HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Bethany Holmes








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Máj. 05, 2016 1:12 am

Bethany Holmes
Life isn’t about waiting for the storm to pass. It’s about learning to dance in the rain.

● becenév: Beth, plusz majd ami alakul
● születési hely, dátum: New Orleans, 1998. július 21.
● kor: 17
● faj: Ocean kitsune
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Shailene Woodley
● karakterfajta: Jelen

Anngel ●16● Dínó ●Kezdő-haladó között
you're still have all of me

Külsőm:
Mit is mondhatnék, egyszerű vagyok. Szemem színe mogyoróbarna és zöld árnyalatai közt játszik, amit határozottan édesanyámtól örököltem. Hosszú, világosbarna hajamat általában kiengedve hordom, ritkábban összefogom.
Öltözködésem nem túl változatos, ez legfőképp abból adódik, hogy inkább a sötétebb, matt színeket kedvelem. Szoknyát, koktélruhát, és ehhez hasonló női ruhadarabokat nemigen viselek, de nem utasítom el őket, feltéve, ha egyszerűek, elegánsak, és nem csicsásak. Legtöbbször farmert vagy sötét nadrágot hordok, ehhez illő fekete vagy szürke felsővel. Ritka pillanataimban hajlandó vagyok kék, vagy egyéb nem túl világos színekben járni, ez hangulatomtól függően változó.
Alkatom a pont jó kategóriába sorolható, bár sokak szerint enyhén törékenynek látszom. Talán így van, talán nem, annyi biztos, hogy itt-ott még rám férne a testedzés.

Ki is vagyok én?
Na igen, ha már az edzésnél tartunk... Az idegességet futással szoktam levezetni, így a gondolataim is kitisztulnak legalább. Gyakran elvétem a hibát, hogy hamar felkapom a vizet. Normális esetben nyugodt vagyok, békés és csendes, de ha valaki kihoz a sodromból, háborgok, akár a tenger.
A szüleim mindig azt mondták, hogy ha dühös vagyok, ne magamon vagy másokon töltsem ki, hanem adjak neki egy új formát. Rajzoljak, fessek, alkossak valami maradandót, felhasználva az érzéseimet. Jó tanács, de nehezen betartható. Olykor megpróbálkozom vele, többé-kevésbé sikeresen.
Talán - főleg az előbbieket nézve - meglepően fog hangzani, de nagyon szeretek segíteni másokon. Még anno New Orleansban, a suli mellett segédkeztem egy kórházban a gyermekosztályon. Érdekes módon, a gyerekek sose tudtak felidegesíteni. Nem mondom, hogy imádom őket, de nagyon jól elvagyok velük, és az ő kis egyszerűségükkel. Talán ez is azért van, mert a korombeliek élete már túl bonyolult, tele van hibákkal és problémákkal.
A családom mindig a zene szeretetére nevelt, és igyekeztek megtanítani hangszereken játszani. Leginkább azonban engem az éneklés fogott meg, amit mai napig nagyon szeretek űzni, habár leginkább unalmamban, amikor senki sincs otthon. Persze ez is több a semminél. Egy jó emléknek éppen megteszi.
Apám halála után nagyon sokáig depressziós állapotúnak nyilvánított a pszichológusom. Különböző gyakorlatokkal próbálta elnyomni ennek a megnyilvánulásait, de egy tizennégy éves, gyászoló gyereknél az ilyen nem sokat ér. Mára már megtanultam, hogyan kell továbblépni.

when i was younger...

Az eső hevesen veri a háztetőket, hangjától alig hallani a város zajait. Már négy éve, hogy apa elment, de anyának még mindig nem sikerült teljesen felépülnie a gyászból. Azzal próbálja elterelni a gondolatait, hogy pihenés nélkül, a nap huszonnégy órájában dolgozik valamin. Hol a kertet igazgatja, hol takarít, főz, mos, vagy épp javítja a zenetörténeti dolgozatokat. Az egész életét arra szenteli, hogy zenetanárként próbálja művelni a diákokat, hátha megszeretteti velük valamelyik klasszikus műfajt. Habár, szerinte a mai generáció már menthetetlen az ízlés terén. Valahol igaza is van egyébként.
Mostanában nagyon keveset beszélünk. Ő odabent sürgölődik, én általában a barátaimmal töltöm az időt, vagy a udvaron magányosan álldogáló fa alatt írom a leckét. Jó, ha annyit szólunk a másikhoz, hogy „Jó reggelt!”, bár most már szinte arra sincs alkalmunk, hogy köszöntsük egymást reggelente. Mire felkelek, ő már rég nincs itthon.
Hiába rémes az időjárás - bár én pont ezt szeretem -, a kerti fa egyik vastagabb ágán üldögélek, gondolataim társaságában. Épp a holnapi tesztek lehetséges kérdéseit fejtem ki a fejemben, amikor anya trappol ki a házból, a nevemet kiáltozva.
- Bethany!
Amikor meglátja, hol vagyok, egyik kezét a csípőjére téve kezd el toporzékolni, feje fölé újságot tartva. Gondolom, annyira sietett, hogy elfelejtett esernyőt hozni.
- Beth, az ég szerelmére, gyere le onnan! Nehogy valami bajod essen!
Az elmúlt hónapot nézve ez eddig a leghosszabb beszélgetésünk. És a legtartalmasabb is.
- Ez csak eső, anya! - kiabálok vissza.
- Gyere be most! Meg kell beszélnünk valamit!
Azzal el is tűnik, mielőtt válaszolhatnék.
Egy ugrással a földön termek, és lassú, nyugodt léptekkel sétálok a küszöbre. Mielőtt bemennék, kicsavarom a hajam, és a csuklómon éktelenkedő hajgumival felkötöm.
Miután száraz ruhákba bújok, az asztalhoz ülök, ahol anya meggyes pitével vár. Ha pitét süt, annak sosincs jó vége. Olyankor akar valamit, ami nekem nem fog tetszeni.
- El fogunk költözni. - vágja az arcomhoz, kertelés, vagy bármiféle figyelmeztetés nélkül.
A falat majdnem megakad a torkomon, amikor meghallom a „költözni” szót.
- Te-tessék? Elkö...
- Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, de úgy gondolom, jobb lesz így mindkettőnknek. -
vág a szavamba.
A villa kiesik a kezemből, elkerekedett szemekkel bámulom anya szokatlanul nyugodt arckifejezését.
- Jövő héten indulunk, addig pakolj össze. Holnap kiteszem a dobozokat.
A hír tornádóként kavarja fel az érzéseimet, hirtelen elmúlik az éhség, ami korábban gyötört. Mutató, középső és gyűrűs ujjammal az asztalon kopogok, másik kezemmel a fejemet támasztom. Vajon azért akar anya ilyen hirtelen elköltözni, hogy végleg hátrahagyja a gyászt? Vagy csak új életet kezdene? Még az is lehet, hogy a másik dolog miatt akar elmenni. Apa halála után napokig nem állt el az eső miattam, aminek okát később meg is tudtam: apai ágon a családom egy kitsune vérvonal leszármazottja. Anya ember, apával ellentétben, aki "zene kitsune" volt. Ezt a tulajdonságát örököltem, habár a természetünk nem teljesen egyezik meg. Én ugyanis óceán-kitsunénak születtem, természetem nem olyan kedves és udvarias, mint apámé.
A villámmal görgetni kezdem az egybe maradt meggy szemeket a tányéromon, halkan sóhajtok.
- Na és hova költözünk? - nyögöm ki, hosszas hallgatás után.
- Beacon Hillsbe.


A hozzászólást Bethany Holmes összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 06, 2016 10:10 pm-kor.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Máj. 05, 2016 4:57 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Na hellóka Cool
Először is szeretnélek üdvözölni az oldalon! Remélem, hogy jól fogod magad érezni itt. Én foglak most meglesni, de ne örülj neki, hisz a gonosz admin bácsival állsz szemben Twisted Evil
Azt megjegyzem már az elején, hogy imádom az arcod, egyszerűen gyönyörű. Na, de térjünk is át a lapodra, hisz azért vagyunk itt Razz .
Egyszerű, de nem rossz külsőt olvashattam. Nem találtam benne semmilyen hibát, talán csak azt, hogy néhány szót, előszeretettel ismételsz. Erre figyelj oda, vannak olyan játékosok akiket nem zavar, de vannak olyanok is akiket nagyon is.
Most jöjjenek a belső tulajdonságaid. Itt az, az érzésem támadt, hogy igyekszel egy kicsit megmutatni már a történetedből nekünk. Itt is egy kis utalás, ott is egy kis nyitott mondat. Az olvasónak felkeltetted az érdeklődését ezzel, s a kérdésekre amiket a szövegben bújtattál el, válaszokat akar kapni.
Hát akkor térjünk rá a legtartalmasabb részre. Már első látásra, abba belekötnék, hogy a te párbeszéded színe és az anyukádé, ugyanaz. Színezz bátran, vannak csodálatos árnyalatok, használd. Nem volt hosszú a történet, de nekem tetszett. Bár arról még szívesen olvastam volna, hogy halt meg apukád, meg az akkori időről, hogy nagyobb betekintést kapjunk. Kíváncsi lettem volna, hogy a társaiddal akkor, hogy viselkedtél. Találtam néhány elgépelést is, de mindezek ellenére, én elfogadom a lapodat. Futás foglalózni, és játszani! *-*

Vissza az elejére Go down
 
Bethany Holmes
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: