• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Birdie Rayner










avatar



Vas. Ápr. 03, 2016 12:40 pm
Vendég
Vendég



birdie rayner
you are the only exception

● becenév: birdy, madárka
● születési hely, dátum: 1998. 04. 20. Beacon Hills
● kor: 17
● faj: chimera, vérfarkas - banshee
● nemi identitás: hetero
● play by: amanda steele
● karakterfajta: jelen

numnum ● numnum ● numnum ● nyuff
you're still have all of me

Az embert sokszor skatulyázzák be, amiatt, ahogy kinéz, nem szokta érdekelni őket, hogy valójában ki is vagy, és milyen is vagy. Annyira tolják feléd, a saját gondolataikat és a szerintük helyes erkölcsi formákat, hogy szépen lassan, te magad is elkezded azt hinni, amit ők. Ha szőke hajad van, hülye vagy, nem lehetsz okos, nem lehetnek olyan gondolataid, amik értelmesnek tűnnek, és még saját akaratod sem lehet. Nem vagyok természetes szőke, ezt bárki megmondhatja, hiszen hajtövemben fellelhető eredeti hajszínem, ami olykor-olykor kikukucskál, ha festeni épp nincs kedvem. Eredetileg egyenes szálú barna hajam van, de volt már platina szőke, lilásabb, és ehhez hasonló színárnyalatokat is használtam már, csak azért, hogy feldobjam kinézetemet. Nagy kék szemeim vannak, nem az az óceán kék, valamilyen hidegebb árnyalatú, inkább hasonlít a jéghez, mint az óceánhoz. Mondták már, hogy ijesztő, mert van akit megijeszt, de én szeretem, mert legalább nem mindennapi látványt nyújt, kevés ilyen szem van, ebből én kettőt is birtokolok. Ajkaim teltek, nem túlságosan, csak annyira amennyire szükséges és még jól is áll, pár egy ideig nem nagyon tudtam becsukni teljesen a számat, mert szükségem volt fogszabályzóra. Egy időben mindenki szemében én voltam a fogszabályzós, csúnyácska lányka, amiért sokat kaptam, mindig beszóltak, és megaláztak, csak azért, mert a ruháim nem olyanok voltak, mint az övé ruhájuk, hajamat sem úgy hordtam. Elterveztem, hogy megmutatom nekik, hogy más vagyok, és semmivel sem többek nálam, és ezt bebizonyítottam azzal, hogy teljesen megváltoztattam a külsőm, és már inkább olyan vagyok, mint ők. Remélem tetszik nekik.

Amint megváltozik valaki külsője azonnal más véleménnyel vannak róla, és úgy hiszik, hogy meg is változott. Én nem változtam, semmiben sem, mindent ugyanúgy teszek, ugyanúgy mondom, nekik mégis most szimpatikus lettem és szerintük könnyebb szerethető, mint eddig. Minden a külső, a belső sosem ért semmit. Pedig én ugyanaz a kissé hiperaktív lány vagyok, aki voltam, nincs szükségem semmire, ahhoz, hogy pörögjek, és ilyen állapotban mindenkit magammal akarok ragadni. Társasági lénynek nem mondanám magam, de ha valakik vannak a közelemben igyekszem társalogni velük, és nem kirekeszteni magamat. Szeretek beszélni, sőt nagyon sokat is tudok, ez tud eszméletlen idegesítő is lenne, de hiszen mindenkinek vannak ilyen dolgai, van aki a körmét rágja, más rángókort kap, és szexelő robotokra csinálja, mert ezt zenének és táncnak csúfolják. Nem vagyok divatkedvelő, nem szeretem ezeket a zenéket, sokkal szívesebben hallgatok Pretty Recklest, vagy Fall Out Boyt, valahogy jobban átjönnek azok a számot, mint a többi. Kíváncsi természetem sosem lepleztem, érdeklődöm minden ismeretlen iránt, legyen szó a dohányzásról, a szikláról a vízbe ugrásról, vagy egy új ember megismeréséről. Nem félek az új dolgoktól, lehet, hogy ezért is kóstoltam meg a polipot, de miután megtudtam, hogy van Polip Pornó a japánoknál, órákon keresztül mostam ki a számat. Nem szeretek senkit sem sírni látni, és zavarjon el az illető akármilyen undok módon én makacsul ott maradok, mint valami pióca, de az eszembe vésem minden szavát, hogy később is emlékezzek rá. Jó a memóriám, arra büszke vagyok, ha már másra nem is, hiszen egy nevet és egy arcot együtt akár évekig tudok megtartani, így lehet, hogy amíg én felismerem a régi ovis társaimat, addig ők elmennek mellettem, mint az idegenek. Sosem hibáztattam senkit ilyenért, nem szokásom megharagudni, ha mégis akkor mindenkinek menekülnie kellene, mert az én haragom bizony csúnya, akkor is ha nem tart sokáig, egyszerűen képtelen vagyok haragtartásra, pedig igyekszem.

when i was younger...


I saw my daddy cry
And curse at the wind.
He broke his own heart and I watched
As he tried to reassemble it
Április közepe volt, amikor életemben először láttam az apámat sírni. Nem volt nagy dolog, vagyis ő azt mondta nem az, én pedig elhittem neki, pedig nem kellett volna. Alig múltam Hét éves, azt hittem apu sosem hazudna nekem, és ha baj lenne azonnal elmondaná nekem, de nem így volt, pedig én szentül hittem benne. Ez volt az első alkalom, hogy csalódtam benne, mert nem mondta el sírásának valódi okét, ami anyám lelépését jelentette. Sosem voltam vele jó viszonyban, nagyon nem is hatott volna meg, akkor sem így történt, csak érdeklődtem, hogy: Akkor ki fonja majd be reggel a hajamat? vagy Mi lesz, hogyha szülői értekezlet lesz? Oda apukák sose mennek, most le fogunk maradni mindenről? Nem érdekelt, hogy miért ment el, hogy hova ment, vagy egyáltalán visszajön-e, csakis az érdekelt, hogy ki fog nekem segíteni. Önző gondolataim voltak, nem pedig olyanok, hogy akkor én hogyan is segíthetnék apának, de egy hét évestől nem szabad sokat várni, nem igazán gondolkozik előre. Később persze megtudtam, hogy egy másik férfi volt a dologban, egy olyan aki többet keres, és akinek a gyerekei mind elit iskolákba és óvodákba jártak, emellett már most tudnak több nyelven, mint én valaha fogok. Mindig is egy pénzsóvár ribanc volt, nem tudott egy helyen maradni, és mindig magát állította előtérbe, plusz elvárta, hogy mások is őt helyezzék oda. Egy jó dolog volt benne, mindig befonta a hajam reggel.

And I've always lived like this
Keeping a comfortable distance.
And up until now I have sworn to myself
That I'm content with loneliness.
A szülinapomon megint egyedül voltam. Az április anyám lelépése óta egy olyan hónap, amikor apám magába zuhan, én pedig itt maradok magamban, és ünnepelhetek. Persze felköszönt, meg család bulit tart is, de én már unom őket, hogy a nagyi szinte már csak vonszolja magát, a torta mindig ugyanaz a csokis, és látom, ahogy megfogyatkozik a családom. Először anyám lépett le, abban az évben nem is volt szülinapom, aztán a nagypapám meghalt, míg végül a nagymamám is, csak apai ágon maradt meg a nagymamám, aki szintúgy az utolsókat rúgta. Ha ez mind nem lett volna elég, az is beárnyékolta az ünneplést, hogy várólistán voltam, mivel májelégtelenséget diagnosztizáltak nálam nem is olyan régen. Az étrendemet is teljesen megváltoztatták emiatt, sőt minden életkörülményemet is, mindennek sterilnek kell lennie, semmilyen fertőzés nem kerülhet a közelembe, különben a halálomat is okozhatják. Mindenkit sajnálkozott és a szomorúság lepte el őket, míg én széles mosollyal fogadtam mindent, hiszen tudtam, hogyha erősen küzdök nem hallgatok meg, apának pedig csak én vagyok, nem hagyhatom magára.
Maybe I know somewhere deep in my soul
That love never lasts.
And we've got to find other ways to make it alone.
Or keep a straight face.
A sötétség ami testemet ellepi, és próbálja uralni, érzem, hogy gyengülnek el a tagjaim, és lábam próbálja felmondani a szolgálatot, de én nem hagyom neki. Küzdök, mint mindig, nem adom meg magam annak a nyugodtságnak, és fájdalom mentes létnek, amivel a halál kecsegtet engem. Nem akarok gyenge lenni és megadni magam neki, de mégis, az egyik pillanatról a másikra éreztem, ahogy a térdeim megremegnek, és a padlón találják meg azt a támaszt, amire képesek lennének maguktól is, csak nem ilyen állapotban. A térdeim találkozása után, a kezeim is megismerkedni a puha, porhanyós talajzattal, ami végül arcomra, és hajamba is kerül, amint minden elsötétül, és elvesztem önmagam.
Egy hang suttog a fejemben, kér, hogy menjek vele, és ne hagyjam magára, míg egy másik, kicsit hangosabb nem engedi, hogy elmenjek. A halkabban könyörög a segítségemért, és én megindulok felé, nem akarom, hagyni, hogy bárki segítség nélkül maradjon. Érzem, hogy egyre mélyebbre süllyedek önmagamban, és nem találom a kivezető utat, egészen addig, amíg egy éles fájdalom bele nem hasít a nyakamba, és ránt vissza oda, ahonnan nem is olyan rég elmentem. Egy arc az első amivel szembe találom magam, nem túl barátságos, de barna szemei kisebb melegséget árasztanak felém, amire most van szükségem. Nehezemre esik, de végül ráveszem a lábaimat arra, hogy úja engedelmeskedjenek nekem, emiatt egy ideig minden jó, aztán előtörnek a hangok.


A hozzászólást Birdie Rayner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 06, 2016 5:48 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Ápr. 04, 2016 8:08 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Sorin *-*
Örülünk neked nagyon, főleg Danny, végre nem kell azt hallgatnunk, hogy te még mindig nem vagy itt Very Happy
A jellemed tetszett, ahogy az is, hogy megváltozott, de ez érthető, hiszen elrabolták, és szinte teljesen átnevelték szegény srácot.
A játékos példád is tetszett, igazán érdekesre sikerült, hiszen betekintést nyertünk abba, hogy sok alfa bizony nem különbözik annyira nevelés alatt.
Nem nyafogok tovább itt, nyomás foglalózz, Danny már vár, játssz, és kíváncsi vagyok arra a lányra :3

Vissza az elejére Go down
 
Birdie Rayner
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Gyorsan száguldó hűs patak partján - Marion & Birdie
» Run, baby, run - October, Ville & Birdie

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: