• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ EOF - Empire of Fantasy

Vendég

Today at 2:38 pm
☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Erin Shawn










avatar



Pént. Május 13, 2016 10:53 am
Vendég
Vendég



Erin Shawn
Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.

● becenév:Kicsilány(a családnak)
● születési hely, dátum:Félúton San Diego és Los Angeles között, 1996. július 19.
● kor:19
● faj:Druida
● nemi identitás:Hetero
● play by:India Eisley
● karakterfajta: Jelen

NP ● - ● - ● Van
you're still have all of me

Orvos családból származom, éppen ezért talán nem is volt meglepő senkinek, amikor úgy határoztam, hogy magam is az orvoslásnak szentelem az életemet. Sok generációra visszamenőleg vannak jelen közöttünk sebészek, kiváló kutatóorvosok és persze a gyógyászat egyéb területén is jelen voltunk úgy mint patikus vagy kórházi ápolónő. Mindenkinek a vérmérséklete és legjobb tudása szerint. Én azonban az ötödik generáció óta fel nem bukkant hivatást választottam: állatorvos szeretnék lenni. Mindig is úgy gondoltam, hogy helyenként a természetnek és a benne élő védtelen lényeknek sokkal nagyobb szüksége van ránk, mint az egyszerű embereknek. Ha rám nézel, akkor első pillantásra talán nem különbözöm semmiben a többi egyetemista közül: átlagos ruházat, hosszú, egyenes szálú barna haj, ami víz hatására rendszeresen begöndörödik. Rémes! A szemeim azonban elég furcsák. Alapvetően kék színű, de körbeöleli az egészet egy vékony, zöld gyűrű. Az anyukám szerint ez annak a jele, hogy kiválasztottak valamire. Amikor először beszélt erről még nem igazán tudtam mire céloz, habár voltak arra utaló jelek, hogy talán nem egy átlagos család a miénk. Később kaptam meg azt a tudást rólunk, amivel rendelkezem, és amely valami egész különleges dolog. Magyarázatot kaptam általa arra, hogy miért gondolkodom sok esetben másképpen mint a kortársaim, miért lelem nagyobb örömöm a zivatarban vagy az esőben, ahogy a karjaimat széttárva boldogan állok benne, miért simogatóbb számomra a feltámadó szél, és miért vannak időnként furcsa és megmagyarázhatatlan álmaim. Nem érzem jól magam a betonfalak között, sokkal inkább vagyok otthon egy nagyobb fa odvában, akár órákon keresztül. Persze ha a világ nem olyan lenne amilyen nem néznének minden bizonnyal egy kicsit futóbolondnak a furcsa dolgaim, az öltözködésem, vagy éppen a visszahúzódóbb viselkedésem miatt, amivel az emberek felé fordulok. Jobban mondva nem fordulok. A családom még Kolombusz hajóinak egyikén jött az Újvilágba, egészen spanyolhonból, ahol letelepedni vágytak, egészen addig  a pillanatig amíg nem szembesültek az őslakosok kiírtásának politikájával. Őseim egyike egy telepet vezetett valahol a déli államok egyikében, azonban nem volt hajlandó behódolni a gyarmatosítási politikának, így egy éjjel nagy részüket lemészárolták. Maroknyian menekültek meg csupán és egy indián törzs tagjai között leltek menedékre. Asszimilálódtak hozzájuk, és a tudás egy részét ami a természethez kötötte őket ettől a törzstől kapták. Ők ébresztették rá az erejükre. Házasságok révén pedig a két nemzetség keveredett. Később rezervátumokba kényszerültek....de soha nem fedték fel a titkot, hogy kik ők valójában. Druidák vagyunk, olyan nép, amelyet már talán csak a történelem könyvekből vagy mesékből ismersz, mégis jelen vagyunk az élet legapróbb területein. Találkozol velünk mégis csak a hozzánk hasonló, a természet furcsa és megmagyarázhatatlan lényei ismerhetnek fel. Az embereken segítünk elsősorban ahogyan nekem is választanom kellett volna egykor ugyanezt. De én nem ezt akarom csinálni....én vissza akarok térni a gyökereinkhez, akik egykor voltunk, még a rezervátum előtt, amikor szabadon élhettünk.
Csendes, visszahúzódó, halk szavú lány vagyok első ránézésre, a türelmem pedig határtalan. Ösztönösen vagyunk képesek jó döntéseket hozni, ösztönösen van meg bennünk bizonyos tudás, és ösztönösen kapunk erőt a természettől, hogy bizonyos helyzetekben gyógyítani legyünk képesek. Az én családom a Levegő iránt elkötelezett, ezen természeti istenséget tiszteljük. Testvéreim nincsenek, és nem sokkal a születésem előtt indultak útnak a szüleim San Diegoból Los Angeles felé, ám az utat meg kellett szakítani, mert idő előtt érkeztem én. Egy patak mellett jöttem a világra, nem messze Beacon Hilltől. Az édesapám ezt a Levegő istenének jeleként értelmezte és itt telepedtünk le. Mindketten a helyi kórházban dolgoznak orvosként én magam pedig egyetemre járok. Ha éppen szabad óráim vannak szívesen kóborlok a környékbeli erdőkben....többnyire egyedül. Hiszen kinek lenne kedve csak egyszerűen csendben elmerülni a természet adta csodákban?

when i was younger...

Épp csak felkelt még a nap, a látóhatár felett egyensúlyozta arany és narancs színben pompázó koronáját. Csendesen öltöztem fel, a konyhában szinte hangtalanul készítettem el a reggeli teámat, még forró volt amikor belekortyoltam, finoman meg is égette a számat. Az ilyen apró dolgok teszik teljessé az embert nem? Elmosolyodtam és óvatosan érintettem meg a piciny kis pont szerű sérülést. Magamra vettem a színes, a szivárvány ezer színében pompázó poncsómat és a táskát az oldalamra kanyarítva alig kattanó zárral csuktam be magam mögött a házunk ajtaját. Minden reggelem így indul, mert egyszerűen képtelen vagyok tovább aludni a falak között, időnként olyan mintha rám akarna az egész omlani. Az erdő felé visznek egyre gyorsuló lépteim, izgatott vagyok mint minden reggel. Sokak számára az erdő minden nappal ugyanolyan, de ez nem igaz. Hiszen az ember is változik minden egyes nappal, ami változás csak akkor lenne észrevehető, hogy ha minden áldott napon készülne róla egy fotó, amit sok évtized múlva elővesz és sorban megnézeget. A változások az orrunk előtt mennek végbe mégsem vesszük észre, mert annyira lassú, és kíméletes folyamat. A természet pedig még inkább kíméletes, még inkább igyekszik szinte csendesen átalakulni. A fák között haladok akár egy színes kis manó, egy idegen világ küldötte aki mégis itt érzi jól magát. Ahogyan megérzem az eső utáni avar illatát, ahogyan a fákon végigsimít a tenyerem, úgy üdvözlöm őket, mint régi barátokat. Most azonban célja is van a jöttömnek. Látni akarok valakit, akin napokkal korábban egy reggeli sétám alkalmával segítettem. Nem akarok semmit, csak minden reggel látni ahogyan felszabadultan fut körbe a fák között, hogy aztán eltűnjön a szemeim elől. Két perc minden reggelemből az övé. Egy mohával benőtt, kissé nedves sziklára telepedem le, ahol néhány csenevész bokor és egy nagyobb lombú bükk takarásában vagyok. Kibújok a poncsóból és a méregzöld és szürke pulóverben tökéletesen egybeolvadok a környezetemmel. Felhúzom a térdeimet és megtámasztva rajta az államat várok. Hirtelen egy apró kezet érzek a vállaimon és összerezzenek az ijedtségtől, de szinte ugyanabban a másodpercben meg is nyugszom. Ismerem ezt az érintést. A szomszédban lakó hirtelen szöszke tíz éves Molly az, akinek hóna alatt a már viseletes de nagyon megbecsült Mr Timson a kávébarna medve lapul, szőrmók feje a semmibe nyaklik. Molly kitsune. Egy hónappal ezelőtt én segítettem rajta, azóta szinte állandóan a nyomomban van és időnként ijesztően csendesen tud becserkészni.
- Mit csinálsz itt Erin?- meg sem kérdezi, már telepedik le mellém, és az ülési pozitúrámnak tökéletes apró másolatát utánozva helyezkedik el. Mutatóujjamat a számra illesztem ezzel jelezve neki, hogy maradjon csendben.
- Pszt. Várok valakire.
- Várhatok veled?
Bólintok, és ebben a csendességben ücsörgünk, a kislány meg én, amikor a fák mögül hallatszó apró zörgés jelzi, hogy megérkezett akire vártam. Egy gyönyörű, kecses mozgású lány...akiről én tudom, hogy valójában jaguár...ha nem tudnám a mozgása az elegánsan királyi tartása, a szép ívben megfeszülő teste elárulja.Nekifeszülve a szélnek, rohan át a mezőn, és vad báját szájtátva figyelem. Még mindig elbűvölően gyönyörű, bár a sántasága, mások számára talán nem észrevehető, de én látom ahogyan a bal lábáról elrugaszkodik. Már sérülten találtam rá egy reggelen és segítettem rajta. De azóta nem keresem a társaságát, mégis minden reggel meglesem itt az erdőben ezen a helyen. Pontosan két percig van ott, nem tovább, amikor aztán eltűnik a bükkök fekete árnyéka között, és a fák bólogató lobjai jelzik merre halad.
- Ki volt ő?
- Ava. Egy lány.
- Rajta is segítettél?
- Igen
- Értem. Veled mehetek?
- Persze, de ismered a szabályokat.
- Igen, csak a pihenőknél beszélgetünk. Addig a természetet hallgatjuk.
Elmosolyodtam, felálltam a szikláról visszarendeztem magamra a poncsómat és a kezemet nyújtottam Mollynak. Hamarosan már a mi utunkat is csak a fák elboruló ezüstkontúrral megrajzolt lombjai jelezték.

Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Május 13, 2016 5:22 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Szia Kicsilány! *-* úúú

Először is köszönöm az apró javítást, ahogy a pm-ben említettem, ennyi akadálya volt csak, de mindenkivel megesik, emberek vagyunk.:3 Másodszor pedig megdicsérném a pb választásod, gyönyörű, és illik a karakterhez. Végig ezzel az arccal képzeltem el, nem kalandozott el más kinézethez az agyam, annyira passzos az egész.*-*
A lapodra térve pedig... Mondtam már, hogy gyönyörűen fogalmazol. Annyira precízen leírtad a helyzetet, hogy a lelki szemeim tökéletesen látták a szituációt. A szavaiddal csodás keretet adtál, nem tudom mit mondjak.aww Kíváncsi vagyok Erin élete hogyan fog alakulni, komolyan. Örültem, hogy olvashattalak, csak úgy végigcsúsztam az egészen, olvastatta magát. Csak a vége kényszerített az abbahagyásra.*-*
Sicc, foglald le a szép pofid, és menj játszani! Remélem egyszer mi is találkozunk, valamelyik arcommal.:3:

Vissza az elejére Go down
 
Erin Shawn
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: