• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Évszak szépe


Yesterday at 12:03 am
☇ Stells & Ash


Csüt. Aug. 17, 2017 11:50 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Kouji Asashima










avatar



Szomb. Május 07, 2016 10:34 pm
Vendég
Vendég



Kouji Asashima

The past beats inside me like a second heart

● becenév: Kou
● születési hely, dátum: Japán, Kanagawa, 1984 Január 15.
● kor:32
● faj:Druida
● nemi identitás:Bisexual, panromantic, cismale
● play by:Matsumoto Takanori (Ruki)
● karakterfajta: jelen

Thea ● 19 ● első kari ● 3-4 év
you're still have all of me


Japán vagyok. Vagyis nem magas, nem markáns, nem csupa izom. Hát, akkor mi vagyok? Nézzük csak… Hajam állandóan változik, néha szőkére festem, néha meghagyom feketén, vagy esetleg ennek a keverékét lehet rajtam látni, volt olyan is, hogy műrasztát rakattam bele. Szeretem variálni a dolgokat és mindig valamit változtatni a felálláson. A szemem eredetileg barna, de sokszor hordok színes kontaktlencsét vagy használok valamilyen szemfestéket, amitől más színűnek tűnik. Tekintetem nem árul el semmit az érzelmeimről, remekül rejtem őket mindenki elől. Hiába próbálsz meg olvasni belőlem, nem jársz szerencsével. A rúzst vagy más bőrfestési módszereket sem vetem meg, minél extrémebb, annál jobb. A magasságom nem egetrengető, éppenséggel elég alacsony vagyok a származásomhoz képest is, összesen 165 cm. Ennek ellenére a viselkedésem miatt mindig magasabbnak érződöm. Nem vagyok izmos, sem kisportolt, inkább arányos a termetem, de sosem a fizikai erőmmel védtem meg magam, hanem a beszélőkémmel. A kirívó öltözködésem és stílusom úgymond egy védekezési mechanizmus volt még régen, most pedig már megtehetem, hogy úgy öltözök, ahogy akarok, és ne érdekeljen, mit gondolnak rólam.
 
 
A személyiségem minden, csak nem egyértelmű és könnyen érthető. Általában magamról nem árulok el szinte semmit, ha valamit mégis megtudsz rólam, az az információ vagy nem tőlem származik vagy éves megfigyelés eredménye. Azonban most elmondom neked az alapokat, amiket feltétlenül érdemes rólam tudnod. Van egy erős igazságérzetem, de csakis a saját szabályimnak vagyok hajlandó engedelmeskedni, senki és semmi másnak. Ennek ellenére, végtelenül udvarias tudok lenni, ha az érdekem azt kívánja, de ha éppen az ellenkezőjét, akkor burkolva a földig is tudlak alázni, akár még észre sem veszed. Végtelenül meggyőző vagyok és számító, mindig pár lépéssel előre tervezek, és mindig van tervem legalább D-ig. Nehezen bízok meg bárkiben is, de ha valaki mégis elnyerte a tiszteletemet, vagy ne adj isten a szeretetemet, akkor azért bármit megtennék és életem végéig hűséges maradok hozzá. Nem szeretem kiadni az irányítást a kezeim közül, mindig nekem kell a helyzetet uralnom, vagy különben súlyos bajok lesznek…

when i was younger...


Nos, úgy indultam, ahogy a legtöbb gyerek az első világ országaiban. Viszonylag normálisan kereső családba, dolgos szülők otthonába egy zsúfolt, szmogos város kicsit kijjebb eső területén. Eddig meg is vagyunk a sztereotípiával, éppen csak nem Amerikában történt mindez, ha Japánban, Kanagawában. Ennyit viszont az átlagos létből, mert éppen csak tíz múltam, amikor elkezdtem hihetetlen tehetséget mutatni a zenében. Borzalmasan gyorsan tanultam meg zongorázni és énekelni is viszonylag jól tudtam, ezért a szüleim még többet kezdtek dolgozni, hogy a taníttatásomat finanszírozni tudják. Én pedig még jobban belevetettem magamat a tanulásba, hogy büszkék lehessenek rám, és példát mutassak az azóta megszületett két fiatalabb testvéremnek. Egészen tizenhat éves koromig minden rendben ment, igaz a szüleim alig voltak otthon, de mint a legidősebb gyerek a házban, mindenről gondoskodtam, amiről csak tudtam egymagam. Figyeltem a testvéreimre, hogy rendesen teljesítsenek az iskolában, mindenhova biztonságban odaérjenek, legyen meleg étel az asztalon, és meg is egyék. Túl szép volt, hogy sokáig így maradjon, hiába volt így is nehézkes mindent megoldani.
Valamelyik este úgy gondolta valaki, hogy elég szép vagyok, és majd ő elrabol engem és elad selyemfiúnak. Hiába küzdöttem, hiába kiabáltam teli torokból, hátha meghall valaki, de az egy olyan környék volt, ahol nem tanácsos kimenni, ha sikoltozást hallasz. Elvittek, és mint később kiderült számomra a banda tag, amelyik elkapott, egészen Amerikáig adott az emberkereskedelem hálózatában. Az volt a szerencsém, hogy tanultam valamennyi angolt az iskolában, így nem voltam teljesen elveszve a reménytelen helyzetem ellenére. Minden aláztak, vertek és erőszakoltak meg, ami okozott bennem egy törést, ami azóta sem gyógyult meg teljesen, és azóta nem tudok csak úgy megbízni akárkiben. Kihasználva a nyelvtudásom, megtanultam, hogyan beszéljem ki magam a legtöbb helyzetből, amiért megtetszettem a bandafőnöknek, amelyik futtatott engem. Magához vett és a maga módján elkezdett tanítgatni, de közben mindig emlékeztetett, hogy még mindig csak a játékszere vagyok. Nála ismertem meg a természetfelettit és tanultam ki a druidaságot. Egészen eddig nem igazán érdekelt az ilyesmi, hiszen én zenésznek készültem, de ezek után ebben láttam a menekülő utam. Próbáltam minél többet megtudni a témában és közben megmutattam az értékemet, hogy remek vagyok a szórakoztatásban és innentől a főnök csakis a sokat fizető, tehetős ügyfeleinek közvetített ki. Hogy mutassa, én különleges áru vagyok, elkezdett mindenféle extrém, de mégis stílusos ruhákban járatni és bár eleinte nem tetszettek, mégis megkedveltem őket és ragaszkodtam hozzájuk.
Már egészen jól éreztem magam a helyzetemben, amikor ismét fordult a kocka. A főnököt megölték egy bandaleszámolásban, én pedig a kavarodásban láttam a lehetőségemet a szökésre. Olyan messzire mentem, amennyire csak az eszem és tapasztalataim segítségével juthattam. Ekkor voltam huszonkettő, előttem állt az élet és végre szabad voltam. Hamar beleszoktam a kényelmes életbe, a képességeimet kihasználva egészen kényelmes életet tudtam összehozni, még egy nőbe is beleszerettem. Néhány éven belül megkértem a kezét és nem sokkal később teherbe esett. Azt hittem nem lehet ennél boldogabb az életem, de megint csak el kellett romlania mindennek. Pontosan a huszonnyolcadik születésnapom után egy héttel arra értem haza, hogy a lakásunk előtt tűzoltók álldogálnak és a kiégett lakásban veszik fel a jelentést. A menyasszonyom és a meg nem született gyermekem is bennégett a lakásban. Teljesen megsemmisültem, ennyire mélyen még sosem zuhantam magamba. Mint később megtudtam a tűzoltóktól, gyújtogatás történt és ezen el tudtam indulni. A régi kapcsolatokon indultam el, amiket megfogadtam, hogy sosem fogok többet használni. Bosszút akartam állni a sérelmeimért és meg is találtam az okozóit. A régi banda, aminél raboskodtam, úgy gondolta, túl sok jó jutott nekem és el kell tőlem azt venni, nem úgy van az ám, hogy csak úgy lelépünk, mint tettem…
Megkerestem őket és a magam oldalára állítottam őket. Érdekes fordulat, nemde? Meggyőztem őket, hogy velem sokkal eredményesebbek lehetnének, mint eddig bármikor, és a beszélőkém, mint mindig, most is megtette a hatását. Szépen lassan formáltam át a magam képére a régieket, hogy az legyen, amit én akarok. Végül a legtöbb illegális üzletet leépítettem és csak az információ kereskedelemre koncentrálok most. Bővítettem a hálózatot és most már mindenhol vannak embereim a hajléktalanoktól a politikusokig. Így került a gyámságom alá az a fiú. A nevelőszüleivel álltam üzleti kapcsolatban, de magáról a gyerekről keveset tudtam, nem tartozott az érdekeltségembe. A fülembe jutott, hogy valahol elkövettek egy hibát és ezért elkapták őket. Pechemre, mert jól dolgoztak, ezért kellett az utánpótlás. Itt terelődött a figyelmem a kölyökre, aki valamilyen oknál fogva coyote volt és modell egyszerre, valamint ha a nevelőitől jól tudom, akkor a mellékes munkában is járatos már. Felajánlottam neki, hogy folytathatja azt, amit addig csinált, ha szállítja nekem az információkat, amiket egy-egy légyott során megtud, cserébe gondoskodom neki munkáról, lakhatásról és mindenről, amire csak szüksége lehet. Tisztességes ajánlatnak gondoltam, és ő el is fogadta. Eleinte rá is üzletként gondoltam, de idővel megváltozott a véleményem. Megszerettem azt a megtört, de mégis olyan ártatlan lelki világát. Egy szinten magamra emlékeztet, arra, ami lehettem volna, ha nem járok így. Most az a célom, hogy terelgessem, hogy egyszer önmaga is meg tudjon élni, a segítségem nélkül.
Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Júl. 06, 2016 10:34 am
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Thea néniii Kouji úúú


Hú nagyon örülök, hogy egy újabb ismerőst köszönthetek az oldalon, az amúgy is jó napomat még jobbá tetted ezzel, köszönöm *-*
Tetszett a lapod, sajnálom azt, hogy ilyen rosszul sikerült az életed. Először az, hogy elraboltak és vertek,megerőszakoltak mindennap, aztán pedig végre sikerül elszöknöd, családot alapítani, erre ezt is elveszik tőled. Gyújtogatás… Rohadékok. Igen nagy szerepe van a beszélőkének, és te ezt tökéletesen meg is mutattad nekünk. Ügyes dolog, hogy magad mellé állítottad a régi bandát. Gratulálok hozzá. Kíváncsi leszek, hogy mi fog kisülni a kis alkalmazottaddal. Nem is húzom tovább az időt, mert sietnem kell, meg hát nem is akarlak feltartani. Szóval futás foglalózni és játszani! *-*

Vissza az elejére Go down
 
Kouji Asashima
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: