• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Himura Noriko










avatar



Csüt. Május 19, 2016 6:33 pm
Vendég
Vendég



Himura Noriko
________________

● becenév: Noriko..
● születési hely, dátum: Tokió, Japán 1999. június 8.
● kor: 16
● faj: human
● nemi identitás: hetero
● play by: ide
● karakterfajta: jelen

mindenki tudja....
you're still have all of me

Amit először megfigyelhetsz a lánykán, az minden bizonnyal a magassága, vagy talán éppen annak hiánya, és ezzel bele is vágnék a külső leírásának a közepébe, és rögtön elmondanám, hogy gyakorlatilag akkora, mint egy általános iskolás, mindössze 147 centivel rendelkezik. Igen, ezt minden bizonnyal aranyosnak tartod rajta, tökre meg is értelek, mert mindenki odavan a pici lányokért. Emellett a bőre is olyan sima és tejfehér, akár a porcelán, ez csak még jobban erősíti nála a babás hatást. A testalkata amúgy vékony, mégis izmosnak mondható, ez nagyjából a táncnak köszönhető, viszonylag formás idomokkal rendelkezik, mégis van valami ami egészen kislányossá és törékennyé teszi az alkatát. Pont ettől nem lesz kifejezetten vonzó a férfiak számára, senki nem próbálja meg úgy megközelíteni, mint egy nőt, mert mindenki csak szimplán kislányosnak tartja, de őt ez nem is igazán érdekli. Az arca is egy pici, szív alakú profil. A lágy bőre alatt annyira finom csontok helyezkednek el, hogy szinte alig tapintható a járomcsontja. Amikor mosolyog, cuki kis puffancsok keletkeznek az almácskái körül, amitől csak még bájosabb lesz az arca. Amúgy rengeteget mosolyog, nagyon élvezi ha megteheti, ezért majdnem mindig ott ül az arcán. Alapvetően kedves pillantásokkal méreget mindenkit, ami még jobban megszépíti a hatalmas, fekete szemeit. Talán az lehet furcsa a szemlélő számára, hogy a haja nem fekete színben pompázik, hanem nagyon élénk, sárgás szőkében, ami amúgy tök jól áll neki, és ő is sokkal jobban szereti ezt a színt, mint mondjuk egy semmilyen árnyalatot.
Ruhákból mindenképp inkább a kényelmeset részesíti előnyben, mint a csinosat, így a leggyakrabban nadrágot visel valami kényelmes, lógós pólóval, és tornacipővel. Egyáltalán nem gondolja úgy, hogy fenékvillantó szoknyákat kéne hordania, szerinte az egyáltalán nem illene hozzá. Inkább a sportos, laza stílus jellemzi, illetve ha csinos szeretne lenni, akkor nagyon aranyos rakott szoknyákat visel, balerinacipővel és egy elegáns felsővel, de ezek nagyon ritka alkalmak általában. Ilyenkor képes akár rózsaszínt is magára venni, de amúgy mindig földszínű, és natúr, semleges árnyalatú ruhákban jár.

Elsőre biztosan azt hinnéd, hogy ő csak egy törékeny kis cicalány, de erről szó sincs. Nagyon is kemény kérem szépen, már egészen kicsi kora óta karatézik, és újabban a hobbijai közé sorolható a tánc is, amiben egészen jó. Ebből az ember egyből le tudja vonni,hogy sokkal inkább a sportokban jeleskedik, mint a tanulásban. Annak ellenére, hogy a szigorú Japán életvitelnek kéne rá jellemzőnek lennie, ő kifejezetten hanyag és rendetlen. Hihetetlenül csúnyán ír, a cuccait szanaszét hagyja, de ez egyáltalán nem izgatja. Egyáltalán nem mondható tipikus jó kislánynak, sőt igazából szappannal kéne kimosni a száját. Általában nem is fogja vissza magát, elég gyakran beszól az embereknek, de nem igazán veszik komolyan, csak egy pattogó kis törpének tartják, amitől mindig bedühödik. Mert igen, elég hamar megtörténik az ilyesmi, a legkisebb hülyeségen is fel tudja idegesíteni magát. Sokszor fenyegeti az embereket azzal, hogy el fog menni a tettlegességig, és ezt általában meg is teszi. Viszont, ha nem változtatják házisárkánnyá, akkor egész kis kedves lány, akinek elég sajátos humora van, szeret viccelődni mindenfélével ami csak eszébe jut. Élénk személyiséggel bír, és könnyen ismerkedik, egyáltalán nem zárkózott. Hamar talál barátokat, és általában az emberek aranyosnak tartják még akkor is, ha felmegy benne a pumpa, és szinte sípol a füle az idegtől. Kevés dologgal lehet elérni, hogy valakire igazán megharagudjon és ezért ellökje magától, ilyen például ha hazudnak neki, vagy hátba szúrják. Elég makacs, ezért nehéz is megbékíteni, de egyáltalán nem lehetetlen. Az egyik legjellemzőbb tulajdonsága az ártatlanság. Furcsa, de igaz. Ha pasizásról vagy csak szimplán srácokról van szó, akkor nagyon kis bénácska, soha nem veszi észre ha tetszik valakinek, és ha úgy közelítenek felé, akkor mindig elvörösödik és zavarba jön, a legkisebb dologtól is.

when i was younger...

Erőteljes léptekkel indultam meg a szobám felé, ahol olyan látvány fogadott, amire egyáltalán nem számítottam. Általában kreatív káosz uralkodik körülöttem, amivel én köszönöm szépen, tökéletesen megvagyok, mert szerintem az egy rohadtul otthonos dolog, mindent meg lehet találni a rendetlenségben is, pont ez a dolog szépsége. A székre hányt ruhák között is könnyű felismerni azt, amelyik éppen tiszta, meg a szennyesbe valót is. Egyáltalán minek szennyes tartó? Teljesen felesleges, minden cuccomat egy napi viselés után oda bevágni, mert hát nem lesz semmi baja, nem vagyok én ló, hogy annyit izzadjak… Na mindegy. Emellett meg ott van egy másik dolog is. Az asztalomat általában beborítják a papírok meg mindenféle cucc, de kényelmesen és könnyedén megtalálok rajta bármit, hiszen tudom én mit hol kell keresni. Semmi értelme lepakolni róla a cuccokat, hiszen én nekem így is átlátható a dolog. Az ágyam sem éppen rendezett, de nekem így tetszik, legalább akkor takarózhatok be, amikor csak szeretnék, nem kell hülye lepedőkkel küzdenem, amivel le van takarva a paplanom. Most mégis… Minden tökéletesen rendben van. Az asztalomon sehol egy felesleges papír, a székemről ki lettek selejtezve a koszos cuccok, a tisztákat pedig katonás rendben hajtogatták be a szekrénybe. Mi ez? Nekem az ágyamon nincs egyetlen gyűrődés sem, tökéletesen be van vetve. Komolyan azt akarják, hogy egy ilyen helyen érezzem otthon magam? Ha már ide rendeltek, akkor már nem mindegy, hogy hogyan néz ki a szobám? Apámat soha nem érdekelte különösebben, csak a rendmániás nővérem meg anyám csesztetett folyton azzal, hogy valamit kezdenem kéne ezzel az állapottal. Általában elengedtem a fülem mellett, de félévente így is megszívtam, hiszen kezdődött a nagytakarítás… Fúj de utáltam mindig.
De nyugi Noriko, a rend nem biztos, hogy annyira szar dolog, mint ahogyan azt te gondolod. Csak nem pakolták el messze a cuccaidat, csak nyúlj bele a szekrényedbe, és ott lesz majd a kedvenc lyukas pizsamád, nem kell félned. Gyorsan oda is sétáltam az ajtóhoz, amit szabályosan kivágtam és kutakodni kezdtem. Fehér fekete csíkos felső… Ez nem az lesz. Szakadt farmer. Hát ez sem talált. Sorban szórtam ki a ruhadarabokat a hatalmas tárolóból, de sehol nem leltem a szeretett, bolyhos pizsamámat, amit már több helyen ehettek a molyok, ugyanis ismeretlen okok miatt tátogtak rajta hatalmas lyukak. Engem ez sosem érdekelt különösebben, már tök régi volt, a színe sem élénk narancs volt, inkább egy fonnyadt kis barackéra emlékeztette az embert. Viszont mindig olyan puha és meleg maradt, hogy legszívesebben iskolába is ebbe mentem volna. Üres a szekrény, a pizsama sehol. Na akkor? Most mi lesz? Kezdtem érezni ahogyan a homlokomon ugrálni kezd az a bizonyos ér, ami minden egyes animében oda van rajzolva a chibi karakterekre, ha frusztráltak. Csak találjam meg azt, aki ezt tette a drágámmal…
Hirtelen koppanás. Azonnal támadóállásba álltam és felkaptam a seprűt, amit az elkövető a szobámban felejtett. Biztos voltam benne, hogy még a helyszínen van, ezért vészjósló hangon szólaltam meg.
- Hol vagy te galád? – sziszegtem mérgesen, mire a válasz egy halk nyögés volt. Tudhattam volna. Persze, hogy a nővérem volt. Nos, ez esetben nem is lesz bűntudatom azért, mert eltűntette a darabot. Mindig azt fújta nekem, hogy nőietlen vagyok, ezért nincsen pasim és soha nem is lesz ha nem változom meg. Ő egyáltalán nem olyan volt, mint én, magasabb volt, hosszú combokkal, szép arccal, aki hajlandó lányként öltözködni, hogy az ő szavaival éljek.
Hirtelen megpillantottam az ágy alól kikandikáló lábat, és nem is kellett nekem több, szinte rávetettem magam és azonnal kirángattam onnan, nem törődve azzal, hogy ez talán egy picit durva húzás volt tőlem.
- Hol van? – ordítottam, aztán rávetettem magam és tépni kezdtem a haját. Azért mégsem mehetek neki úgy isten igazából, az nem lenne fair egy ilyen gyenge ellenféllel szemben, egyáltalán nem. Persze ez is éppen eléggé fájt neki, szinte azonnal visítani kezdett, mint egy nem normális, ez pedig minden bizonnyal megütötte a szüleink fülét is.
- Nem tudom miről beszélsz te pszichopata, de szállj le rólam, vagy kinyírlak! – fenyegetőzött, mire csak nevetni kezdtem. Jó vicc. Még, hogy ő engem? Ezt melyik univerzumban gondolta vajon komolyan? Azért érdekes folyamat lenne a dolog az biztos… Úgy csinál mintha tudna ártani nekem csak azért, mert ő az idősebb.
- Amíg nem mondod meg, hogy mit csináltál a kacsás pizsamámmal, addig nem foglak békén hagyni – rántottam meg erősebben a tincseit, mire még hangosabban és vékonyabb hangon kezdett el kiabálni. Komolyan, ha így folytatja, akkor a végén összejön a magas C is.
- Ki a faszt érdekel a te szaros pizsamád? – kiabálta, aztán csapkodni kezdett felém, de ennek nem volt semmi értelme, mert azonnal a földre szorítottam és belekönyököltem a mellébe.
- Tudom, hogy mindig utáltad, szóval ne tagadd le. Amúgy is, mi mást keresnél a szobámban ilyenkor te ribanc? – kiabáltam vissza neki, és a szemeim már kezdtek vérben forogni, rohadt hangosan ordítottam vele. Nem értem miért fáj neki és anyának is, hogy kényelmesen akarok itthon ülni, nem lát senki, miért nem képesek egy kicsit magukkal törődni? Na mindegy, innentől kezdve nem fogok foglalkozni velük, már kezd elegem lenni az egész családból.
- Nagyanyádnál hagytad a tegnap – jött az ajtó felől egy hang, mire mind a ketten elcsendesedtünk és odakaptuk a fejünket. Most már emlékszem… Nagyi azt mondta, hogy majd kimossa, mert ráöntöttem a kólámat… Hogy lehetek ennyire feledékeny?
A testem szinte azonnal koppant a földön, és fájdalom hasított a hátamba.
- Hé, te kurva, tudod kit lökdöss! – kiáltottam a nővéremre és úgy haraptam bele a bokájába, hogy felsikított és elesett – Remélem a faszid meglátja.
Gonosz kis mosoly ült ki az arcomra, mire ő csak hitetlenkedő pillantással közölte velem, hogy egy idióta vagyok és otthagyott. No nem baj, legalább megint megvan körülöttem a kreatív káosz ami annyira hiányzott… Meg végre sikerült megtépnem egy kicsit azt az elcseszett Barbie babát, már igazán magába szállhatna egy kicsit…
Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Május 23, 2016 8:09 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Törpe! *-*
Először kezdeném a jellemeddel, amivel sikerült elnyerned a tetszésemet, hiszen ügyesen levezettél minden külső és belső tulajdonságot, amiből tökéletesen megismerhettük a lánykát. *-* Az alacsony lányok pedig tényleg aranyosak. Razz Bevallom, sikerült meglepned is, hiszen első ránézésre senki sem gondolná, hogy ilyen szétszórt és káromkodós karakterről van szó, aki ráadásul még karatézik is. Mindemellett pedig nagyon élveztem olvasni, mert valósággal magukkal ragadtak a szavak, pedig lássuk be, nem könnyű megírni egy jellemet úgy, hogy ne lankadjon az olvasó figyelme.  :3:
És akkor át is térnék magára az előtörténet részre, ami szintén nagyon tetszett. Érdekes volt, ahogy felvezetted ezt a kis pizsis kalandot, amiből sikerült tökéletes képet visszaadnod a karakterről. Very Happy Néhány mondatnál nagyon jól szórakoztam, és meg is mosolyogtatott.
A fogalmazásmódod szintén tetszik, úgyhogy hamar sikerült befalnom a soraidat.  :3:
Viszont, hogy kicsit kötözködjek is - mielőtt még elszállnál magadtól a sok dicséret miatt Rolling Eyes Razz -, a "play by" részt nem töltötted ki, ezt majd pótold kérlek, illetve a párbeszédeknél nem formáztál semmit, így teljesen egybeolvadt minden. Ezen kívül pedig ami számomra zavaró volt kicsit, hogy a jellemzést egyes szám harmadik személyben, a történet részt pedig egyes szám első személyben írtad. Ezekre legközelebb figyelj oda, kérlek.  :3:
Nem is akarom tovább húzni az időd, hiszen így is várnod kellett, szóval elfogadlak. *-* Nincs más hátra, futás foglalózni, aztán irány a játéktér.  :3:

Vissza az elejére Go down
 
Himura Noriko
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Konoha kapuja
» Himura Akashi

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: