• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 10:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 9:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 4:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 2:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Athena Rogers










avatar



Vas. Május 29, 2016 7:15 pm
Vendég
Vendég



Athena Rogers
the worst nightmare is what you can't wake up from

● becenév: hívj ahogy akarsz, csak a normalitást ne felejtsük el
● születési hely, dátum: Athén (Görögország), 1988. Október 3.
● kor: 27
● faj: human
● nemi identitás: heteroszexuális
● play by: Emmy Rossum
● karakterfajta: jelen

Rose ● 17 ● Ingrid H. ● 4-5 év
you're still have all of me

Külső:
Talán ami először eszembe jut a külsőmről, az a magasságom. A magam 164 centiméterével nem vagyok túl magas, de (annyira) túl alacsony sem. Mondjuk jobban örülnék, ha még pár centit nőnék, de ez 27 évesen nem valószínű. Magasságomhoz egy viszonylag jó testalkatot kaptam. Nem azt mondom, hogy tökéletes, sőt. Tudnék nem is egy olyan dolgokat mondani, amit szívesen megváltoztatnék magamon. Egyébként hajam és szemem színe ugyan olyan, vagyis barna. Még eleve hajzuhatagom göndör szerűség, előszeretettel változtatom meg. Sokszor hullámossá, vagy szimplán egyenessé alakítom. Igazából, ha az a kérdés, hogy hogyan szeretem a legjobban viselni, nem igazán tudom mi is a válasz. Kedvemtől függ melyik tetszik éppen. Ilyen térben nem vagyok nagyon válogatós, azt se különösebben izgat,  hogy kibontva, vagy esetleg frizurában van. Nekem édes mindegy egészen addig, ameddig nem zavar. A szememből sajnos a színén kívül minden mást is meg lehet tudni. Bármilyen is a hangulatom, azt könnyedén ki lehet belőle olvasni. Ezen igyekszem javítani, bár az elmúlt 27 évemet már ez végig kísérte. Nem hinném, hogy könnyű lesz felülkerekednem rajta. Öltözködésben nem nagyon szoktam finnyás lenni, persze megvannak a kedvenceim, mint mindenkinek. Mondjuk a legtöbbször az egyenruhában lehet látni. Egyébként imádom a kockás ingeket, van belőlük vagy 2 tucat, ha nem több. Igazából nem tudom miért, viszont nélkülük nem tudnék létezni. Másfelől pedig kissé furcsaság, hogy bár imádom az élénk színeket, hajlamos vagyok főleg sötétebbeket hordani. Szeretek nadrágot és szoknyát is hordani, de a nadrágot preferálom. Kényelmesebb és a legtöbbször abban jobban is érzem magam. Cipőből csak olyat veszek fel (legyen az bakancs, edzőcipő, magassarkú, stb.), amiben tudok futni. Egyrészt így nem kell aggódnom, ha valami gond adódna, másrészt meg így biztosan kényelmes lesz a lábbeli. Az ékszerekből és a sminkről ugyan azt tudnám elmondani. Általában nem hordom egyiket sem, számomra mind a kettő semlegesnek mondható. Amivel viszont egyáltalán nem büszkélkedhetem, az a tetoválás és a piercing. Sosem gondoltam, hogy nekem bármelyik is jól állna, így sosem akartam csináltatni.
Belső:
Az embernek mindig is nehéz saját jelleméről beszélni, hiszen vannak olyan vonásaik, melyet nem látnak vagy esetleg valamiben túl/alá becsülik magukat. De most én igyekszem a lehető legjobban körülírni magamat (már, ha ez lehetséges). Viszont még mielőtt belekezdenék, fontos tudni, hogy a magánéletben és munka közben mondhatni két külön ember vagyok. Amíg a kötelességemet végzem letudom vetkőzni sok gátlásomat és sokkal határozottabb is vagyok. De először akkor beszéljünk arról, milyen vagyok általában, hogy megmondhassam majd mi más bennem munka közben. Az első, amit észrevehet rajtam bárki, az a félénkségem. Igaz, nem túl maghatározó jellemvonás ez és főleg csak akkor látszik rajtam, amikor először találkozok valakivel, csak váratlan helyzetbe kerülök. Ezt szerencsére általában már le is tudom küzdeni hamar. Igen hallgatag ember vagyok általában, amit könnyen észre lehet rajtam venni. Bár ez sokszor jól jön, hiszen ezzel egy bizonyos láthatatlanságot is nyerek magamnak. És ha nem figyelnek rám, akkor rengetegszer eleve észre se vesznek, ami ugyan rosszul esik, de hasznos tud lenni. Így párszor sok dolgot tudtam meg, ami később jól jött. Ami már régóta megvan bennem, az a zárkózottság. Sosem szerettem megnyílni másoknak és elmondani mindent Jobb szeretem megtartani a dolgokat magamnak inkább, ha lehet. Bár érdekes, hogy emellett könnyen megbízok bárkiben. És annak ellenére, hogy a bizalom megvan (már amennyire), nem igazán osztok meg az adott emberrel semmit. Egyébként könnyen meg is szeretek bárkit, így nem egyszer sérültem már meg. Talán ebből is látszik, hogy érzékeny ember vagyok, akit könnyen meg lehet bántani, vagy sérteni. Sajnos sokszor megsérülök érzékenységem miatt, de ezt igyekszem nem mutatni. Viszont az a gond, hogy ez elég nehezen megy, mert ehhez hazudnom kellene, ami nem igazán megy. Olyan borzalmasan hazudok, hogy csak na. A legtöbbször még egy kis füllentés se megy. Ki nem állhatom ezt magamban. Félreértés ne essék, nem akarok egy profi hazudozó lenne, de jó lenne néha, ha ki tudnám magam menteni néhány helyzetből. Ennyi az egész. Egyébként  kedves és jószívű embernek mondhatom el magam, aminek nagyon örülök. Talán azért is lettem rendőr, mert szeretek segíteni a többi emberen. Ha már magamon nem tudok, legalább másokon tudjak. Furcsa dolog ez, hogy rengetegszer én hallgatok meg mindenkit, de engem senki se hallgatna meg. Mondjuk ez részben a saját hibám is a zárkózottság miatt, így egy rossz szavam se lehetne. Hogy még eltudjak magamról mondani valamit, tudni kell, hogy türelemből nem egyhamar fogyok ki. Nehéz is felbosszantani, de ha mégis sikerül valakinek, abból nem lesz semmi jó. És akkor most jöhetnek a különbségek a munkahelyi énemnél. Már említettem, hogy ott határozottabb vagyok, meg a félénkségem sincs jelen. Bizonyos helyzetekben a hazugság, vagyis inkább a blöffölés is megy. Nem veszek a szívemre nagyon semmit, maximum miután már vége a munkának. Talán a kötelesség- és céltudatosságnak köszönhetem azt, hogy ilyenkor mindent mást kizárok magamból, és a legjobbat hozom ki a jellememből. Mondjuk ki tudja mi is történik olyankor. Én nem, az a halálnál is biztosabb.

when i was younger...

Gyűlöltem ide járni. Úgy éreztem magam, mint akire nem is igazán kíváncsi a pszichológus, csak szimplán a munkáját végzi. Az a szokott unottság most is ott ült az arcán, és gúnyosan nevetett a képembe. Még ő se figyel rám, aki pedig arra van elvileg, hogy segítsen az olyanokon, mint én. Egy apró sóhajt hagyta el a számat és óvatosan az órára pillantottam. Még a füzetébe jegyzetelt valamit épp, ez volt az egyetlen lehetőségem megtudni mennyi van még hátra. Körülbelül 25 percet kellett még végigszenvednem ezzel a nővel. Akaratlanul is bámulni kezdtem a másodpercmutatót, ahogy az körbe-körbe ment az óralapon. Valamiért egy körhinta jutott hirtelen róla eszembe, pedig már évek óta nem voltam egy közelében se.
- Mit mondtam az óra nézéséről Athena? - zökkentett ki az orvosom hangja a bámulásból. Tekintetemet ráemeltem és egy darabig csak néztünk egymásra. Gyűlöltem a nincs óranézegetés szabályát. Különben is... Minek rak ki egy órát, ha nem szabad néznünk?! Ez csak felesleges kísértés. Bár lehet ez is valami felmérés számára. Ki tudja mi jár ennek a nőnek a fejében.
- Elnézést. - mondtam végül, majd a megfelelő választ hallva abbahagyta a bámulásomat és a noteszébe nézett. Valamit megint keresni kezdett, nagyszerű. Most már egy nagyobb sóhajt engedtem meg magamnak. Gyűlöltem ezt a feszült várakozást, amit ő direkt csinál. Látszik a szemén, hogy vagy egy bizonyos dolgot néz, vagy mindig visszatér valamihez. Tudja mit akar kérdezni, csak úgy tesz, mintha nem tudná. Engem nem tud átverni.
- Meséljen a családjáról. - nézett rám ismét. Nem felszólítás volt a hangsúlya, mind mindig. Ez valami technika elvileg. Legalábbis ezt mondta, amikor egyszer rákérdeztem egyszer még régebben. Viszont most ez annyira nem izgatott. Inkább azt akartam tudni, hogyan is érti ezt a dolgot. Már volt szó a családi hátteremről, ami teljesen átlagos, így nem értettem mit is akarhat tudni még. Ott volt a legkisebb dráma az életemben.
- Ne haragudjon, de nem értem mire céloz... - néztem rá zavartan, válaszra várva. Nem akartam itt ülni tovább a kelleténél. Nyögje ki mit akar hallani, és elmondanom neki. Na igen. Itt lehetne azt mondani, hogy elbukik a türelemmel kapcsolatos kijelentésem, de mindenki tévedne. Csak ez a nő tudja kihozni belőlem ezt, a folytonos kis játékaival, meg a többi hülyeségével. Pedig az elején letisztáztam vele, hogy nem szeretem, ha játékszernek néznek. És ezt ő vagy nem fogta fel, vagy szimplán valami furcsa gyógyítási módszer ez is.
- Meséljen arról mit érez, amiért elmentek. - ezzel a mondattal le is vette a szemüvegét és egyenesen rám nézett. Tekintetében látszott az érdeklődés, bár nem tudtam, hogy csak megjátssza-e a dolgot. Mondjuk nagyon nem érdekelt, így egy kisebb helyezkedés és gondolat összeszedés után belekezdtem a mondandómba.
- Nem tagadom, kicsit magányosnak érzem magam, miután a szüleim visszamentek az otthonunkba, Görögországba. Itt így már nekem nincs senkim. Bár úgy is eljöttem Kansas-ből, így annyira nem számít a dolog talán. Hiányoznak is, meg ilyenek, de felnőtt nő vagyok. Nem függök a szüleimtől, általában úgyis csak telefonon keresztül kommunikáltunk. Tényleg minden rendben van ezzel kapcsolatban. - néztem rá komolyan. Tisztában van vele, hogy nem vagyok képes hazudni, így láthatja, hogy most sem tettem azt. Igazából nála már meg sem próbálkoztam nem igazat mondani. Volt, hogy már azelőtt megállított volna azzal, hogy hazudok, mielőtt még megszólaltam volna. Azért értett a dolgához, azt lehetett látni. Talán ezért sem váltottam orvost, annak ellenére, hogy néha ki tud készíteni. De valamiért úgy érzem, megéri hozzá járni. Választ nem kaptam felőle, csak lekapart pár szót, majd becsukta a füzetét és letette az asztalra. Előre dőlt és a sötét bútorra támaszkodott. Tudtam mi fog jönni. Összeszorult a torkom, úgy éreztem gombóc van benne. A szívem zakatolni kezdett és ereztem, ahogy izzadni kezdek. A légzésem is egyre gyorsabb lett. Nem tehettem róla, már csak annak a gondolatától is rosszul lettem. Nem akartam beszélni róla.
- Úgyis tudja mi lesz a következő kérdésem, szóval Athena, kérem, kezdjen el végre megnyílni. Tudja, hogy nem akarom bántani, csak segíteni akarok magának. - a szemébe néztem. Hirtelen összezavarodtam, ahogy a tekintetét fürkésztem. Mintha aggódás lett volna benne. Még sosem láttam ilyet tőle. Viszont abban se voltam biztos, hogy tényleg ott volt az az érzelem, mivel két pislogással később már nem láttam ugyan ezt. Inkább lesütöttem a tekintetemet és egy pontra kezdtem el fókuszálni. Le kellett nyugodnom, különben még az ájulás is szóba jöhet. Lehunytam a szememet és próbáltam lelassítani a szívverésemet és a légzésemet is. - Athena... - szólalt meg hirtelen, de mégis lágyan, így nem ijesztett meg vele. - Idézze fel mi történt. Csak ennyit kérek egyenlőre. - szavaira agyam úgy engedelmeskedett, mintha muszáj lenne neki. A képek pörögni kezdtek a fejemben, majd végül egy filmmé álltak össze. Teljesen olyan volt, mintha megint ott lettem volna. Éreztem a fal hidegségét a hátamon, a kezem enyhe puskapor szagát. Még a nappali világosságból is teljes sötétség lett. Majd hirtelen jött az a morgás, vagy bármi is volt. A kollégám a túloldalon megadta a jelet, így előjöttem a menedék mögül, megkerestem a célpontot. Már lőni is akartam, amikor hirtelen a sötétségből kivilágítottak a kék szemei. Arca állatias volt. Ujjain mintha karmok nőttek volna Lesokkoltam, és csak álltam ott egy darabig. Majd a nevemet hallottam. Oldalra néztem, és tudtam, hogy a kollégámat kellett volna látnom, de a kép homályosodni kezdett, és a valóság képe váltotta fel. Az orvosom kétségbeesetten nézett rám, és a nevemet hajtogatta. Nagy nehezen felálltam, bár eltartott egy darabig, mivel egész testem remegett.
- Mennem kell... - motyogtam, bár szerintem egyáltalán nem lehetett érteni, amit mondtam. Szép lassan kisétáltam a szobából és elindultam a házból kifele. Utána igazból a lakásomban tértem magamhoz, a macskámat ölelgetve. Nem emlékeztem hogyan értem haza. Az egész elmémet elborította egyetlen kép, és minden mást elnyomott. Még aludni se tudtam, mert akárhányszor lehunytam a szememet, az a kéken világító szempár fogadott.
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Jún. 09, 2016 2:10 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Athena! *-*
A jellemzésed nagyon tetszett a maga hosszúságával együtt, hiszen tökéletes leírást kaptunk rólad mind külsőleg és belsőleg egyaránt. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen mondatát sem untam.  :3:
A történeted érdekes módon vezetted le, és sikerült felkeltened az érdeklődésemet, majd fenn is tartanod azt, így könnyedén végig tudtam olvasni a lapod. A fogalmazásmódod is nagyon tetszett, bár ezt már volt szerencsém többször is tapasztalni chaten, szóval nem ért meglepetésként, hogyan bánsz a szavakkal. Razz
Kíváncsian várom, hogy alakul majd az életed az oldalon, hiszen még csak most csöppentél bele a természetfelettiek világába. Valahogy próbálj felébredni a sokkból minél hamarabb, mert ez még csak a kezdet volt! Twisted Evil Látom, már le is foglaltad az arcod úgyhogy nincs más hátra, mint játszani, játszani és játszani. :3:  

Vissza az elejére Go down
 
Athena Rogers
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Thomas Jefferson Rogers
» Athena Kinipski

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: