HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Zachariah Colt








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Vas. Máj. 15, 2016 5:30 pm

Zachariah Colt
ide jön egy rövidke idézet vagy vmi

● becenév: Zach
● születési hely, dátum: Dallas
● kor: 32
● faj: vadász
● nemi identitás: hetero
● play by: Sam Claflin
● karakterfajta: jelen

user neve ● kora ● multi ● tapasztalat
you're still have all of me

Gyerekkoromban én sem különböztem másoktól.
Anyukámat tartottam a legszebbnek a világon és kitűzött célom volt ötéves koromban, hogy egyszer majd feleségül vegyem, mint minden más kisfiú is ebben a korban a sajátját.
Ugyanúgy féltem a mumustól, mint mindenki más, hősnek tartottam az apámat. Szerettem volna tűzoltó lenni vagy katona, esetleg vitéz lovag. Igen, utóbbi elég sokáig a listámon szerepelt, amikor azt kérdezték, mi leszek, ha nagy leszek.
Aztán a gyerekkort magam mögött hagytam és rájöttem, anyu helyett majd egy másik lányt fogok egyszer elvenni, apu nem hős, hanem vadász és mumusok ugyan nincsenek az ágyam alatt, de annál szörnyűbb lények egész hada viszont igenis létezik odakint a nagyvilágban.
Rádöbbentem arra is, hogy vitéz lovag sem lehetek soha, tűzoltó vagy katona viszont igen. Előbbi mellett döntöttem. Már amikor éppen nem takarítom el a világról azokat a torzszülötteket, amiket a jó ég tudja ki és mi szült a Földre…
Mindig is felnéztem apámra. Elsőszülött fiaként világéletemben tudatában voltam annak, hogy mennyire fontos szerepet töltök be az ő és a család életében is.
Mindenben hasonlítani akartam rá. Követtem a szavait, az utasításait, tanításait pedig úgy ittam magamba, mint csecsemőkoromban az anyatejet.
Sosem ellenkeztem vele, ellenben mindig is bizonyítani szándékoztam, méltó vagyok arra, hogy a fia legyek. Az egyetlen fia…
Amíg meg nem született az öcsém. Aztán a következő és minden kisebb testvérem. Egyedüli királyságom évről évre törték össze a kicsit érkezésükkel és mégis, szerettem azt a szerepet, amelyet így kaptam. A védelmező, nagy báty, aki felel a kicsikért. Akkor értettem meg, hogy a felelősség milyen hatalmas és fontos dolog és így vált a személyiségem részévé is.
Van, amiben sarkos vagyok, amiben nem engedek és amit nem tudok vagy nem akarok levetkőzni.
Kínosan nagy rendet tartok és szeretem, ha a dolgaim elvágólag vannak a lakásban. Nem bírom a rendetlenséget, a kupit, az átláthatatlanságot.
Mindennap eddzek és ebből sem vagyok hajlandó lejjebb adni. Vadászként és tűzoltóként is alap dolognak tartom, hogy mindig felkészült és fitt legyek, ez alól nincs kibúvó vagy kivétel.
A tükörbe nézve azonban régen nem az a zöldeskék szempár tekint vissza rám, mint egykoron. A szín ugyanaz, a szőkés barna rakoncátlan tincsek sem változtak a fejemen - még csak a frizurámat sem viselem másként, mint fiatalabb koromban és továbbra is ötujjas fésűvel tartom rendben - és borostát is ugyanúgy hordok, mint annak előtte. Állam markáns vonalai is maximum csak keményedtek valamelyest az évek során. Nem lettem se magasabb, se alacsonyabb annál az egynyolcvannál, ami tizenhat éves korom óta vagyok és a laza - leginkább farmer póló vagy valami sprotosabb ing és az elengedhetetlen bőrdzseki kombó - öltözködésemen se változtattam semmit. Ma is hordom a karika gyűrűt az ujjamon - és egyet a hüvelykemen is - amitől eszemben sincs megválni. A változás nem a külsőmet érte inkább egyszerűen csak megtörtebbé váltam úgy, hogy ezt a változást kizárólag én vehetem észre.
Érzéketlennek tűnök gyakran, mert nem élem meg a dolgaimat mások előtt. Csendes duhaj vagyok ilyen szempontból, inkább fortyogok magamban és tartom meg a gondolataimat magamnak, semmint, hogy kiteregessem azokat.
Ezért talán mogorvának látnak mások, pedig én is tudok mosolyogni és nevetni, igazság szerint jó ízűen nagyot röhögni is akár.
Értem a humort, de ez nem jelenti azt, hogy minden esetben szórakoztatónak is tartom.
Nehezen nyílok meg az embereknek, azoknak is, akiket jól ismerek és nem szívesen beszélek magamról vagy a múltamról. Van, amit jobb eltemetve hagyni.
Van bennem hajlam a bosszúra, ha valaki keresztbe tesz nekem, ilyenkor addig nem nyugszom, amíg meg nem kaptam, amit akarok.
Igen, felnőttem. Már nem élek a mesék bűvkörében, már nem hiszek abban, amiben gyerekként, már tudom, hogy a világban sokkal rosszabbak is teremnek, mint amiktől kisfiúként féltem.

when i was younger...

Minden különösebb érzelem-megnyilvánulás nélkül álltam a nagyanyám sírja mellett a szüleinkkel és a testvéreimmel. Nem sírtam, nem akartam gyengének tűnni, főleg úgy nem, hogy ott voltam, amikor meghalt.
Pedig nem volt egyszerű sem megérteni, sem pedig feldolgozni azt, hogy a tulajdon apám vetett véget a nagyi életének, mert nem akarta, hogy gusztustalan és istentelen szörnyeteggé változzon.
Emlékszem arra, hogy szerettem volna könyörögni az életéért, kérni apámat, hogy ne tegye meg, de tudtam, annál nagyobb csalódást nem is okozhattam volna neki, hát tartottam a számat és rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy apám keze kioltja a nagyanyám életét, véglegesen, mert nem válhatott farkassá. Ez a mi családunkban megengedhetetlen.
Akkor és ott értettem meg igazán, hogy mit is jelent vadásznak lenni. Nem neheztelek apámra, tudom, hogy mért tette, hogy mi vitte rá pontosan.
A sír mellett állva fordultam öcsém felé;
Ha majd egyszer felnősz Seb, rájössz, hogy mennyi áldozattal jár a vadászat.

***

Újabb koporsó, újabb temetés. Ezúttal nincs mellettem a családom, én nem akartam, hogy itt legyenek, hogy tanúivá váljanak életem legnagyobb szégyenének és fájdalmának.
Most is ugyanolyan érzelemmentes arckifejezéssel álltam a sír felett, mint hosszú évekkel ezelőtt, mikor a nagyanyámat temettük.
Képtelen voltam arra, amire apám, így részben előtte is elbuktam, hiába nem tudott ő erről, az bőven elég volt, hogy én tudom. Hogy én ott voltam.
Alicia és a születendő gyermekünk. Két hónap volt hátra a szülésig, amikor ránk támadtak. Farkasok…
Küzdöttem, soha azelőtt még így nem, hiszen minden amit elveszthettem ott volt velem, ugyanabban a helyiségben. Nem érdekelt volna, ha az én életem bánja, ha utolsó leheletem adom az egyetlen nőért, akit valaha is szerettem és a gyermekünkért, aki még világra sem jött. Nekem kellene most ebben a sírban feküdni és nem nekik…
Az egyikükkel úgy, ahogy elbírtam, de mindkettővel nem és bár a kedvesem sem volt ügyetlen vadász, hét hónapos terhesen képtelen volt minden adottsága ellenére úgy megállni a helyét, ahogyan előtte bármikor. Küzdött, nem csak a saját, hanem a gyermekünk életéért is és a végén ő vesztett.
Végignéztem miként száll el belőle az élet, karomban tartottam, míg bőre fehérré nem vált a vérveszteségtől. Bosszút esküdtem, egy nap még kegyetlenül megkeserüli a bestia, aki ezért felelős.
Nem, már nem vagyok olyan vidám vagy fesztelen, mint régen. Nem, már nem tudok igazán boldog lenni vagy végtelenül önfeledt. Nem, már nem kergetek olyan álmokat, mint egykoron.
Úgy volt, hogy saját családom lesz. Úgy volt, hogy a kedvesem a nejem lesz. Úgy volt, hogy apa leszek. Úgy volt…
Ma pedig nem maradt hátra semmi más, csak egy hideg sír, egy sima felületű sírkővel és néhány sablonos szóval felirat gyanánt. Ennyi és nem több.
Nem sok mindent várok már az élettől. Ami fontos volt, az nincs többé, így a munkámba temetkezem és nem éppen a tűzoltásra gondolok.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Máj. 16, 2016 10:28 am

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Hellóka Cool
Elsősorban, szeretnélek itt is üdvözölni az oldalon, remélem, hogy jól fogod itt érezni magad, és sok szép játékot olvashatunk tőled *-* Másodsorban, bíráljunk, hiszen azért vagyunk itt. Very Happy
Érdekes jellemet hoztál nekünk, hiszen nem úgy állítottad össze, mint mindenki más szokta. Elárultál egy kicsit nekünk a történetedből, hogy kérdések maradjanak bennünk, amikre csak akkor kapunk választ, ha tovább olvassuk az életedet. Ez tetszett, s megmondom őszintén, nem sok ilyen volt még. Örülök, hogy hamar végeztél a külsőddel és azt kell, hogy mondjam nem is lett olyan elkapkodott, mint amilyet vártam. Ügyes.
Térjünk át a legfontosabb részre. Nem koptattad el a billentyűt azt észrevettem, nem írtál sokat, a minimum pont megvolt. De nem baj, mivel benne volt az, aminek kellett lennie. Tudjuk, hogy a szüleid is vadászok voltak, tudjuk azt, hogy miért váltál te is azzá. Sajnálom a családodat, de tudod, itt ilyen az élet. Futás foglalózni, és vadászkodni *-*

Vissza az elejére Go down
 
Zachariah Colt
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: