• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Christopher J. Blake










avatar



Szer. Ápr. 06, 2016 11:26 pm
Vendég
Vendég



Christopher Jeremy Blake
Tell me how handsome I am

● becenév: Chris, Jer, Jerry, JB, vagy amit akarsz.
● születési hely, dátum: Beacon Hills, 1996. február 19.
● kor: 20
● faj: Kiméra - Kanima és holló
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Brendon Urie
● karakterfajta: Jelen

Unknown
you're still have all of me

Már ránézésre sem vagyok átlagosnak mondható, hiszen a szüleimnek hála olyan külső adottságaim vannak, amely mellett nem lehet csak úgy elnézni. Ez leginkább a karakteres arcformámnak köszönhető, hiszen a testalkatom, magasságom, illetve testsúlyom azt hiszem, átlagosnak mondható. Sosem vittem túlzásba az edzést sem, hiszen így vagyok megelégedve magammal, és mástól sem igazán hallottam még panaszt. A túlzott izom hiányát azonban tökéletesen kompenzálom magával a megjelenésemmel, elvégre a - viszonylag - rövidre vágatott hajamnak mindig tökéletesen kell állnia, ez az első, amire figyelek, mielőtt kilépek a házból. A színe pedig összhangban van gesztenyebarna íriszeimmel. A vonásaim mellett azonban az öltözködésem sem utolsó, hiszen mindig is adtam a külső megjelenésemre. A bőrömet néhány helyen tetoválások borítják, természetesen mindegyiknek megvan a saját jelentése. Számomra ez tökéletes módszer az önkifejezésre.
Mivel az emberek egyik rossz tulajdonsága, hogy szeretnek elsőre ítélni, nem vagyok olyan ostoba, hogy hagyjam, rossz képet alakítsanak ki rólam. Bár mások véleménye is csak addig érdekel, amíg nekem bármi hasznom származhat a közeledésükből, de nyilván a saját közérzetem a legfontosabb. Nyíltságom miatt sosem volt problémám az ismerkedéssel, bár ezek többsége inkább felszínes kapcsolatoknak, vagy érdekbarátságoknak mondhatóak. Borzasztó különlegesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy a falaim mögé láthasson, melyeket gondosan építettem fel elmúlt éveim alatt. A bizalom nálam egy fokkal nehezebben érdemelhető ki, mint az átlagembereknél, azonban mások felé ennek az ellenkezőjét mutatom, hiszen ha kölcsönös bizalmat éreznek, könnyebb a manipuláció, ezáltal pedig a céljaim elérése. Előszeretettel használok ki másokat, a legviccesebb pedig az az egészben, hogy ez fel sem tűnik nekik.
Általában szeretek a figyelem középpontjában lenni, bár néha érthetetlen számomra, miért keresik annyian a társaságom, elvégre arrogáns vagyok, és hajlamos vagyok túlzásba esni, ha bunkózásról van szó. Nem szokott nagyon érdekelni, hogy át kell gázolnom valakin - de legalább ezt is mindig stílusosan teszem. Sokszor vagyok lenéző másokkal szemben, és talán egy kissé túl kritikus is vagyok, de a véleményem nem szoktam mások fejéhez vágni.
Meg merem kockáztatni, hogy a városban szinte mindenki ismer, ha máshogy nem is, legalább a nevem alapján, és tudják, ki vagyok. Gyűlölöm, ha mások rólam beszélnek, azonban ezek mellett ez elkerülhetetlen. De ha lányokról van szó, mélyen legbelül még élvezem is, ahogy a különböző pletykáik keringenek rólam, hiszen többnyire csak jó dolgok jutnak vissza a fülembe, ez pedig annak köszönhető, hogy népszerű vagyok a másik nem körében, ezt pedig szívesen ki is használom. Mindig elérem, amit akarok, kerüljön bármibe is, a magabiztosságomnak hála pedig sosem hallok nemleges választ, ha fel akarok szedni valakit.
A sok rossz (?) tulajdonságom mellett azért vannak jó tulajdonságaim is, de ezt az oldalamat csak nagyon kevesen ismerik, hiszen nehéz lebontani a falaimat. Az érzelmes oldalam pedig maradjon továbbra is meglepetés, és hagyom, hogy a kitartó személyek láthassák csak a láthatatlant, amit egy törött tükör mögött rejtegetek mélyen legbelül.

when i was younger...

Hűvös szellő csapta meg arcomat a sötét égbolt alatt. Szinte égetett, ahogy végigsimított az arcomon, azonban minden figyelmem teljesen másra irányult. Már tíz perce térdeltem egy sikátor aszfaltján, és próbáltam összeszedni kavargó gondolataim, azonban elmém börtöne nem engedett szabadulni. Zilált légzésem volt az egyetlen, amit magam körül hallottam a szél halk süvítésén kívül, mely néha megrezzentette a fák leveleit, hogy aztán engedve az erős lökésnek a földre hulljanak. A gyér megvilágításban is tökéletesen láttam a remegő kezeimen végigfolyó vért. A vér azonban nem az enyém volt.
A feleszmélés éles hasítására kaptam fel a fejem, majd idegesen a hajamba túrtam fél kézzel. A cikázó gondolatok hirtelen megszűntek, s csak a vészjelző szólalt meg a fejemben, miszerint el kell tűnnöm - azonnal.
Nem volt kérdés, melyik a tökéletes hely, ahol egyedül lehetek. Az egyetlen nyugodt környezet, amit csak a magaménak mondhatok, ahova mindig menekülhetek, akár saját magam elől is. Az erdő felé vettem az irányt zaklatottan, miközben a vért próbáltam letörölni kezeimről, ami akkorra már átszínezte arcbőrömet is néhány helyen, ahogy arcomhoz nyúltam. A ruhám foltokban jelezte, hogy a kezeim letisztítása félig-meddig sikeres, azonban az idő elteltével, amíg próbáltam feldolgozni a tettem súlyát, szinte teljesen rászáradt ujjaimra. Ezzel megpecsételve az elmúlt egy órámat, melyet minél előbb ki akartam törölni a fejemből.
A tavaszi időjárás volt az egyetlen, mely képes volt nyugtatóan hatni rám. A fákon nyíló virágokat, illetve kezdetleges, gyönge leveleket figyeltem, ahogy haladtam egyre mélyebbre. Mélyen szívtam be a virágok illatát, ezzel is terelve a figyelmem a vér szagáról. A tavasz volt az egyetlen mentsváram azokban a borzasztó percekben, s semmi másra nem vágytam jobban, minthogy a tóhoz érjek, hogy lemoshassam a gyilkosságom utolsó nyomait is magamról, ezzel talán magam mögött hagyva a történteket. Mintha ennyivel meg sem történté tehetném.
Próbáltam rájönni, hogy jutottam el mindaddig, hogy végezzek a saját szüleimmel, mégis megtettem. Bár végig tudtam, hogy mindez nem én vagyok – nem lehettem én. Minden akkor kezdődött, mikor átváltoztam, valamiféle szörnyeteggé. A legborzasztóbb pedig az, hogy ez ellen nem tehetek semmit. Nem tudtam, meddig mehet el mindez, de talán jobb is volt így, hiszen nem akartam tudni, mi lett belőlem. A gondolataim helyét, a „hogy fogok ezek után tükörbe nézni” típusú kérdések vették át, rajtam pedig kezdett kitörni valamiféle pánikroham. A tóhoz akartam érni végre, arra a titkos helyre, ami csak az enyém volt már évek óta. Le akartam ülni a fűbe, hogy a holdfény tükörképét bámulhassam a fodrozódó víz felszínén, egészen addig, amíg képes nem leszek végre megnyugodni legalább annyira, hogy egy hihető történetet kitaláljak, amit majd előadhatok a rendőrségnek. Elvégre ki lenne az első gyanúsított, ha nem én?
Végre megpillantottam kirajzolódni magam előtt a kisebb tavat, s már a távoli képe is olyan nyugtató hatással volt rám, ami legalább arra elég volt, hogy normalizáljam a légzésem. Gyors léptekkel haladtam előre, majd a part szélén térdre rogytam és bent tartva a levegőt nyúltam lassan a víz felé, hogy a kezemen száradó vér lassan átszínezze a felszínét, ahol alásüllyesztem kezemet. Az utolsó pillanatban azonban a kezem jégnek ütközött. Akkor jöttem rá, hogy tél van.
Tél van – nem virágoznak a fák, s nem érezni a virágok illatát a levegőben. A szél egyre hűvösebb volt körülöttem, a lábaim pedig reszketni kezdtek, ahogy belesüllyedtek a hóba. Döbbenten bámultam kézfejemre, melyen nyoma sem volt vérnek. Közben végig az járt a fejemben, hogy az elmém két év után is képes ilyen szinten szórakozni velem, s újrajátssza velem azt a bizonyos tavaszi éjszakát, mely életem talán legsötétebb fordulópontja volt. Hát nem az őrület jelei ezek?
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Ápr. 07, 2016 10:44 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


JB (csak miattad) *-*
Én nagyon nagyon nagyooon hálás vagyok neked, amiért hoztad ezt a jó madarat, ráadásul ilyen jól és a pofija felett sem lehet elsiklani.
A jellemet, mint már mondtam nagyon tetszik, annyira jól eltaláltad amilyennek elképzeltem, hogy azt tanítani kellene, de tényleg, és egy pillanatig sem untam, pedig valljuk be a jellemek tudnak túlságosan szárazak is lenni.
A történet pedig... Huh. Nekem nagyon tetszik az a kis csavar ami a végén megjelenik, és egyébként is érdekes volt az egész, szép szavakst használtál, és bele tudtam képzelni magam a hekyzetedbe, ami elég nyomasztó volt, mégis jó.
Nem magyarázok tovább, foglald le a pofid, aztán nyomás játszani, majd velem is *-*

Vissza az elejére Go down
 
Christopher J. Blake
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: