• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Cora Hale










avatar



Vas. Ápr. 10, 2016 6:47 pm
Vendég
Vendég



Cora hale
i'm going to pull your tongue out of your head

● becenév: Ne becézgess!
● születési hely, dátum:
Beacon Hills - 1998. Feb. 12.
● kor:18
● faj: Vérfarkas
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Adelaide Kane
● karakterfajta: Jelen

anonymous ● secret ● does it matter? ● 5-6 years
you're still have all of me

Azt mondják, hogy mi Hale-ek sok mindenben, nagyon hasonlítunk egymásra. Nem csak a genetikai összetételünk, de a személyiségünk is.
Igazi ösztönlények vagyunk, minden érkező ingerre ösztönösen reagálunk, legyen szó bármiről. Mindegyikünkben megvan az a tipikus "csapjunk oda, dirr-durr, piff-paff és el is van intézve" hozzáállás, ami a legtöbb általános helyzetben jól is működik, azonban van, hogy inkább csak még nagyobb gondot okoz. Legalább is, az én esetemben. Én ugyanis - hiába is lenne jó -, nem vagyok akkora zseni, mint a nagybátyám, hogy különböző stratégiákat eszeljek ki, bár, ha megerőltetném magam, lehet hogy valami mégis összejönne, én azonban jobban szeretek előbb fejjel rohanni a falnak, és ajtóstul rontani abba a bizonyos házba, majd csak eztán gondolkozni. Lehet, hogy ez csak a fiatalságom miatt van így, elképelhető, hogy majd, ha olyan öreg leszek, mint Peter, akkor belőlem is nagy taktikus válik idővel. Addig viszont maradok aki vagyok. Egy elég szeszélyes, heves, és igen nyers modorú, szókimondó tinédzser. Sajnos vagy nem sajnos, természetem miatt sokszor tűnhetek meglehetősen ellenségesnek, mintsem barátságosnak. Ez mondjuk azért is lehet, mert nem kimondottan vagyok az a barátkozós fajta. Nekem nem megy a folytonos kedveskedés, sokszor nem is vagyok tekintettel másokra, ráadásul képtelen lennék azt mondani valakinek, hogy jól áll neki a szűkített ruha, amikor láthatóan úgy néz ki benne, mint egy fogságba esett bálna... Ami ez utóbbit illeti, egész biztos vagyok benne, hogy gondolkodás nélkül kiszaladna a számon ez a bálnás hasonlat. De hát nem tehetek róla, mindenféle finomkodás nélkül kimondom, amit gondolok. Minek szépítsek a dolgokon? Egyszerűbb őszintének lenni, még akkor is, ha az igazság sokszor fájdalmas is számunkra. Ezt pedig tapasztalataim szerint nehezen tolerálják az emberek. Persze akadnak, akik valamilyen beteges oknál fogva, még így is elfogadnak, többnyire belőlük lesznek később, az úgynevezett barátaim, vagy valami hasonlók. Nem egészen értem, ennek a folyamatát. Ha már nem érzem a késztetést, hogy jól arcba vágjam az illetőt, akkor már a barátomnak számít? Vagy hogy van ez? De mindegy is, annyira nem fontos. Most nem ez a lényeg.
Mint látható, egyáltalán nem vagyok könnyű eset, sőt... Néha egyenesen nehéz velem. Amikor egyszer a fejembe veszek valamit, ahhoz makacsul, foggal-körömmel ragaszkodom, ami akár vehető szó szerinti értelemben is. Nekem az ilyesmi nem okoz problémát. Hiszen farkas vagyok, nem pedig a gyönyörű, de ostoba Disney hercegnő, amelyiknek annyi akarata sem volt, hogy szemtől szemben megmondja a gonosz mostohájának, hogy márpedig ő akkor is el fog menni abba az átkozott bálba. Bár tagadhatatlan; a szépségem megvan hozzá.
Hosszú, sötét színű haj keretezi szép formájú arcomat, melynek közepén nagy, barna szemeim csillognak. Lejjebb pedig pisze orom, alatta telt ajkak, amik ritka alkalmakkor lágy mosolyra húzódnak. Testalkatom izmos, láthatóan edzett, mégis törékenynek tűnő, nőies. Ruháim inkább a kényelmes, sportosabb, laza vonalat követik. Mint mondtam, nem vagyok hercegnő, nem kell nekem a báli ruha, meg a francos üvegcipő.
Ebből gondolom remekül kivehető, milyen is vérbeli Hale-nek lenni.

when i was younger...

Idióta gondolatnak tartottam beavatni Stiles apját, méghozzá rettentő idióta dolognak. Ennek ellenére mégis Stiles-szal tartottam, hogy élő bizonyítékul szolgáljak a természetfeletti létezésére. Türelmesen várakoztam Stiles szobájában, az ágyán csücsülve, ameddig ő próbálta elmagyarázni az apjának, hogy mi a helyzet. Azt mondjuk nem értettem a sakktábla ezt hogyan segíti, de nem baj. Az ő apja, úgy avatja be, ahogy akarja.
- Scott és Derek vérfarkasok? - már érkezett is az első hitetlenkedő kérdés a Serifftől. Én ugyan nem láttam az arcát, de egész biztos voltam benne, hogy ez volt az a pont, amikor teljesen idiótának nézte a tulajdon fiát.
- Igen. - íme a válasz Stiles-tól.
- És Kate Argent is vérfarkas volt?
- Vadász. - Stiles szavai nyomatékosításául megemelte a kis lila bábot. - A lila a vadász. - Ez pedig az a pont volt, ahol én gondoltam úgy, hogy nem hagyom szerencsétlent egyedül... szenvedni? Ez lenne a jó szó? Lényeg a lényeg, hogy gyorsan, mielőtt bármelyikőjük mondott volna valamit, közbeszóltam.
- Akárcsak Allison és az apja. - Mind a ketten rám néztek, a Seriff még mindig hitetlenkedő pillantása találkozott az enyémmel, könnyűszerrel kiolvastam belőle, hogy most már mind a kettőnket bolondnak néz. Tudtam, hogy ez egy idióta ötlet.
- Aha, igen. És a barátom, Deaton, az állatorvos egy... Kanima? - Ezt a hülye kérdést hallva még én is furán néztem egy pillanatra, persze nem felejtettem el, hogy a Seriff eddig mit sem tudott ezekről a dolgokról, sok lehet neki mindez egyszerre. Szerencsére Stiles hamar kijavította apja botlását.
- Nem, nem, nem, nem. Ő egy druida, oké? Legalábbis szerintünk. - Halovány mosoly jelent meg az arcomon a többesszám használata miatt. Ettől valahogy úgy éreztem, hivatalosan is a kis csapat tagja lettem, vagy legalább is valami ilyesmi. Csendben figyeltem, míg Stiles elmagyarázza az apjának az egész kanima dolgot, innen figyelve ezt a beszélgetést, egész szórakoztatónak találtam.
- Na és ki az a Da Rock? - Kivételesen most én ráncoltam értetlenkedve a homlokomat a kérdés hallatán. Úgy vettem észre Stiles se tudta egy pillanatra miről beszél az apja, de  aztán megvilágosodott.
- Az Darach.
- Még nem tudjuk. - szúrtam közbe a beszélgetésbe, mielőtt nyelvtani elemezgetésbe kezdenek nekem. Bármennyire is szórakoztató volt figyelni, kicsit kezdtem már unni magamat. Ráadásul nem igazán értünk rá. Szorított minket az idő.
- Még nem. - helyeselt Stiles.
- De a vérfarkasok ölték meg? - újabb kérdés a Serifftől. Végre haladunk is valamerre a beszélgetéssel. Bár, még mindig úgy éreztem, hogy a drága apuci, még most sem hisz nekünk. Meg is tudtam érteni. Két buta tininek kellett volna elhinnie, amikor arról beszélnek, hogy a világban vérfarkasok, kanimák és druidák rohangálnak. Ne vicceljünk, még én sem hittem volna magunknak, sőt. Ami azt illeti, lehet tárcsáztam volna az ügyeletes orvos számát. A Seriff ahhoz képest, én mit tettem volna, remekül kezelte a helyzetet.
- Szétmarcangolták.
- Szerintünk. - szóltam megint közbe. Mire Stiles-tól megint csak kaptam egy helyeslő bólintást. Aztán beállt a csend. Senki sem szólt egy szót sem, míg a Seriffnek adtunk időt, hogy megeméssze és feldolgozza a hallottakat. Kíváncsi voltam, vajon sikerült-e meggyőznünk őt, vagy még mindig bolond, hallucinogén anyagokat szedő fiataloknak gondolt minket?
- Miért Jackson volt a kanima? - csendült fel egy újabb kérdés. Ez be kell, hogy valljam, kissé váratlanul ért. Nem igazán erre számítottam, persze Stiles azonnal válaszolt neki. Ami viszont ez után jött, az már sokkal jobban hasonlított arra, amit vártam. - Na és milyen alakot vesz fel egy hihetetlenül összezavarodott, és az elhangzottaktól dühös apuka?! - Ettől valahogy nevetni támadt kedvem, de csendben maradtam. A legkisebb jelét sem adtam annak, mennyire szórakoztatott ez a dolog. Ezek szerint, nem igazán tudtuk meggyőzni Stiles apját az igazi valóságról. Stiles mondhatott neki bármit, nem hitte el. Eljött az én pillanatom. Meg kellett volna mutatnom, hogy én is vérfarkas vagyok, és készen is álltam, hogy megmutassam, azonban valami nem volt rendben. Az egyik pillanatban még semmi bajom nem volt, a következőben... egyszerűen csak elsötétült előttem a világ.
Fogalmam sincs, mennyivel később, a kórházban tértem magamhoz. Hallottam a gépek monoton csipogását, ami roppant idegesítő egy hang, egyébként. És az első, akit megpillantottam, az ágyam mellett virrasztó bátyám volt.
- Derek? - erőtlen volt a hangom. Annyira, hogy abban sem voltam biztos, egyáltalán meghallotta-e. Pedig neki azért elég jó a hallása...
- Szia. - Lágy, aggódó hangja, még az én szívemet is összehúzta. Éreztem, hogy ez csak valami nagy bajt jelenthet. Amitől én is kezdtem megijedni.
- Mi történik velem? - Kétségbeesett volt a hangom, nem tudtam, hogy mire kellene gondolnom, mire számítsak. Nem értettem, hogy egyáltalán mi lehetett velem. Legnagyobb bánatomra, Derek sem tudta a választ.
- De megígérem, hogy nem hagylak el. Soha többet. - Megszorítottam a kezét, s halványan rámosolyogtam. Hittem neki, ő pedig tartotta a szavát. Ugyan nem sokra emlékszem az egészből. Csak azt tudom, hogy az állapotom gyorsan romlott, én pedig egyre közelebb kerültem a véghez. Derek akkor is végig mellettem volt. A végén pedig, neki köszönhettem, hogy életben maradtam. Lemondott az erejéről azért, hogy én élhessek.

Ezt azóta sem felejtettem el, pedig egy ideje már túl vagyunk ezen az időszakon. Hónapok teltek el, a történtek óta, azóta hogy otthagytam Beacon Hills-t. És Dereknek hála, szépen lassan visszanyertem az erőmet. Ennek ellenére még mindig itt motoszkált bennem valami, ami azt jelezte nekem, hogy ez nem csak ennyi. De ez lehet csak  felesleges paranoia. Mi tagadás, féltem tőle, hogy megint megtörténik, hogy megint beteg leszek. Ha csak egy kicsit is rosszul éreztem magam, mindig eszembe jutottak a hónapokkal ezelőtti történések. A fájdalom, a tehetetlenség, a félelem és nem csak a sajátom, de a bátyámé is. Azonban, a külvilág felé semmi jelét nem mutattam és nem is állt szándékomban mutatni az aggodalmaimnak. Hiszen amúgy sem voltak valós alapjai. Legegyszerűbb, ha szépen figyelmen kívül hagyom az egészet, és elfelejtem.
Ezért is döntöttem úgy, hogy visszamegyek. Vissza Beacon Hills-be és mindent újrakezdek, vagyis próbálok. A kezdet sosem egyszerű, de ha nem vágsz bele, nem tudod mi vár rád... Nem igaz?
Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Ápr. 18, 2016 9:40 am
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Coraaaa! úúú
Annyira örülök neki, hogy végre itt vagy közöttünk. El sem tudom mondani mennyire vártalak, hiszen a te karaktered az egyik kedvencem a Hale családból. Tény és való, hogy sok mindenről lemaradtál ez alatt az idő alatt ameddig távol voltál, de alighanem hamar visszarázódsz a régi kerékvágásba. Wink
Jellemzésed nekem nagyon tetszett. Szépen és abszolút hitelesen mutattad be mind a külsőd, mind pedig a belsőd jellemzését. *-*
A szerepjátékos példád nagyon tetszett (a sorozatban is nagy kedvencem volt ez a rész), szépen bánsz a szavakkal, választékosan és ügyesen fogalmazol efelől semmi kétség. Úgyhogy csak gratulálni tudok a az egész lapodhoz. Így pedig már nem is húznám tovább a szót.
Nyomás foglalózni és a játékaiddal alaposan kavard fel az állóvizet ebben a nem mindennapi kisvároskában. Wink Na és persze még egyszer üdv köztünk Helló

Vissza az elejére Go down
 
Cora Hale
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Karakter kereső
» Ariadne Hale

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: