• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Phoenix Claythorn










avatar



Hétf. Ápr. 11, 2016 5:19 pm
Vendég
Vendég



Phoenix E. Claythorn
Az emlékezet elvesztése valahogy mégis egyfajta halált jelent.

● becenév: Phoenix
  ● születési hely, dátum: Nem emlékszik rá
  ● kor: Ismeretlen
  ● faj:  Főnix
  ● nemi identitás: biszex
  ● play by: Lee Hongki
  ● karakterfajta: jelen

user neve ● kora ● multi ● tapasztalat
you're still have all of me

- Mi a neved?
- A nevem? - kérdez vissza, barna szemeit az idegenre emelve.
- Igen, a neved. Tudod, ahogy mások szoktak szólítani. Egy név, amit anyukád adott neked, mikor megszülettél.
- Ooh... Azt nem tudom, hogy anyukám milyen nevet adott nekem, vagy hogy egyáltalán van-e nekem anyukám, de azt tudom, hogy Phoenix a nevem. Hallottam itt bent, mikor először felébredtem. - feleli nagy komolyan, miközben megkocogtatja szőke kobakját baljával.
- Szóval Phoenix. Érdekes neved van... És neked is biztos van édesanyád, hisz mindenkinek van.
- Az lehet, de én Őt nem ismerem. Nem emlékszem rá, ahogy semmi másra sem előző életemből.
- Valóban? A nevedre mégis emlékeztél.
- Igen, de semmi mást nem tudok. Sem azt, ki vagyok, vagy hogy ki voltam még az előző életemben.
- És most mit gondolsz, ki vagy?
- Phoenix Elijah Claythorn, egy teljesen átlagos ember, elfeledett emlékekkel. Senkitől nem különbözöm.
- Biztos vagy ebben?
- Hát... - lélektükreiben most a bizonytalanság, a kétség apró szikrája. - Talán ez nem teljesen volt igaz. Elmondom neked, de ígérd meg, hogy nem adod tovább senkinek. Megígéred?
- Szavamat adom.
- Szóval... Azt ugye már mondtam, hogy nem tudom, ki voltam, kik a szüleim, vagy hogy mi történt velem, amit mélyre elástam itt bent, de... A tűz éget... Ugye?
- Ez pontosan így van.
- De engem nem bánt. Mármint... érzem a lángok melegét, de... Aztán semmi. És ezt nézd! - Hátrál egy pár lépést, s mikor úgy gondolja, biztos távolba került, egyszer csak felgyullad. Apró termet, de annál nagyobb, annál hevesebb lánggal ég. És most a szó szoros értelmében. Ez csak egy pár másodpercig tart, aztán a lángok kihunynak, Phoenix pedig visszalép az Idegen mellé. - Nem tudom, mi vagyok, és miért vagyok képes felgyújtani saját magam... De ki akarom deríteni. Csak egyelőre az agyam, a tudatalattim nem engedi.
- Van valami, amit biztosra tudsz? Ebben az új életedben?
- Igen. Tudom, hogy egy valami biztos az "új életemben", Silas. El sem merem, nem is akarom elképzelni, mi lenne, ha egyszer elhagyna, kidobna. És tudom, hogy buzog bennem valamiféle kíváncsiság az élet, az emberek, és úgy igazából minden felé. Fel akarok fedezni újra mindent, mert akkor talán tudatalattim ajtaja is felnyílik. Egyszer pedig mindenképp ki fogom deríteni, ki voltam az amnéziám előtt, és mi történt velem.

when i was younger...

"Tűz... Perzsel!
Vörösen izzó lángok... Éget!
Egy épület fa szerkezete... Már nem több, mint tiszta szén...
Egy nő sikolya... Félelem... Öröm..  Halál..
Forróság... Nem kapok levegőt!!
"

Szíve hevesen kalapál, szinte ki akar ugrani helyéről, a biztonságot nyújtó, ám épp oly' törékeny bordák mögül. Egyedül van. Fél... Miért nincs itt Silas, miért nem öleli át, és védi meg ezektől a rémes álmoktól? Tudja jól, hogy ezek az álmok, noha csak képzelete szüleményei, valahogy mégis kapcsolódnak elfeledett múltjához. De ha ilyen rémes emlékeket őriz tudatalattija, akkor inkább nem akarja megismerni őket, és marad a boldog tudatlanságban. Kíváncsisága és tudásvágya azonban mindig erősebb, és időről időre azon kapja magát, hogy újból és újból annak az elzárt, sötét szobának az ajtaja körül settenkedik, s keresi a kulcsát, hogy végre kinyithassa, és fény derüljön MINDENRE.
"Égesd porrá! Égess fel minden emléket!"
NEM! Phoenix Elijah Claythorn emlékezni akar. Bármennyire is akar, nem tud emlékek nélkül élni. Igaz, itt van neki Silas, a férfi, akit szeret, aki ott volt neki a kezdetek óta, aki vigyáz rá. Maga sem tudja, mi lenne most vele, ha azon az éjszakán nem talált volna rá, hisz emlékei nélkül nem tudja, hova máshová mehetne, kihez fordulhatna segítségért.

"Sötétség. Az az igazi, mély sötétség, amit talán csak egy barlang legmélyén ismerhet meg az ember, vagy ha elveszti szeme világát. Még csak a saját kezed sem látod. És hogy mi ez a hely? Az elméd egy rejtett zuga, ahol semmi nincs, csak te, és a magányod. Valaha kellett itt lennie valaminek, érzed... Tudod. De most csak a sötétség van, és a teljes némaság. Kiáltanál, de egy szó sem hagyja el szád. Elrohannál, de végtagjaid meg sem mozdulnak. Mintha nem is léteznél, pedig te tudod, hogy itt vagy, hogy létezel, de a sötétség teljesen körbevesz, elzár mindentől. Segítségért kiáltanál, de nem sikerül. És csak azt kívánod, hogy segítsen valaki...
Mi ez? A távolban mintha valami apró fény kezdene el pislákolni, mi egyre nagyobbá válik, mintha közeledne. A fehér fény teljesen kontrasztban van az eddigi sötétséggel, és te egyre csak vágysz rá. Megakarod érinteni, mert tudod, hogy az csak valami jót rejthet. Már itt van, nagyon közel hozzád, szinte érzed a melegét. És mintha már mozogni is tudnál, bár még igencsak nehezedre esik ez a művelet. Ajkaid közül pedig halk, nyöszörgő hangok törnek fel. Kezdesz élni, már a sötétség el is tűnt, mintha soha nem is lett volna jelen. Szemeid előtt pedig eleinte csak homályosan, de mintha egy ember alakja kezdene feltűnni. Egyre élesebben látod, most már tudod, hogy Ő tényleg egy ember, egy férfi, gyönyörű barna tekintettel, mik most egyenesen rád szegeződnek. Ki ez az idegen?
"

Arcát mélyen a puha párnák közé temeti, úgy próbálja szívverését, és lélegzetét lassítani, hogy ismét nyugodt legyen, és vissza tudjon aludni. Nem lenne szabad felizgatnia magát egy álmon, és mégis... Hisz tudja, elméje mélyén tudja, hogy ez nem csak egy egyszerű álom volt...
- Silas... - nyöszörgi alig hallhatóan a nevet egyszer... Kétszer... Háromszor is, mintha azt hinné, ha elég sokszor mondaná ki a nevét, egyszer csak megjelenik. És nézzenek oda... Karok fonódnak köré, hátán érzi a másikból áradó melegséget, mikor az mellé fekszik. Phoenix pedig akaratlanul is bújik hozzá közelebb, hogy érezze, tényleg itt van, nem csak álmodik. Ettől pedig szinte azonnal megnyugszik, hisz már biztonságban érzi magát, nincs mitől félnie.
És egy halvány mosollyal az arcán alszik vissza.
Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Ápr. 19, 2016 3:35 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Phoenix! *-*
Először is meg kell mondanám, hogy sok fajta jellemzést láttam már, de ilyen különlegeset még soha, és nagyon tetszik ez a fajta megoldás, arról nem is beszélve, hogy borzasztóan jól fogalmaztad meg :3
Az előtörténeted pedig huh. Nekem nagyon tetszik, és a fogalmazásmódod is olvastatta magát, így megtisztelve érzem magam, hogy én fogadhatlak el. Igazán illik ez mind a fajodhoz, és bele tudtam élni magam a történetedbe. Sajnálom, hogy elvesztetted az emlékeid, de lehet jobban jársz vele, ha nem akarod visszakapni őket, csak élvezd az életet Silas mellet, a foglalózás után *-*

Vissza az elejére Go down
 
Phoenix Claythorn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» The Order of The Phoenix

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: