált önmagára, nemhogy szavakba tudja önteni milyennek is véli magát. Az pedig már teljesen más tészta, hogy a legtöbb ember félreismeri saját magát, hazugságok kelepcéjébe kergeti önmagát, s addig sugdossa magának ugyanazt, ameddig el nem hiszi a kegyes fikciót. Nos, így, ha már ilyen bizonytalan voltam magamban, kezdeném a küllememmel, hiszen azok tényeken alapulnak, relatívokon ugyan, de azokon. Nap barnította bőröm van legtöbbször, ám van amikor fehérebb, mivel télen nem igazán olyan a helyzet, hogy meg tudjam oldani ezt, természetellenesen pedig nem bírom. Nem természetes szőke, hátközépig érő hajam van, ami legtöbbször inkább lágy hullámokban hullik a vállaimra és hátamra. Nagy, mélybarna szempáromnak szép keretet adnak hosszú szempilláim, felettük pedig szépen ívelt szemöldökeim találhatóak. Ezenkívül karakteres arcomon pedig egy átlagos orrocska található, no meg szép ajkak. Alakom irigylésre méltó, azt hiszem, mivel vékony, de mégis domború ahol szükséges, s meglepően hosszú lábakkal rendelkezem, így nem vagyok annyira alacsony sem. Magasnak azonban nem nevezném magam. Öltözködésemben nem igazán van említésre méltó, mindig követem az éppen megszokottat és divatosat, de annyira nem érdekel, hogy mindenképp kitűnjek a tömegből. Ó, és a smink, arról még nem ejtettem szót. Nem szoktam túlzásba vinni, de szeretek elbíbelődni vele. Szerintem... ennyi elég is. Csak rám kell nézni.
Ez a "tömeglánynak" nevezhető külső pedig egy annál összetettebb lelket rejteget, vagy nem rejteget, mindegy hogyan nevezzük. Meglepően nyugodt természet vagyok, de ez csak addig tart, ameddig nem zökkentenek ki a saját is komfortzónámból, mert akkor szinte robbanok. Hangulatingadozásnak szokták hívni, én pedig csak annyinak, hogy gyorsan reagálok a hülyeségre. De ez csak egy jellemző a sok közül, így lépjünk a következőre, ami... Hát, hogy is mondjam, szeretek szórakozni, mint a legtöbb fiatal. Szerintem azzal nem is volt addig gond, ameddig nem kerültem, hát ezt is hogy máshogy nevezhetném, rossz társaságba. Ott szoktam rá jó pár dologra, például a rendszeres alkoholizálásra, a cigire, és, bár a fűre nem lehet, nem nagyon vagyok hajlandó lemondani róla. Nem nagyon hallgatok ebben másra, okaim vannak arra, hogy folytassam és ne bánjam meg ezeket a káros szenvedélyeket. Szóval, van egy éjszakai, és egy nappali énem. Ó, és rettentően ragaszkodó vagyok, ha valaki belopja magát a szívembe, és ezt elérni egyáltalán nem nehéz, sajnálatos és szerencsés módon. Ez áldás és egyben átok, mert így az is előfordul, hogy olyan kerül közel hozzám, akinek nem kellene. Azonban, olyan embereket volt szerencsém megismerni ezáltal, akik egy életre nyomot hagytak bennem. Őket sosem fogom elengedni, csak akkor, ha ők akarják azt.
Ha olyasvalakiről vagy olyasvalamiről van szó, akit nem kedvelek, vagy kicsit negatívabb érzést táplálok felé, nem biztos, hogy vissza tudom fogni magam, hogy ne mondjam ki. Szóval, az is egyértelmű ebből adódóan, hogy elég szókimondó vagyok, ha valami nem tetszik, azt az ember arcába fogom mondani, nem érezve megbánást. Kicsit meggondolatlan talán, de őszinte. Az pedig nagy kincs, azt hiszem... Bár mostanság inkább nem az. Nekem végül is nyolc, csak nekem jó legyen. Végül is, egy minimális szinten önzőnek is mondhatnám magam, sokszor nézem a saját javam a dolgokból, de előfordul, hogy másokat helyezek előre. Helyzetfüggő ez is, mint sok minden, bár már mondtam, hogy fogalmam sincs milyen lehetek valójában. Szóval, inkább hagyjuk ezt az egészet. Úgyis kiderül, ha tévedtem magammal kapcsolatban.

when i was younger...

Az éj leple alatt éppen nem a legjózanabb állapotomban bukdácsoltam az egyik meglepően keskenynek és követhetetlennek tűnő egyenes utcán, ahol le sem kellett egyszer sem térnem, mégis arra gondoltam mindjárt jobbra kanyarodom. Csak a hátam mögül hallottam a tompított hangerejű zenét, néhány részeg örömtől, vagy éppen haragtól fűtött ordítását, csak már elég messze voltam ahhoz, hogy ne rázzon meg. No, meg elég bátor is ahhoz, hogy azt gondoljam simán le tudok nyomni bárkit, csak jönnie kell. Elég sötét volt, csak az épp még ki nem égett utcai lámpák fénye adott megvilágítást, hogy a szórakozók épségben hazaérhessenek, anélkül, hogy egy bokorral közelebbi kapcsolatba kerülnének. Pedig a természetet szeretni kell, mindig ezt hajtogatják, amikor meg valaki a fűben alszik, azt leszidják. Ezt sosem értettem. Rózsabokorral is ismerkedtem már, nagyon kedvesen fogadott, bár nyomot hagyott egy ideig. A rohadék.
Szóval, éppen nagyon haza tartottam, bár nem tudtam mennyire fogadnának nagy szeretettel ott. Az egyenes útnak is egyszer vége van, így lefordultam egy másikra, hogy hazajuthassak, mert már tényleg otthon akartam lenni. Nem pártolják ezt, hogy csak úgy lelépek egy éjszakára és részegen érek haza, de most nem vettem be semmit, ezt értékelhetnék. Egy csoport idegen volt arra, azt így felismertem, mivel annyira nem voltam kiütve. Persze annyira már megvolt az egész, hogy nyugodtan odamenjek, vagyis inkább elmenjek a zajos társaság mellett. Mikor meg melléjük érkeztem, rájuk sem bagóztam, mert el voltam foglalva azzal a ténnyel mennyire vicces is, hogy a bal lábam után teszem a jobbat, és nem tudom megint a balt, mert szép esés lenne belőle ilyen állapotban.
Nem is tudom melyik személytől, de valamelyik megszólított valami cukorszirup literrel a nyakba becenévvel, amit valószínűleg nem az egyik Cartoon Network lógójához hasonlítható fogsorral rendelkező férfinek üzent, így nagy nehezen hátrafordultam, hogy mit akarhat. Természetesen mi mást akarhatott volna, mint pár forró percet, amit amúgy máshogy nem tud megszerezni, mivel úgy néz ki, mintha már egyszer megemésztették volna, csupán visszakerült az életbe. No, mivel itt megálltam, nem nagyon akartam tovább haladni, hanem figyeltem, ahogy dicsérgették milyen szép is vagyok, mennyire puha a bőröm - amit mellesleg meg sem érintettek, de gondolom olyan kiéhezettek voltak már, hogy nekik minden puha -, meg mennyire kívánatos vagyok. Csak üveges tekintettel figyeltem azt, aki épp beszélt, az arcomra pedig kiült az érdektelenség, majd sarkon fordultam és indulni készültem, ügyelve arra, hogy az egyensúlyom az uralásom alatt maradjon.
Akkor pedig olyan visszarántást még nem tapasztaltam, majdnem hanyatt estem basszus. Eléggé megijedtem, ennek pedig hangot is adtam egy sikoly kíséretében, majd mikor már a ruháim alá akartak benyúlni, igyekeztem minél hangosabban segítségért kiáltani, mert hát nagyon nem tetszett nekem az egész dolog, s annyi józanság megvolt, hogy érzékeljem a helyzet súlyát.
Már elbúcsúztam, és felírtam a nevem a halottak listájára, legalábbis a megerőszakoltékra biztos, mikor egy fájdalmas nyögést hallottam magam mögött, majd egyre többet, de egyszerűen alig mertem hátrapillantani. Majd mikor az erőszakoskodó kezek eltűntek rólam, könnyeimet nem elnyelve fordultam meg lassan, óvatosan, s egy magas alakot pillanthattam meg. Remegtem, nem nagyon tudtam hogyan viszonyuljak hozzá, a külseje elrettentő hatást keltett, de mégis, akárhogy nézem; megmentett. Nagyokat pislogtam rá, mozdulni sem tudtam, remélve, hogy ő megszólal.
Miután megbizonyosodott arról, hogy fizikai bajom nem esett, csak a lelkivilágom omlott össze darabokra, azt mondta hazakísér, én pedig örömmel fogadtam el ezt az ajánlatot. Még mindig reszkettem a sokktól, közel húzódtam hozzá, hogy biztos ne essen bajom, mert elég megrázó volt a mai estém. Mikor pedig hazaértünk, behívtam, hogy ne legyek egyedül, és bár nem igazán ismertem, furcsán megbíztam benne, bár nem igazán neveztem volna bizalomnak, csak akkor úgy tűnt. Egy biztos, Rowan megmentett valamitől, ami miatt tartozom neki. S ami miatt számíthat rám, bármiben.

Ezóta az este óta rengeteget változott minden. Rowan eltűnt, nem is nagyon kerestem, hiszen miért is tettem volna? Nem alakult ki közöttünk semmi olyan dolog, ami miatt hiányzott volna, vagy különleges helyet foglalt volna el a szívemben. Éltem az életem tovább ugyanúgy, kerestem az igazit, mint a velem egykorúak, bőszen, kevésbé aktívan, de úgy körülbelül ennyi. Azóta nem igazán történt bármi is, "csupán" annyi, hogy hónapok óta valami furcsa történik velem. Családom rókának nevezi, én betegségnek, mert fogalmam sincs mi folyik bennem, s nem is nagyon akarom tudni. Rowan pedig... újra felbukkant, de nem tudom. Bajtársak lennénk? Fogadott testvérek? Egyszerűen nem tudok dűlőre jutni vele.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 03, 2016 6:37 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Pandus! *-* úúú
Csodaszép pofit választottál, ezt már megtárgyaltuk eg, párszor, és azt is, hogy imádlak, tehát ezzel nem húzom az időt :3
A jellemzésed imádtam, teljesen visszaadtad a lány kinrzetét, ha nem lenne róla kép, akkor is neg tudnám mondani, hogy nézhet ki ez a lány. A másik része a jellem is tetszett, szép kerek mondatokkal volt megfogalmazva, ahogy az előtörténeted is, csak úgy ittam s szavakat. Jót nevettem a fogas Cartoon Network-os logós hasonlatodon, és érdekes lett.
Nem húzom tovább, foglalj pofit, irány játszani, Rowan már biztosan nagyon vár *-*

Vissza az elejére Go down
 
h o l l i s
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: