HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Theo Raeken








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 03, 2016 7:19 pm

Theo Raeken
The Devil is real. And he's not a little red man with horns and a tail. He can be beautiful. Because he's a fallen angel, and he used to be God's favorite.

● becenév: Theo
   ● születési hely, dátum: Beacon Hills, 1998.01.07.
   ● kor: tizennyolc
   ● faj: chimera
   ● nemi identitás: hetero
   ● play by:Cody Christian
   ● karakterfajta: jelen

akarod tudni, mi? ● minnyá18 ● nincs ●  5 év
you're still have all of me

Átlagos magasságnál talán egy centivel alacsonyabb, de jó kiállású. Izmos, szálkás, erős testalkatú. Fején barna fürtök állnak szabálytalan kócban, tekintete fagyos, akár egy darab jég, farkasszemei azonban arany színben villognak az éjszakában. Levakarhatatlan mosoly csücsül a szája sarkában, de a szemében tükröződő ellenszenv ellensúlyozza ezt a kedves gesztust, és emiatt nehéz megmondani, hogy milyen személyiség lehet. Vagy talán éppen ez a kettősség csempészi be a bizalmatlanságot társai lelkébe.

Önimádó, és olyan elszántan képes harcolni saját céljaiért, hogy ez rettentővé változtatja. Betegesen ambiciózus, képes ölni, és hajtja a hatalomvágy és a tökéletességre törekvés. Maximalista, nem fogad el félmunkát, nem tűri a hibát, gyűlöli a kudarcot. Ő maga is kudarcot vallott chimeraként, a doktorok pedig minduntalan emlékeztetik erre, de ő maga sosem lesz hajlandó bevallani, hogy nem ő a siker. Ő akar lenni a siker, ő akar lenni a legerősebb, és azt akarja, hogy féljék és tiszteljék. Mindent akar, semmit nem kér, mindenkit gyűlöl, nem ismeri a szeretet. Nem is akarja, elfelejtette milyen volt, és nincs kedve felidézni.
Rossz barát, még rosszabb bizalmas, és szörnyű társasági lény, mivel bárki életét képes lenne odaadni, hogy akár csak egy centivel közelebb legyen céljához. Ezzel szemben viszont remek játékos, és Oscar díjat érdemlő színész, DiCaprio a bokája előtt hever, hiszen gyönyörűen képes megjátszani a gondoskodó alfát, aki az "egy mindenkiért, mindenki egyért" elv szerint irányít. Pedig valójában minden porcikájában élénken él a tudat, hogy "mindenki egyért, egy magáért." És ő az az egy.

when i was younger...


Csak tedd meg, és kerülj közelebb a jövődhöz. Mantrázom csöndben, szüntelen, megállás nélkül, mintha egy kazetta lenne a fejemben, és valaki újra meg újra megnyomná az újraindítás gombot.
Az idő nem segít. Vannak, akik abban a rettentően primitív tévhitben ringatják haszontalan testüket, hogy a jövőt az idő hozza el, vagy pontosabban az idő visz el minket hozzá. Hogy az idő egy mozgó dolog, olyan, mint egy vonat, amire elég felülnöd, és az egyre csak visz előre, az állomások pedig a jövőben lévő napok. Minél közelebb érkezel a végállomáshoz, annál közelebb érkezel a jövődhöz.
Ez egy faszság. Gyengék és lusták hisznek ilyenekben. Vagyis a legtöbb ember.
A jövő olyasmi, ami nem fog eljönni, ha te nem mész felé. Nem váltható buszjegy, nem szállhatsz fel semmire, ami közelebb visz hozzá, nincs olyan, aki önzetlenül odajuttat, és nem elég létezned ahhoz, hogy közelebb kerülj hozzá. Ha nem mész felé, ott fogsz megragadni az unalmas jelenedben, és pont olyan jelentéktelen, lusta barom maradsz, akire nincs szüksége senkinek, mint amilyen most is vagy. Vagy legalábbis számomra. Ez persze ne keserítsen el. Számomra szinte mindenki ilyen.

Csak tedd meg, és kerülj közelebb a jövődhöz.
Elmosolyodom. Az ujjaimat megcsapja a nyirkos levegő, ahogy kihúzom őket az előttem heverő nő mellkasából. Nem könnyű hozzászokni az öléshez, de annál nehezebb leszokni róla. Ha egyszer rászokik az ember vérfarkas-préri fia, utána így könnyebben megoldja a kommunikációs problémákat. Szóval ez volt a baj. Kommunikációs probléma. Ő azt mondta, hogy nem nézhetek meg néhány papírhulladéknak elkönyvelt kórházi papírt, én pedig azt mondtam, hogy de. De ezennel megoldottam a problémát. Igazam volt. Megnézhetem.
Szemeim gyorsan átfutják a sorokat. A megsárgult papíron Kendra Hamilton nevei szerepelnek tiszta gyöngy betűkkel, és bár halvány lila gőzöm nincsen Kendra Hamiltonról, hatalmas mellekkel és szőke hajjal képzelem el. Miután sikeresen leküzdöm ezt a pillanatnyi koncentrációs zavart, visszatérek a lényeghez, és képzelőerőm fitogtatása helyett inkább beletörlöm vértől pirosló jobb kezemet a gatyámba, mintha csak hugyozás után kezet mostam volna, és nem működött a kézszárító, ami soha nem működik sehol, aztán viszonylag megtisztult kezemmel megvakarom a tarkómon viszkető apró anyajegyet. A képzeletemben nagy mellekkel megáldott szőkeség papírjai szerint a hölgy nem rendelkezik semmilyen szervátültetéssel, így kissé csalódottan, de inkább semleges érzelmekkel a szívemben feltápászkodom, és kisétálok az iroda ajtaján.
Az utca kék fényekben és csendes esővízben fürdik, amikor kisétálok a kórház ajtaján. Oké, mégiscsak csalódottabb vagyok, mint semleges, mert egy nagy mellű nő mindig jól mutat egy falkában. Hm, Malia például egészen mutatós lenne.
Lassan továbbsétálok, engedve, hogy az eső lemossa rólam a pár perccel ezelőtt még életben lévő kórházi asszisztens szenvedését, és azon kezdek tűnődni, vajon miért nem fázom.
Valami vékony hang, egy apró bogár azt súgja a fejemben, hogy fázom, csak nem jobban, mint akkor, mikor süt a nap. Eltaposom a bogarat, mert én vagyok az. A régi én, ami most egy kis bogár, és örökösen untat a rettenetes dumájával, miszerint nem az vagyok, aki voltam. Persze, hogy nem az vagyok. Elindultam a jövő felé, és nem maradtam a jelenben, hogy olyan jelentéktelen, lusta barom maradjak, mint ő.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Ápr. 04, 2016 6:36 am

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Theo *-*
Mindannyian nagyon vártunk ám, de ezt a kischaten megtapasztalhattad, mikor fogadtunk téged.
Áttérve a lapodra. Nagyon tetszett, a jellem kifejezetten jól sikerült, a történeted pedig tökéletesen átadja, hogy valójában milyen a mi kis Theonk. Oly' annyira átjött az egész, hogy mikor olvastam, olyan érzés volt, mintha ott lettem volna és szemtanúja lettem volna minden lépésednek. Nagyon-nagyon tetszett, és nem is tartalak fel tovább. Menj foglalózni, aztán irány a játéktér. *-*

Vissza az elejére Go down
 
Theo Raeken
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: