• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Ebony Hartzeer










avatar



Hétf. Május 09, 2016 8:48 pm
Vendég
Vendég



Ebony Hartzeer
Lehet e barátság férfi és nő között és ha igen, miért nem?

● becenév: Felőlem egérbütyöknek is hívhatsz max nem hallgatok rá
● születési hely, dátum:San Francisco, 1988. február 2.
● kor:Nehéz kiszámolni…28
● faj:Ember
● nemi identitás:Hogymivan? Eddigi infóim szerint a férfiakhoz vonzódom. Pontosabban EGY férfihoz
● play by:Genevieve Cortese
● karakterfajta:Jelen

Zizz ● Matuzsálem ● Nem élek vele ● Gombócból is sok lenne
you're still have all of me


2003. január 1.
Lena kezében úgy áll a kamera mint egy félig felhajtott vodkás üveg. Istenem, valaki szedje már ki a mancsából, mielőtt orra bukik vele! A kezemet az arcom elé teszem, látni sem bírom mit művel vele. Mikor újra kinyitom, már csak a fényeket látom magunk körül, a házibuli ahova betévedtünk nem tudom kinél van, azt sem tudom mit csinálok ezen a borzalmas, fosbarna kanapén, ölemben Keana fejével, és igyekszem úgy tartani a haját, hogy ha lefordul, lehetőség szerint ne rókázza telibe a vadiúj bakancsomat. Ha anya megtudja, elevenen meg fog nyúzni. Ha apa, akkor szombaton belőlem lesz a roston sült a kerti partin. Ha a bátyám, akkor azt hiszem az összes srácot egyenként fogja kiherélni, pedig ártatlanok. Még. Meg én is. Még. Lena hangja olyan mintha most rángattál volna elő egy másnapos diáklányt a zuhany alól.
- Bonyyyyyyy Eeeeeebonnyyyy ide nézz, nézzé’ rám! Ide bele a kamerába. Most megörökítelek az utókornak.- hú de boldogok lesznek tőlem, minden vágyuk, hogy a tizenöt évesen életében először mattrészegen bulizó ősüket láthassák!
- Mit csinálsz most Bony?
- Nem látod? Imádkozom.
- És miért?
- Hogy Keana ne hányjon le. Bár félek, hogy ezer miatyánk is kevés lenne ide.- és mint a mennyei manna érkezik meg ölembe a szeretet csomag, én meg ügyesen fogom a barátnőm mézszínű tincseit. Bárcsak lehetnék olyan szép mint ez a lány. Mármint…mármint akkor amikor nem éppen fullon van. De vele ellentétben csak a hosszú sebarna hajam van meg a fekete szemeim. Mint egy jól öltözött szénbányász. Alacsony vagyok, és magas sarkú cipővel is csak 170 lennék, igaz nem nagyon hordom az ilyen lábbeliket, miután egy éve kifordult benne a bokám. Nem értem hogyan lehet ebben egyáltalán lépni. A többiek szerint vicces vagyok. Nem tudom, ritkán szoktam a saját poénjaimon nevetni. Ők szoktak. Na most vagy tényleg ennyire humorzsák vagyok, vagy nem bírnak magukkal. Ruháimat tekintve átmenet vagyok Laura Hopkins turkálója, és anya hülye butik mániája között. Alapjaiban nem tartom magam az átlagtól eltérőbbnek.
-Basszus….mit evett ez a csaj?- Leana baromi diszkrét módon az ölemben éktelenkedő hányást filmezi. Előre nyúlok és próbálom elhessegetni a kamerát.
- Lena, komolyan mondom kapcsold ki azt a rohadt kamerát!

- Tudtad, hogy minden kézi kamerás horrorban legalább tízszer elhangzik ez a mondat?
- Neked lesz horror ha nem kapcsolod ki!- kattanás, felvétel vége.

Napjainkban…
Tizenhárom éves felvétel akad a kezemben és amikor látom csak nevetek rajta. Amúgy talán kicsit keserű is ez a nevetés, mert aki a felvételt készítette, Lena, már nem él. Azon az éjszakán halt meg, amikor megismerkedtem Owen-el, és a társával, Jake-el. Mint egy modern kori Stan és Pan. Így hívtam őket, amikor betévedtek a motelünkbe. Tulajdonképpen egyszerű párosnak tűntek, és Miguelító, a másik recepciós még fogadott is velem, hogy melegek. Komolyan, ez a fixaideálja, ha két pasi beteszi hozzánk a lábát. Másfél éve baromira mondhatom, hogy nem azok. Az egyikük annyira nem, hogy lassan több női alsóneműt látott mint amennyi kráter van a Holdon. A másik pedig….nos Owen és én másfél éve most már, hogy együtt vagyunk. Ne….légyszi ne kérdezz arról, hogy szeretem e? Szerinted ha nem szeretném elviselném, hogy éjjelente random megjelenik nálunk Jake az ablakot betörve, vagy azt, hogy az egyik pillanatban még az ágyban van a következőben pedig a jóég tudja, hogy hol? Ha nem szeretném akkor megtanultam volna a kedvéért egy rántottánál többet is elkészíteni, és nem égetni oda? Ha nem szeretném szerinted az ujjamon lenne a gyűrűje amit adott? Néha jobb lenne nem tudni dolgokról, de ha szeretem akkor ezeket is elviselem, nem igaz? És még azt is, hogy Jake szerint én csak rossz hatással vagyok Owenre. Nem akarok közéjük állni, de azt sem fogom hagyni, hogy kitúrjon Owen életéből. Felveszem a kesztyűt!

when i was younger...


Hát az igazat megvallva nem számítottam romantikus környezetre, nem is nagyon vágytam ilyesmire. Én csak egy olyan, nyugalmas estét szerettem volna kettesben eltölteni vele, amikor nem rongyol be ezer mérföld per órával Jake, amikor nem azt jelenti be éppen óriási bociszemekkel, hogy hát a helyzet az, hogy el kell mennie….mikor? hát…hááát úgy most, két percen belül. És már ott sincs, még csak porfelhő csíkot sem húz maga után mint azokban az idióta rajzfilmekben. Jó, azért a másik oldalt is nézzük meg, hogy egyszer végre nem főzöm szarrá a tésztát, nem hagyok mindenféle vackot az ágyban, úgy mint zseblámpa, törött kulcs és egy édes cukipofa mozgó fejű robotbaba. És ezekre minden alkalommal ráfekszik. Illetőleg nem felejtem el meglocsolni a héten már másodszor a szobanövényeket. Nem vagyok ebben valami profi. Pont ezért nincs kutyám sem. Hajnal kettőkor az jutna eszembe, hogy szerencsétlent egész nap le sem vittem. Ez úgy nem nekem való. A kapcsolatunkat is próbálgatom még. Mármint olyan értelemben, hogy próbálom megszokni azt az életet amit vele együtt így grátisz megkapok majd. Amikor megmentette az életemet attól aaaa…nahogyismondta….wendigo-tól, akkor mesélt nekem arról, hogy a világ tulajdonképpen nem az aminek látszik. Olyan beleéléssel és lelkesedéssel mesélt, hogy nem lehetett nem imádni. Szóval egy idő után ezeken a beszélgetéseken már baromira nem arra figyeltem amit mondott, hanem arra, hogy hogyan mozog a szája, vagy éppen…mindegy is! Ez egyszerűen adta magát, csak éppen nem számoltam azzal, hogy ebben a kapcsolatban nem ketten leszünk, hanem hárman. Na  nem abban az értelemben ahogyan azt esetleg sokan gondolnák….Jake és az ő mindenhol lebegő szelleme. Képletesen szólva. Tudom, hogy fontosak egymásnak, meg falanx effekt meg efféle bajtársias maszlagok, csak éppen nehezen viselem, hogy Jake engem állít be a hunyónak. Egyelőre eltűröm a baromságait, de nekem is van egy határ. Szóval most sok szempontból is különleges esténk van, amit leginkább a gyertyákból és a virágokból szűrök le, meg persze abból, hogy rohadtul ideges. Elkalandozik a figyelme. Csak állok és nézem ezt a nagyra nőtt édes alvósmackót, és kedvem lenne hozzábújni, de helyette csak elmosolyodom.
- Min töprengsz?-
teszem fel a kérdést, aztán csak hagyom, hogy közelebb jöjjön. Ami azonban ezután jön, leginkább úgy indul mint egy bírósági védőbeszéd egy kis szakítós éllel megspékelve. Óbasszus, elege van belőlem, ki fog dobni! Mit rontottam el? Mi volt a baj? Talán a sípolós kacsa már sok volt tegnap este az ágyban? Vagy a méz a konyhakövön amit sikeresen kiborítottam, és hiába sikáltam csúszott mint az istenharagja! A csók….az most ilyen búcsúcsók? Na jó, Ebony állj le, ne kombinálj, mi lenne ha megvárnád, hogy mit akar! Édesem egy ideje próbálja elmondani, amikor a nadrágzsebből valami dobozt is előhalász. Jah, ez a lakáskulcs, visszaadja. Na jó, most már komolyan kupán fogom verni magam, elég legyen! Mintha távolról hallanám a hangját és az utolsó mondatot….feleségül? Hogymi?! Mármint ezt olyan módon kell elképzelni, hogy meglepett és boldog csodálkozással majdnem ugrom ki a bőrömből. Hát melyik lány ne imádná ha megkérik a kezét….még akkor is ha az nem éppen a legszokványosabb gejl módon történik. Annyira illik hozzá ez a helyzet, ahogyan zavarodottan próbálja előadni az egészet, én meg hirtelen meg sem tudok szólalni. Bár szerintem a vigyor ami hatszor körbefut a fejemen felér egy igennel. Itt térdel előttem a férfi akit szeretek, és aki még így is majdnem magasabb nálam….és én már nyitnám ki a számat, hogy a nyakába ugorva nevetve mondjam azt, hogy igen, hát persze…nem is volt kérdés…illetve kérdés volt és a válaszom az, hogy igen. De erre már nincs alkalmam, ugyanis éktelen csörömpölés az ablak felől, és egy bezuhanó test.
-  Ott fogsz ácsorogni és figyelni, vagy esetleg segítenél?- a döbbenet és a kiakadás egyszerre jelenik meg az arcomon, amikor realizálom Jake igen hatásos belépőjét. Ezt egyszerűen nem hiszem el! Hogyan képes még ezt az egyetlen pillanatot is tönkretenni. Ő Mammon…vagy egyenesen a Sátán! Dermedten állok még mindig ott, amikor mindketten szinte azonnal köddé válnak. Kezemben még mindig ott szorongatom a dobozt, benne a gyűrűvel. Csak szépen lazán emelem ki a kezembe és húzom a saját ujjamra.
- Amúgy a válaszom igen, Owen.- mondom a hűlt helyének. Hogy nem leszek boldog ha visszatér és baromira ki kell engesztelnie most ezért, az is tuti. Jake-ről meg már ne is tegyünk említést! Az ablaküveg számla megint nála fog landolni. Ebben a hónapban a második. Lassan puszipajtás lehet az üvegessel. hacsak meg nem húzta már valamelyik lányát. Nem lennék meglepve.

Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Május 11, 2016 2:57 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Ebony *-*
Ne haragudj, hogy eddig kellett várnod, elnézésedet kérem, és nem tudom, még mint mondjak.
Kezdjük az elején, a lapodra térve, és már ott megmosolyogtam a dolgot, hogy a becenévre tértünk. Lehet nem ez a leglényegesebb része, de nekem tetszett.
A jellemed ötletesen oldottad meg, még nem láttam ilyenfajta módot erre, de ettől függetlenül könnyedén tudtam olvasni, olyan gördülékeny volt az egész. A történetedben pedig csak ittam a szavaidat, nagyon tetszik az írásmódod, ahogy formálod a mondatokat, és a szókapcsolataid is szépek lettek. Összességében, nekem tetszik az egész, és mivel eddig húztuk, nem tépem tovább a billentyűzetemet. Üdv itt nálumk, és nyomás játszani a pofifoglalás után *-*

Vissza az elejére Go down
 
Ebony Hartzeer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: