HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Charlotte Josette Phillips








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Ápr. 21, 2016 9:36 pm

Charlotte Josette Phillips
A szerelem a legerősebb érzelem. Éppen ezért a legveszélyesebb is.

● becenév: Lottie, Jo, Carly
● születési hely, dátum:Toronto, 1989.05.10
● kor: 26
● faj: Banshee
● nemi identitás: Biszexuális
● play by: Emily bett Rickards
● karakterfajta: jelen

B ● 23 ● Izzy ● Akad az is
you're still have all of me

A külsőmet igazából úgy tudnám két szóban jellemezni, hogy természetes szépség. A szemeim gyönyörű tengerkék színben pompáznak, és talán ettől ilyen figyelemfelkeltőek. Mindig gyönyörű szépen ragyognak, s úgy tudok velük nézni, mintha az ember veséjébe látnék. Szemöldökeim szépen íveltek, az arcomra pedig bájos vonások jellemzőek. Ajkam közepesen teltek az alakom és a magasságom pedig éppen megfelelő ahhoz, hogy egy tipikusan modell válhatott volna belőlem. Hiszen a lábaim hosszúak, és formásak, a járásom könnyed és kecses ,a sok edzésnek és futásnak köszönhetően.  Az alakom sokak véleménye szerint pedig tökéletes. Amivel szinte minden fiatal nőhöz híven én sem értek egyet, de ez már csak részletkérdés. Ahogyan az is, hogy a hajam mindig is elég hosszú volt, és ezen most sem változtattam. Csillogó természetes szőke színben pompázik és az esetek többségében hullámos tincsekben keretezi arcom. Bőröm fehér és bársonyos tapintású, amelyet számtalan parányi szeplő borít. Ezt azonban könnyedén palástolni tudom egy kis sminkkel. Amikor sminkkelem magam akkor a szemeimet mindig kiemelem valamilyen ügyes kis technikával, aminek köszönhetően tökéletesen ragyogóak és még figyelemfelkeltőbbek lesznek, de mégis a legtermészetesebb összhatást adják a külsőnek. A ruhatáramban általában a nőies, vadóc, de mégis praktikus ruhák találhatóak meg. Amelyekben bármilyen körülmények között megállhatom a helyem.
Ami a személyiségemet illeti, hát az… eléggé összetett és különleges. Soha nem voltam az a fajta ember, aki körül sok izgalmas dolog történt volna. Én inkább az a fajta lány voltam, aki otthon olvasott a szobájában péntek esténként és rajongott a romantikus regényekért. Mindezek ellenére egy erős és határozott személyiséggel rendelkezem, pont úgy ahogy az édesanyám is. Talán ezért is voltak rám olyan büszkék. De aztán jött az a nap… az a nap, ami mindent megváltoztatott. Azóta viszont minden lehetőséget és alkalmat kihasználok, hogy elérjem a céljaimat. Nagyon céltudatos és harcias típus lettem, aki ha kell ártatlan, védtelen kislány; olykor pedig komoly felnőtt nő.
Hűséges vagyok mind a kapcsolataimban, mind pedig az ígéreteimben. De ezeket leszámítva, továbbra is megmaradt bennem az a lelkiismeretes és okos lány, akinek mindenkihez van egy-egy kedves szava, vagy éppen mondata. Tudom kivel, mikor és hogyan kell bánni. Hatalmas önuralommal rendelkezem, és könnyen leperegnek rólam a dolgok, talán ezért is vált belőlem tanárnő. Viszont ha valaki aljas módon rágalmaz, vagy bármi más gonoszságot mond rám, azt nem hagyom szó nélkül. Hiába, hogy csak félig vagyok Olasz származású azért a temperamentumomat, sok ízig vérig olasz nő megirigyelhetné. Legalább is az apukám ezt hajtogatja folyton.

when i was younger...

Érezted már valaha úgy, hogy az életed maga a tökély? Okos vagy, szép vagy, rengeteg a barátod és ezek ellenére még kedves is? Ha a válaszod igen, akkor pontosan tudhatod, hogy ilyenkor szokott általában bekövetkezni a baj. Oda a csodás, cukormázzal teli életed, elszállingóznak mellőled a barátok, te pedig magadba zárkózol, és mind ez miért? Mert a mostoha bátyád egy igazi barom. De azt hiszem az lesz a legjobb, ha inkább mindent a legelején kezdek. Így legalább jobban megértitek majd az egész helyzetemet.
Szóval, mindenekelőtt hagy mutatkozzam be. A nevem Charlotte Josette Phillips. A canadai Toronto-ban születtem 1989.05.10.-én. A szüleim Amanda és James Phillips. Hiába, hogy két évvel az érkezésem előtt házasodtak össze, akkorra már érezték, hogy hiba volt a kettejük kapcsolata és az én érkezésem is, de ettől függetlenül szerettek és becsülettel neveltek együtt. Egészen addig a pillanatig, amikor egy éjszaka az apám, egy vad kocsmatúra után, a nagy veszekedés hevében meg nem ütötte az anyámat. Még aznap éjjel anya összepakolta a holminkat és elhagyta az apámat. Onnantól számítva a válásukon kívül még egyetlen egyszer láttam az apámat. Pontosan azon a napon, amikor elindultunk a nagymamámhoz, aki egész életében egy pici városkában élte. Egész pontosan egy Beacon Hills nevezetű furcsa kisvároskában.
Bár ha nagyon őszinte szeretnék lenni, talán így volt a legjobb mindenkinek. Neki nem kellett egy olyan családdal együtt élnie akiket nem szeret, nekünk pedig nem kellett tovább elszenvednünk azokat az időszakokat amelyeket az Ő viselkedése okozott.
Miután elköltöztünk a nagyihoz, anya sokkal vidámabb és felszabadultabb lett. Egész egyszerűen kivirágzott. Nem is csodálkoztam rajta, hogy néhány hét múlva már találkozgatni is elkezdett valakivel. Méghozzá egy igazán jól szituált és kedves férfival. Joseph Hudson maga volt a megtestesült tökély az anyukám számára. Kedves, okos, vicces, gazdag és nem utolsó sorban szeretett engem. Ugyan olyan gyermekének tekintett engem is, mint a saját fiát, Max-et. Nem véletlen, hogy a válás után egy évvel a mamámat máris Mrs. Hudson-nak hívták.
Ahogy az évek teltek, mi egyre jobban összeszoktunk és már volt egy kisöcsém is. Thomas Hudson. Ő volt a világ legédesebb és legjópofább kistestvére. Bezzeg ez Max-ről nem volt elmondható. Folyamatosan bulizott, ivott és verekedett. A suliban nem volt valami nagy penge és akkor a modoráról már ne is beszéljünk. Joseph, akit ekkorra már hanyag természetességgel neveztem apának, teljesen tanácstalan volt a helyzetével szemben. Már azt is latolgatta, hogy katonai iskolába fogja küldeni, és talán ez volt az utolsó csepp Max poharában, ami miatt kialakult a baj.
Pontosan tudom, hogy mikor történt ez az egész, mivel én is ott voltam. Ez az a nap ami Amber, Max, Adam és az én emlékezetembe örökre bevésődött. A nagy Halloween-i buli mindenki számára sok izgalmat és meglepetést tartogatott. Azt nem mondanám, hogy ez volt életem legjobb bulizós pillanata, de az biztos, hogy a legfelejthetetlenebb. Egyáltalán fogalmam sem volt arról, hogy Max is hivatalos abba a buliba, de hát miért is ne lett volna az, hiszen  Ő is abba a suliba járt amibe én, ráadásul a suli focicsapatában is benne volt, no meg persze végzős is volt. De amikor megláttam a kandalló párkányának támaszkodva, egyből tudtam, hogy ebből baj lesz.
Sok olyan alkalom volt már, amikor én húztam ki a fenekét a csávából és számtalanszor segítettem is már neki, hogy ne büntessék meg. Így bárhol és bármikor felismerem, ha be van szívva vagy éppen részeg. De itt ennél összetettebb volt a dolog. Sokkal vadabb és zabolázatlanabb volt a tekintete, mint máskor.  Valaki, vagy valami feldühítette és ráadásul már nem is volt a legjózanabb.
Tudtam, hogy tennem kell valamit, de nem tudtam, hogy mit tehetnék, hiszen Max nem éppen az én súlycsoportom, de hiába az a sok segítség és jó pillanatok, amik átsegítettek már minket a zűrjein még én sem bírok vele mindig. Pedig, Isten lássa lelkem, én nagyon igyekszem. Talán egy picikét jobban is, mint azt bárki elvárhatná tőlem. De úgy érzem így a helyes. Meg kell próbálnom, máskülönben hiábavaló volt minden eddigi próbálkozásom.
Vettem egy nagy levegőt, majd végig a „testvéremen” tartva a szemem, kifújtam és ezzel egyidejűleg indultam el felé. De azt hiszem ezt nem kellett volna, hiszen ekkor lépett oda hozzám Adam Blackburn és csak úgy se szó, se beszéd megcsókolt. De nem ám csak úgy light-os puszi féle csókkal, hanem egy igazi szenvedélyes és vad csókkal. Csupán annyi volt a szépséghibája az egésznek, hogy Adam a legjobb barátnőm pasija volt és Max legnagyobb riválisa, ha mondhatom így. Ezután nem teljesen tiszta, hogy mi is történt, de már csak a sikoltásra és a kiabálásra eszméltem fel.
Amber ott állt és csalódott tekintettel meredt rám, majd a bátyámra hátára ugrott és úgy próbálta leszedni a barátjáról. Egy pillanatnyi ledermedés után én is a verekedők közé vetettem magam és tudtam, hogy úgy sincs sok esélyünk a fiúkkal szemben, de hátha. És pont ez a hátha mentette meg a bátyámat attól, hogy halálra püfölje azt a seggfejet.
Viszont ettől függetlenül rendőrségi ügy lett belőle, és ezzel egyidejűleg vágta a kukába a jó hírünket, a barátságomat Amberrel és a népszerűségemet és mindent, amit sikerült felépítenem azóta, hogy bekerültem az iskolába.
Ezután az egész életem olyan sivár és értelmetlen lett. Csak a tanulás maradt a számomra és az, hogy továbbra is segíthettem kimászni a kakiból Max-nek. Na meg persze a remény, miszerint Joseph áthelyezési kérelmét elfogadják, és akkor elköltözhetünk.
Április 13.-a is ugyan olyan napnak ígérkezett, mint máskor, de valahogy mégis éreztem, hogy jól fog végződni. Mások gyűlölik, ha úgy alakul, hogy 13.-a pénteki napra esik, de én egészen kicsi korom óta rajongok ezekért a napokért, nem véletlenül.
Egész nap nem történt semmi, de még mindig nem adtam fel. Próbáltam erős maradni és nem hiába tettem, hiszen abban a pillanatban ahogy hazaértem, a szüleim ott vártak a nappaliban és közölték velünk, hogy a karácsonyt már a napsütötte, Los Angeles városában fogjuk tölteni, ugyanis oda költözünk.
Azóta már eltelt jó pár év és most már minden olyan, mint régen. Boldogok vagyunk itt. Mindenki új életet kezdett és kilábalt a letargiából. Nekem új barátaim lettek, rengeteget járok el szórakozni, a jó tanulmányi átlagomat kamatoztatva a tanári pályára léptem, és azóta tanítok is. Ami pedig Max-el történt, nem kísért minket többé. Azóta már teljesen tiszta, dolgozik egy autószerelő műhelyben, és van egy komoly kapcsolta is. Úgyhogy ez az eset is bizonyíték arra, hogy történjen bármi is, nem szabad feladni, hiszen ha megérdemeljük, akkor úgy is rendbe jönnek a dolgok.
Most azonban a nagymamám meghalt és minden vagyonát rám hagyta. Be kell vallanom nem szerettem, volna visszamenni abba a városkába, de meg kellett tennem. Úgy tervezem, hogy gyorsan túladok mindenen és a lehető leghamarabb eltűnök innen, de valami a lelkem mélyén azt súgja nem lesz ez ilyen könnyű. Főleg, hogy amióta a nagyi meghalt furcsa dolgok történnek velem, és kísérteties módon vonzom a közelembe a halált.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Ápr. 24, 2016 12:36 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Charlotte! *-*
Ne haragudj, ha borzasztó lesz ez a kis szöveg, de nem vagyok ma a toppon, mégsem szeretném, hogy olyan sokat kelljen várnod, így is megvárakoztattunk.
Kezdeném azzal, hogy a jellem, amit megálmodtál a pofidnak, nagyon jól beleillik,így nekem már nag,on tetszett az egész, pedig már magával a pofival, és a fajoddal megfogtàl.
A történet rész is tetszik, nem tudok hibát találni benne, de én nem is vagyok az a szőrösszívű, de ha akarnék se menne. Tökéletesen meg lett írva, és nekem nagyon tetszik, az írásstílusoddal együtt *-* zenghetnék én itt ódákat róla, de nem fogok, csak fuss pofit foglalni, majd játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Charlotte Josette Phillips
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Charlotte Petrova
» Ki micsoda, avagy a foglalkozás lista

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: