• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Simon "Barry" Crimson










avatar



Szer. Május 11, 2016 6:26 pm
Vendég
Vendég



Simon Crimson
The shadows betray you because they serve me

● becenév: Barry, Simon, Crimo, Sy, Simi
● születési hely, dátum: 1903. október 31.; Portland, Oregon, USA
● kor: 20
● faj: void kitsune
● nemi identitás: biszexuális
● play by: Iwan Rheon
● karakterfajta: jelen

R. ● 16 ● Peter bácsi ● kb. 3 év
you're still have all of me

Nem könnyű úgy jellemezni magamat, hogy még mindig az amnéziától szenvedek... Legalábbis részben..Így akit most bemutatok nem az nem a valódi Simon lesz, hanem én, a most kialakulóban lévő és zavarodott Simon. Furcsának számítok. Tekintve, hogy a hátam mögött sugdolózó emberek mondataiból ezt a szót tudom kivenni, amikor felém tekintgetnek. Nem vagyok nagy társaság kedvelő, nem mintha olyan sok ismerősöm lenne akivel társaloghatnék. Hosszútávon nehéz elfoglalnom magamat valamivel, mert gyorsan ráunok a dolgokra. Már próbálkoztam regényeket olvasni, de nem tűnik úgy, hogy nagy könyvmoly lesz belőlem. A tévében leadott műsoroktól a hajamat tudnám tépni -ami egyébként sötét barna, ha már a jellemzőimnél tartunk. Az úgynevezett szórakoztatói cikkek, mint a telefonos és számítógépes játékok szerintem csak a kölyköket tudják elcsábítani, mert rám semmi hatást nem gyakoroltak. Viszont a jó öreg sakk kivételnek számít. Szeretem  a logikai lépéseket benne, akár hinné az ember akár nem. Nem vagyok egy nagy agyas, de a stratégiai lépések iránt eddig valamilyen apró érdeklődést mutatok. Nincs semmi szenvedélyem, ami már betegesnek számítana, gondolom ha lenne vagy lett volna a szervezetem mutatott volna valamilyen elvonási tünetet. A néhány emlékfoszlányomból nem nevezhetem magamat kedvesnek vagy jó indulatúnak. Őszintén szólva amit eddig emlékszem magamról abban a régi Simon egy igazi p*csnek nevezhető. Gyakran vannak álmatlan éjszakáim és szerintem éjjeli bagoly vagyok. Erre úgy következtetek, hogy jobban kedvelem az éjjeli sötétséget, mint a reggeli és napközbeni világosságot. Gyakran irritál a madárcsicsergés és a boldog, nevetgélő emberek, ami nem igazán tudom, hogy miért van. Talán az előző én valami depressziós, antiszociális emó lehetett. Bár abban a kevés emlékképben az eredeti Simonnál nem láttam sem antidepresszánsokat vagy fekete körömlakkot és szemceruzát. Csendesnek számítok, mert az emberek akikkel körül vagyok véve nem tűnnek jó társalgási alanyoknak és ha egyszer kinyitom a számat nem vagyok képes nem bunkózni másokkal. Ez kicsi örömmel is eltölt, mert a tudat, hogy ezt a jellemzőmet nem veszítettem el ad egy kis reményt arra, hogy talán egyszer még visszanyerem a memóriámat.
Viszont a külsőm leírása sokkal egyszerűbb, mivel itt az amnézia nem akadály. Elég ha csak egy tükröt fogok magam elé. A kórházban 172 centimétert mértek le nálam, mint magasságot. Így nem nevezhetem magam egy égimeszelőnek. Gyakran zavar is, hogy ilyen alacsony vagyok, főként amikor egy nő mellém áll és magasabb, mint én. Egész jó formában vagyok, bár nem olyan kockás a hasam, mint azokban a bugyuta vámpír filmekben a vérfarkasoknak. Nem tudom, hogy a "balesetem" előtt sportoltam volna, de nagyon úgy tűnik. Hacsak nem azok közé a szerencsések közé tartozom, akiknek a teste magától tökéletes lesz. Félreértés ne essék, nem vagyok annyira egocentrikus, de nem tagadom a nyilvánvalót. A szemem színén gyakran szoktak vitatkozni az emberek. Egyik azt mondja, hogy zöld, a másik azt mondja, hogy kék. Itt és most viszont kijelentem, hogy mindenki tudjon róla, a szemem színe szürke. De általában rám senki se figyel, így csak vitatkoznak tovább. Sötét barna hajam van, amit nem tart órákig megcsinálni. Ezt csak azért emeltem ki, mert a nők hajlamosak azt hinni, hogy valamilyen beteg, mazochista módon a pasik órákig zselézik meg fésülgetik a hajukat. A ruha választás sem úgy megy, mint a nőknél szokott. Ha bemegyek egy boltba én céltudatosan veszem meg a holmijaimat. A nadrág az nadrág. Hol érdekel engem, hogy ki volt a tervezője, vagy hogy milyen anyagból készült? A lényeg, hogy színekben nagyjából összepárosítva veszem fel őket.. Nem vagyok egy olyan fura gyerek, aki a szandált zoknival veszi fel.

when i was younger...

A kórház falain belül ébredtem, emlékek nélkül és számomra teljesen idegen emberekkel körülvéve. Amnéziát állapított meg nálam az orvos. Az orvosom tanácstalan volt az én ügyemben. Sérülésnek vagy agyrázkódásnak nyoma sem volt, így nem volt egyértelmű, hogy hogyan vesztettem el az emlékeimet. Először drog túladagolásra gondolt a doki, bár nem tudom, hogy milyen kábítószernek lenne ilyen fajta emlékezet vesztés a hatása. Azonban ez a tippje ott megdőlt, hogy a vérképem tiszta volt. Egy karcolás sem volt rajtam, mégsem tudtam megmondani a saját nevemet sem. Egy kis segítséggel kiderült, hogy a nevem Simon Crimson. A bejelentett lakcímem alapján jutottam "haza". A kulcsaim és a telefonom és velem voltak az ébredésemnél, szóval legalább nem kellett arra eszmélnem, hogy netán hajléktalan volnék.
Hozzátartozókat nem találtak és a lakásomban sem volt nyoma, hogy bárkivel is kapcsolatban álltam volna. Sem egy kósza levél, egy számomra már ismeretlen nevével sem a telefonomban egy névjegy. Bár a mobilomat voltam olyan ügyes, hogy valami jelszóval zártam le és mivel az említett zár rajta nem az volt, hogy 1234 vagy az, hogy "jelszó", így be kellett vinnem a szerelőhöz. Még mindig nem kaptam vissza a mobilomat, pedig már két hónapja, hogy elvittem.
Az orvos szerint kiszámíthatatlan, hogy mikor nyerem vissza az emlékeimet. Lehet szó egy hónapról, egy évről, de az sem kizárható, hogy már sosem leszek az igazi, régi önmagam.
Az első egy hetet a saját lakásom és a város megismerésével töltöttem. Az első nap volt a legnehezebb, mert amikor elmentem a parkba és ott mászkáltam céltalanul, órákig, nem emlékeztem a pontos útra visszafelé. Órákba tellett, mire visszataláltam a lakásomba. Mondanom sem kell, hogy utána már szinte ki sem léptem az otthon kényelméből.
Az első emlékkép valamikor a harmadik hétben tört rám. Az egyik álmatlan estémen. A dolog akkora boldogsággal töltött el, mint félelemmel.
Amikor elmeséltem a pszichológusnak az emlékemet -mert a kórházból az orvos azt képzelte el, hogy azért felejtettem el mindent, mert van valami poszttraumás izébizém van- az azonnali reakciója az volt, hogy bedugott az Eichenbe.
Szép kis élet, mondhatom. Nem elég, hogy alig ismerem magamat, de még egy diliházba is bezárnak.
Így visszagondolva talán nem a legjobb ötletem volt az, hogy közöltem vele, hogy az emlékben kinyírtam egy vadászt, amiért megpróbált megölni. Mit is gondoltam? Még annak kéne örülnöm, hogy nem a dutyiba dobtak be rögtön, hanem a gyogyósok közé. Biztos az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor kijelentettem, hogy én a félelemből táplálkozom... Az itteni -eicheni- doki még mindig azt hiszi, hogy nekem az a tévképzetem van, hogy vámpír vagyok. Az butaság lenne, hiszen mindenki tudja, hogy nincsenek olyan lények, mint a vámpírok.
Sajnos csak utólag jutott eszembe az az információ, hogy void kitsune vagyok. Tehát a természetfeletti világról már minden eszembe jutott.. legalábbis úgy érzem.. Az ember, aki elvesztette az emlékeit, azt sem tudhatja, hogy milyen emlékeket vesztett el. Ha ez értelmes valahogyan.
Az Eichen-ház kicsit olyan, mint valami filmben. Az itteni betegek nem csak depressziós, öngyilkosságra vágyóak. Itt tényleg vannak igazi zakkantak. Példának okáért Dolores, aki minden nem a macskával beszélget. Egyszer megkérdeztem, hogy miről beszélgetnek, mire az öreglány felém fordult rémült tekintettel, majd a macskának mondta: " Ne most, Drágám.. az egyik közülük épp itt van, hogy megtudja a titkainkat." Ennél a mondatnál jobbnak láttam a távozást és a megszokott sarokba mentem vissza.
Az itteni ápolók és orvosok nem sokat törődnek a betegekkel. Szinte szabadon járkálhatok az épületben, ahhoz sem szólnának semmit. Az itteni napjaim csak még unalmasabbak, mint amiket a lakásomban töltöttem el. Egy normális ember -vagy természetfeletti- sincs itt, akivel kommunikálhatnék, így általában csak ülök a székben és saját magam ellen sakkozok.
Az elmúlt napokban egyre több emlékemet kaptam vissza, amik feldobják az itteni életet. Bár a legtöbb csak olyan jelenet, amiben épp valakit megfélemlítek vagy megölök. A tudat, hogy egy gyilkos vagyok nem igazán izgat. Sőt, teljesen természetesnek vettem, amikor az első ilyen cselekedetemet láttam.
Nemrég azonban valaki csak beszínezte a napjaimat itt az Eichenben. A srác körülbelül velem lehet egyidős. Már akkor szimpatikus volt nekem, amikor megláttam azt a vicces bohócfrizurát, nem is beszélve a nagy szájáról. Delsin valahogy kitűnik a sok unalmas ember közül. Vele nem tudok unatkozni, még akkor sem, amikor csak naphosszat engem piszkál. Nem mondhatom, hogy zavar, sőt... Egy kicsit még élvezem is a figyelmet, de ezt semmi pénzért nem mondanám el neki.
Bár az gyakran az agyamra megy, hogy Barrynek szólít. Honnan jött ez neki? Még csak nem is hasonlít a valódi nevemre. Talán volt egy hasonló kinézetű ismerőse, akit Barrynek hívtak.
Delsin mellett jól érzem magam, ennek az egyik oka az is, hogy amikor vele vagyok jutnak eszembe legtöbbször az elveszett emlékeim. Néha nem tudom eldönteni, hogy melyik a jobb... Visszakapni az elveszett múltamat..vagy tovább lépni a mostani énem jövőjébe..


A hozzászólást Simon Crimson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 15, 2016 10:43 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Május 12, 2016 9:57 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Gyogyós *-*

Én most mondok neked valamit, de nehogy elbízd magad. Én imádom a karaktereidet, meg hát maga az usert is, nagyon sokat nevetek rajtad. S tiszteletem, hogy amnéziás karaktert hozol, nekem nem lenne bátorságom hozzá Surprised Örülök, hogy hamar javítottad azt, amit kértem. Voltak benne helyesírási hibák, vessző problémák, szóismétlések, de nem sok. Szóval nem is tartalak fel tovább. Futás foglalózni, és játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Simon "Barry" Crimson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Barry Benson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: