• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Zoey Deutch


Yesterday at 9:39 pm
☇ Játszótársat keresek!


Hétf. Nov. 20, 2017 3:04 pm
☇ Alkalmi segítség


Hétf. Nov. 20, 2017 2:40 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Josie & Leo ~ I love you, honey






 :: Játékok




avatar



Csüt. Ápr. 21, 2016 10:03 pm
Vendég
Vendég





Josie & Leo
Sok szeretettel <3






Egy fintorral pillantottam a beeső napfényre, pont a szemembe sütött, de én voltam a hibás mivel nem húztam be este a sötétítőt. Mondjuk nem is arra figyeltem. A figyelmemet Josie kötötte le, elég régen láttam már. A lényeg, hogy most itt van, és én is. Ő volt az a személy, akinek nem érdekelt a faja. Oké jaguár, na és ? Megkértem a kezét egy gumicukor gyűrűvel, na az már valami, igaz oviban és még nagyon kicsik voltunk, de akkor is csak az enyém, más még rá se nézhet. Habár lehet éppen van valakije, ezt nem tudom. Majd ma kiderítem, ha meg pofára esek, hát istenem nekem van időm tudok várni, a türelem erény. Én pedig vadász vagyok tehát nem esik nehezemre a várakozás. Gyorsan letusoltam, majd kényelmes farmert vettem fel egy szürke pólóval, persze azért volt nálam egy tőr, de csak a biztonság kedvéért, nem azért mert szívem választottja nem ember volt. Hanem mert más is létezik rajta kívül az Argent név pedig eléggé felborzolta itt a kedélyeket. Amiről nem én tehetek, viszont a Hale farkassal nem szeretnék összefutni, főleg nem Peterrel, hamar annyi lenne nekem, és még csak huszonnyolc éves vagyok. Sokat kell még élnem, tanulnom, tapasztalnom.

- Josie, édesem, milyen gyönyörű vagy még mindig. – mosolyodtam el szélesen, s csókot nyomtam a homlokára. Örültem, hogy igent mondott a kis találkozónkra. Persze azért aggódtam az apja miatt, kitudja mit csinál majd a lánnyal, ha megtudja velem találkozott. De nem féltem, erős, ügyes fiatal hölgy.
- Tudod mit hoztam neked? – vettem el egy csomag gumicukor karikát, közben vigyorogtam, mint a vadalma. Nekem akkor is régi szép emlék marad amikor megkértem a kezét. Ki tudja talán most ott tartanék, hogy igazi gyűrűvel térdelnék előtte. Sosem tudtam elfelejteni igazán,azt nem tagadom, hogy nem voltak mások, viszont senki nem tudta őt pótolni.


note | music | words

Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Ápr. 26, 2016 9:17 pm
Vendég
Vendég




to Leo
Nem számítottam a meghívásra, a találkozásra, de még arra sem, hogy valaha újra fogom látni Őt. És akkor pont itt és pont most egymásba botlunk. Nem tartom én ezt akkora véletlennek, mint amekkorának tűnik. Az apám régen mindent megtett azért, hogy elszakítson minket egymástól, hiába esedeztem neki, hiába ajánlottam bármit, még azt is megígértem, hogy többé nem találkozom vele. Oké, annyi idősen még nem nagyon értettem az alkudozáshoz, de annak nagyon is láttam az értelmét, hogy miért nem kellene elköltöznünk, ha egyszer a szavamat adom, hogy nem találkozom vele. Nem mintha érdekelte volna a véleményem. Nem mintha lett volna beleszólásom.
Erre fel itt vagyok most, megannyi év eltelt és abszolút furán érint a helyzet. Akármi is volt akkor, az mára megváltozott. Én is, ő is. Felnőttünk mind a ketten, egymás nélkül. Kár lenne eljátszani azt, hogy ott voltunk a másiknak, mikor szükség lett volna rá, még akkor is, ha ez nem kifejezetten a mi hibánkból történt. Az apámnak azóta se tudtam megbocsátani.
- Köszönöm.. - nyögöm ki nehezen, miután már magához volt és csókot nyomott a homlokomra. Egy pillanatra ledermedek ugyan, de nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget, inkább átölelem, majd végigmérem őt. Felnőtt. Legalábbis nagyon úgy tűnik, de ha hajaz még odabent a régi önmagára, akkor biztosan egy nagy gyerek lakozik benne. Én viszont megkomolyodtam, és lett egy színvonalas állásom tanárként. - Neked sincs okod panaszra.. - jelenik meg ugyanaz a kislányos mosoly az arcomon, mikor meglátom a szemeiben csillogó örömöt. Én is boldog voltam, hogy láthatom, de valamivel jobban képes voltam uralni az érzelmeimet, talán nem ült ki rám annyira a lelkesedés, mint rá.
- Ezt nem mondod komolyan? - tör ki belőlem a nevetés azonnal, amint elém kerülnek a gumicukor karikák. Nem tévedhettem túl nagyot, mikor azt feltételeztem, hogy örök gyerek marad. Egy karikát azonnal kiveszek és míg azt lesem, milyen vigyorral figyeli a ténykedésemet, ujjaimmal többször is összenyomom, így játszva a ruganyosságával. - Hihetetlen, hogy emlékszel rá... - lehelem magam elé halkan, és nagyot dobban a szívem. Akkoriban mindent egészen másképp láttam.

Vissza az elejére Go down
 
Josie & Leo ~ I love you, honey
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Love Bites - Vámpírnaplók RPG
» Greg hálószobája
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Love Bites
» Love Los Angeles

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékok-
Ugrás: