HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Marisa Lynn Lewis








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Vas. Ápr. 03, 2016 3:16 pm

Marisa Lynn Lewis
Trust? Years to earn, seconds to break

● becenév: valakik Mary-nek hívnak, de a Marisa-t jobban szeretem
● születési hely, dátum: 1992. Mar. 12., Los Angleles
● kor: 24
● faj: hunter
● nemi identitás: biszexuális
● play by: Amanda Seyfried
● karakterfajta: jelen

Rose ● 17 ● Ingrid Hart ● 4 vagy 5 év
you're still have all of me

Egy ártatlan arc, szőkés, enyhén barnás haj és szürkéskék szem. Talán ez az első pár dolog, amit a legtöbben észrevesznek rajtam. Valószínűleg azért nem a magasságomra vagy a testalkatomra figyelnek fel az emberek, mert előbbi teljesen átlagos, az utóbbi pedig annak látszik. Na de inkább vágjunk bele a részletekbe. Mint már említettem, a hajam szőke, enyhén barnás, ami a hátamon középig ér. Ugyan elve göndör és hullámos között van, bár rengetegszer kiegyenesítem. Emellett szoktam frizurákat is csinálni, viszont legtöbbször csak befonom, mert az a legegyszerűbb. Szemem szürkéskék, ami mindenkire gyanúsan és hidegen néz. Magasságom 171 cm, ha jól tudom, de nem igazán számít ez nekem. Testalkarom teljesen normálisnak tűnik, bár sokkal izmosabb vagyok, mint azt bárki is hinné. A vadász élet erőssé tett. Öltözködésben nem vagyok válogatós, de ha edzek, vagy harcolok, jobban szeretem a kényelmes dolgokat. A ruhatáramban tényleg mindent meg lehet találni, a szoknyától az acélbetétes bakancsig bármit. Még csak a színekben se vagyok finnyás. Ékszereket nagyon nem hordok, csak nagyon ritkán, viszont van egy nyaklánc, ami mindig a nyakamban lóg és az anyámé volt. Sminkelni sokszor szoktam, de nélküle is teljesen magabiztos vagyok. Tetoválásom nincsen és nem is tervezek, szerintem feleslegesek.
A hétköznapokban kedvesnek, ártatlannak, jószívűnek (és még sorolhatnám) mutatom magam. Igazából én egyáltalán nem vagyok egyik se a felsoroltak közül, talán csak a testvéremmel, mivel ő az egyetlen ember, akit szeretek. A szüleim tragédiája után, nem csak testi, hanem lelki edzésbe is kezdtem, ami teljesen megváltoztatott. Szinte minden érzelmemet kikapcsolom, nem nevetek, az arcom meg se mozdul. Csak az éltet, hogy megöljem azokat a dögöket... Igen, lehet mondani, hogy gonosz vagyok, de ez csak nézőpont kérdése. Én inkább eltökéltnek mondanám magam. A cél amit el akarok élni a legfontosabb, és addig nem nyugszom, amíg el nem érem. Még az sem érdekel, kit kell megölnöm érte. Könyörtelennek könyörtelen vagyok, ezt el kell ismernem, de nagyon nem volt más választásom. Vagy megtanultam hogyan kell túlélni, vagy meghalok. Természetesen az elsőt választottam, mivel a bosszút nem engedem el egy hamar. Innen is látszik, hogy mennyire harag tartó vagyok. Ha valaki megbánt, azt nem felejtem és bocsátom meg egy jó darabig. Sőt, általában nem is szoktam megbocsátani. Ha valaki már megtett valamit egyszer, akkor nem fogok adni neki még egy esélyt, hogy újra megtegye. Nevezhetsz ezért bizalmatlannak, viszont én ezt óvatosságnak hívom. A váratlan támadás vagy átverés nem is annyira váratlan, ha mindig számítasz a jöttére. Az érzéketlenségemet odáig nem vittem el, hogy másokat bántsak szóval, annak sosem láttam értelmét. Bár, azt be kell, hogy valljam, a gúnyosság és a hangomban az a bizonyos él, mégis sokszor megbánt embereket. Tudom, sokan azt hinnék, hogy itt majd jön egy nagy de, és mondok valami jót is magamban, viszont átlagos szemmel nézve olyan szerintem nincs bennem. Persze, nekem az eddig felsoroltak is jók voltak, de az nyilván csak számomra igaz. Ami talán még semlegesnek mondható rólam, az a határozottságom és a gyors eszem. Ja, és ezek mellé borzalmasan makacs vagyok, ami szerintem sokszor jól jön.

when i was younger...

Cím: All you get is sweet misery
Zene: Scars

12 éves voltam, amikor történt a dolog. A mai napig is emlékszem minden egyes részletre. Aznap egy tornacipőt, egy világos, már kopott farmert és egy pólót viseltem, amin a Wake me up when it's summer felirat volt olvasható. Imádtam azt a pólót, minden héten legalább egyszer rajtam volt. Épp az iskolából jöttem haza már elég késő volt, ráadásul a semmi közepén éltünk, így eltartott egy darabig amíg hazaérek. Lassan már láttam a házat amikor különös fényt láttam arrafelé. Kicsit gyorsítottam a lépteimen, majd elkezdtem futni, mivel egy női sikolyt hallottam. Méghozzá az anyámét. AZ épületet hamar megpillantottam, ami lángokban égett. Egy pillanatra megtorpantam, majd kétségbeesetten rontottam be az épületbe. Borzalmas hőség és korom csapott meg. A forró levegő a tüdőmbe áramlott és köhögésre késztetett. A szám elé raktam a kezemet és óvatosan haladtam előre, a családom után kutatva.
- Anya? Apa? Jack? - kiabáltam utánuk, de semmi válasz nem érkezett és csak még jobban köhögni kezdtem. A nappali felé vettem az irányt, miközben nagy nehezen kikerültem a tüzet. Még csak fél úton voltam, amikor valakinek a lépteit hallottam az emeletről. Fogalmam se volt, hogy az vajon ki lehetett, így megtorpantam. Ha a szüleim lettek volna, már válaszoltak volna nekem. Ez csak azt jelentette, hogy egy idegen van a házban. Teljesen elöntött a félelem és a szívem hevesen kezdett el verni. A meleget is alig bírtam már és bármelyik pillanatban összefuthattam egy örültél, aki felgyújtotta a házunkat. Pánikolni kezdtem és már azt se tudtam mit csináljak. talán percekig is csak állhattam ott, egy helyben, mire rájöttem, hogy nem kéne az időt vesztegetni. Nagy nehezen nagyjából összeszedtem magam és tovább indultam. Hamar elértem a nappalit és körbenéztem. Pár pillanat alatt meg is láttam a földön fekvő öcsémet, akinek vérzett a feje. Kétségbeesetten odarohantam hozzá és megnéztem él e még. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor meghallottam a szíve dobogását. Szegény még csak 5 éves volt. Nem érdemelt volna ilyen korai halált. Megpróbáltam felébreszteni, de semmi nem használt. A pánik ismét kezdett eluralkodni rajtam, így alig bírtam gondolkozni. Mondjuk nem is lett volna rá időm, mivel ismét lépteket hallottam. Egyre közeledett a hang, így riadtan fordultam hátra, viszont nem láttam többet egy homályos valaminél. Aztán valami fejbe ütött, jött a borzasztó fájdalom, majd elájultam. Fogalmam sincs, meddig voltam eszméletlen, de amire ismét emlékszem, az az, hogy a ház előtti betonon fekszem. Nem voltam teljesen éber és a fejem is borzalmasan fájt, így csak óvatosan néztem körül. Jack nem messze feküdt tőlem, ezért próbáltam elérni a kezét, viszont nem sikerült. Ekkor valaki felém indult, cipője alatt csikorgott pár kavics. Megállt mellettem és leguggolt. Felnéztem rá, bár alig láttam az arcát. Egy férfi volt. Egy nagyon ijesztő férfi. Egy darabig csak nézett rám és vigyorgott, aztán ledobott elém valami láncot. Kis ideig eltartott, mire felfogtam mi is az, majd a felismeréstől könnyek szöktek a szemembe. Ez a nyaklánc mindig is anyám lakában lógott. Most meg ott volt előttem. Véresen.
- A mocsok vadászok meghaltak... vagyis a szüleid. Titeket meghagytalak, mert azért annyira nem vagyok kegyetlen. - addig a pillanatig még sosem hallottam ilyen gonosz hangot. Teljesen kirázott a hideg és halálfélelem volt. Közben minden összetörött bennem. A szüleim meghaltak és nem tudtam csinálni semmit. Ekkor ismét elvesztettem az eszméletemet, majd egy kórházban ébredtem. A nagynéném ült mellettem, és amint meglátta, hogy fent vagyok, beszélni kezdett hozzám. Én egy szavát se fogtam fel, csak meredten néztem magam elé. Éreztem, hogy valami összetört bennem. Valami megváltozott. Abban a pillanatban bosszút esküdtem és megfogadtam, hogy megerősödöm. Nem hagyhattam, hogy valami hasonló még egyszer megtörténjen.


Cím: Got a secret, can you keep it?
Zene: Secret

12 év telt el, és mind a ketten megváltoztunk. Én is és az öcsém is. Én mondhatni (talán) a "rosszabbik" irányba változtam, ő meg szimplán csak egy normális tinivé cseperedett. Őszintén szólva neki normális élete van és fogalma sincs semmiről. Nem tudja mi is történt igazán a szüleinkkel, azt se tudja, hogy vadász vagyok. Tudatlanul éli az életét, de ez így pont jó. Gondolkozás közben elővettem a kulcsaimat és kinyitottam az ajtót. Ledobtam a táskámat és bementem a nappaliba.
- Szia Jack! - köszöntem rá, majd ahogy észrevette, hogy jövök felé, felkapta a dolgait és berohant  a szobájába valami köszönés szerű motyogás közben. Felvont szemöldökkel néztem utána. Tudtam, hogy valami nem stimmel vele, már pár hete ilyen, de ráfogtam a korára. odasétáltam az ajtójához és bekopogtam. Eszem ágában se volt benyitni hozzá, az csak rontott volna a helyzeten.
- Hozok valami kaját lentről. Mit kérsz? - szóltam be hozzá. Türelmesen vártam a válaszára pár percig az ajtójának dőlve, majd végre válaszolt.
- A szokásosat. - nem mondtam erre már semmit, felesleges lett volna. Kisétáltam a lakásból és elővettem a telefonomat. Megkerestem a barátom nevét, majd felhívtam. Csak egy kicsit kellett várnom, és fel is vette.
- Szia Mary! - köszönt bele a telefonba, amire én megforgattam a szemem. Gyűlöltem, ha így hívnak. - Mi a helyzet? - kérdezte teljesen normálisan. Sosem értettem, hogy vadász létére hogyan lehet ennyire... nos, emberi.
- Csak megakartam kérdezni, hogy jössz-e vacsorázni hozzánk. - mondtam teljesen hidegen. Igaz, jártunk, meg minden, de nem igazán éreztem iránta semmit. Kedveltem, viszont igazából azért jártunk, mert a szülei ismerték az enyémet és szerették volna, ha a két család úgymond egyesül általunk.
- Persze. Öt perc és ott vagyok. - ennyivel le is rakta a telefont. Egy kicsit talán örültem, hogy átjön. AZ öcsém vele kevésbé tűnt merevnek, mint velem. Gyorsan rendeltem ételt, majd 20 perc múlva felsétáltam a lakáshoz. Az ajtóban Christopher fogadott, vigyorgó képpel. Köszönésképpen megcsókolt, majd átvette az ételt és én kinyitottam az ajtót. Ő lepakolt a konyhában, megterített, én meg átöltöztem a pincérnői ruhámból. Az étkező felé bekopogtam Jack szobájába, hogy tudja itt van a vacsora.
- Jön az öcskös? - kérdezte tőlem Chris mosolyogva. Leültem a vele szembe lévő székbe és csak némán bólintottam. Kinyílt a szobaajtó, majd csak annyit láttunk, hogy egy alak elviszi a saját ételét és elment ugyan arra, amerről jött.
- Mi van vele? - kérdezte engem figyelve, de én csak az öcsém után néztem aggódva. Mostanában nagyon megváltozott és ez nagyon nem tetszett. Őszintén szólva fogalmam sincs mi is történik, hiszen a lázadó korszaka már rég elmúlt.
- Nem tudom. - mondtam sóhajtva, majd csöndben elkezdtünk enni. Én nem ettem sokat, mert főleg gondolkoztam. Minden lehetőség végigfutott a fejemben, de az igazságtól borzalmasan messze jártam.


Cím: What's your f*cking nightmare?
Zene: Nightmare

Ha Jack tudná mit csinálok néhány kósza éjszaka, amikor azt mondom, hogy éjszakai műszakom van, szerintem soha többé nem állna velem szóba. Sőt, valószínűleg még félne is tőlem. Természetesen teljesen mértékben megérteném, de valószínűleg fájna. Lehet, el kellett volna neki mondanom mindent, amikor már tizen-egynéhány éves volt, de ötletem sincs, hogyan lehet ilyeneket elmondani. Nem mehettem csak úgy oda hozzá ezzel, vagy valami hasonlóval: Figyi! Anyáékat igazából megölték, nem csak baleset volt. Egy vérfarkas tette, amúgy aki véresen adta oda anya nyakláncát. Én meg egyébként vadász vagyok és olyan köcsögöket ölök vagy kínzok meg, mint ő. Na meg még vannak más lények is. Szerintem nem kicsit sokkoltam volna le vele. Bár lehet, hogy ha most tudná meg, akkor sokkal rosszabb lenne. Igazából fogalmam sincs. Jobb lesz neki úgy, ha örökké tudatlan marad. Nagyot sóhajtottam, majd a lánccal kikötözött farkasra néztem. Szememben gyűlölet izzót. Felálltam a székből és kicsit közelebb mentem. "Szegény" rá volt kötve az áramra is, így egy gombnyomással megrázhattam. Már pár órája kínoztam, ezért épp eszméletlen volt. Belerúgtam a lábába hátra feléled, de meg se moccant. Kissé ideges lettem emiatt, így egy óriási pofont kevertem le neki. Szerencséjére erre már újra eszméleténél volt. A feje ugyan lógott már, és igazából a lánc tartotta csak, de nem érdekelt. Válaszokat akartam végre.
- Hol van az Alfád? - felemeltem a fejét, hogy szemtől szembe legyünk egymással. Egy darabig csak némán nézett rám, majd az undorodást láttam meg az arcán.
- Nem mondom meg. - mondta morogva, ami elég viccesen jött le, tekintve, hogy emberi alakjában volt. Elengedtem a fejét és gonoszul elvigyorodtam. Kicsit hátrébb léptem és megnyomtam a gombot. Az egész teste megfeszült a fájdalomtól, sőt, a fogait is összeszorította, nehogy felüvöltsön. Én viszont addig nem voltam elégedett, amíg a mocsok nem ordít fel. Mivel már eléggé ki volt, ez hamarosan eljött. Elégedett mosollyal hagytam abba a kínzást és ismét odaléptem hozzá.
- Mi a neve? - tettem fel egy újabb kérdést, hátha erre válaszol. Ha megint megtagadja a válasz adást, vagy csöndben lesz, akkor örömmel ismét megnyomom a gombot. Lehet, hogy pont egy olyat fogtam ki, akinek sosem fog megeredni a nyelve, de nem igazán érdekelt. Legalább szórakoztam egy kicsit. Egy ideig csöndben volt, majd miután ismét kínozni készültem volna, végre megszólalt.
- Várj! Várj... - mondta halkan és én felé fordultam felhúzott szemöldökkel. Ha mondani akar valamit, akkor gyorsan nyögje ki, nincs sok időm. Lassan fel fog kelni a nap. Picit csak nézett rám, mint aki nem biztos a dolgában, majd egy lemondó sóhaj hagyta el ajkait. Akaratlanul is elvigyorodtam ezen. - Damian. Ez a neve. Ennyit tudok. - mondta ki nagy nehezen. Én egy pillanatig elgondolkodtam, majd kiütöttem a fickót. Mennem kellett már, és ma már nem volt kedvem vért lemosni magamról, így levettem róla a láncokat. Eszméletlenül esett össze a földön és én csak ajánlani tudtam neki, hogy ne akarjon megtalálni. Gyorsan összepakoltam mindent, átvettem a pincérnői ruhámat, majd kimentem az épületből. Most már legalább tudtam annak a mocsoknak a nevét.


Cím: Kiss me with adventure til I forget my name
Zene: Cliffs edge

Valamikor megesik, hogy harc közben én húzom a rövidebbet. Most is ez történt. Rajtataütést akartunk csinálni, aztán a végén már háromszor annyian voltak, mint mi. Nem mondom, elég jól ügyesek voltak, mert sikerült szétválasztani minket egymástól. Fogalmam sincs, hol vannak a többiek, és bár még pár perce Christopherrel együtt menekültünk, most már őt is elvesztettem. Egyedül osontam a fák között, sérülten. Az egyiknek sikerült egy kicsit megkarmolnia, de szerencsére csak egy karcolás volt az egész. A legnagyobb problémám inkább az volt, hogy meghúztam a bokám, a kisebb meg az apróbb karcolások. Már lassan kiértem az erdőből, de még mindig arra figyeltem, hátha meghallok valamit. Vagy végre valakivel összeakadok a vádászok közül, vagy megtalált egy farkas. Nyilván a első esetnek jobban örülnék, viszont, ha megtudnám ölni azt a mocskot, aki megtalál, az hihetetlenül boldoggá tenne. Már láttam az épületet, ahova betudnék menni, mivel elhagyatott. Ahogy a legutolsó fához értem, hozzásimultam, hogy az árnyékban legyek teljesen. Mindent megnézve körbepillantottam, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy a közelben nincs semmi veszély, berohantam a régi házba. Becsuktam magam mögött az ajtót, így szinte teljesen sötét lett. Odabotorkáltam egy székhez és rárogytam. Teljesen kifáradtam, és már csak egy kés volt nálam. Hátam görnyedt a fáradtságtól, arcomat kezeimbe temettem. Fogalmam se volt, mit csinálhatnék. Nem rohanhattam csak úgy vissza, egy darab fegyverrel, mint valami őrült. Én is halottan végezném. Pont úgy, mint a többiek, ha nem tudtak elmenekülni. A gondolkodásból egy apró hang zökkentett ki. Azonnal felpattantam, elővettem a kést, és támadó állásba helyezkedtem. A sötétet kezdtem el fürkészni, de nem láttam senkit.
- Ki van ott? - mondtam teljesen normális hangon. Lehetett ez még bárki, nem kellett, hogy féljek. A kérdésemre először nem válasz érkezett, csak egy lány lépett elő a sötétből. Gyönyörűen nézett ki, még sosem láttam ilyen szép nőt azelőtt. Ámuldozva nézem őt egy darabig, majd rájöttem mit csinálhatok. Nem szabad elgyengülnöm, legalábbis nem most. De bármennyire akartam összeszedni magam, a szívem hangosan dobogott és az idegen szemébe néztem ámulattal. Olyan volt, mintha nem is e földi lenne.
- Nem akarok semmi rosszat. - szólalt meg végül. Hangja hallatán kirázott a hideg. Valamiért egész nap elhallgattam volna a szavait. - Csak segíteni szeretnék, ha nem bánod. - nézett a sebeimre és én csak némán bólintottam egyet. Isten tudja honnan, de előszedett egy elsősegélyt és lerakta egy rozoga asztalra. Szótlanul odamentem, a kést visszaraktam oda, ahol lenni kell, majd felültem az ócska bútorra. Ha külső szemmel láttam volna magamat, valószínűleg nem ismertem volna fel, hogy én vagyok ott. Egy szó nélkül hagytam egy ismeretlennek, hogy ápolni kezdjen. Vagyis megbíztam benne, amit én sosem szoktam. Ő sem szólt egy szót se, mert a sebeimmel volt elfoglalva. Én közben megnéztem minden porcikáját, a testének alakját. A nyakán és az ajkán időzött el a tekintetem a legtovább, mivel azon gondolkoztam milyen jó lenne csókokkal elárasztani mind a kettőt. Szívem egyre hevesebben vert, majd egy halk sóhaj hagyta el a számat, amikor kezével véletlenül hozzám ért, hogy a hajamat elvigye az útból. Tényleg fogalmam se volt mi van velem. Elfeledkeztem mindenről, ami addig történt. A harcról, arról, hogy a többiek lehet nem élnek, és csak a lány töltötte meg az elmémet. Kicsit közelebb hajolt, hogy a sötétben jobban lássa mit csinál, és engem megütött az édes illata. Nagyot nyeltem, és közben le se vettem ajkairól a szemem.
- Kész is. - szólalt meg mosolyogva, és az én arcomon is megjelent valami olyasmi, de akaratlanul. Hátrébb lépett, én meg majdnem utána kaptam, mint egy éhező gyerek az édességéért nyúlt. Elrakta a dobozt, közben végignéztem a kötéseken. Gyönyörű munkát végzett, viszont akkor nem arra gondoltam. Csak az járt a fejemben, milyen volt, amikor hozzám ért a kötözés közben. Testemen meleg bizsergés futott végig, pont akkor, mikor elém állt megint és szólásra nyitotta a száját. Még csak egy betűt se volt ideje kibökni, mert én már nem bírtam magamon uralkodni és egy vad csókba húztam bele. Valószínűleg eléggé meglepődhetett, de nem ellenkezett, szóval nem hagytam abba. Egyáltalán nem finomkodtam vele, amennyire csak lehetett közel húztam és körülöleltem. Már csak a csók miatt is a mennyekben jártam, majd éreztem ahogy kezével végig simít a hátamon. Akaratlanul is felnyögtem és ő megszakította a csókot. Kétségbeesetten akartam visszahúzni, de ő mást tervezett. A nyakamat kezdte el kényeztetni, amit én csukott szemmel élveztem. Sosem éreztem még ezelőtt ilyet, és olyan jó volt. Talán azért is, mert évek óta most engedtem utat egy normális érzésnek.
- Kár, hogy nem a farkasokkal való harcod előtt találkoztunk. - nyögte nyakamba, aminek hallatán nem kissé megkavarodtam. Akartam, hogy folytassuk tovább, sosem akartam ezt abbahagyni, de vadász énem ismét előjött. Ha tudja, hogy vannak farkasok, akkor itt valami gáz van. Nem vadász, az biztos, ó nem. Azoknak nem ilyen a testfelépítésük, és hidd el, hogy jól megnéztem, hogy neki milyen.
- Te honnan tudsz a farkasokról? - kérdeztem tőle kéjjel teli hangon. Képtelen voltam elrejteni bármit is jelenleg, így még csak egy normális hangnemben se voltam képes megszólalni. Még mindig fűtött a csók. Nem szóban válaszolt, csak kicsit elhajolt tőlem és kajánul elvigyorodott. megfagyott bennem a vért és azt se tudjam mit kezdjek magammal. Egyszerre kezdtem el gyűlölni és imádni őt. Magamat viszont csak utálni tudtam. Hogy lehetettem annyira, vak, hogy nem vettem észre, hogy nem ember? De komolyan... Hogy lehetek én ennyire hülye. Annyira nem tudtam mit kezdeni ezzel, hogy csak ellöktem magamtól és kirohantam. Futottam ameddig csak bírtam, aztán összeroskadtam egy üres utca közepén. Gondolataim összevissza kavarogtak és még mindig részegnek éreztem magam a csók miatt. Kétségbe voltam esve. Egyrészt ilyen könnyen eltudtak gyengíteni, másrészt az nem egy ember volt, és ez a legnagyobb gond. Úgy megtudtam volna fojtani őt abban a pillanatban, de még sem. Teljesen megőrjített.


A hozzászólást Marisa Lewis összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 08, 2016 4:47 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 10, 2016 3:53 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


MARISAAAAA *-*
Mit ne mondjak, amikor megemlítetted azt, hogy 2000+ a szószám, azt hittem, hogy lefejelek valamit xdd. De kellemesen csalódtam, mivel a történeted érdekes volt és alig tudtam megállni az olvasásban. Nekem nagyon tetszett. Remélem,hogy megölted azt a Damiant, kis rohadék. Nem, ne érts félre, nem az idegesít, amit tett, hanem az, hogy gonosznak adja ki magát. Ez nem gonoszság, én megöltelek volna mindkettőtöket. Na mindegy Razz. Jake felem pedig szívesen összeismerkedne veled, egy este, megmutatná neked a fehér cuccot hmm. Futás foglalózni, aztán játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Marisa Lynn Lewis
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Darcy Lewis /Szabad/
» Xiaolin Showdown! [Kimiko vs. Sir Lewis]

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: