• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ 2018. márciusa


Yesterday at 11:25 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 riordan salvatore lynch










avatar



Csüt. Ápr. 21, 2016 5:25 pm
Vendég
Vendég



Riordan Salvatore Lynch
The windows cracked on the Chevrolet My cigarettes in the ash tray
The engines off and the radio's down So nervous my whole body shakes

● becenév: Rio, Dawn (like wtf, man?), Sallie
● születési hely, dátum: Dublin, Írország / 1987. dec. 30.
● kor: 28
● faj: druid
● nemi identitás: homoszexuális, biromantikus
● play by: Godfrey Gao
● karakterfajta: jelen

Hircine ● xx ● ?? ● xx
you're still have all of me

"Lynch-ék? Emlékszem rájuk, itt laktak, pár házzal odébb, de mostanra már csak a nagyanyjuk él ott, aki felnevelte a gyerekeket a szüleik halála után; de nyilvánvaló volt, hogy ő is mindig a legfiatalabb fiút, Riordant preferálta, még annak ellenére is, hogy a fiú mindig is különc volt... Kerülte a társaságot, állandóan csak a könyveivel ült, vagy ha épp nem, akkor késekkel játszadozott. Sosem fogom elfelejteni, ahogy puszta kézzel kitörte annak a rókának a nyakát; egész addig a pillanatig azt hittem, majd feleségül veszi a lányomat, de akkor megijedtem, és azóta is, ha látom az utcán, mikor nagy ritkán meglátogatja a nagyanyját, inkább messzire elkerülöm, elvégre sosem lehet tudni, mi juthat még az eszébe..." - J.MacIntyre (59), volt szomszéd


"Neki volt a legrosszabb mindannyiunk közül; meg se ismerhette a szüleinket, hiszen alig másfél éves volt, amikor meghaltak, mi pedig nem tudtuk neki biztosítani azt az apai kezet, amire szüksége lehetett volna, talán ezért volt mindig olyan furcsa; nem értettem sohasem, mit és miért csinál, miért nem lehetett olyan, mint a többi, korabeli gyerek; mindig is magának való volt és emberkerülő, és akkor sem beszélt, ha kérdezték... Szeretem, mert a testvérem, de irritál, még most is; még annak ellenére is, hogy mostanra kifejezetten karizmatikus és beszédes lett, mintha csak teljesen kifordult volna önmagából. - M. Lynch (40), idősebb testvér


"Sallie? Salvatore Lynch? Igen, emlékszem rá, egy időben nekem dolgozott, és az volt a bárom fénykora; még az én szemem is megakadt rajta, mert úgy mozgott a színpadon, mintha csak oda született volna, a nők pedig egyenesen imádták... Igaz, nem volt velünk túl sokáig, talán csak egy fél évig, amikor állítólag tényleg szüksége volt a pénzre, pedig amilyen vonzó és karizmatikus volt, esélye lett volna akár világhírűvé is válni ebben a bizniszben... kár, hogy nem kért belőle és lecserélte a reflektorok fényét a katonaságra." - A. Ashford (48), nightclub-tulajdonos


"A többiek sose értették meg, de én tudtam; nagymama elmondta nekem, hogy ő volt az egyetlen a családunkban, aki örökölte a druida-létet, és nem bírta elfogadni, ezért lett olyan, amilyen. Nagymama meséiből tudom, hogy druidának lenni nehéz dolog és hatalmas felelősséggel jár, mert ez a tudás hatalom, de ugyanakkor veszély is, amennyiben az ember nem tudja, hogy kezelje... Sajnálom Riordant, de ugyanakkor örülök, hogy ő kapta ezt az ajándékot a sorstól, mindannyiunk közül ő volt mindig is az egyetlen, aki megfelelt erre a szerepre, akármennyire is labilis volt mindig is." - R. Lynch (32), idősebb testvér


"Emlékszem még, amikor hazaküldték Szíriából; szerencséje volt, hogy egy darabban tért vissza, még ha a lába össze is volt roncsolódva teljesen... Életemben nem láttam még ennyire szörnyű sérülést, és fogadni mertem volna, hogy soha többé nem fog tudni járni már, de Riordan bebizonyította, hogy nem létezik lehetetlen; igaz, elég csúnyán sántít arra a lábára, és szerintem szörnyen fájhat is neki, de sosem hallottam panaszkodni, nem láttam összetörni... Hihetetlen, hogy egy emberben lehet ennyi kitartás és akaraterő, csodálom őt ezért." - Dr. R. Macintosh (60), sebész


"...volt valami azokban a barnás-vörös szemekben, ami vonzott, mintha csak a lelkembe látott volna; mindig szépen válogatta össze a szavait, és könnyedén el tudta érni, hogy a világon semmi és senki mást se láttam rajta kívül; igaz, mindent megadott, amire szükségem volt, törődést, pénzt, boldogságot, de beletelt egy kis időbe, mire rájöttem, hogy az, amit ő csinált velem, velünk, az korántsem volt egészséges vagy normális... És hiába hiányzik még néha, sőt, állandóan, azért örülök, hogy már nem része az életemnek." - (22), volt partner


"Sosem hittem volna, hogy pont ő lesz az, akinek majd tovább adom a generációkra visszamenő tudásunkat, de végül rájöttem, hogy nála jobbat nem találtam volna a testvérek között; mindig is komolyabb volt, mint a nővérei vagy a bátyja, de a módszerei... Nem voltak a legtisztábbak. Tudtam mindenről, amit csinált, és rendkívül ügyes, kreatív tanítvány volt, a legjobb, amilyet csak kívánhattam volna magamnak, de azóta is könyörgöm minden égieknek, hogy ne engedjék őt sose egy falka közelébe sem, mert minden bizonnyal - bármennyire is a jó oldalon van még - tévútra vezetné mindazokat, akik megbíznak benne." - C. Lynch (88), nagymama

when i was younger...

I
A telihold fénye sápadt, ezüstös fénybe vonta a tájat, ahogy Riordan Salvatore Lynch óvatos, macska gráciájával rendelkező léptekkel kisétált a házuk tornácára, pillantását a horizonton túlra szegezve. Csend volt, csillagoktól mentes, téli éjszaka, a hideg egészen a gerincéig mart, mikor az egyik, tetőt támasztó oszlopnak dőlt; a nagyanyja mellette állt; reszketegen támaszkodott a sétabotjára, hímzett, púder-rózsaszín zsebkendőjével megtörölgetve az orrát, mielőtt felnézett volna az unokájára és szabad kezével megigazította volna a vastag, kötött sálat a nyakában.
- Emlékszel még, Sallie, mit kell tenned? Nyugtasd meg, mutasd az utat neki, fiatal még, nem érti, mi fog történni... Az alfa mindvégig veled lesz, neked csak segítened kell neki átmenni az egészen, képes vagy rá?
Lassan bólint, igyekezve nyugodtnak tűnni, de a szíve vadul zakatol bordái fogságában; nem kéne most itt lennie, nem kéne most útra készülődnie, nem kéne a rituális tőr nehezét éreznie az öve mellett; a nagyanyját kéne búcsúztatnia, esetleg elkísérnie messzire, a sötétségbe a fák között, az új falkatag beavatására; nem neki kéne annak lennie, akire rábíznak egy ilyen felelősségteljes feladatot, nem neki kéne annak lennie, akinek a kezében ott van egy fiú sorsa.
Emlékszik még rá; megismerte pár napja, amikor a nagyanyjával felkereste a falkát, hogy engedélyt kérjen a részvételre a kölyök első átváltozásánál; emlékezett még a szemébe hulló, kósza hajtincsekre, az elveszett pillantására és arra a pillanatra, amikor a lábai maguktól vezették oda hozzá, ő pedig bizonytalanul simította a kezét a vállára és azt mondta:
- Minden rendben lesz, veled leszek.
Akkor még nem tudta, mennyire igaza lesz, és hogy majd az ő remegő kezeiben lesz annak a fiúnak a sorsa, akinek a látványától a szíve kihagyott egy ütemet vagy kettőt.


II
A nap sápadt, gyenge sugarai óvatosan cirógatták az arcát, ahogy kisántikált, vagy jobban szólva kiugrált fél lábon a teraszra, megtámaszkodva a kopott tapétával borított falakon. Reszketett a keze; talán a hidegtől, talán mástól, mikor az ajtót becsukta maga után és tekintetét a horizonton túlra szegezte, elnézve a semmibe a hóval borított tájkép fölött. Volt valami nyugtalanító abban, mennyire csendes és nyugodt volt minden, ameddig csak a szeme ellátott; a szél nem susogott a fák között, a hó nem ropogott az elhaladó állatok lábai alatt, a kutyák nem vonyítottak a távolban. Az egyetlen dolog, amit hallott, az a nagymamája sündörgése volt a konyhában; még különösebben koncentrálnia sem kellett, hogy tudja, a nő épp balra vagy jobbra haladt, mert ismerte az összes padlólap nyikordulását, a távolságokat, nagyanyjának kopp-csossz hangzású lépteit. Lassan kezdett beleőrülni; igaz, csak pár hét telt el azóta, hogy kiengedték a kórházból és vele lakott, de már túl jól ismerte a szokásait, a viselkedését és a módszereit annak, ahogy másokhoz fordult mindig, amennyiben látogatójuk érkezett. Túl jól ismerte a szavakat, amiket a szomszéd nőkhöz intézett, és azokat, amiket a postáshoz, és azokat is, amiket Jehova hívőihez, de azok, amiket most hallott, ismeretlenek voltak számára; igaz, nem is hallott túl sokat belőlük, mert két ajtó választotta őt el a ház frontjától, ahova most a nő sántikált ki (kopp-csossz, kopp-csossz, távolodik tőle), és neki nem maradt más dolga, mint fülelni, abban a reményben, hogy talán mégis meghall valamit, de semmi ilyen nem történt.
Csend volt.
Jobb dolga nem lévén az elhavazott hintaágyhoz ugrált és egy fájdalmas szisszenés kíséretében ereszkedett le rá; most, hogy így jobban belegondolt, kezdte megbánni, hogy annak idején az az ostoba ötlete támadt, hogy bevonuljon a katonaságba. Most, amikor annyi fájdalomcsillapítót szedett, hogy az még egy lovat is kiütött volna, most, hogy mindezek ellenére a fájdalom nem enyhült; még mindig érezte, ahogy szakadnak az izmok és roppan a csont, érezte az égő hús szagát, ujjai alatt pedig egyenetlen hegyeket és völgyeket alkottak a hegek és varratok, még a nadrágján át is érezte őket, és ez már önmagában elég volt ahhoz, hogy megbánjon egy ötletet, ami akkor jónak tűnt. És talán újra vissza is süllyedt volna az önmarcangolásba, ha nem hallja meg újra az ismerős lépteket (kopp-csossz, kopp-csossz) az ajtón túl, és nyomukban egy ismeretlen párt, amit már látott is lelki szemei előtt; egy macska gráciája, ruganyos, könnyed, puha léptek, majd az ajtó nyikordulása, mikor a nagyanyja kihajtja azt és kivezeti a vendéget a tornácra.
- Riordan, ő itt Magnus, szüksége van a segítségedre.
A szemöldöke a magasba szökik, aztán a fiúra néz; borostyánszínű szemei őt fürkészik, és ő állja a tekintetét egy hosszabb pillanatig, mielőtt tiltakozóan elfordulna és pillantását megint a hóval fedett tájkép felé fordítaná.
- Öt perc, nem több. Ha ennyi idő alatt meg tud győzni arról, hogy érdemes a segítségemre, meggondolom.
Akkor még maga sem tudta, hogy két percre sem lesz szüksége ahhoz, hogy teljesen elvesszen a fiú szavaiban, a szemeiben, a lényében, és mire erre rádöbbent, már túl késő volt.


III
- Semmit sem értesz, Perrie.
Fantomfájdalom a szívében, égető, marcangoló fájdalom a lábában. A nő az asztal koszos lapjára szórja a fehér port, majd a bankkártyájával osztja három, nagyjából egyenlő csíkra, és úgy pislog fel rá; vörös haja az arcába hull, ajkain kósza mosoly, és akár egész vonzó is lehetne, amennyiben nem tudná, mi rejtőzik a szép arc mögött.
- Dehogynem; baszod mindkettőt, de választani már nem tudsz.
Elfojt egy káromkodást, mikor az asztal fölé hajol; rossz lába fáj, éget, szakadó izmok és reccsenő csont, az égett hús szava a levegőben, az arcán megrándul egy izom.
- Szeretem őket.
- Mindkettőt?
- Ja.
Aztán beáll köztük a csend; az asztal fölé hajol, megtámaszkodva a koszos üveglap szélén és lassan, egy összetekert öt dolláros bankjeggyel szippantja fel az első csíkot; a nyálkahártyája kiégett, a gerince mentén forró szögesdrót a fájdalom.
- Meg kéne nekik mondanod.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne.
Összenéznek. A nő felnevet. Riordan nem. Két szívdobbanás az egész. Az éjszaka további részére nem akar emlékezni.
Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Május 03, 2016 8:21 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Salvatore Cool
Bátor vagy, hogy önszántadból akarod azt, hogy én fogadjalak el, hiszen köztudottan én vagyok a legszigorúbb bíráló, de, szeretem a merész embereket . Rolling Eyes
Elsőnek is kezdjük a külső-belső résszel. Már megint egy nem mindennapi bemutatás arról, hogy milyen is vagy te. Nagyon tetszik nekem, már mondtam neked a másik énednél is. Bár ez már szinte egy előtörténetnek is felér, hiszen elég sok dolgot árultál el nekem már így is, viszont ez így nekem bejött. DE, mert mindig van egy „de” ugyebár? Razz Hiányoltam egy kicsit a külső leírást is. Kevéske van elrejtve benne. Írhattál volna az öltözködéséről például, mert az is meghatározó dolog. Ettől most eltekintek, mert úúú, ez a bemutatás tényleg szuper lett.
Térjünk át a lapodra. Nagyon kötekedő leszek most is, készülj fel. Azt hiszem találtam benne egy szóköz hibát, meg egy vesszőhibát. Szóismétlés is van néhány, de mivel egy viszonylag hosszú szöveg, ettől is eltekintek. Tudom, hogy a játéktéren úgyis figyelni fogsz az ilyenekre hisz ismerlek már. Meg kell dicsérjelek, hogy milyen tökéletesen használod az E/3-mat. Na, nem is kötekedek tovább, nem is tudnék, hiszen ezeken a kicsi hibáidon kívül nem is találok mást. Futás foglalózni, és játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
riordan salvatore lynch
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Lilian Salvatore
» Stefan szobája
» Elena Gilbert /Salvatore/ - Folyamatban
» Delena Christianna Salvatore - Damon és Elena kislánya
» Staunton - Mystic Falls melletti kisváros

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: