• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Kelsey Moreau










avatar



Vas. Május 15, 2016 10:52 am
Vendég
Vendég



Kelsey Moreau
I'm not like other people. I have voices in my head.

● becenév: Kels
● születési hely, dátum: Boston, 1991. 03. 19.
● kor: 25
● faj: banshee
● nemi identitás: heteroszexuális
● play by: Candice Accola
● karakterfajta: jelen

pandi ● 20 ● nincs multi ● néhány év
you're still have all of me

A halál rendkívül meg tudja változtatni az embert. Főleg akkor, hogyha olyan személyt veszítünk el, aki nagyon közel állt hozzánk. Én mindig is túl jószívű és álmodozó lány voltam. Hittem abban, hogy jó dolgok fognak történni velem, hogyha keményen dolgozom, akkor bármit el tudok majd érni. Ideig-óráig így is volt. Tanultam, lediplomáztam, dolgoztam. Szerelmes lettem, szakítottunk, szenvedtem, pasiztam, aztán újra szerelmes lettem. Az életem egyenesbe jött én pedig boldog voltam. Élveztem az életet, éltem a lehetőségeimmel, hajtottam, hogy mindig jobb legyek. Néha, ha kedvem tartotta, egyik napról a másikra megváltoztattam a külsőmet. Egyszer még feketére is festettem a hajam. Meghökkentő ruhákba jártam, mert tetszett, hogy az emberek megfordultak utánam és elismerő pillantásokat vetettek felém. Mindig mindenkinek meg akartam felelni, olyannyira, hogy észre sem vettem, az egész életem egy színjátékká változott és már magam sem tudtam, ki is vagyok valójában. Az igazság pedig az, hogy még most se vagyok teljesen tisztában ezzel.
Annyira magától értetődőnek vettem, amit az élettől kaptam, hogy meg sem fordult a fejemben, egy nap talán mindent elveszíthetek. És így is lett. Akkor jöttem rá, mennyire jelentéktelen, hogy mások mit gondolnak rólam. Csak két dolog számít igazán: a család és a szeretet. Én mindkettőt elveszítettem.
Nem fogok megoldást tálalni arra vonatkozólag, miként kapard össze magad a földről, ha oda kerülsz, mert én sem tudom erre a választ. Viszont mind a külsőmben és mind a viselkedésemben olyan változások következtek be, amelyek sokakat még inkább meghökkentettek.
Az erős sminkem eltűnt, a hajam újra eredeti színében pompázik, a ruhatáramat meg inkább a visszafogottság jellemzi. Megkaptam pár embertől, hogy hova tűnt az igazi Kelsey, aki mindenkit levett a lábáról. Talán csalódást okoztam nekik, mikor azt feleltem, az nem az igazi énem volt. Nem akarok mindenkinek megfelelni és most már azt sem akarom, hogy a férfiak rajtam legeltessék a szemüket. Ha nem is tudok láthatatlanná változni, nem akarok többé kitűnni a tömegből.
A vicces, mosolygós, bátor, céltudatos énem a múlté. Úgy érzem, soha többé nem leszek képes arra, hogy újra mosolyogjak. Álmodozni sem szoktam már, sőt, minden álmomat, vágyamat egyszerűen elengedtem. Nem akarok többé olyan dolgok után sóvárogni, amiket sohasem kaphatok meg.
Ilyenkor szokott az jönni, hogy fiatal vagyok és az egész élet előttem áll, ne mondjak le róla. De nem érdekel. Már nem.
S hogy még véletlenül se gondoljam azt, hogy nyugodt kis életet élhetek egy drámamentes kisvárosban: újonnan különleges dolgok történnek velem. Sehol sem érzem magam biztonságban, legszívesebben egész nap csak sikítanék a fejemben halkan suttogó hangok miatt. Nem tudom mi történik velem, bár talán egyszerűen csak megőrültem. Túl sok mindent átéltem az elmúlt években, ezt pedig nem bírtam feldolgozni, így kezdem elveszíteni a maradék józan eszemet is. Csak ez lehet a magyarázat erre.
De még annyira őrült nem lettem, hogy pizsamában sétáljak végig a városon vagy esetleg meztelenül. Nos, ha az megtörténik, akkor minden bizonnyal becsavarodtam.

when i was younger...

Érzem, ahogy újra feltörni készül. Próbálom megakadályozni, mély levegőket veszek, nagyokat nyelek, kezemet a számra tapasztom. Mikor már az útra sem tudok figyelni, akkor félrehúzódom és leállítom a motort. Ekkor mintha egy kicsit könnyebb lenne, mintha megszűnt volna a késztetés. A fejem még hasogat, de nem úgy, mint korábban. Talán most az egyszer tényleg csak az időjárásváltozásnak tudhatom be a fejfájást. Amint ez a gondolat szárba szökken, úgy újra érezni kezdem. Egyre ziháltabban veszem a levegőt, koncentrálni próbálok, de nem megy. Nem tudom tovább elfojtani magamban. Muszáj, most már tényleg muszáj... Ujjaim a kormányra fonódnak és mielőtt még egy utolsó trükkel próbálkozhatnék, kitör belőlem a fülsüketítő sikítás. Nem tudom, hány másodpercig tart, hiszen ilyenkor elhomályosodik az időérzékem, s valósággal azt hiszem, hogy már órák óta csak sikítok. Aztán végre abbamarad. Elengedem a kormányt, kivágom az autó ajtaját és amilyen gyorsan csak tudok, slusszkulcsomat zsebre vágva elindulok az erdőbe befelé. Nem tudom merre tartok, de nem tudok megálljt parancsolni a lábaimnak. Úgy érzem, mintha ismételten nem én irányítanám a saját testem, és ez elmondhatatlanul rossz érzés. Attól félek, már nem is vagyok ura önmagamnak, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetem a fejem és valami rosszat tehetek. Nem mintha valaha is túl agresszív lettem volna, hogy ilyen hajlamaim legyenek, de az már igen aggasztó, ha valaki nem tartja saját magát beszámíthatónak. Annyira viszont nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, egyszer majd ez is elmúlik, pusztán idő kérdése.
Nem normális, ha valaki hangokat hall a fejében. A sikítást se nevezném mindennapi dolognak, de ha megijedek valamitől, akkor teljesen más hangtónusban sikítok. Ez azonban, ami egyszer-egyszer csak kitör belőlem, rémisztő. Nem csodálnám, ha lassan el kezdenének összesúgni a hátam mögött az emberek és/vagy flúgosnak titulálnának. Semmi mást sem szeretnék jobban, mint túl lenni ezen az egészen. Miért nem élhetek nyugodt életet? Miért kell ilyesmitől szenvednem?
A fák egyre sűrűbb lombkoronáitól már lassan az eget sem látom, de most még ettől sem ijedek meg. Normális esetben nem szívesen sétálnék az erdőben, de most nehezemre esik józanul gondolkodni. Már ha egyáltalán tudok még olyat.
A lábaim végre megtorpannak, tekintetem később látja csak, mire fel ez a hirtelen megállás. Tőlem néhány méterre mindössze egy fiatal fiú fekszik az avarban. Nem kell nyomozónak lennem ahhoz, hogy rájöjjek mi történt vele. Remegő kezemet ajkaim elé kapom, miközben lassan megindulok felé. Mikor odaérek hozzá, térdre rogyok. Ahogy az ő fejéből a vér, úgy az én szemeimből a könny patakokban csordul ki. Bármit tehetnék, segíteni azonban már úgysem tudnék rajta, ezért keserves sírásban török ki.
Nem ez az első eset, hogy közvetlenül a sikításom után halottakat találok. Persze erről még senkinek sem beszéltem, hiszen mit is mondhatnék?! Ki az, aki hinne nekem? Van egy olyan sejtésem, hogyha ezt bárkinek is megemlíteném, az a következő pillanatban hívná hozzám a mentőket és beutaltatna a pszichiátriára. De talán nem is lenne ez akkora nagy probléma. Hiszen ez minden, csak éppen nem normális, ami velem történik. Viszont kell, hogy legyen rá valami kézzel fogható magyarázat. Semmi sem történhet csak úgy, igaz? De vajon mi lesz a vége? Vajon tudnám gyógyszerekkel kontrollálni ezeket az érzéseket? Lenne arra esélyem, hogy soha többé ne kelljen hullák közelébe mennem? Mert ha őszinte akarok lenni, akkor be kell vallanom, fogalmam sincs, meddig bírom még ezt.
Azért költöztem Beacon Hillsbe, hogy valamiféleképpen nyugodtabb életet élhessek, de ez idáig nem jött össze. Ha pedig már itt sem tudok megszabadulni ezektől a "megérzésektől", ha még itt is kísértenek, akkor talán tényleg nincs más választásom. Talán tényleg csak a halálommal tudnék véget vetni ennek az egész rémálomnak.
 
Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Május 18, 2016 7:47 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Kelsey! aww

Látom új vagy erre, így megragadnám az alkalmat, hogy üdvözöljelek családi köreinkben.*-* Nagyon szép a pb-d, örülök, hogy végre a kisasszony is gazdára lelt, a neve pedig passzol, különleges.*-* Na de térjünk a lapodra :3:
Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy egy banshee lány tévedt hozzánk.*-* Személy szerint az az egyik kedvenc fajom a három közül, így mindig nagyon nagy örömmel kezdek a lap olvasásának, mikor meglátom.*-* Most sem volt másként, és ez igen, te aztán tudod hogyan kell forgatni a szavakat egy mondatban. Annyira jó volt olvasni, hogy csak a vége akadályozott meg a folytatásban.aww Kelsey egy nagyon szimpatikus karakter, kár, hogy ilyen rossz dolgok történtek vele. A banshee élet nem könnyű, főleg úgy, ha az embernek fogalma sincs arról mi zajlik benne. Nekem van egy - lassan, de biztosan - kiképzett banshee-m, ő szívesen megtanítja majd minden csínját.*-*
Addig pedig eredj játszani, ne öld meg magad, vigyázz a szép pofidra, így első lépésként foglald le :3: Jó szórakozást! Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Kelsey Moreau
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: