• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Logan J. Gyre










avatar



Szomb. Május 07, 2016 5:31 pm
Vendég
Vendég



Logan J. Gyre
Nincs veszett ügy, míg akad csak egy bolond is, aki küzd érte.

● becenév:Logan
● születési hely, dátum: BH, 1992. május.20
● kor: 23
● faj: Vérjaguár
● nemi identitás: Pán (péter)
● play by: Cameron Monaghan
● karakterfajta: jelen

L. ● 20+ ● nem muti ● sok év
you're still have all of me

Annyira lényegtelen hogy milyen az ember, úgysem veszi észre senki igazán, hogy mi rejlik egy szem mélyén, mi lakozik egy lélekben és mi az az erő ami hajt valakit előre. Mert mindenkiben ott van, csak egyesek nem ismerik fel magukban. Szeretek elmerengeni embereken, hogy ránézésre mit gondolok róluk, és aztán ha szóba elegyedünk, mennyire helytállóak a feltételezéseim. Szokásom, valamit gondolni mindenkiről, és aztán találgatni igaz-e. Nem vagyok túlságosan beszédes, mindig is inkább magamba forduló, csendesen szenvedő típus voltam, és ez azt hiszem nem változott sokat az évek folyamán. Nehezen nyitok bárki felé, és nagyon gyanakvó vagyok, szinte már betegesen. Mintha mindenki bántani akarna, vagy rosszat nekem, és nem érzem a tiszta szándékot az emberekben. Vannak dolgok, amik jellemzőek, vagy jellemzőek voltak rám, ilyen például hogy szeretek olvasni, rengeteg könyvet elolvastam, és ha jó a magaviseletem, akkor még most is hoznak nekem. Szeretem a fantasyt, mert elengedhetem ezt a világot, és olyanokat ismerek meg amik képtelenségek, de mi van ha mégsem... Szoktam ilyen kérdéseket feszegetni néha. A pszichológiát és filozófiát is szeretem. Vannak mondanivalóik, és átjön az üzenet. Szeretem a zenét, már amikor engedik hogy hallgassak, és szinte mindegy milyen stílus, megnyugtat és a kezelések után jól esik hallgatni. Szeretek művelődni, és állítom magasabb az iq szintem, mint sok felnőttnek, de mire megyek vele jelenleg? Nem sokra, de majd egyszer.
Ezek alapján azt hihetnéd rólam, mi van már ezzel, tök normális, mit keres mégis zárt ajtók mögött? Hát igen, ez a nehezebb része a dolognak, erről beszélni, nem is igazán tudok. Vérjaguár vagyok. Csak így egyszerűen. Azonban az élet nem ilyen egyszerű. Ez nem olyan mint egy tündérmese, azzal hogy néha szőrt növesztek cuki kis bolyhos cica leszek, és minden rendben. Önuralom és kész. Emberek, ez nem az Avengers. Az, hogy egy jaguár él bennem azt jelenti hogy egy lényem ragadozó, vérszomjas szörnyeteg.  A személyiségem korántsem volt stabil, amikor megtörtént velem az átváltozás, így a belém költöző fenevad, szép lassan kihatott a korábbi énemre, amiről fentebb írtam. Eluralkodott rajtam a vérszomj, a vágy hogy öljek, a vér mámorító sós rezes illata, és az ahogy a vörös nedű a nyelvem hegyén olvad szét... egyszerűen mámorító érzés. Nem tudok leállni olyankor nem létezik stopp, egyszerűen csak hajt előre valami. Ezért vagyok itt, közveszélyesnek vagyok nyilvánítva, miután egy iskolai kirándulócsoport semmisült meg a karmaim és fogaim között egy teliholdkor. Nem emlékszem mindenre tisztán, csak az érzésekre. Meg arra hogy behoztak ide, és nem bírtam kimenni. Itt szembesültem azzal, hogy mit jelent vadállatnak lenni, mit jelent az ha valaki jaguárt hordoz magában. Félig ember vagyok. Félig nem. Az önkontroll nem erős oldalam, és mivel megvan benne a hajlam arra hogy hirtelen felindultságból cselekedjek, könnyen átadom magam a bestiámnak, és ez másokra nézve nem egészséges.

A külsőm nem éppen figyelemre méltó, átlagos magasságom van és nem ütközöm ki a sorból ilyen téren. Átlagos világosbarnás hajam van kicsit rezes beütéssel, de nem extrém színű. A szemeim színén sosem gondolkodtam el, én kék és szürke közé mondanám egy kis zöldes beütéssel. Arcom finom vonású, már már elegánsnak nevezhető. Nem vagyok jóképű, sem kisfiús, valahol a kettő között. Mindenesetre szeretem a színeket és a feketét. De mióta itt vagyok, csak fehér van rajtam, minden nyomorult fehér.  Gyűlölöm a fehéret, annyira egyszínű és taszító, és mégis ezt kell hordanom. Viselkednem kell, jónak lenni... de olyan nehéz.

when i was younger...

Egy újabb unalmas nap a négy fal között, semmi értelme nincs felkelnem, mégis minden nap megteszem, elvégzem a reggeli rutint, a fürdő látogatást és egyéb alantas emberi dolgokat, és felveszem a széken heverő ruhákat. Annyira elegem van már a fehérből, semmi változatosság, mindig csak ugyanaz a monotonitás, és az egyetlen öröm amikor nem hófehér ruhát kapok hanem tört vagy szürkés fehéret amit már agyonmostak. Mégsem vakító színű. Tulajdonképpen semmi dolgom nincs, egy ilyen osztályon ugyan mit csinálhatna az ember? Néz ki az ablakon, vagy az ajtó üvegen, esetleg meredten bámulhatok az óra számlapjára, hátha gyorsabban fog telni az idő, és a percek felgyorsulnak, és hirtelen eltelik egy nap. Szép is lenne.

Felkelek az ágyról, és asztalhoz sétálok hogy felvegyem róla az ütött kopott könyvet amit hoztak nekem, mert jó volt a magaviseletem. Ha viselkedek, és rendesen megcsinálok mindent amit kell, elmegyek a kezelésekre, akkor kapok amolyan enyhítő jutalmakat, mint könyv, vagy egy toll meg egy füzet amibe írhatok. De nem szoktam írni, nem akarom hogy az orvosok és ápolók elolvassák, amiket gondolok, azok az enyémek, nem osztom meg senkivel őket, csak ha én is úgy akarom. Inkább rajzolni szoktam, amolyan kis képkockákat amik lassan már a hétköznapjaimat is jelenthetnék. Mindössze két nagyobb rajzom volt, de mindkettőt odaadtam valakinek. Az órára nézek. Két óra. Még legalább egy óra mire jön, olyankor szokta látogatni az anyját, aki valamiért itt van de sosem kérdeztem az okát. Olyankor hozzám is idejön, és beszélgetünk. Függök tőle? Nem. De ettől függetlenül még nekem is jól esik ha valaki ember számba vesz és nem csak a "Gyre fiú" vagyok. Az a lány, az is olyan mint én, csak nem macska. Hanem hiéna. Egyre megy, a hajlamot mind hordozzuk, de nem mindegy kinek adják át. Nekem nem lett volna szabad. Mindenesetre elég jól kijövünk, és ő az egyetlen jelenleg aki képes bejutni az álarcom mögé. Ő meglátja a mosolyom, és vele szemben nyitok mert valami hasonlóságot érzek. Sosem mondtam ki de szerintem a lelke mélyén, ő is olyan mint én. Nem tudom mi tartja vissza hogy ne engedje át magát a fenevadnak, de... akarom. Azt akarom, hogy a sápadt hold fénye együtt érjen minket, együtt vadászva és a préda szaga kússzon az orrunkba és megosztanám vele a zsákmányom.

Lassan itt az idő, hogy megérkezzen, és valóban. Megpillantom őt, és az ajtóhoz lépek ami elválaszt minket de mégis beszélgethetünk, és múltkor az osztály végéig kísérhettem kifelé menet. Remélem most is mehetek, ha már itt van. Miatta akarok ennyire kijutni innen vagy más hajt? Nem tudom, de még mindig jobb élet az, amit a bosszú hajt, mint az amit semmi. Engem hajt valami előre. Valakinek tartozom odakint, és vissza dogom fizetni az adósságot. Erre a gondolatra megjelenik jellegzetes, pszichopata mosolynak nyilvánított mosolyom. Oh igen, ez csak átmeneti állapot. A lehetetlen csupán egy nagy szó amivel a gyengék dobálóznak, de én még ebben is látom a lehetőséget. Meg fogom ragadni ha elém áll.
- Pandora... - mosolygok, gyönyörűen cseng ez a név. Nem vagyok szerelmes a lányba, de fontos nekem, és máshogy is lehet fontos, nem csak a ragacsos, undorítóan rózsaszín köd hatása alatt nem?
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Május 08, 2016 1:25 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Logan *-*

Először is köszönöm, még egyszer, hogy itt vagy és hoztad ezt a karit, amiért én nagyon hálás vagyok *-*
Másodszor a jellemed nagyon jó lett, sokkal jobban átadtad a karaktert, mint amilyenre számítottam, tehát, imàdom, ahogy életre keltetted őt.
A történeted is tetszik, pont úgy, ahogy a jellem is, tökéletesen hoztán mindent, amire én gondoltam, és a fogalmazás módodat is imádom, nagyon tetszik minden összességében. A Gonosz Adminbácsi kedvéért megjegyzek egy annyit, hogy volt azt hiszem egy elgépelés, de engem nem zavar velem is megesik Very Happy *-*
Menj foglald le a pofid, aztán játsz velem *-*

Vissza az elejére Go down
 
Logan J. Gyre
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: