HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Peter Hale








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 03, 2016 9:16 pm

Peter Hale
First of all, I'm not a total psycho

● becenév: Azt merd meg
   ● születési hely, dátum: 1981. január  9. ,Beacon Hills
   ● kor: 35
   ● faj: vérfarkas
   ● nemi identitás: hetero
   ● play by: Ian Bohen
   ● karakterfajta: jelen

R. ● 16 ● nincs ● 2 év
you're still have all of me

Ha tükörbe nézek egy világos barna hajú, kissé borostás, kék szemű és középkorú -de még mindig jóképű- férfit látok. Körülbelül 170 centiméter magas lehetek, bár sosem érdekelt annyira a magasságom, hogy lemértem volna. Testalkatom átlagos, kissé izmosabb az átlagnál.
Sokszor megkapom a bunkó, önző, alattomos, manipulatív és idegesítő jelzéseket. A legtöbbel persze én nem értek egyet. Összességében humoros vagyok, csak a többi ember nem tudja értékelni a poénjaimat. Szarkasztikus, pipa. Ez gyakran csatlakozik a humoromhoz.Telhetetlen vagyok ha a hatalomról van szó. Ne felejtsük el a felsorolásból azt sem, hogy egoista is vagyok. De ki mondta, hogy ez rossz tulajdonságnak számít? Gyakran csak magamra gondolok, de ez nem mindig volt ám így. Az emberek amilyen gyorsan megkedvelnek, olyan gyorsan gyűlölnek is meg. Bár, ez biztos nem az én hibám. Szeretek okoskodni és kárörvendeni. Látni, ahogy mások elrontanak valamit, pedig előre szóltam nekik, hogy ne úgy csinálják a dolgaikat. Azonban úgy tűnik soha senki sem figyel rám és nem is bíznak meg bennem. Így még jobb érzés látni, hogy igazam volt és azt mondhatom, hogy :"Én megmondtam." Jól tudok színészkedni, ha akarok. Eltudom játszani a bájos és kedves embert. Ami egyértelműen egy hazugság. Már a napjára sem emlékszem mikor voltam igazán kedves bárkivel is, lehet, hogy soha nem is volt olyan napom. Ha pedig mégis lett volna olyan nap, akkor biztos, hogy az volt életem legrosszabb napja.

when i was younger...

Beacon Hillsben születtem és az egész életemet is itt töltöttem. Vérfarkasnak születtem és mindig is élveztem a vérfarkas létet. A gyerekkorom nem volt túl fényes. A szüleim a nővérem mellett alig törődtek velem. Csak azt kellett hallgatnom, hogy Talia így, Talia úgy. "Peter, miért nem vagy olyan mint a nővéred?" mondogatta mindig az anyám. Apám sem volt más. Sőt, ő szinte úgy tekintett rám, mint egy csalódásra. Pedig én minden tőlem telhetőt megpróbáltam, hogy jól teljesítsek mindenben. Már hatéves koromban elmentem vadászni az apámmal és a Taliával. Akkor még puskát használtunk és nem az agyarainkat. Sajnos nekem még túl nehéz volt a puska, így nem tudtam vele rendesen célozni. Ennek következtében a fákon és a bokrokon kívül semmit sem találtam el. Talia bezzeg egy fiatalabb őzgidát is lelőtt. Akkoriban még arra vágytam, hogy apám rám is olyan büszke legyen, mint akkor Taliára. Számomra azonban csak a grimaszai maradtak. Pedig mint minden fiúnak, az apja a példaképe és az embert semmi sem szomorítja el jobban, mint amikor az ember, akire felnéz és tisztel utálattal néz le rá. Talia sem volt jobb. Mindig kárörvendett a nyomoromon. Kinevetett ha valamit elrontottam és bemutatta apánknak, hogy neki sokkal jobban is megy. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy milyen tini vált belőlem.
Mire elértem a tizenöt éves kort, már megerősödtem. Mind fizikailag és mind lelkileg. Már nem érdekelt annyira, hogy mit szóltak hozzám a szüleim és a nővérem. A szívem megkeményedett és elkezdődtek azok az éveim, amikor megfélemlítettem az iskolában a többieket. Beléptem a lacrosse csapatba, ami remek dühkezelő volt. Emlékszem még hányszor kerültek be a csapattársaim a sürgősségire miattam. Persze a tanárok nem hibáztattak engem, főként nem az edző. Szinte éltettek, hogy Peter milyen remek játékos. Csapatkapitány is lettem kevesebb mint egy év lefolyása alatt. A jegyeim nem érdekeltek, de mindig is elértem a négyes átlagot.
Míg én végzős voltam a gimiben, Taliának már rég volt egy fia, Derek. Még egy tökéletes gyerek a családba. Több nem is hiányzott nekem. És ha ez még nem lett volna elég, Taliából Alfa lett. Egy Alfa a családban. A szüleim nem is lehettek volna boldogabbak.
Derekkel sokkal jobb kapcsolatom volt mint eddig bárkivel is a családban. Persze ez a kapcsolat sem volt tökéletes, de ennél jobbra szerintem nem is számíthattam volna.
Lassan teltek az évek, én elhagytam az iskolát. Egyetemre nem állt szándékomba menni. Nem az én stílusom lett volna a kötelező négy év után még tovább tanulni. Talia szült még két lányt. Mintha sosem tudná abbahagyni. Az hogy nagybátyja lettem egy fiúnak még elment. Nagybácsija lenni még két lánynak. Gyakran úgy éreztem, mintha a nap 24 órájában nekem kellett volna vigyázni mindhármójukra. Legközelebb a szívemhez Cora állt. Talán csak vele voltam úgy igazán kedves. Ami számomra szinte lehetetlen állapot volt. Persze, szerettem mindhármójukat, de őszintén szólva mindig is Cora volt a kedvencem. Laura már más tészta volt. Alig beszélgettünk, mintha nem is lettünk volna rokonok. Talán szerencsésnek is mondhatta magát, hogy nem ismert meg engem úgy valójában. Taliával egyre kevesebbszer veszekedtünk. Talán jó példát akart mutatni a gyerekeinek. Nem tudhatom. De életében először kezdett kedves lenni velem.
Aztán jött a fordulópont az életemben. Az egész családom életével. A házunkban voltunk, amikor történt a dolog. Először nem tűnt fel semmi csak a füst szaga. Aztán már láthatóan a szürke füstfelhő a házban. Mindent szobát belepett. Lent voltunk az alagsorban. Nem láttunk semmit sem a füsttől és a vörösen izzó lángoktól. A családom égő húsának a szaga örökre belemélyedt az emlékeimbe. Az égő hús és a halálsikolyok. A látvány, ahogy pár perc alatt a szüleim sikolyai elhalnak és élettelen, égett testük a földre rogy. Ilyet az ember még az ellenségeinek sem kívánhatna. Sosem volt jó kapcsolatom a szüleimmel, de szerettem őket. Hiszen mégis csak ők voltak a családom Az oxigén hiány miatt elvesztettem az emlékezetemet. Abban a pillanatban, amikor a világ a feje tetejére fordult és feketeség borította el az elmémet, azt hittem, hogy eljött a vég.
De nem, nem a vég jött el. Talán akkor jobban is jártam volna, ha együtt halok a többiekkel, de nem így történt. Kómába estem, amivel megindulhatott a gyógyulási folyamatom. Egy nagyon lassú folyamat. Hat évig csak a saját gondolataimat hallgathattam. Még a legkeményebb szellemiségű emberek sem bírnák ezt elviselni. Önmagamra maradtam. A dühtől, elkeseredettségtől és magánytól teli gondolataimmal. Nem is csoda, hogy beleőrültem a dologba.
Egy ápolónő segített nekem, hogy visszakapjam az irányítást a testem felett. Egy kis időnek el kellett telnie, hogy kitisztuljon az elmém. Őszintén már nem is emlékszem a nővér nevére. Miután minden hasznát elvesztette megöltem. Hidegvérrel. De mielőtt még hasznát veszítette volna kiderítettem, hogy a tüzet nem csak én éltem túl. Talia gyermekei, mind hárman túlélték a balesetet. Vagyis a gyújtogatást, hogy pontos legyek. Az első hold alkalmával megöltem Laurát. Hiszen ő volt az új Alfa. Hogy is nevezik ezt? Laura volt a járulékos veszteség. Belőlem Alfa lett. Mindig is erre vágytam. Már fiatalabb korunkban is nekem kellett volna lennem az Alfának, nem pedig Taliának. De a sors úgy szánta, hogy a gyermekén keresztül én váljak az új Alfává.
Az életem további része is érdekes. Sőt, tele van kalandokkal és eseményekkel, de nem szeretnék többet mesélni. A múltam megismerése egy út ahhoz, hogy engem is megismerjenek. A közelmúltat pedig nem szeretném kifejteni, hiszen a dolgoknak még egyáltalán nincs vége. S az életem második fele még csak most kezdődik.
 
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Ápr. 04, 2016 11:59 am

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Üdv itt Peter!
Először is, örülök, hogy megtudtuk beszélni a dolgokat és maradtál, mert hát a legtöbb ember inkább elment volna máshova. Nem nagyon akarlak sok ideig feltartani, szóval rövidre fogom. Tetszett a lapod, amit kértem, azt teljesítetted. Talán az, az egy hibád, hogy még előszeretettel ismételed a szavakat. De ez, majd úgyis javulni fog. Elfogadlak, szóval futás foglalózni, ha még nem tetted meg és játszani!

Ui: Végre egy ember, aki nagy betűvel írja az "Alfát".

Vissza az elejére Go down
 
Peter Hale
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Jessica Drew / Póknő
» Peter McCall
» Kimiko vs. Peter
» Ariadne Hale

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: