• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ December 24. (night)


Csüt. Dec. 14, 2017 7:49 pm
☇ Játszótársat keresek!


Csüt. Dec. 14, 2017 5:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Sebastian Colt










avatar



Vas. Ápr. 24, 2016 9:43 pm
Vendég
Vendég



Sebastian Colt
The day I stop hunting is the day I stop breathing

● becenév: Seb, Colt, Mr. Colt
● születési hely, dátum: 1989. június 4., Dallas
● kor: 27
● faj: hunter
● nemi identitás: biszexuális
● play by: Dominic Cooper
● karakterfajta: jelen

R. ● 16 ● Pedo Peter ● kb. 3 év
you're still have all of me

Nem vagyok annyira egocentrikus, hogy megállás nélkül magamról beszélnék, így a bemutatkozásom sem lesz a legjobb. Reggelente nem sokat bajlódom a hajammal, így az marad a maga kócos, barna módján. A szemem szintén barna, nincs sok mondanivaló róla. Legutóbbi orvosi látogatásomnál a doki 177 centimétert mért a magasságomnak és nem hinném, hogy többet nőni fogok. A munkámnak köszönhetően elég fitt vagyok, legalábbis nincs sörhasam vagy hasonlók.
Gyakran gyerekesen viselkedem, ami a családomnak sosem tetszik, de nem igazán érdekel, hogy ők mit gondolnak. Már gyerekkorom óta önfejű és makacs vagyok, ami sokszor keltett ellenszenvet néhány emberben. De ha valaki ész érvekkel képes meggyőzni valamiről -ami épp az ellenkezője az én elképzeléseimnek- akkor hajlandó vagyok hallgatni rá. Ez azonban nem túl gyakori eset. Ha szobatársat keresnél, ne hozzám fordulj mivel a rendetlenség közeli barátom. Bár tisztaságmániás vagyok, rendet nem tudok tartani magam körül. Tisztaságmániás alatt sem azt értem, hogy mint egy őrült tisztítószerrel meg kézfertőtlenítővel járkálok mindenhova. Inkább csak nem bírom túl sokáig elviselni, ha poros valami a lakásban. Ezt a vonásomat biztos az anyámtól örököltem. Függőségeim nincsenek a cigarettán kívül. Mondjuk a dohányzás számomra már létszükséglet nem is függőség. Ha egy társkereső oldalra kéne írnom, hogy mit szeretek szabadidőmben csinálni, a következőket sorolnám fel: minden héten legalább egyszer elmegyek a lőtérre, hogy levezessem a feszültséget; szeretek pecázni, bár eddigi életemben nagyon ritka volt, hogy bármit ki is fogtam volna; főzni és sütni már tíz éves korom óta tudok, otthon is én segítettem be mindig a konyhában; az extrém sportok nagyon érdekelnek és általában a tél folyamán szoktam űzni e tevékenységeimet.
Az átlagnál sokkal gondtalanabb vagyok, ami gyakran társul a meggondolatlan ötleteimhez. Sokszor kevertem már magamat és másokat is veszélybe, aztán persze én is mentettem ki másokat a bajból. Sok köszönet nem járt érte, hiszen én voltam a probléma okozója. Nem vagyok már tini, így a bulizás fogalma már régóta azt jelenti nálam, hogy elmegyünk a haverokkal inni egyet és vadászni. Szeretek társaságban lenni, gyorsan megbarátkozom az új emberekkel és környezetekkel. Nem vagyok egy nagy hazavágyó típus. Egész életemben városról-városra költöztem. Barátságosnak és kedvesnek mondhatom magamat, mások legalábbis ilyen szavakkal illetnek meg. Rendkívül vegyes a humorom, ami legtöbbször nevetést vált ki az emberekben. Gyerekkoromban még azt gondoltam, hogy örökbe fogadtak, mert a családom legtöbb tagja mind fapofa, nem tudják értékelni a jó humort. Szeretem a gyerekeket, ami valamilyen szinten a nagy családomnak köszönhető. Nem vagyok sértődékeny és haragtartó, viszont ha valaki nyomós okot ad rá, akkor bennem is előtör az érzéketlenség. Bosszúvágyónak is titulálhatom magamat, bár nem a legjobb tulajdonságaim közé tartozik..azt hiszem ennél többet nem tudok elmondani magamról.

when i was younger...

Az egész életem úgy kezdődött, hogy anyám és apám második gyerekeként születtem meg. A családom szeretettel és kedveskedéssel látott el, azonban nem lett belőlem elkényeztetett gyerek. Talán ez annak is köszönhető, hogy nem én lettem az utolsó gyerek. Nem sokkal utánam jött is a többi kis ivadék. Félreértés ne essék, imádom a kis törpéket, akik sosem hagyták, hogy egy percig is unatkozzak. Dallasban nőttem fel, legalábbis életem első tizenhárom évét ott töltöttem. Sok barátom volt, az iskolát is szerettem. A tanárok már kevésbé örültek, hogy még egy Colt keserítheti meg az életüket, ugyanis a magatartásom nem volt valami kitűnő. A szüleim azonban nem büntettek meg engem a rossz magaviseletért, inkább örültek, hogy ennyire aktív gyerek vagyok. Már kis korom óta arra fektették a hangsúlyt, hogy mi a különbség az emberek és a természet felettiek között. Arra, hogy a "szörnyek" rosszak, mi meg a jók vagyunk. Személyes véleményem szerint mi sem vagyunk jobbak nálunk, még is irtom őket, mint engedelmes fiú.
Hat éves koromban a nagymamám eltávozott az élők közül. Akkor még nem értettem, hogy ez mit is jelent. Csak álltam ott az esőben, a koporsó előtt. A pap beszélt, de nem sok mindent értettem az imájából. Arra emlékszem, hogy a bátyám mellettem állt, az arcán semmi érzelem nem ült ki. Felém fordult és azt mondta: " Ha majd egyszer felnősz Seb, rájössz, hogy mennyi áldozattal jár a vadászat." Persze én, a fiatal kis fiúcska nem tudtam mire vélni ezt a mondatát. Mára már azonban tudom, hogy mire értette. A nagymamámat megmarta egy vérfarkas a halála előtt. Apám, mint hű vadász pedig véget vetett a szenvedéseinek. Ezt tizennyolc éves koromban mondták el, persze addigra már sejtettem a dolgot.
Hét évesen vittek el először vadászni. Akkor még állatokra, nem szörnyecskékre. A mai napig emlékszem apám büszke arcára, amikor lelőttem az első farkasomat. Az volt életem egyik legboldogabb és egyben legszörnyűbb napja. Azon a napon éreztem, hogy igazán élek és egyben az egyik részem meg is halt. Másoknak az csak egy egyszerű, átlagos nap volt. Számomra az újjászületés. Jó, nem esek költői túlzásokba, gondolom leesett mindenkinek, hogy fontos nap volt az a számomra.
Tíz éves voltam, amikor apám elvitt az első igazi vadászatra. Micsoda kaland volt az számomra. Különösebben semmi sem történt. Csak ültünk az autóban, az erdő közepén és csak vártunk. Hideg volt, fáztam és csendben kellett lennem. Azonban az apámmal voltam, kettesben. Még a bátyámat sem hozta el, pedig a bátyám sosem hagyott ki egy vadászatot sem. Aznap éjjel az apám azonban engem vitt el. Nem fogtunk semmit, nem találtunk egy "szörnyet" sem. Én viszont boldog voltam és kettesben lehettem az édesapámmal. Annál több nekem aznap éjjel nem is kellett.
A bátyám iskola után mindig elvitt a lőtérre, hogy megerősödjek és ügyesebben célozzak. Napról-napra, évről-évre egyre jobban ment. Apám minden héten egyszer elvitt a vadászatra, akkor mint kívülállót. Fegyvert nem kaphattam a kezembe, de nekem így is jó volt akkoriban.
Amikor tizenhárom éves lettem elköltöztünk Los Angelesbe. Kinőttük a házat, sok lett a gyerek és volt egy-két vadász dolog is, ami közbejött. A barátaimtól nehezen váltam el, de nem mutattam ki, hiszen tudtam, hogy sokkal nagyobb kaland vár ránk. Új hely, új emberek, új iskola és új vadászterület.
A kis törpékre nekem kellett vigyázni, mivel a bátyám már a végzős évében járt és nem túl sok ideje. Szerettem is felügyelni a kicsiket, nagyon aranyosak tudtak lenni. Néha azonban én is vágytam a magánéletre, amiért sok vita alakult ki köztem és az édesanyám között. Tisztelem és szeretem anyámat, de megesett az, hogy üvöltöztem vele. Ezeknek a vitáknak a vége persze mindig az volt, hogy anyám sírva fakadt én pedig rossz lelkiismerettel bocsánatot kértem tőle.
A gimnáziumi éveim sokkal jobbak voltak, mint az általános iskola. A barátokat már nem úgy értékeltem, mint régen, hiszen nem tudtam mikor fogunk összepakolni és új városba költözni. Nem mondanám, hogy a gimi "nagymenője" voltam, de eléggé ismerték az arcomat. A magatartásom azért javult, így a szüleimet nem hívták be olyan gyakran a tanárok, hogy elmeséljék az akkori bűneimet.
Ha már a bűnökről van szó, említést érdemel, hogy nyári munkát vállaltam az iskolához közeli templomban. A pap apám jó barátja volt, egyben egy hírhedt vadász is. Mivel nem nyitott a dolog, hogy természetfeletti szörnyecskék lepik el a mi kis világunkat, így gyakran vannak olyan vadászok, akiket "gyilkosságért" lecsuknak. Ugyan ki vádolná meg Isten szolgáját, hogy embereket gyilkol? Ez egy remek álca volt, ami már akkor szöget ütött a fejemben.
A gimnázium elvégeztével még mindig a családommal maradtam és nem meglepő módon beálltam papnak. Félreértés ne essék, nem a hit és a Biblia miatt tettem, hanem az álca miatt. Persze abba a vallásba mentem csak bele, ahol nyugodt szívvel fogadhatok feleséget és gyerekeket. Szeretem a nőket, így bele is haltam volna, ha nem alakíthattam volna ki valakivel kapcsolatot. Jelöltem nem volt rá, az életemben nem volt az a legfontosabb, hogy hosszú ideig legyek valakivel.
Egy-két évre az érettségimre saját lakásba költöztem, de ugyanúgy tartottam a kapcsolatot a családom összes tagjával. A szerelem nem olyan dolog, ami közeli ismerősöm lett volna, így a családom döntött úgy, hogy már pedig nekem feleség kell, mert a vérvonal az nem halhat ki. Nem mintha a többi hat gyerek nem lett volna elég nekik a családi vérvonal fenntartásához, még ezt is az én nyakamba akarták varrni. Nekem nem volt barátnőm, nem is volt barátnő jelöltem így egy vállrándítás keretében beleegyeztem. Bár jobban belegondolva nem hiszem, hogy lett volna választásom. Az édesanyám makacssága határtalan és az évek során rájöttem, hogy a vita teljesen értelmetlen vele szemben.
Marisa eddigi tudásom szerint remek lány. Már akkor megkedveltem, amikor leszögeztük, hogy köztünk nem lesz semmiféle szerelem vagy kötöttség. Megegyeztünk, hogy ő is és én is összejöhetünk másokkal. Nekem ez egy teljesen fair ajánlatnak tűnt és még most is remekül működik a dolog. Bár én még nem jutottam el odáig, hogy ki is használjam ezt a dolgot, mégis jó érzéssel tölt el, hogyha összefekszem valakivel akkor nem kell titkolóznom és mentegetőznöm.
Az életem remek és kiegyensúlyozott. A normális életet el tudom különíteni a vadász léttől, ami nem sok ismerősömnek megy. Így az életem nem is lehetne ennél szebb és jobb.

Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Május 01, 2016 5:16 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Sebby! *-*
Le kell szögeznem, hogy imádom a pb választásod, emellett a neved is, mert annyira illik egy vadászhoz egy régi fegyver megnevezése, nekem nagyon tetszik *-*
A jellemed is tetszik, bevallom nagyon vizuális fajta vagyok, így elképzeltelek, ahogy rózsaszín könyékig érő gumikesztyűvel rohangálsz a fertőtlenítős flakonokkal, és még egy gázmaszk is van a fejeden. Ne haragudj, de ezen nagyon jót nevettem Very Happy
Tetszik, hogy ennyire családcentrikus vagy, és PAP is *-* végre egy nem mindennapi karakter, akkor is, ha szüzességi fogadalmat nem tettél. Igazából kár lenne érted, de ezt szerintem te is tudod. Nekem nagyon tetszik, ahogy írsz és az is, hohy így végig vezetted az életed így utadra engedlek egy avifoglalás után. Jó mulatást Marisával, csak el ne rontsátok Wink

Vissza az elejére Go down
 
Sebastian Colt
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Drew Sebastian Tyler
» Chulyin kapcsolati hálója

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: