• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Poppy Sumers










avatar



Szer. Május 11, 2016 5:20 pm
Vendég
Vendég



Daphne Sybil Sumers
xxxxxxxxxxxxxxxxx

● becenév: kizárólag csakis Poppy
● születési hely, dátum:Los Angeles, USA 1997. március 15.
● kor: 19
● faj: human
● nemi identitás: hetero
● play by: Kwon Min Ah
● karakterfajta: jelen

T.I.T.O.K. ● felnőtt ● Vin-team ● rendelkezem vele
you're still have all of me

Minden bizonnyal ismerős lehet számodra az a lány, akinek a képét éppen most plakátolják ki a buszmegállóba. Elég híres és felkapott lett az utóbbi időben, ennek pedig nincsen különösebb oka annál, amit amúgy is láthatsz. Elég egyértelmű a dolog az ő esetében, hiszen minden egyes porcikája annyira gyönyörű, akár egy tökéletesen megtervezett rajzé, egy idealisztikus istennőről. Poppy Sumers egy átlag magasságú lány, hosszú, izmos combokkal, viszonylag telt idomokkal, és feszes fenékkel. Ez már éppen elég ahhoz, hogy a férfiak utána forduljanak, de ez még nem minden: a hófehér bőre olyan, akár a tejben fürösztött Sissy hercegnőnek, ami nyáron sem válik rákvörössé, minden időben gyönyörű, elefántcsont színű. Ez egy picit növeli a törékenységét, amit az alapjáraton vékony allkata méginkább megerősít. Ha nem nézzük meg az arcát, akkor elfogultság nélkül jelenthetjük ki, hogy ez a lány kifejezetten csinos, pontosan úgy néz ki, mintha egy divatmagazin lapjai közül lépett ki. Mindenből éppen annyit adott neki az élet, ami meggyönyörködteti az ember szemét. Na de most nézzük meg a lányka arcát is, mert arról még nem ejtettünk szót. Azt mondtam, hogy ha nem vesszük figyelembe a profilját akkor egészen csinosnak mondható, viszont ha a fényképünkről felvesszük a nehezéket, akkor láthatóvá válhat számunkra, hogy ez a lány hihetetlenül gyönyörű. Szelíd, finom arcvonásai vannak, ami talán egy picit fitalabbnak mutatja a koránál, és egyszerűen sugárzik róla a természetesség. Nincsen szüksége se sminkre, se arcápolókra, hiszen a jó genetika miatt gyönyörű bőrt örökölt, ami annyira finom, akár a fürdőkádban úszkáló hab. Ajkai húsosak, kis rózsaszínes szívet formálnak, szeme olyan fekete, mintha szénceruzával színezte volna ki egy gondos művész. Orrának vonala egyenesebb akár a vonalzó mellett húzott vékony grafitvonal, a fülei kis kagylókra emlékeztetnek. A járomcsontja kifejezetten vékony és csinos vonalú, amit ha a sminkesek kiemelnek pirosítóval, csak még szebb lesz. Mind ezt a finom arcot hosszú, egyenes haj keretezi, ami hihetetlenül dús és fekete színben pompázik. Ez mind csak erősíti a nála amúgy is érzékelhető Hófehérke külsőt, amitől talán még ártatlanabbnak tűnik. Az öltözködését is hasonló természetesség és letisztultság jellemzi, egyszerű, nem hivalkodó, viszont még is csinos darabokat szeret hordani. Kedvencei a föld és pasztellszínek, illetve a sötét árnyalatokat is szívesen magára ölti. Minden egyes darab ami a szekrényében megtalálható, finom puha anyagból készült és igényesen, szépen tervezett. Nagyon szívesen visel szoknyákat, bővebb fazonú pulcsikat, de a nyári rucik és a hosszított topok sem maradhatnak ki a ruhatárából. Mind emellett  cipője is van bőven, a lapos talpútól, egészen a 15 centis sarkúig, ezeket hétköznap és alkalmakkor is hordja. Kiegészítőnek inkább sálakat és horgolt sapikat használ, illetve nagyon egyszerű, finoman megmunkált ékszereket. Talán az egyetlen kiegészítő amiért megőrül a nagy karóra, szinte mindig van rajta ilyesmi. Arcát csak visszafogottan sminkeli, és nagyon kedveli a vattacukor színű összeállításokat is.

Ezek után gondolom érdekelne az is, hogy egy ilyen gyönyörű lány miféle vonásokkal bír. Mint mindenki másnak, nekem is voltak vele szemben fenntartásaim, és máig nem tudom, hogy pozitív, vagy negatív csalódás volt számomra az, hogy megismerhettem. Igazából nagyon ártatlan és naiv, ebből kifolyólag egyáltalán nem hiszi el azt, ha valaki szexinek látja, vagy esetleg éjszakai tervei vannak vele, a franc sem tudja miért. Ennek ellenére nem nevezném butának, sőt… Nagyon is megvan a magához való esze, és szeretne művelt lenni, mert nem akar az általánosítások része lenni, és azt se, hogy butának nézzék a munkája miatt. Több nyelven is beszél (angol, francia, koreai), illetve érdeklik a művészeti és irodalmi dolgok, ebből kifolyólag elmondhatjuk róla, hogy szeret olvasni és nyitott a világra. Valahol megfontoltnak is mondható, hiszen jár egyetemre és tanul annak ellenére is, hogy amúgy tökéletesen meg tudna élni a modellkedésből is. Ragaszkodik a természetességhez, ezért is szeretne magának egy végzettséget, hogy ha majd nem fog tudni az arcával keresni, akkor nyugodt élete legyen. Családcentrikus és kedves lány, aki mindig mindenkinek ad új lehetőséget arra, hogy kijavítsa a hibáit, és ő is törekedik az ilyesmire magával kapcsolatban. Nem képes valakire sokáig haragudni, viszont egyáltalán nem tutyimutyi, mindenkinek megmondja a véleményét, kerüljön az akármibe. Ha valaki ok nélkül kezdi el szekálni, akkor keményen visszaszólogat neki, vagy csak egyszerűen kineveti az illetőt és örül neki, hogy ennyit foglalkozik vele a másik. Emellett meg van egy nagyon kislányos, játékos énje, szereti megviccelni és ijesztegetni az embereket. Gyakran bukkan fel a másik háta mögött a semmiből csak azért, mert ezt viccesnek tartja, vagy ellopja az ismerőse gördeszkáját és elfut vele. Rengeteg energiája van, sokan ezért egy apró kis tündérhez hasonlítják őt. Szinte mindig mosolyog, még akkor is ha szomorú, mert ilyenkor arra gondol, hogy majd ettől elmúlik. Nem nagyravágyó, egészen pici dolgoknak is tud örülni, mint például annak, hogy a családja és ő is egészségesek. Szorgalmasnak mondanám, eddig mindent elért amit akart, ez pedig részben a benne tomboló maximalizmusnak köszönhető, ami nem engedi lustulni. Na igen, az egyik rossz tulajdonsága az, hogy néha veszekszik önmagával és leül egy órát netezni, másnap meg megbukik a vizsgáján, de nem baj, ennyi még belefér, nem? Illetve a másik bűnös szenvedélye a csoki… Nem szabadna ennie, de mégis titokban éjszaka egyenesen tömi magába, amivel mindig lebukik a bátyja előtt, de az csak mosolyog és összeborzolja érte a haját. Emellett talán még azt érdemes megemlíteni nála, hogy hihetetlenül rendetlen, és mindent szét szór maga körül.

when i was younger...

Nem tudom mi történhetett, de az éjjel hihetetlenül rossz álmom volt, ami miatt verejtéktől kiverve ébredtem meg. Ez nem olyan volt mint a múlt esti, ahol apuval kézen fogva barangoltam körbe a vattacukor hegyeket. Ahol a rózsaszín, selymes bokorból szakítottam egy pici darabot, hogy aztán addig tölthessem vele a bendőmet amíg rosszul nem leszek tőle. De egyáltalán nem féltem, mert Ő ott volt velem, és megsimogatta a pocim, amitől már többé nem fájt. Persze egy picit meg is dorgált, hogy így meg fog nőni a hasam és úgy fogok kinézni, mint a terhes nénik akiket kinevettem, de engem nem érdekelt, a pasztellszínű édességért megéri meghozni ezt az áldozatot az biztos. Boldog voltam, mert nagyon sokat dolgozott azért az én drága apukám, hogy nekünk jó legyen, így meg egy kis időt eltölthettünk együtt. Arról álmodoztam, hogy talán ő is ugyanezt álmodja, és boldog. Mindig is a kislánya voltam akit elkényeztetett, persze Poppyval és a bátyámmal is ezt tette, komolyan ő volt a legjobb apuka a világon! Mindig azt mondtam neki, hogy ha nagy leszek, akkor el kell vennie feleségül, addigra legyen szíves váljon el anyától, mert a lányával kell összeházasodnia. Mindig azt szerettem volna, ha mi örökre együtt maradnánk, anya, apa, az oppám és az unnim, mert annyira szép az ilyesmi, boldog vagyok amiért ennyire tökéletes családom van. Persze Oppa nagyon sokszor idegesít azzal, hogy nem adja oda nekem a robotjait ha azzal szeretnék játszani, de hát akkor csak el kell vennem és meg is van oldva a dolog, nem? Ebből a vatta-csoda álomból hihetetlenül boldogan ébredtem, még el is mentünk másnap egy vidámparkba, habár csak hárman: anya, a bátyus, meg én. Apa dolgozott, Poppynak meg itt kellett maradnia amiért megbetegedett a múlt hónapban. Anyáék azt mondták nekem, hogy csak nagyon fáradt és pihenésre van szüksége, de én tudtam, hogy fájdalmai vannak, hiszen egy ágyban aludtam, hallottam amikor csendesen sírt hajnalban. Soha nem értettem meg, hogy előttem miért nem tette meg, miért mosolygott amikor rossz neki, és kicsit haragudtam is rá, amiért nem tette meg. Hiszen azt hittem testvérek vagyunk, ő pedig tönkretette a dolgot! Nem mondott el nekem valami fontosat, nem osztotta meg velem a dolgot, ez pedig hihetetlenül önző és nem megfelelő magatartás volt a részéről. Le is vágtam a kedvenc babája haját, összefirkáltam, és szabályosan hozzávágtam. Még akkor sem sírt, egyszerűen egy halvány, fájdalmas mosoly ült ki az arcára, és azt mondta, hogy majd rájövök… Ma, amikor felébredtem a csúnya álmomból ahol bántották őt, rögtön keresni kezdtem magam mellett a nővérem, csak… Ő már nem volt ott. Hirtelen megijedtem, kiabálni kezdtem a nevét, de nem volt otthon senki, legalábbis apa megint éjszakázott, anyáék meg a mamánál aludtak. Mindennek ellenére villanyt oltottam, és akkor körbejártam a lakást. Utoljára nyitottam be anyáék szobájába és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ezek szerint csak félt, ő is rosszat álmodhatott és átjött apuhoz. De várjunk csak… Poppy sosem kelhetett ki az ágyból, egyszer megpróbált, de akkor is elesett. Akkor… Mégis mit keresett itt? Talán kiabált volna, és apa áthozta? Nem, az lehetetlen, mindig megébredtem ha rosszat álmodott, egyetlen kivétel sem volt. Általában én vígasztaltam meg, mert anyáék nem hallották meg a vastag falak miatt, szóval ez is teljességgel kizárt. A tekintetem az üres dobozkára révedt, amit előlem mindig elzártak, mert azt mondták, hogy az olyan erős gyógyszer, amit gyerek nem vehet be. Én ezzel tökéletesen meg is voltam elégedve, mert utálom a gyógyszereket, olyan nagyok, szinte sosem csúsznak le a torkomon. De… Miért hiányzik a doboz egész tartalma? Anya apának mindig csak egyet adott belőle ha beteg volt… Hirtelen sírni kezdtem, mert nem tudtam mi történt. Most akkor meg fognak betegetni amiért mind bevették? Félősen bújtam az édesapám mellkasához, és akkor hirtelen összeállt a kép. Valami hiányzott. Hova lett az a megnyugtató kis földrengés amit okozott? Mindig azzal viccelődött, hogy amikor megemelkedik a cicije – mi csak így hívtuk Poppyval – akkor földrengést okoz az nekünk. Azt is mondta, hogy amíg van földrengés, addig ő mindent meg tud tenni értünk… De most? Mi lesz most? Hiszen eltűnt a földrengés… Vissza lehet ezt hozni? És miért szorítja ennyire Poppyt? Finoman kéne tartania, különben össze fogja törni a vékony kis csontjait. Megpróbáltam lefeszegetni a kezét a nővéremről, de ő nem akartam már elengedni, a karja megmerevedett már a pici kezeim között. Tehát a lelke elhagyta a testét. Könnyes szemekkel néztem a falra fújt feliratra, amit már el tudtam olvasni, mert a múlt héten megtanultuk az összes betűt. Csak ennyi volt a falra írva: Daphne! Ezentúl mindenki szólítson csak Poppynak! Ez a kívánsága apának.
Akkor még nem értettem, hogy miért kérte ezt, sőt még most sem tudom egészen, talán azt szerette volna ha a nővéremből magamban hordoznék egy darabot. És teljesült a kívánsága… Amióta az eszemet tudom, mindenki Poppynak hív. Hát ez az én nevem története.


A hozzászólást Daphne Sumers összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 16, 2016 9:06 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Május 12, 2016 7:40 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Na hellóka! Cool
Hát ezt nem vártam volna tőled. Most egy nagyon nagyot csalódtam benned. Eddig azt hiszem minden lapodat én bíráltam el, s állítom neked, hogy ez lett a leggyengébb. Én úgy éreztem olvasás közben, hogy kapkodtál és igyekeztél gyorsan megírni. Pedig nem kellett volna. Sűrűn fordul elő a helyesírási hiba, a vesszőhiba. Pedig ez nem rád vall. Mi történt? Mondd el nekem ezt. Rengeteget kellett gondolkoznom azon, hogy most mi legyen. Ne fogadjalak el? Fogadjalak el? Folyamatosan ezek a kérdések jártak a fejemben. A történeted rendben van, nekem tetszett, azt eltaláltad. A jellem és a külső rendben van. De mindegyikben ott van egy csomó helyesírási hiba. Hajh, mi legyen? Tudod mit?! Elfogadlak, csak azért, mert ismerlek és tudom, hogy megállod a helyed a játéktéren. Adok neked színt, de ezt még itt hagyom, mert arra kérnélek, hogy javítsd a hibákat. Szóval, futás foglalózni!

Vissza az elejére Go down
 
Poppy Sumers
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: