HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Isaac Lahey








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Ápr. 08, 2016 9:28 pm

Isaac Lahey
How do you losers even survive?

● becenév: Csak Isaac, nem kell kreatívkodni.
● születési hely, dátum: Beacon Hills, 1997. 09. 22.
● kor: 18
● faj: Vérfarkas
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Daniel Sharman
● karakterfajta: Jelen

Lucifer ● 18+ ● u know it anyway ● 6 years
you're still have all of me

Én vagyok a tipikus esete, mennyire meg tud változtatni valakit egy harapás.
Farkassá válásom előtt egy ijedt srác voltam, akinek nem voltak barátai, rettegett az apjától, aki folyamatosan bántalmazta. Úgy éreztem egyedül vagyok az egész világom. A magányosságnál pedig már csak az a rohadt hűtő volt rosszabb, amiben a fél gyerekkoromat töltöttem, ennek hála pedig kialakult nálam a klausztrofóbia, és ez az egy tulajdonság maradt teljesen a részem – ha valaki be mer zárni egy szobába, annak átharapom a torkát. Az átváltozásom után úgy éreztem magam, mintha kicseréltek volna. Az a fajta erő, melynek birtokában vagyok, önbizalommal ruházott fel,és már egyáltalán nem érzem magam annak a védtelen srácnak, aki nem mert visszaszólni az apjának. Ettől függetlenül sokszor úgy érzem magam, mint egy elhagyatott kölyökkutya, aki némi szeretetre vágyik, mivel ezt sosem kaptam meg. Ráadásul teljesen egyedül maradtam, ha a családomat nézzük.
Szinte mindenkivel szemben bizalmatlan vagyok, ami részben a sötét múltamnak köszönhető. Néha talán túlságosan szókimondó vagyok, lenéző és szarkasztikus, de legalább én képes vagyok őszintén megmondani másoknak a véleményem. Tökéletes érzékem van ahhoz, hogy mások idegrendszerével kedvem szerint szórakozzak, és ezt kifejezetten élvezem is. Legelső ismertetőjegyem azt hiszem a humor, elvégre akarva-akaratlanul is képes vagyok bármiből viccet csinálni, sőt hajlamos vagyok olyan szituációkba, párbeszédekbe keveredni, ami önmagában kész vicc. Egy biztos, nem lehet mellettem unatkozni.
Külsőre teljesen átlagosnak mondanám magam. Testalkatilag épp annyira vagyok izmos, amennyire kell. A magasságom az egyetlen, amiben különbözhetek az átlagostól, hiszen magasnak mondhatom magam a 188 centimmel. Azonban nincs bennem semmi különleges, a kék szemeimen kívül, melyek tökéletes magabiztosságot árasztanak, mégis ott lapul íriszeimben valamiféle szomorú csillogás, mellyel magaménak tudhatom a leghatásosabb kölyökkutyanézést, aminek lehetetlen ellenállni. Szőkésbarna hajam van, ami néha kezelhetetlen a hullámok miatt. Az arcformám miatt semmi férfias vonás nem fedezhető fel rajtam, de remélem, hogy az évek elteltével ez még változni fog, mert nem sokáig válik előnyömre a kisfiús arcom. Valamint azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nekem van a legédesebb mosolyom egész Beacon Hills-ben.

when i was younger...

Az elmúlt évem viszonylag nyugodtan telt, ha mondhatom így, hiszen nem keveredtem semmiféle természetfeletti harcba, sőt még csak nem is találkoztam egyel se. Se vérfarkasok, se pszichopata kanimák, se bansheek, se gonosz alfák vagy druidák, sőt még csak vadászok sem kerültek az utamba. Nyugodt körülmények közt tudtam gyászolni Allison-t, s végre kiszakadhattam kicsit ebből az egész őrültek házából, amibe belekeveredtem Derek harapása után. Meg kell hagyni, hiányoltam a kis falkámat, mégis rám fért ez a pár hónap, hiszen gyerekkorom óta úgy éltem az életem, hogy egy nyugodt percem sem volt. Nehéz volt az őrült apámmal egy fedél alatt lakni, s miután vérfarkassá változtam, csak még inkább felpörgött az életem. Sokszor gondoltam rá, hogy ideje lenne visszatérnem Beacon Hills-be, de valami megmagyarázhatatlan érzés visszatartott. Most mégis a város határánál kötöttem ki, és pár méter választott el attól, hogy szembe találjam magam a múltammal. Éget a kíváncsiság, vajon mik történtek, amíg távol voltam, azonban kicsit félek is, mibe fogok belekeveredni ismét. Eddig nem volt okom hazajönni, viszont legbelül mindvégig volt egy olyan érzésem, hogy csak Scott hívására vártam. S amint meghallottam a hangját, nem volt kérdéses, hogy itt az alkalom, amire egészen eddig vártam.
Kis hezitálás után végül visszavettem a bukósisakom, hogy beindíthassam a motorom és egyenesen a Beacon Hills gimi felé vegyem az irányt. Tekintve, hogy délelőtti órákban érkeztem, biztos voltam benne, hogy minden régi ismerős arcot ott fogok találni – feltéve, ha nem épp valami akció közepén vannak. A gyors tempót azonban kicsit lassabbra vettem, aminek legfőbb oka nem a szabályok betartása, hanem a régi környék alapos szemügyre vétele volt. Rengeteg emlék tört utat magának az elmémben. Néha keserű, néha jó dolgok törtek fel bennem, mégis mindegyik pozitívan hatott rám. Abban a percben úgy éreztem, hogy bármi lesz is, biztosan maradni fogok.
Az iskolánál parkoltam le a motorommal, amiről szinte azonnal le is ugrottam a kormányra helyezve a sisakomat és egy széles mosollyal az arcomon végignéztem a régi iskolámon, aminek talán akkor először örültem. Kivételesen még az a romhalmaz is hiányzott, és be kell vallanom, kissé meglepett, hogy még mindig egyben van, elvégre elképesztő, ami a városban zajlik, főleg azok után, amiket röviden elmesélt egykori alfám is a kialakult helyzetről. Egyelőre fogalmam sem volt, kik is azok a „rettegés doktorai”, vagy mik azok a kimérák, fenevadak és pokolkutyák, de nem is foglalkoztam vele túl sokáig, elvégre tudtam, hogy perceken belül mindenre fény derül. Az egyetlen ismerős név, amit hallottam Theo Raeken-é volt. Bár sosem beszéltem vele általánosban, pontosan jól tudtam, ki ő. Az viszont meglepetésként ért, hogy az a srác is a természetfelettiek oldalát erősíti.
A pár perces merengésem után végül vettem egy mély levegőt és készen az újratalálkozásra, beléptem a gimnázium folyosójára. A sok diákból ítélve épp szünet volt, ami azt jelentette, hogy a lehető legjobbkor érkeztem. Végigsétálva a folyosón rengeteg régi ismerőssel találkoztam, viszont nem álltam le senkivel sem beszélgetni, hiszen a legfőbb az volt, hogy megtaláljam McCall-ékat.
- Ti srácok semmit sem változtatok – szólaltam meg egy mosoly kíséretében, mikor észrevettem a csapatot kilépni az egyik osztályteremből. – Hiányoztam? – tettem fel a kérdést, miközben kissé tárt karokkal megálltam velük szemben.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Ápr. 09, 2016 10:15 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


ISAAAAAAAAAAC *-*
Először is nagyon örülök, hogy te hoztad a karit, mert biztos vagyok benne, hogy a legjobb helyre került. Nem fényezlek, mert még a végén növelném az egódat, szóval át is térek a lapodra, Tatuskám. Amikor olvastam a jellemet, arra gondoltam, hogy ez teljesen olyan, mintha Isaac gondolati között úszkálnék. Gratulálok hozzá, nagyon eltaláltad. A történeted nagyon érdekes volt, kíváncsi voltam, hogy mit hozol ki belőle. Bár én a helyedben elkerültem volna messzire a sulit, és betörtem volna az ablakon mindenki házába pucéran. *Stiles* Futás foglalózni, és játszani, játszani ééés játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Isaac Lahey
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: