• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ December 24. (night)


Csüt. Dec. 14, 2017 7:49 pm
☇ Játszótársat keresek!


Csüt. Dec. 14, 2017 5:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 silas c. aaldenberg










avatar



Vas. Ápr. 10, 2016 3:41 pm
Vendég
Vendég



Silas Caius Aaldenberg
What is better? To be born good, or to overcome your evil nature through great effort?

● becenév: inkább ne becézgesd
● születési hely, dátum: Juneau, Alaska, USA / 1990. december 29.
● kor: 25
● faj: wendigo
● nemi identitás: homoszexuális, biromantikus
● play by: Kim Jiwon (Bobby)
● karakterfajta: jelen

Sheogorath ● 1X ● khm ● 8+
you're still have all of me

Silas Caius Aaldenberg wendigo. Ez már önmagában rengeteget kéne, hogy elmondjon róla; legalábbis az ember azt várná, hogy ő is olyan lesz, mint fajtájának a többi képviselője, akikről rettegve mesélnek a mitológiakönyvek - vérszomjas, agresszív, veszélyes. De nincs ennél tévesebb gondolat, már ami őt illeti; igaz, a hűvös, titokzatos aura, ami körüllengi, semmi esetre sem biztatja az embereket arra, hogy próbáljanak közeledni hozzá, de ha valaki mégis találna magában annyi bátorságot, hogy ezt megtegye, rájönne, hogy Silas igenis más, mint a fajtája legtöbb képviselője. Igaz, első látásra egy elkényeztetett, önimádó ficsúrnak tűnhet, és ebben van valamennyi igazság, de valahol emögött az álarc mögött ott rejtőzik az önutálata, a mélységes megvetés az iránt, ami; sosem akart wendigo lenni, nem kérte az alkoholista anyját se, hogy szülje meg; igazából nem tervezett gyerek volt, és ez a jellemére is árnyékot vet - sosem foglalkoztak vele igazán, csak a nővére nevelte úgy-ahogy, míg férjhez nem ment, és utána Silas rá volt kényszerítve, hogy felnevelje saját magát; minden bizonnyal alaposabb munkát is végzett, mint a szülei tették volna, mert szinte már katonai fegyelemmel rendelkezik és hűvös, határozott affinitással. Mivel életnek nagy részében ő volt az, akit mások bokszzsáknak használtak, megtanult csendben, panaszkodás nélkül eltűrni mindent; a problémáit is inkább elhallgatja, de ha kell, képes teljes gőzzel nekik menni, ami miatt gyakran keveredik rosszkor rossz helyre. Szinte mágnes módjára vonzza a bajt, főleg, hogy ő is az a fajta, aki gyorsabban cselekszik, mint gondolkodik, ráadásul ami a szívén, az a száján; igaz, ennek ellenére meg tudja tartani a titkokat, amiket rá bíznak, főleg, hogy neki is rengeteg van belőlük.
Sosem szerették, így fogalma sincs arról, mi az a megértés vagy a törődés; igaz, mások iránt meglepően jól tanúsítja ezeket, de fogalma sincs arról, hogy kezelje a helyzetet, amennyiben iránta mutatna törődést valaki. Nem szokta meg, hogy bárki is kedves legyen vele vagy bárkit is érdekeljen a sorsa; mondjuk ebből adódóan elég fejlett túlélési ösztöne van, ami még a legkilátástalanabb helyzetből is ki tudja őt manőverezni. Férfi létére meglepően intuitív, fejlett hatodik érzékkel, amit az esetek nagy részében követ is; igaz, alapjában véve szívesebben hallgat a józan eszére, mint a megérzéseire, tekintve, hogy tudatában van a wendigo-létével és annak befolyásával az egész lényére.
Bár látszatra könnyelműnek és felelőtlennek tűnhet, csak kevesen tudják róla, hogy minden nap több harcot is vív önmagával; egyszerre akar normális életet élni és békében lenni saját magával, egyszerre szeretne ember és vadállat lenni, és ezeket néha nehéz összeegyeztetnie egymással; talán ebből is erednek a hangulatingadozásai, mert képes a másodperc töredéke alatt magaslatairól mélységeibe zuhanni, és amennyiben valaki egy rosszabb pillanatában talál rá, nem kizárt, hogy nem kerül ki onnan egy darabban; mivel erővel fojtja el magában azt, ami, hajlamos az agresszióra és dühkitörésekre, amiket legtöbbször saját magán igyekszik levezetni, csak hogy másokban ne tegyen kárt. Minden bizonnyal mások is megvetnék, ha ezt tudnák; mindezek ellenére ő igyekszik fenntartani a látszatát annak, hogy igenis nagyra tartja magát, talán többre is másoknál, és hangneme mindig is arrogáns lesz, mosolya pedig szarkasztikus, hogy ne engedje látszódni, hogy a közhiedelemmel ellentétben igenis vannak gyengeségei.
Bár ezt sosem vallaná be senkinek, de nagyon ragaszkodó fajta; ha szeret, akkor teljes szívéből, éppen ezért talán a kelleténél is jobban fáj neki, amikor magára hagyják. Wendigo-ra nem feltétlenül jellemzően szüksége van mások közelségére, a támogatásukra és arra, hogy szeressék, még úgy is, hogy a társaságuk számára legtöbbször kínszenvedés. Azokért, akiket egyszer megkedvelt, akár a tűzbe is menne, de aki elárulja, az már egyből keresztet is vethet magára, mert a bosszúja hamar utolér mindenkit, aki azt megérdemelné.


Ezt az elég összetett jellemet egy valamivel átlagosabb külső jellemzi; igaz, gyakran megfordulnak utána az utcán, tekintve, hogy arcvonásai távol-keletiesek koreai felmenői után; szemei ébenfeketén csillognak az arcába hulló, fekete hajtincsei mögül, ajkain pedig állandó jelleggel apró, szarkasztikus mosoly játszik. Kifejezetten magasnak lehetne őt mondani a száznyolcvanhárom és fél centijével, ellenben szinte már kórosan soványnak, mert mindössze hatvankét kiló; maga sem tudja, hogy ezt annak köszönheti-e, hogy jó géneket örökölt vagy csak annak, hogy sosem ügyel arra, hogy rendesen étkezzen. Hóka bőre alatt még messziről is könnyedén kivehetőek a csontjai, és amennyiben látszódni engedi őket, a bőrén ejtett sebek is, amik mélyvörösen vagy épp halványabban díszelegnek a testén, attól függően, mikoriak; igaz, ha teheti, eltakarja őket, pulóvereinek ujjait állandóan mélyen lehúzva, hogy a végük szabadon lóghat. Talán fajtájából adódóan van úgy, hogy szemfogai valamivel hegyesebbnek tűnhetnek, mint az átlag embereknél; talán ezért is ritka az olyan, hogy szélesen mosolyogjon, fogait is elővillantva. Jellemző külső jegye lehet még, hogy alsó ajka szinte állandóan véresre van rágva; néha észre sem veszi, hogy harapdálja, és mivel fajdalomküszöbe elég magas, csak akkor veszi észre magát, mikor már szabályszerűen vérzik.
Öltözködésére ugyanez a monochromatizmus jellemző; általában feketét visel feketével, esetleg más sötét színekkel kiegészítve, amikhez előszeretettel társít láncokat és biztostűket, vagy ha valamivel szelídebb megjelenésre vágyik, akkor puha, kötött sálakat. Általában mindenből egy számmal nagyobbat visel, leszámítva talán a szakadt farmerjait, amiknek kiválasztásában az a devizája, hogy minél szűkebb, annál jobb; nem ismeri az időjáráshoz megfelelő öltözködés fogalmát és inkább öltözik stílusosan, mint praktikusan; igaz, amikor épp senki nem látja, akkor melegítőnadrágban és kinyúlt pólóban kószál a lakásának falai között, cicás papuccsal a lábán, amit csak a kiváltságosak láthatnak rajta.
Könnyen felismerhető jegye lehet még, hogy állandóan cigarettafüst-felhő lengi körül, általában enyhe meggyes vagy epres illatban; igaz, legtöbbször így is citromfű és vanília illata van, amit afféle parfümfelhőként hord magával mindenhova. Annak ellenére, hogy pánikszerűen fél a tűztől, gyakran látni azt is, hogy az öngyújtójával játszik - és meglepő módon ez mindig valami élénk színben pompázik, esetleg gyerekes mintákban díszeleg (a kedvence az, amelyiken Rainbow Dash van az Én Kicsi Pónimból).
Csak kevesen tudják, hogy vannak tetoválásai is; összesen néggyel rendelkezik, de ezeket tényleg csak a kiváltságosak láthatják, főleg a kis idézetet a hátán és a varjakat a csípőjén; ezeken kívül még egy kis sátánista keresztje van a bal kezének gyűrűsujján és egy háromszög a bal csuklóján, de ennél jóval többet tervezett el, csupán a pénze hiányzik rá.

when i was younger...

["meséld el megint az álmot, amiben hullákat húztunk ki a tóból
és meleg ruhákat adtunk rájuk
mondd el megint, hogy későre járt, és senki se tudott aludni, és a lovak addig-addig vágtattak
míg elfeledték már, hogy valaha lovak voltak."]



Az éjszaka puha, sötét köntösével borul rá, ezernyi apró csillaggal világítva meg az útját, ahogy átvág a fák között, és nehéz bakancsának talpa alatt roppannak az ágak
[vér és reccsenő csont zaja, hallod-e?]
és ő egyre mélyebben járt a mohos fák között; ujjai alatt elszáradt kéreg súrlódott, mikor kinyúlt a sötétben, és tűhegyes fogai között szűrte a levegőt, ajka szélén apró vércsepp
[rohant, rohant, hallottad a lélegzetvételeit, hhhh-hhhh, hamar elfáradt, emlékszel-e még?]
ezüstösen csillogó, üres szemek a sötétben. A bakancsa alatt roppannak az ágak.
Rohan; léptei gyorsulnak, ahogy vakon vág neki az útnak, előre, maga elé, a lehető legmesszebb, a fák közé. A levegő elektrizálódik körülötte, tudja, érzi, hogy a nyomában vannak, ziháló lélegzetvételek a sötétben, roppanó ágak a vadászkés alatt, üldözik.
[ő is így menekült, míg a halálába nem üldözted, súrlódott a kés a vörös téglán, mikor kicsavartad a kezét, te dög, te szörnyeteg]
Menekül; a bakancs acélbetétje ólomsúllyal húzza a föld felé, léptei mégis könnyedek, egy macska gráciájával szökken át a kidőlt fatörzseken, de a léptek egyre közelebb vannak, látókörének legszélén fáklya villan, orrába benzinszag kúszik, a pánik jeges karmaival a bordáira mar
[ugyanezt érezte, ugyanígy futott, előled, a sötétbe, a karjaidba, mert magad vagy a sötétség, a megromlás, a pestis]
és az ujjai a tüdőjére markolnak és akadályokat tesznek elé és végül elbotlik, teste tompán puffan az avarban, hóka bőrére sár és levelek tapadnak, és szíve rémült madár módjára rebben meg mellkasában, aztán kihagy egy ütemet, kettőt, ötöt.
- Rég láttalak, Silas.
A nővére a kezét nyújtja felé, a fáklya lángjában megcsillan az ajkába szúrt piercingje, megvillannak a fogai, és ő nem fogadja el a felé nyújtott kezet
[ő a Pestis, a Romlás, a Sötétség]
és a nő még sokáig néz utána, érzi a hátába fúródó tekintetét, ahogy zihálva menekül, messze, messze, és lábai alatt ropog a friss hó és a haja csatakosan hull az arcába, és a messziből farkasok vonyítanak
[fuss, fuss, nyomodban futótűz, ő is így futott, egyenesen a halálába]
és addig fut, míg kimerülten nem hull a földre, és a hó csak esik és esik, fehér leplével beborítva a tájat.


["nézz a fényre az ablakbála bukóján. dél múlt talán, jelzi,
hogy vigasztalhatatlanok vagyunk.
mondd el megint, hogy mindez, ahogy a szerelmünk is, tönkre fog tenni bennünket.
fénytől megszállott testeink bomolnak majd szét.
mesélj még: hogy sose ununk majd belé."]



Halkan teszi be az ajtót maga után, ügyelve arra, hogy bakancsának talpai puhán simuljanak az előtér szőnyegébe; a fali óra szerint éjjel két óra múlt öt perccel, mikor beteszi maga után az ajtót és elfordítja a zárban a kulcsot, egyszer, kétszer
[egyszer, kétszer, kopp-kopp, így koppantak a cipősarkak is az aszfalton]
és lerúgja a cipőit, ledobja a kabátját; a lakás csendes, a nehéz sötétítőfüggöny résén hull csak be pár kósza fénysugár, sejtelmes fénybe vonva a bútorokat, megnyújtva az árnyakat. Az árnyékba simul ő is; fehér ingén apró foltok, vérfoltok
[vér és reccsenő csont, és a húsába maró fogak, halálsikoly és könyörgés]
leszakítja a gombot, mikor leveszi és a földre dobja azt; majd azt mondja, megtámadták, hihető lesz, ha ejt egy sebet szívmagasságban, ha addig üti a falat, míg véresre nem horzsolja a kezeit
[mikor végighúzta az aszfalton, apró vérfoltok maradtak utána, és lehorzsolta az ujjait, mikor kapaszkodott]
és aztán majd végignézi, ahogy a puha ujjak ellátják, ahogy a sebeire önti a fertőtlenítőt és hallgathatja, ahogy kéri arra, hogy vigyázzon magára, mikor kilép az ajtón. Szeretne vele őszinte lenni
[szeretni bűn, szeretni fáj]
szeretné elmondani neki mindazt, ami a szívét nyomja, de nem akarja elveszteni; a hiánya így is ismeretlen fantomfájdalom a szívében, mikor nincs vele, mellette, még akkor is, ha tudja, előbb vagy utóbb
[égni fog, lángolni, egyik vagy másik, máglyát gyújtanak szerelmük alá]
valamelyiküknek el kell mennie, nem tarthatja örökké maga mellett, nem biztonságos, nem lehet, nem szabad. A matrac puhán süpped be pehelysúlya alatt, mikor a szélére ül, lassan sötétedő szemeinek pillantását a szép arcon pihentetve, remegő kezét a kócos tincsekre simítva, és fantomként hajol fölé, hogy apró csókot leheljen a homlokára, hogy beszívhassa az illatát, mielőtt visszamenne a kanapéra és egy újabb álmatlan éjszakát töltsön el azzal, hogy halasztja a halaszthatatlant, hogy elhiteti magával, az őszinteség ez esetben nem kifizetődő, de mielőtt észrevenné magát, már mellette fekszik, a hátához bújva, és magának mantrázza
[szeretlek, szeretlek, szeretlek]
hogy holnap minden rendben lesz, hogy holnap elmondja neki mindazt, amit tudnia kell, hogy holnap túllépnek ezen, hogy holnap minden máshogy lesz
[tiéd, enyém, miénk, akarjuk, akarom, akarod-e?]
és Phoenix békésen szuszog mellette.

(az idézetekért köszönet a csodálatos Raistlinnek<3)
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Ápr. 14, 2016 11:23 am
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Silas *-*
Először: el kell mondanom, hogy két olyan nevet választottál, amik a kedvenceim közé tartoznak.
Másodszor: olvasva a jellemet, tökéletesen át tudtam érezni a karakter, egy-két ponton pontosan olyan, mint én *aka user*, nekem nagyon átjött az egész.
Harmadszor: eddigi staff pályafutásom alatt ilyesfajta előtörténeti stílussal még nem találkoztam, pedig jó pár lapot magam mögött tudhatok. Ezzel mutattál nekem egy új dolgot, amit nagyon köszönök neked. *-* Nagyon jól eltalált karakter, a történetből kiderülnek a dolgok, és nagyon is magával ragadóra sikerült. Nem szaporítom tovább a mondandóm, s mivel a pofifoglalásod már megvolt, nyomás játszani. *-*

Vissza az elejére Go down
 
silas c. aaldenberg
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Silas bérlakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: