HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Annie Bailey Today at 10:18 am

Vendég Yesterday at 8:36 pm

Daria Lavoie Yesterday at 3:42 pm

Dante Seavers Yesterday at 1:30 pm

Opal Wroblewski Hétf. Jún. 26, 2017 9:05 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Rhea Mayfair








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Máj. 21, 2016 11:43 am

Rhea Mayfair
I am not special I'm just a limited edition

● becenév: Rhea, Tündérke, úgy igazándiból bármi
● születési hely, dátum: 1994. július 4., Edinburgh, Skócia
● kor: 21
● faj: heaven kitsune
● nemi identitás: heteroszexuális
● play by: Lindsay Hansen
● karakterfajta: jelen

R. ● 16 ● Peter bácsi ● kb. 3 év
you're still have all of me

A legtöbb lánnyal ellentétben én nem nézegetem magamat minden egyes tükröződő felületen, hogy leellenőrizzem mennyire nézek ki jól. Nem szokásom ötpercenként előkapni a mobilomat, hogy csináljak egy selfit, ami egyébként nem érdekel senkit sem. Nem azt mondom, hogy én vagyok Randa Ronda, valami dagi lányos sorozat főszereplője, de annyira nem érdekel a külsőm. Persze reggelente tükör nélkül nehezen festeném ki magamat meg fésülködnék. Kifestés alatt nem azt értem, hogy egy egész modell ügynökségre való sminket nyomok magamra, ahogy mások szokták csinálni. A vörös hajam és kék szemeim mellett nem is állna jól egy kiló vakolat az arcomon. Enyhe szempillaspirál, aztán ennyi. A hajam egyenes, nem vonalzó pontossággal, de nem is állnak szét a tincseim. Koromhoz képest szerintem átlagos alkatú vagyok, a magasságom is eléri azt a centit, amennyit kell. Nem vagyok sem alacsony, sem magas. Szóval teljesen átlagosnak nevezhetnek az emberek. Nem vagyok valami sportos alkat, de azért nem esik nehezemre felemelni több mint tíz kilót. Nincsenek műkörmeim, műszempilláim, plasztikázott orrom vagy épp más testrészem. Tetoválás sem díszíti a testemet, ahogyan fémdarabok sem lógnak ki belőlem. Nem kedvelem a fülbevalókat, gyerekkoromban sem engedtem a szüleimnek kilyukasztani őket. Az öltözködésem nem kirívó, de nem is úgy veszek ruhákat, hogy úgy nézzek ki, mint valami kis apáca showból kilépett szende kislány.
Amikor valaki azt mondja, hogy a nevelésen múlik, hogy milyen lesz a gyerek személyisége, nagyot tévednek. A szüleim úgymond nem éppen a legkedvesebb emberek a világon, belőlem mégis valahogy egy egész rendes lány cseperedett. Nem azt mondom, hogy én vagyok a következő Teréz anya, mert akkor hazudnék. De azért szeretek az embereken segíteni. A rászorulóknak ajándékozni, az idősek otthonában segédkezni vagy csak átkísérni őket az úton. Nem a legjobb módszer a világ megváltoztatásában, de őszintén... Ezt a világot nem lehet megváltoztatni. A gyökerében van a romlottság és a bűn, túl kevés jóval a tetején. Mégis nekem elég, ha épp mosolyt csalhatok egy-egy árva gyerek arcára. Nem vagyok egy nagy Einstein, de valahogy mégis felvettek az orvosi egyetemre. Szeretek rendet tartani magam körül, tisztán tartani az otthonom. A dohányt megvetem, a drogról ne is beszéljünk. Ritka alkalmakkor azonban megiszok egy-egy pohár bort. Nem nevezhető alkoholizmusnak, amikor az ember az ünnepekkor koccint a barátaival. Szeretem az embereket, szeretek társaságban lenni és jó kedvre deríteni valakit. Nem azt mondom, hogy minden embert kedvelek, de a legtöbbjüket igen. Azonban a többi természetfeletti lény iránt nem érzek így. Nem tudom miért, de mindig az undor és a gyűlölet fog el, ha a fajtársaimra gondolok. Önutálatom persze nincsen, mert nagyon ritkán viselkedem úgy, mint egy kitsune. Sokkal emberibb vagyok mint néhány átlagos halandó.
Sokat beszélek, nem vagyok valami csendes és visszahúzódó fajta. A legtöbb ismerősöm azt mondja, hogy amilyen sokat beszélek, olyan jó hallgatóság is vagyok. Szeretem hallgatni, ahogy mások beszélnek az életükről vagy épp a problémájukról. Amikor pedig az utóbbi van, szíves örömest próbálok segíteni rajtuk.

when i was younger...

Nem sok mindenkit érdekel az életem. Nem egy Twist Olivér történet és nem is egy tündérmese, hogy valaki kedve szerint levegye a polcról és elolvassa. Ha a történetem egy könyv lenne valószínűleg azok közé a porosodó nyomtatások közé sorolnám, amik az olvasók szeme előtt van, szinte a polc közepén, de senki sem veszi kézbe.
Nem unalmas, hiszen egyik élet és történet sem nevezhető feleslegesnek vagy éppen untatónak, de nem éppen egy Marvel film, ami tele van akcióval, harccal és kalandokkal. Az én történetemben nincsen szó a világ megmentéséről, nem egy gonosz meséből kilépő embert kell legyőzni.
A születésem körül sem forgott semmi különösebb kaland, a Harry Potter sztorival ellentétben. Esős napon, nyár közepén születtem. Az eget szürke felhők borították és édesanyám a vihar kellős közepén adott életet nekem. A kórteremben az orvoson, az ápolókon és az apámon kívül más nem léphetett be, ezért a családom többi tagjának kint kellett várnia, hogy kiderüljön fiú született vagy lány.
A szüleim meglepetésnek akarták, hogy milyen nemű lesz a gyerekük. Így nagy volt az öröm, amikor lány lettem. Anyám később elárulta, hogy ő titokban elkérte az ultrahang felvételeket az orvostól, mert apámmal ellentétben ő nem tudta megállni, hogy ne vessen egy pillantást a születendő gyermekére.
A nevemet a dédnagymamám után örököltem, aki fontos volt az egész családom életében. Azonban én sajnálatos módon nem tudtam őt megismerni, ugyanis születésem előtt két évvel életét vesztette.
Skócia remek hely arra, hogy az embernek szép gyerekkora legyen. A bátyám mindig mellettem volt és rám vigyázott míg a szüleink dolgoztak. Rendes testvérekként pedig az volt a dolgunk, hogy egymás agyára menjünk. De amennyire utáltuk néha egymást annyira is szerettem őt és ő engem. Tizenöt éves koromban azonban a bátyámmal való kapcsolatom gyorsan megszakadt miután ő beállt a katonaságba.
Gyerekként is okosnak tartottak az emberek, néha túl komolynak számítottam a velem egykorúak mellett. Ami szerintem nem olyan nagy baj, tekintve, hogy nekik csak a bugyuta kütyüik számítottak én viszont a könyveket bújtam. Persze a kortársaimmal nagyon jól kijöttem. Nem mindegyikkel de a legtöbbjükkel jó barátságot kötöttem.
A gimnázium nem olyan mint a filmekben. Nincsenek énekes és tánc versenyek a folyosón, hogy mutogassuk melyik ember tehetségesebb. Nincsenek gyűlöletes srácok, akik mindenkit kicsúfolnak. Legalábbis az én iskolámban nem voltak ilyen emberek.
Mondjuk annyira nem kötött le mindenki az iskolában, nem törődtem annyira mindenkivel, csak azokkal akik fontosak voltak nekem. Példaként említeném a barátnőimet és a barátaimat.
Az iskolai szerelem persze engem sem került el, de arról nem igazán szeretnék most szót ejteni, hiszen nem róla van szó most. Ez nem az ő története, hanem az enyém.
Ez a mondat egy kicsit egoistának számított, pedig esküszöm nem vagyok önimádó. De az embereknek meg kell érteniük, hogy nem minden a pasik körül forog. A nőknek nélkülük is van életük. Ahogyan nekem is.
A gimnázium után jelentkeztem az egyik orvosi egyetemre Amerikába és el nem tudom mondani mennyire örültem, amikor megkaptam az iskolából a levelet, amiben az állt, hogy bejutottam. Szóval minden holmimat összepakolva repültem át az óceán felett, hogy odaköltözzek az iskolához legközelebbi városba. Csak semmi sem úgy ment, ahogy elterveztem. A srác-akit sajnos megint meg kell említenem- ügyesen elrontotta a köztünk lévő dolgot. Én közöltem vele, hogy vége, nem létezik többé ez a kapcsolat. De neki ez még egyáltalán nem volt a vég, zaklatni kezdett szóval menekülőre fogtam a dolgot. Az egyetemet is csak levelezés formájában kezdtem el folytatni és elköltöztem jó messzire Washingtonból. Beacon Hills tűnt a legalkalmasabb helynek, hiszen a kontinenst már nem akartam elhagyni, a szüleimhez csak nem mehettem vissza.
Talán egy vagy két hete vagyok csak itt a kisvárosban, a nagy semmi közepén és minden arra mutat, hogy ide nem tud követni az az elmebeteg.
Szóval az életem eddig semmi újat nem tud ajánlani nekem. Jelentkeztem a helyi kórházba dolgozóként, mint tanuló orvos. Szerencsére felvettek, így az albérletemet is tudom fizetni.
Remélem itt már nyugodtabb életet élhetek, legalább addig, míg kicsit lenyugodnak a dolgok a pasival. Ki tudja? Talán a végén még megtetszik ez a kisváros is itt ragadok...
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szomb. Máj. 28, 2016 7:09 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Rhea! *-*
Hű, végre egy lány, aki nem akar tökéletes lenni minden pillanatban, mintha photoshoppolva lenne, és inkább marad a természetes szépségnél. :3: Minden egyes tulajdonságod tökéletesen tükrözi a fajodat, és nagyon értékelendő ez a sok pozitív tulajdonság - csak nehogy aztán elrontsanak ebben a városban. Twisted Evil Razz
Magában az előtörténet részben ügyesen levezettél minden fontos dolgot, amit tudnunk kell. Szeretem, ahogy írsz, szóval örültem, hogy lecsaphattam a lapodra, bár van szerencsém olvasni téged a játéktéren is. *-*
Nem akarlak túlságosan dicsérni, mert a végén még elszállsz. Rolling Eyes És az időt sem lenne értelme húzni, hiszen nem találtam semmit, amibe beletudnék kötni,úgyhogy nincs más hátra, mint lefoglalni a pofid és játszani.  :3:  

Vissza az elejére Go down
 
Rhea Mayfair
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: