• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ December 24. (night)


Csüt. Dec. 14, 2017 7:49 pm
☇ Játszótársat keresek!


Csüt. Dec. 14, 2017 5:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Aidan Kyan Seabrooke










avatar



Pént. Ápr. 22, 2016 11:43 am
Vendég
Vendég



Aidan Kyan Seabrooke
Forever to the brave men When times were hard and wild You're the new messiah Born a wolf of human kind

● becenév: Aidan-t nem lehet becézni
● születési hely, dátum: Dublin, Írország / 1990. június 20.
● kor: 25
● faj: werewolf
● nemi identitás: biszexuális, biromantikus
● play by: Jamie Campbell Bower
● karakterfajta: jelen

K. ● ?? ● Avery, Phoenix ● ??
you're still have all of me

Nézz rá, mit látsz? Magas, kereken 184 centi, amihez egy izmos, teljesen rendben lévő testalkat párosul. Nem az az izompacsirta, de azért látszik rajta, hogy foglalkozik magával, nem hanyagolja el testét, egy igazán sportos, szálkás izomzatú srác. Karakteres arca olyan, mintha márványból faragták volna, amire pedig még az is rásegít, hogy nem gyakran lehet Őt mosolyogni látni, ha mégis, akkor az is inkább valami állatias vicsorra hasonlít, mint mosolyra. Nem is könnyen lehet elfelejteni azt a kifejezéstelen arcot, és azokat a rideg, acélszürke szemeket. Mindezt pedig szőke, vállig érő hajzuhataga koronázza meg. Már-már tökéletesnek is lehetne nevezni, ha testét nem borítanák számtalan helyen kisebb-nagyobb hegek. Ezeket viszont csak a szemfülesebbek veszik csak észre, hisz többségük el van rejtve egy-egy tetoválással.
Na de mit is rejt ez a tökéletlen szobor? Kezdjük az elején...

... Rengeteg fóbiát

  • Akrofóbia: mióta csak az apja elvitte gyerekkorában elvitte Őt ejtőernyős ugrásra, azóta fél a magasban. Még egy lakás második emeleti ablakából sem néz ki, mert rögtön elkezd émelyegni, szédülni.
  • Asztrafóbia: A gyerekek általában kinőnek ebből, idővel megtanulják leküzdeni a félelmüket a villámokkal és mennydörgéssel szemben. Aidan azonban erre nem volt képes, gyenge pillanataiban még mindig a takarója alá bújik vihar idején.
  • Bacillofóbia: Ennek a neve talán magával értetődővé teszi, mit is jelent. Irtózik a mikrobáktól, és mindenféle baktériumtól.
  • Mizofóbia: Azaz félelem a kosztól, és mocsoktól. Ez, karöltve a bacifóbiával teszik Őt tisztaságmániássá. Körülötte mindennek és mindenkinek tisztának kell lennie, mindennek a helyén kell lennie. És emiatt nem is szereti, ha bárki illetéktelen hozzányúl a cuccaihoz, vagy Őhozzá. Mondhatjuk úgy is, ha ezt valaki megtenné, annak leharapja a kezét.
  • Demofóbia: Nem bírja elviselni, ha túl sok ember veszi Őt körül, rosszabb esetben akár még pánikroham is törhet rá. Ezért nem jár nagyon bulikba, és ha lehet, elkerüli a túlzsúfolt tömegközlekedési eszközöket is.
  • Klausztofóbia: Ugyanakkor a zárt, szűk helyeket sem kedveli. Mint például egy lift. Ha teheti, akkor lépcsőzik és csak a legvégső esetben vetemedik arra, hogy beszálljon egy olyan veszedelmes fémkalitkába.
  • Hemofóbia: Nem csak a saját vérétől, de bárkiétől rosszul lesz, ha meglátja. Már gyerekként is gyakran elájult, mikor megsérült és látta saját, vörös vérét. Azóta persze a helyzet jobb lett, de még mindig irtózik a látványától.
  • Hoplofóbia: Talán ez az egyik legfőbb oka, hogy nem tudott volna szülei nyomdokába lépni, akik vadászok voltak. Ugyanis igen fura, de fél mindenféle fegyvertől, különösen a lőfegyverektől. Ennek ellenére viszont gyakran látni, hogy az apjától örökölt bicskájával játszik.


...És amit még megtudhatsz

  • Gyakran sodorja magát olyan helyzetekbe, ahol fóbiái felszínre kerülnek, mintha csak élvezné, hogy retteg.
  • Emberek közelében azonban elnyomja félelmeit, nem szeretné ha mások tudomást szereznének gyengeségeiről. Egy kezén meg tudná számolni, kik azok, akik tudnak fóbiáiról; azonban még nekik sincs tudomásuk az összesről.
  • Első ránézésre egy önimádó, érzéketlen és egoista ember benyomását kelti, de ez csak azért van, mert nem akarja, hogy az arra érdemtelenek, akikben nem bízik megismerjék a gyengeségeit.
  • És csak kevesen tudják, milyen ragaszkodó típus. Ha szeret, akkor teljes szívéből, akár még az életét is feláldozná. Viszont ha nem... Azt inkább senki ne akarja megismerni.


when i was younger...

Sötét felhők takarják el az eget, mikből apró cseppekben hull az eső. Aidan Kyan Seabrooke pedig csak némán tűri, hogy minden egyes csepp mélyen beleivódjon felsőjének anyagába, s haját teljesen eláztassák. Aidan ezzel nem foglalkozik, csak halad előre a mostanra már teljesen üres temető sáros útján, kezében egy apró koszorút szorongatva, kék orchideával a közepén. Az anyja kedvenc virága volt, bármilyen színben is pompázott, a lakásuk is tele volt kisebbekkel nagyobbakkal, kékekkel rózsaszínekkel, fehérekkel. Egyszerűen nem tudott betelni velük. Épp ezért választotta erre az egyszerű koszorúra dísznek, ami csak szebbé teheti azt a kis eldugott sírt, ahova a szüleit temették még évekkel ezelőtt. Rég volt már, hogy itt járt, és tudja, most sem kéne itt lennie, mert este Riordannal kell találkoznia. De ő titokban eljött, repülőre szállt, és most itt van, egy Dublin melletti kis temetőben. Mert ma van tíz éve...

A vibráló kék eget akkor is sötét, szomorú felhők takarták volna, mintha csak együtt gyászoltak volna azzal a néhány emberrel, akik összegyűltek a temetésen. Középen pedig, az egyszerű lakkozott koporsók mellett, amiken fehér orchideákkal díszített koszorúk fekszenek, ott állt ő is. Nem sírt, erősnek próbálta mutatni magát, mert most, hogy egyedül maradt, annak kellett lennie. Mindez az Ő hibája volt. Pár héttel később töltötte csak be a tizenhatot, még nagyon fiatal volt; nem tudta mit csinál, az érzelmei csak úgy felülkerekedtek rajta, nem tudta kontrollálni, s mire észbe kapott, már mindennek vége volt. És akkor, azon a borús délutánon ott állt egyedül a sír felett, még akkor is, mikor már mindenki elment; legalábbis azt hitte, nincs már ott senki. De aztán megérezte a puha ujjakat vállán, s ő könnyes, a sírástól kissé feldagadt szemekkel tekintett fel rá.
- Riordan...? - nem tudta miért csinálta, mi késztette őt rá, de amint megcsapta a felismerés szele, fordult azonnal meg, hogy átölelje, karjait jó szorosan kulcsolva dereka köré, s arcát a másik mellkasába rejtve annak tekintete elől. Mert szüksége volt akkor valakire, aki mellette állt, ha már mindenki mást elvesztett...


- Szia Anya... Apa... Igen, tudom, hogy rég látogattalak meg titeket, de mostanában... Kicsit más a helyzet, mint régen. - egy apró, félszeg mosoly is kiül az arcára, és csak nézi az elhanyagolt sírt, ahol szülei fekszenek. A temetőben rajta kívül már egy árva lélek sincs; ennek pedig kifejezetten örül, így legalább nem nézik totál hülyének az öreg nénikék (akik férjük, egyéb családtagjaik sírját szokták meglátogatni, és gondozni), amiért látszólag magában motyog valamit. Mert tudja jól, hogy Ők már úgysem hallhatják, mégis beszél, mert valahol a szíve mélyén érzi, a tudatalattija tudja, hogy talán ott fent hallják, és figyelik őt. Talán...
- És bocsánat azért is, Apa, hogy nem szolgálok a légierőnél. De tudod, hogy a magasság sosem szeretett...

A süvítő szél messze repítette sikolyát annak a szegény kisfiúnak. Alig múlt nyolc éves, apja mégis elvitte Őt egy ejtőernyős ugrásra. És ő nem is sejtette, hogy ilyen szörnyű lesz; pedig pár napja még hogy várta. Még aznap reggel is izgatottan ült be a kocsiba, majd szált fel az aprócska repülőre apja kezét szorongatva. S csak akkor eszmélt rá, hogy milyen félelmetes, és mennyire fél, mikor már ott álltak a nyitott repülő ajtajában; Aidan egy hozzá mérten hatalmas férfi mellkasára volt rögzítve, aki próbálta egy kicsit megnyugtatni, de hiába mondta, hogy le akar szállni, hiába kezdett el sírni, a férfi csak kiugrott. Szegény fiúnak pedig a szíve is kiugrott a helyéről, teljesen lesokkolták a történések. Mondhatni lefagyott, mintha csak egy fagyasztóba dugták volna. Azután az eset után pedig még napokig nem szólt egy szót sem, teljesen kifordult önmagából. Egy biztos, mély nyomott hagyott benne az az ejtőernyős ugrás.

Joseph Seabrooke az ír légierőnél szolgált, mint pilóta, s mindennél jobban akarta, hogy fia is kövesse példáját. Ez azonban csak távoli ábránd, ami Aidan Kyan Seabrooke fóbiája miatt soha nem fog valóra válni. A katona egyenruhája helyett most itt áll egy egyszerű, szakadt öltözetben, s az összképhez már csak a kamerája hiányzik, amit egyébként mindenhova magával cipel.
- De figyelj... a fotózás is egy elég jó szakma, meg lehet élni belőle... legalább van munkám, lakásom, valaki, aki szeret... vagyis... Azt hiszem, szeret. - igaz, néha még a saját érzelmeiben sem biztos, de azt tudja, hogy ragaszkodik Hozzá. Mert Ő mindig ott volt neki, ismeri őt és minden félelmét...

Mintha csak háborút vívntak volna az égi istenek, olyan robajjal dörrent az ég, s olyan hevesen villámlott. Aidan Seabrooke pedig, a már huszonéves, felnőtt férfi (bár egyre csak mantrázta, hogy nyugi, nincs semmi baj) rettegett. Utálta akkor saját magát, és hogy az élet ennyi félelemmel látta el; hisz ő egy vérfarkas, akinek kevés dologtól kéne félnie. És mégis, mikor egy hatalmasat dördül az ég, reszketve bújt még közelebb Hozzá, aki számára a biztonságot nyújtó menedéket jelentette. Mert Riordan volt az egyetlen, akiben megbízott annyira, hogy felfedje előtte gyengeségeit, amik miatt néha pokolra kívánta magát.
Mert szerette Őt...


Szerette... Akkor is, most is... Mindörökké...
- Hiányoztok... Nagyon - egy addig elfolytott könnycsepp gördül le az arcán; igaz, az eső miatt amúgy sem lenne feltűnő sírása, a többit mégsem hagyja szökni.
Még egy utolsó, halk sóhaj tör fel belőle, mielőtt a kezében szorongatott koszorút elhelyezné a síron, és sarkon fordulna.
Mert Riordan már biztos keresi...
Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Május 13, 2016 4:28 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Aidan *-*
Először is, örülök, hogy sikeresen befejezted ezt a pofid is, és nagyon jól választottál pb-t és nevet is, pont úgy, ahogy a többiek neve is nagyon tetszik nekem.
Áttérve a jellemedre, ilyet még nem láttam, ettől függetlenül nagyon is tetszik, hogy így lebontottad fóbiákra, igazán ötletes, és a viharral, meg a sok emberrel én teljesen egyetértek. A tömegben, mindig tömeg gyilkolászós vágyaim lesznek Rolling Eyes
A történetedre rátérve, csak azt tudom mondani, hogy szívesen olvastam volna tovább, nekem tetszett, és könnyű volt olvasni, nem volt unalmas, inkább gördülékenynek nevezném, és szépen fogalmaztál, pont úgy, ahogy mindig. Ezért sem húzom az időd, nyomás foglalózni, és játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Aidan Kyan Seabrooke
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Meimei Kyan
» Aidan & Terra - Romos épület: valakinek ihletszerzés, másnak menekülőút?
» Ophelia&Aidan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: