HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Seth Bailey Yesterday at 4:44 pm

Tamera Wentz Csüt. Jún. 22, 2017 6:56 pm

Hurricane Bartholomew Szer. Jún. 21, 2017 7:17 pm

Raelynn Weaver Szer. Jún. 21, 2017 6:51 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Lina Donovan








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Hétf. Máj. 23, 2016 9:34 pm

Lina Donovan
Ja igen, és ne hagyd, hogy megöljön, ha odalent vár, késsel a kezében.

● becenév: Lina
● Születési hely, Dátum: Beacon Hill, 1982. 06.06.
● kor: 33
● faj: werewolf
● nemi identitás: nem válogatok
● play by: Gale Gadot
● karakterfajta: jelen

Dávid ● 23 ● main ● 4 év
you're still have all of me


Éreztél már olyat, hogy nem akarod megtenni a magad szerint normális elmédben megszületett cselekményt, de mégis megteszed ? Nem tudsz ellene mit tenni, felfal belülről, felizgat szexuálisan a tudatja, hogy úgyis megfogod tenni és a kémiai éned saját magát nyalná ki hevesen, forró vágyakkal és keringőt játszó nyelvvel, majd végig csurgatná ajkain az érzékeny végeredményt csupán a másik éned vezéregyénisége és dominanciája miatt.
Tedd meg....tedd meg, te hevesen tüzelő ribanc. Tedd meg és ígérem neked, egy érintés nélkül jutsz el a fellegekbe.
Robot engedékenységgel és macskajárással: - egyik lábad a másik elé téve, hogy hátsó feled körte formában ringatózzon. - mész és teszed meg azt a lépést életedben, ami örökre megváltoztat. Belül ordítasz és az életedben eddig lezajlott összes negatívum teker végig fantáziád előtt fénysebességgel. Ahogy apád és a munkatársa mentek végig rajtad, vagy ahogy a barátnőid zárnak be egy fém ajtóval elzárt, sötét helyre és két nap múlva halálfélelemtől remegő szemekkel nézik a kidőlt ajtót és a véres, körömdarabos szobatapétákat. Sorolhatnám. Mikor vége szakad az előadásnak már a végeredmény felett vicsorogsz a véres, húscafatos, nyálkában dörzsölő pofáddal és ujjaid körömágya hol hiányos, hol mócsingos és hol meglepő módon tiszta. Felmerül benned a kérdés, hogy a nadrágod a nemi szervedet takaró részénél miért nedvesebb, mint a hóra borított, freskó módra kiterített vér.
Na látod...megmondtam drágám. Ízleld az érzékenyebb feleddel a saját magad halálos játékának végjátékát.
Most már csak haza kell menni és nadrágot cserélni. Ja...még át sem változtam ? Bocsánat ! A modern ember azt hiszi, hogy az olyanok, mint én csak akkor vagyunk képesek ilyesmit tenni, ha a megfelelő alakunkban vagyunk. Mi van akkor, ha az illető eleve gyilkos, vérszomjas, őrült és maga szerint normális? Milyen érzés ? Képzeld el ahogy nyakon öntenek sósavval és utána még hegyes körmökkel szaggatják a maradék húst a csontodról. Nagyjából. Élvezem e ? Te....fingom sincs !
Külsőre szerintetek milyen az ilyen ember ? Kocsiból néz kifelé és sört iszogatva keresi az áldozatát ? Vagy szexis seggét rázva magához kéreti a férfiakat és az ágyban végez velük ? Ugyan kérlek...amatőr fiatalok, divatírók. Nem szeretem ezt csinálni ! Utálom, utálom és utálom ! Vagy mégsem ?
Szeretem de nem mindegy a kivitelezési mód. Próbálkozzak meg beépülni az emberek közé és a szokásos módon járjak el a megszokott trükkökkel ?  Nem, köszönöm. Magas, vékony, barna, göndör haj, szép szemeim és jó kinézetem van.
Miért jutott eszembe a megerőszakolásom éjszakájának azon része, mikor a két férfi a mellemen adta ki magából a nedvét, mikor végeztem ezzel az agymarcangoló párbeszéddel és a szemeim alatt fekvő, fuldokló és több helyről vérző férfira néztem. Megijedtem igen. De miért ? Miért ijedek meg, ha hallgattam a belső hangra, aki kivételesen megbeszélte velem a tevékenységet ? Valahol jó ember lennék még ? Valahol valaki még számít rám ? Ja nem, őt öltem meg elsőnek. Akkor mindegy. Mégsem akarom csinálni ezt ! Abba akarom hagyni ! Dehogy akarod kicsim, dehogy akarod....

when i was younger...


Próbáltam a ruháimat a szobámban. A tükör egész alakos volt, kissé S alakban hajlított, vizuális csalódást kelt arra, hogy még jobban nézzek ki, mint átlag szembeni nézetből. A 21. születésnapom óta foglalkozom a modellvilág különös, néhol örök fekete lyukra hasonlító világával. Irritálóan hangzott elsőnek a fülemben az a mondat, hogy az alakomat ha törik, ha szakad, meg kell tartanom. Nem egy leányálom kényszerhányást tartani anyuka vödörjébe a minusz 3-4 kiló garantált elvesztésének fejében. Iskola után kötelező mozgás, torna, szexelés...bármi, ami mozgatja rajtam a zsírtartalmat, összetöri, majd a szervezetem belőle táplálkozva fogyassza saját magát. Szervezeti kannibalizmus folyik bennünk és merészeljük azt mondani, hogy nem eszünk embert?! Kint hevesen süvített ablakom mentén a rideg, téli szél és kis híján éjfélt ütött az óra. bátrak csengése, ártatlanok végzete...így hangzott az éjfélt ütő mutató kegyetlen harangszója a hatalmas órából, ami a nappalinkban állt. Anyám a rokonoknál tengette szabadnapjai egyikét és megvoltam győződve arról, hogy apám nem a kocsmában melegszik majd fel a haverjával, Billel. Hanem hazajön, leülünk a meleg kandalló mellé és megnézünk valami kellemes, esti filmet. Olvasunk, vagy bármi. Bármi más, csak azt ne...azt ne. Miért gondolkodok ilyeneken ? Nem fog bekövetkezni, hiszen szeret engem, belőle ( is ) vagyok és én vagyok neki az egyetlen bizonyíték arra, hogy még érdemes élni.
Hatalmas, hóból kivágott darab zuhant a tetőnkről a betonra. Összerezzentem és a ruhámat ösztönösen mezítelen testem elé kaptam. Tik-tak...tik-tak. Hangosabbá vált az óra kattogása és rémültem zártam be az ajtómat és léptem hátra pár lépést tőle. Ablakom üvegét ritmustalanul ütögette a hideg szél által felgyorsított faág, ezt nem tudom megakadályozni. Tűrni tudtam csupán a tudat őrjítő közelségét, akármilyen lehetetlennek is tűnt az előbb, most egyre veszélyesebb és egyre közelebb lesz. Magamra vettem a mélyen kivágott mini ruhámat. Felvehettem volna akár egy kevésbé kihívót, de túlságosan is féltem a jelenségek miatt, így csak cselekedtem.
- Linaaaa ! Linaaaa ! - Ordította egy rekedtes és dermesztő hang a bejárati ajtótól pár centire. A hideg hurrikán módra hatolt be a házba és orkán szinten emelte fel és dobta ki a kellemes meleget.
- Ki az a Lina, ? -
- Te hülye állat, hát a lányom...az én kicsi...kicsi lányom. -
Eme mondatok már nehézkesebben voltak kivehetők a fenti szobában, rettegve ugyan, de le kellett mennem apámat üdvözölni. Hangtalan, csiga léptekkel lépkedtem lefele a lépcsőn a mini ruhámban és arcomat félig eltakartam karommal. Hideg levegő hamar lázba tud taszítani és nem tenne túl jót nekem a fellépés előtt 3 nappal. - Odanézzenek, nem is mondtad, hogy ilyen tüneményes lányod van. -
- Kussolj Bill, tudd mit mondasz és kinek. - Majd a kezdeti megnyugvásom után hamar rájöttem, hogy apám és a haverja csont részegek. Apám a mondata után majdnem orra esett, ha nem kapaszkodik bele az előszobában levő fotel hátuljába, bizonyára így is lett volna. Elkezdtem hátrálni a lépcsőn felfele minél lassabb és észrevehetetlenebb mozdulatokkal.
Billre vetettem pillantásom és végigmértem, apámhoz hasonlóan zömökebb, izmos és szívós ember volt. Elég nehezen lehet fellökni még részegen is. Az viszont biztos, hogy a tepsi tenyerével ha egyszer nekem ront, csak apám tud rajtam segíteni. Apám egyensúlyba hozta magát, rám nézett és onnantól tudtam, hogy megváltozott valami az agyában. Nem vagyok többé biztonságban.
- Anna ? Te vagy az Anna ? Hazajöttél a rokonoktól ? Pont a legjobb alkalmat választottad rá...gyere és csapold le férjedről a fáradt gőzt azzal a szexis száddal. - Majd elkezdett felém tántorogni, később pedig egyenletlenül futni. Felsikítottam, próbáltam magához téríteni de nem ment. Bil-re alkalmi pillantásokat vettem, jelezve azt, hogy állítsa le még mi előtt bekövetkezik a visszafordíthatatlan. Azonban pont ellentétesen sült el abban az állatban a gondolatmenet.
- Ha már így állunk, ne gondold azt, hogy elhanyagollak kicsim. Megérdemled a duplázást. - Azzal apámat félrelökve, első helyen futott felém. Felszaladtam a lépcsőn és a szobámba vettem az irányt. Ebben a lenge ruhában elég nehéz futni és a kivillanó nőiességem részei csak tovább fokozták bennük a vágyat.
Az ajtót rájuk csaptam de már apám keze ott volt a félfán és könnyű szerrel vágta vissza az arcomba. Orrba vágott a kemény deszkalap és a lendületétől az ágyamra vetődtem. Éreztem, ahogy felső ajkamat ellepi a meleg, folyékony anyag. Számba, nyelvem hegyére érve vas ízt éreztem, rájöttem, hogy eleredt az orrom vére. Lábamat felhúztam, hogy védjem magamat és kezeimmel elkezdtem a reménytelenül erős emberek ellen küzdeni.
- Apa ne ! Bill kérlek segíts a lánya vagyok ! Könyörgöm valaki segítsen...SEGÍTSÉG. ! - Visítozás, ordibálás, vér, vergődés...ez csak feljebb ajz egy részeg szexmániás embert. Főleg kettőt.
- Ne ordibálj már te gazdag kurva, ordas senkiházi ! Betömöm a pofád ha tovább ordibálsz ! - Üvöltötte a fejem felett állva Bill.
Természetesen tovább vergődtem, verekedtem és ordibáltam...bár ne tettem volna istenem, bárcsak. A következő és utolsó képek amire emlékszem, hogy Bill vaskos keze széttárva lepofoz. Sípolt a fülem, elernyedtek az izmaim. Vas íze már tömegesen, liter számra ömlött a nyelvemre...inkább az ömlött volna, mint Bill farkának köpete. Elfordítottam a fejem még egyszer utoljára balra és Herold arca tűnt fel előttem. Herold...a vörös plüssrókám, anyutól kaptam kis koromban és mindig az ágyamban volt. Ott ült a párnán és védelmezett. Herold...segíts...kérlek...Herold. A róka üvegszeme fekete pillantással nézett rám és nem értettem, miért kezdett el mozogni. Végül rájöttem, hogy nem én mozgok, hanem apám mozog lábam között. Pumpál. A lendülettől Herold az orrára dőlt és ő volt az utolsó reményem, könnybe lábadt a szemem, nem tudtam többé beszélni. Felfordították az arcom, kiakasztották az állkapcsom és egy akkor hatalmasnak tűnő szerszám hatolt le egészen a nyelőcsövemig, majd vissza. Nem értettem soha, miért volt az jó, hogy véres hímvesszővel csinálja a dolgát. Soha.

Majd megtörtént minden.


Hat nap múlva hazajött anyukám, nem tudom, hogy megismétlődött e azóta az eset. Nem akarom tudni...NEM AKAROM ! Tudod milyen érzés 6 napig feküdni a vérben és egyéb dolgokban, sírva a megváltóért és elhinni azt, hogy nincs isten ? Nem tudod...soha nem fogod tudni !

Apám börtönbe került, anyám tönkrement, én pedig megromlottam örökre.

---Magyarázat a vérfarkas szálra----

Egy sikátorban mentem hazafelé, sok évvel az eset után. Egyedül éltem, nem volt senkim, nem akartam semmit sem. Átváltoztam emberileg, örökre elhagyott nőies énem és felváltotta a vadállat, ami a harapás előtt is felébredt bennem. Gyilkos voltam, őrült, skizofrén és....romlott.
Hamar a zsákmányává váltam a fenevadnak, nem volt velem nehéz dolga. talán a természetes sikongatások után, mintha nem is akartam volna túlélni az eseményt. Ott hagyott, mint egy szakadt rongyot, eszméletem vesztettem és azt hittem ( végre ) meghalok. Miért nem végzett velem? Miért nem cincált szét ? Valahol ezeket kívántam de nem, rosszabb történt velem..sokkal rosszabb.

Kórházban ébredtem és azt hitte mindenki, hogy kutyatámadás nyomai voltak, nem mondtam semmit sem, idővel már úgyis minden mindegy volt. A következő használható gondolatom az volt, már a másik bőrömben, hogy ölni akarok. ölni és ölni ! Megtalállak te szemétláda, gyerekbaszó állat ! Megtalállak...MEGTALÁLLAK ESKÜSZÖM. !
Kire hittem, hogy ő az ? Mindenkire, mindenkire, és jó érzés volt odaképzelni őt az áldozataim személyébe.




// Szókimondóságomért elnézést kérek. Stephen King rajongó vagyok és ezzel mindent elmondtam.


Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Kedd. Máj. 24, 2016 7:54 am

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Kedves Lina! *-*
Először is üdvözöllek az oldalon! O.O Másodszor a lapodra térek. Ugyan nehezen találom a szavakat, de King egy-egy könyve után is így vagyok, úgyhogy nézd el nekem, ha kicsit zagyvaságot írok. 00 Már a jellemeddel levettél a lábamról, és a történet csak hab volt a tortán.
Ez az et pofán csapja az embert első, második olvasás után, aki meg még hisz disney mesékben az ezután már nem fog. Vagy lehet, hogy a könnyeivel küszködik, és ül a sarokban egy párnát szorongatva, hogy ilyen biztos nem történik meg senkivel.
Lina a legrosszabbakat élte át, hála az apjának, s az eszement haverjának, ahogy látom össze is szedte magát, lehet nem a jó irányba haladva. De mi a jó? Ezt csak te tudod eldönteni, más nem.
Még mielőtt elkezdenék pszichológust játszani abbahagyom. Csodálatosan bánsz a szavakkal, ügyesen sokkolod az embereket, ami nagyon jó, mert szükség van erre.
Más dolog már nincs is, csak annyi, hogy játssz! :3:

Vissza az elejére Go down
 
Lina Donovan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: