• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Édes kishúgom


Yesterday at 10:51 pm
☇ Stells & Ash


Yesterday at 12:50 am

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Galatea Morningstar










avatar



Vas. Ápr. 10, 2016 3:59 pm
Vendég
Vendég



Galatea Morningstar
”Gyerek vagyok, nem hülye.”

● becenév: Nem sorolom fel…
● születési hely, dátum: London, 2004.02.18
● kor: 12
● faj: Heaven Kitsune
● nemi identitás: Heteró
● play by: Nikola Szafeczka
● karakterfajta: jelen

Chris ● 24 ● - ● 6 és fél év
you're still have all of me


Olyan vagyok, mint bármilyen más kislány, annyi különbséggel, hogy nem sírok ha leesek és megütöm magamat. A sírás gyengeségre vall és én nem vagyok gyenge!
Mit is mondhatnék 12 évesen?  
Kicsit elvarázsolt, többnyire vidám vagyok, néha kicsit túl komoly, olykor mintha ott sem lennék, egyszer nagyon harcias, aztán mackónadrágba bújt, kanapén tespedő jó kislány…
Sosem tudhatod, hogy a kérdésedre válaszolok, amit feltettél, vagy sem, néha hajmeresztő zöldségeket vagyok képes összehordani... Őszinte vagyok és határozott, ami a szívemen, az a számon. Néha talán nagyszájúnak is tűnhetek, hiszen mindig egyenes vagyok, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, hogy ez a másik számára akár kellemetlen lehet.
Ha épp csak te vagy nálam fókuszban, jó eséllyel fogod úgy gondolni, hogy te vagy a világom közepe, és abban a pillanatban így is lesz.
Nyitott vagyok és kíváncsi.
Elég sokat beszélek, mivel ami csak eszembe jut azt gondolkodás nélkül ki is mondom. Nem vagyok tökéletes, de a szívem legmélyén csak egy kislány vagyok. A szeretet ott lappang a szívemben, még ha nem is mutatom jelét.  Kicsit kicsi vagyok, amit elképesztően utálok. Folyton fel kell néznem a nagyokra, és egy idő után eláll a nyakam. Elég idegesítő, hogy még az asztalt sem igazán érem fel, meg az is bosszantó, hogy mindig mindenki aranyosnak talál, csak mert kicsi vagyok. Felesleges a magasságomról mesélni, mert még nőni fogok. Remélem. Jelenleg 125 cm magas vagyok, kis növésű. Alig 26 kg. Arcom már-már bájosnak is mondható. Bár inkább 7 évesnek nézek ki. Barna haj, zöldes-barnás tekintet.


when i was younger...


Egy hónappal korábban jöttem a világra. Semmi rendellenességem nem volt, csak lassabban növekszem a korombeli társaimnál.
Az élet mindig zajlott, de én csak futtában ismerhettem, hisz kisgyerekként életem akkori legnagyobb részét otthon vagy az óvodában, később pedig az iskolában töltöttem. Jobb dolgom se volt csak naphosszat játszani majd tanulni.

- Apa, de jó, hogy itthon vagy! - ugrottam apa nyakába, mikor hazaért. Kezéből leejtette azt ami a keze ügyében volt, hogy kényelmesebben tarthasson. Arcomat az övé mellé nyomtam, és felnevettem. - Jaj de szúrsz, borotválkozz meg!
- Milyen kritikus vagy, Galathea. - mondta és megpuszilta puha kis arcomat. - Nekem is hiányoztál.
- Hoztál valamit, hoztál valamit? - öleltem át szorosabban a nyakát, közben mantráztam a kérdésem. - Hoztál valamit?
- Magamat, törpe! - nevetett rám - Nem elég?
Csalódottan lebiggyesztettem a szám, durcás-dacosan, de pontosan tudtam, hogy mindig hoz valamit.
- Na nem morcoskodunk! Anya hol van? – egy újabb puszit nyomtam szőrös arcára, aztán lekéretőztem a magaslatból és nevetve elszaladtam.

Ha valami miatt csalódott vagy, akkor keresd meg annak a dolognak a pozitívumát. És többé nem leszel miatta letörve. Mindig is eszerint cselekedtem.
Mindig!
Apában csalódtam a legnagyobbat. Lelépett az életünkből...
Mindenkinek vannak álmai, minden gyerek arra vágyik, hogy valami különlegesnek legyen a része. Azt akarja, hogy amit elképzel, amit megálmodik, valóság legyen. Ez velem se volt másként.
Amióta az eszemet tudom mindig kitalált világokban játszottam. Apa  volt a hősöm. De 11 évesen elvették ezt tőlem, apámat képzeltem mindenek urának. Róla hittem azt, hogy bármire képes lenne értem, hogy soha nem kell félnem, ha ő van nekem. Aztán lelépett.
Az egész eseménysorozat 1 évvel ezelőtt történt.
Azóta félelem járt át, és folyamatosan hallottam azt a hangot. Soha nem hallgat, soha nem hátrál meg.  Soha nem rettegtem még ennyire. Mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem.
Féltél már igazán? Úgy, ahogy soha? Sírtál már hangtalanul, némán? Én megtettem. Sokszor.  
Ezek után már magam sem tudtam, hogy mi történik velem. Az érzelmek sodortak magukkal, és dobáltak, mintha egy ócska játékszer lennék.

...

Emlékszem a tündérmesékre.
Csak a sokat szenvedett lányra illik a cipellő, a békából királyfi lesz, édes csók űz átkot és halált...
Emlékszem a tündérmesékre, ezekre a túlontúl szép történetekre - kizárt, hogy igazak legyenek. Hogy valaha is igazak voltak.
- Siess, elkésünk az iskolából.
Anya tudja, hogyan kell lelombozni. Már majdnem elfelejtettem, hogy nem vasárnap van, hanem hétfő. Pedig még lelkesen fel is keltem magamtól, amit csak olyankor teszek, ha hétvége van. Hétköznaponta hagyom, hadd imádkozzanak ki az ágyból. Mert nagyon muris, amikor apa ébrenlétre csiklandoz. Vagyis muris volt, amíg csinálta. - Muszáj? - Próbálkozom megúszni a megúszhatatlant. Választ sem várok igazából, tudom, hogy muszáj. Ahogy azt is tudom, hogy megint szidást fogok kapni, mert nem csináltam meg a házimat. Mondjuk, mostanában egészen keveset levelezik a tanárnő anyuval. Szerintük megjavultam, hála a jó nevelésnek. Pedig ha kicsit jobban figyelnének rám, akkor rájöhetnének, hogy csak azért csendesültem el, mert szomorú vagyok. Hiányzik a vidámság a családból, hiába próbálják előlem rejtegetni. A gyerekek nem buták, csak kicsik. Ezt miért nem lehet megérteni?

Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Ápr. 10, 2016 4:26 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


KISLÁNYOOOOOOOOM úúú Szottyongat
A másik felem nagyon, de nagyon örül, hogy végre megérkeztél, így teljes a család. Apci teljesen bepörgött miattad *-*. Térjünk át a lapodra, cukiságom. A jellemen olvadtam, nagyon kis édeske, és hát apádra ütöttél egy kicsit az látszik. Büszke is rád, nagyon Cool . A külsőd is tetszett, imádnivaló törpécske leszel, az biztos *-*. A történeted is jó lett, imádtam. Ettem-ittam minden szavad. Apa ígéri, hogy legközelebb megborotválkozik, csak hát anyád mellett még erre sincs ideje Rolling Eyes Sajnálom, hogy át kellett ezt élned ilyen fiatalon, de hidd el, hogy jó oka volt a lelépésre. De most már visszatér hozzád, és megszeretget téged. Futás foglalózni, és cukiskodj körbe mindenkit *-* Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Galatea Morningstar
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Morning Star Pub
» Lucifer ~készülőben~

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: