• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Today at 5:44 pm
☇ Vadnyugati Krónikák

Vendég

Yesterday at 9:10 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Delilah Swanson










avatar



Vas. Május 15, 2016 10:14 pm
Vendég
Vendég



Delilah Mabel Swanson
Hajnali köd, reggeli szél,
Lassan az ég gazdát cserél.

● becenév: Lilah, Mab
● születési hely, dátum:New Orleans 1996. május 2.
● kor: 20 év
● faj: kanima
● nemi identitás: biszexuális
● play by:Kaya Scodelario
● karakterfajta: jelen

Manó ● 19 ● - ● 3 év
you're still have all of me

Egy harmonikus, ovális arc vagyok. Nagy kifejező, kék szemek, hosszú, selymes barna haj, puha fehér bőr. Csinos kis test, vékony, törékeny alkat, szép mosoly. Hibátlan vagyok a kis fekete ruhámban, ahogy a tűsarkaim koppannak a betonon. Az sminkem tökéletes, keresve sem találhatna senki kivetnivalót rajtam. Makulátlan,perfekt és a saját szememben mégis röhejes.
A külső szépség csalóka, a lelkem nem illik össze az arcommal már jó ideje. Időm nagy része magabiztos hazugságokkal telik, kényszeredett mosolyokkal, műnevetésekkel, olyan szavak kimondásával, amik semmilyen érzelmi háttérrel nem rendelkeznek. Az emberek ettől a félközvetlen stílustól kellemes jelenségnek, ideális beszélgetőpartnernek tartanak. Ez vagyok én, Delilah Kellemes Swanson, de valóban az lennék? Nem, színésznő vagyok a saját szerepemben. Sötétség lakozik az elmémben és csak arra tudok gondolni, mikor szabadul el. Folyton félek, emberektől, hangoktól, de leginkább önmagamtól, attól, hogy meddig vagyok képes önkontrollt gyakorolni. A műmosoly egy idő után  ráfagy  az arcomra és csak a sokatmondó csend marad. A csend pedig rendellenes, hiszen normális esetben szeretek beszélgetni,mégha nehezen is vagyok követhető a gyors gondolkodásom miatt. Nem a saját hangom hallgatom, sokkal inkább a másikra reflektálok. Megfigyelő vagyok, az utóbbi időben szinte betegesen figyelem a környezetem, ettől azt hiszem jobban érzem magam. Ugyanígy menekülök az irodalomba is, nem véletlen, hogy könyvesboltban vállaltam mellékállást. Az olvasás is azon tevékenységek közé tartozik, amik kissé kiszakítanak a saját valóságomból és belehelyeznek egy adott pillanatba.

when i was younger...

Tudatában vagyok annak, hogy álmodom. Mert az ott nem én vagyok, a valóságom Beacon Hills és az ágyam, ez pedig csak a fejemben vetített film, ami újra és újra visszatér. Kívülről látom magam. A klub ajtajában állok két üveg sörrel és mosolygok. Akkor talán még volt okom erre az ostoba vigyorra, amit az alkoholmámor váltott ki belőlem. Rágyújtok és bizakodóan bámulok a távolba, a barátnőmre várok, nem emlékszem arra, hogy miért nincs itt velem, mindenesetre úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben. A kültér nyugalmas, néhány dohányzó fiatal lézeng körülöttem,míg leülök a padkára és ujjaimmal lustán kezdem fésülgetni a hajam, aztán pedig eltaposom a cigarettám maradékát.
-Szia Del!-egy árnyék áll felettem. Nem látom az arcát, eltakarja előlem a lámpák fényét. Kísérteties árny ez, kísértő szellem, ami nem hagy magamra egy percre sem.
-Szia Matt!-a mosolyom furcsa és groteszk, bár talán, ha nem tudnám mi a történet vége nem hatna annak. Nem iszom gyakran, akkoriban sem tettem, ez is csak valami ostoba szárnypróbálgatás volt, a delejes, borgőzös égen. Tulajdonképpen értelmetlen. Csak bizonyítani akartam, de nem bírtam az alkoholt és ez már problémát is okozott.
-Hűű, de be vagy rúgva!-nevet rám és odébb áll, most már látom az arcát. Jóképű fiú, pincérként dolgozik a közeli étteremben, az emberek többnyire kedvelik. Nem tudom én kedvelem-e.
-Kicsit-kontrollálatlanul röhögcsélek, még akkor is, mikor a térdemre teszi a kezét. Lányos zavaromban nagyot kortyolok a sörből, de látom fintorgok, nem esik jól, nem is szeretem az ízét.
-Gyere mutatok valamit!
Hirtelen húz fel az eddigi helyemről, kicsit meg is tántorodom, de ezt is humorosnak találhatom, mivel változatlanul kacarászom. Ostoba,ostoba,ostoba liba vagyok,miért nem érzem? Valami készül és ez ott vibrál a levegőben, de erről ekkor még nem tudhattam. Részeg voltam és óvatlan, talán az én hibám.
Matt a kezemnél fogva vezet egy sötét sikátorba én pedig csak nézelődöm. Nem értem, képtelen vagyok felfogni a helyzetemet.-Nincs is itt semmi-jelentem ki rosszallóan, miközben elhúzom a szám és próbálom kirántani a kezem az övéből.
-Dehogy nincs, Del. Itt vagyunk mi ketten, csak én és te-suttogja és nem enged, kellemetlen az érintése és a becenevet is nagyon utálom,amit használ
Minden veszélyt sugall, az utcalámpa fénye, alig szűrődik be oda, ahol állunk.
-De idióta vagy!
Újabb rántás,ezúttal sikeres. Nevetek és remegek egyszerre, nem kellene itt lennem, ezt az álombeli Delilah is tudja. Matt is nevet, elkapja a csuklóm és testével a téglafalnak présel, az ajkait durván tapasztja az enyéimre.
-Mit csinálsz? Ne!
Hadakozom, még csak a fejem fordítom el, a szavaim védenek, csak félreértettük egymást. Az arcom értetlen, a szemeim riadtan tekintenek rá.
-Hagyd már abba! Tudom, hogy akarod...-mormolja,miközben a nyakamat csókolja. Nem akarom, de a testem lebénul, képtelen vagyok megmozdulni, mégcsak pislogni sem bírok. Egyik keze a szoknyám alá nyúl, a bugyit fejti le rólam, ekkor váratlanul rúgom bokán. Magam sem tudom mit teszek, de azzal már tisztában vagyok, hogy menekülnöm kell. Matt bántani akar és ezt nem engedhetem.
Fájdalmasan görnyed össze, de a támadásom hatása nem tart tovább egy másodpercnél. Könnyek peregnek le az arcomon, ahogy elkapja a nyakam és fenyegetően megszorítja.
-Rohadt kis szűzkurva! Ezt megbánod.
Démoni mosollyal bámul, fal a szemeivel, mint vad a prédát. Ekkor érzem meg kezemben az egyik sörösüveget. Nem gondolkodom, reflex-szerűen csapok le egyenesen a fejére. A férfi úgy dől el, akár egy támasz nélküli liszteszsák,fejsebe borzasztónak tűnik, vére összekeveredik a kőre hulló könnyeimmel, de nem állok le. Addig ütöm míg csak szilánkok nem maradnak a kezemben.
Végül egy lány térdel az aszfalton a sűrű éjszakában véres kezekkel,sírástól maszatos arccal.

Sikítva ébredek, hideg verejték csorog végig a mellkasomon. Szerencse, hogy apa nincs itthon, nem akarom, hogy megint ezt kelljen hallgatnia éjszakákon át.
Kapkodva lélegzem, ahogy a vaksötétben keresem a telefonom. Minden rendben, minden rendben. Mantrázom magamnak.  A redőnyök behúzva,a hold fénye nem érhet el. Nem szabad, nem lehet, nem akarom. A gondolataim csapongnak, miközben remegő kézzel keresem azt az egy nevet. Kicsöng, minden válasz nélkül töltött másodperc dühít és aggaszt. Alszik talán vagy jobb dolga lenne? Vendége van és épp...
-Lilah?
A jólismert rekedtes,álomittas hang megkönnyebbült sóhajra késztet.
-Darren, én...
-Baj van?
Mit kellene mondanom? Baj van, hatalmas baj, nem vagyok többé normális, talán ember sem vagyok. Valami szörnyű történt velem, de ez nem a harapással kezdődött, az csak rontott a helyzetemen.
-Csak rosszat álmodtam,de minden a legnagyobb rendben-hazudok ugyan, de csak azért, mert nem tehetek mást. Nem tudhatja meg, hiszen akkor elveszíteném abba pedig rövidúton beleőrülnék.
-Nyugodtan aludj tovább, sajnálom is, hogy fölkeltettelek a REM fázisod közepén.
-Biztos? Ne menjek át?
Uramisten bárcsak lehetne! Annyira vágyom a közelségét, az érintését, a megnyugtató illatát.
-Nem kell. Csak ostoba képzelgés volt az egész.
Hallom ahogyan hatalmasat ásít, bizonyára fáradt, ahogy ismerem nemrég feküdhetett le, én pedig hajnali háromkor ilyen kicsinységekkel zargatom.
-Holnap muszáj lesz elmesélned bármekkora baromság, oké?
-Persze. Szia!
Meg sem várom, hogy elköszönjön már meg is nyomom a piros ikont. Megborzongok és a nyakamig húzom fel a takaróm. Sosem mondhatom el neki a titkaimat, sem azt mi vagyok, sem azt, amit tettem, azt pedig, amit iránta érzek...ettől s furcsa bizsergéstől meg kell szabadulnom minél előbb.
Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Május 18, 2016 7:28 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Kedves Delilah *-*
Huh, még keresem a szavakat, amivel leírhatnám a lapodat, de kezdjük azzal, hogy imádom a nevet, amit választottál, különleges és szép, pont, mint a PB-d, így meg kell mondanom, hogy nagyon jól összeillenek.
A jellemzésed is tetszik, ahogy felvezetted a kettősséget, amit a külsejével és a belsejével kelt, nagyon tetszik, igazán ötletes, emellett nagyon jól is építetted fel, szép kerek mondatokkal.
A történetedre sem lehet egy rossz szavam sem. szép kerek történet, szívesen olvastam volna még tovább is, mert az írásstílusod miatt csak úgy olvastatta mahát, és nagyon szépen volt megfogalmazva. Nekem nagyon tetszett az egrsz egy szép egész volt *-*
Nem is tartalak fel tovább ne haragudj, hogyha nagyon megvárakoztattunk, demost már nyomás foglalózni és játszani *-*

Vissza az elejére Go down
 
Delilah Swanson
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Laura Swanson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: