HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Aubriana Rose Glower








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 








avatar

Join date :
2016. May. 28.

Age :
25

Tartózkodási hely :
╵bh╶

Foglalkozás :
╵i hunt╶

wendigo: húsunkkal táplálkozik, kannibál, kit vérszag fog körbe

Szer. Jún. 08, 2016 8:59 pm

Aubriana Rose Glower
kindness is a language that the deaf can hear and the blind can see

● becenév: Rose, Rosy, Rosie
● születési hely, dátum: New Orleans, 1904. Márc. 03.
● kor: 112
● faj: heaven kitsune
● nemi identitás: számít az igazán?
● play by: Dasha Sidorchuk
● karakterfajta: jelen

Rose ● 17 ● Ingrid H. ● 4-5 év
you're still have all of me

Az életemben nem igazán kellett sokat beszélnem se arról, hogy milyen vagyok jellemileg és se arról, hogyan nézek ki. Utóbbiról igazán csak egyszer meséltem valakinek. Még úgy tizenvalahány éve segédkeztem egy öregek otthonában és nekem pont egy vak jutott. Igazából csak beszélgettünk, meg felolvastam neki egy újságot, majd hirtelen megkérdezte hogyan nézek ki. Egy kissé ledöbbentem a kérdését hallva, de gondoltam miért is ne mondanám el neki, hiszen csak érdeklődik. Egy kicsit ugyan gondolkoznom kellett, majd elkezdtem a számomra legalapvetőbb dologgal...
Képzeljen el egy alig 160 centis lányt, aki vékony, körülbelül 50 kiló lehet. Bőre fehérebb néhány falnál, és az egészet sűrűn szeplő borítja. Ez az a tipikus bőrfajta, ami nincs jóban a nappal, így most a nyár közepén kissé piros, mert könnyen leég. Szemei barnák, amik kissé érdeklődve néznek a világra. Haja vörös, viszont nem égő vörös. Csak vörös... Már ha lehet ilyet mondani. Fürtjei hullámosak, mint bármely tó, tenger vagy óceán vize egy csendes napon, melyek derekáig érnek. Haja általában kiengedve van, de megesik, hogy felköti, vagy frizurában hordja, viszont a legtöbbször maximum akkor is csak befonja, vagy valami kontyszerűséget csinál. Ruhái nem feltétlenül követik a divatot, de rengetegszer látni olyanban, amit a legtöbb divat őrült hord. Bár neki nem az fontos, hogy a legmenőbb és legújabb legyen rajta, hanem azt veszi fel, amit szeret. A legtöbbször szoknyában van, bár a nadrágot sem veti meg. A világosabb és élénkebb színeket részesíti előnyben, különösen szereti a fehéret, a barack színt, és még napestig sorolhatnám. A sötétebbeket, mint például fekete, vörös, stb. nem veti meg, viszont nagyon keveset hordja, akkor is valami más, világosabb ruhadarabbal. Apró termete miatt szeret magassarkúkban lenni, az esetek 99 százalékában abban is van. Nagyon ritka eset, hogy lapos talpút visel. Sminkelni nem igen szokott, csak ritkán esik meg. Nem érzi úgy, hogy szüksége lenne rá minden nap. Ékszerekből ugyan sok van neki, de egyszerre csak egy-két dolgot vesz fel. Ezenkívül nagyon más megkülönböztető dolog nincsen rajta. Se tetoválása, se piercingje, se semmi mása nincs, és sosem vágyott rá. Az nem az ő stílusa.
Ami meg a belsőmet illeti, na arról már tényleg nem beszéltem senkinek soha. Nyilván erre semmi szükség soha nem volt, hiszen mindenki láthatta milyen vagyok. Ezen nagyon nincs mit mesélni... De hát mindennek eljön egyszer az ideje, nem?
bátor;; talán fajomnak is köszönhető a dolog, de szerintem alapból se lenne ez másképp. mondjuk nem azt állítom, hogy mindennel megtudok kűzdeni minden gond nélkül, és az ég egy adta világon semmitől se félek, de ez nem így van. természetesen én is szoktam félni, néhány helyzetben ráadásul borzalmasan. néhány ilyen helyzetben sajnos még az is megesett, hogy pánikroham tört rám, de ezen az időszakon már túljutottem. megtanultam uralni a dolgot és igyekszem mindig felülkerekedni a félelmen racionális gondolkozással.
bizakodó;; mindig is a pozitív oldalát szerettem nézni a dolgoknak és reménykedni, hogy majd csak jobb lesz minden. ugyan a leélt életemmel már tudom, hogy ez nem fog mindig sikerülni, de én kissé naivan szerintem mindig is az optimisták köréhez fogok tartozni. ugyan néha ez hátulütő dolog, mivel olyan jobb dolgok eljövetelében is reménykedem néha, ami nem fog megtörténni és így hátul üt a dolog. de hát az ilyen megesik.
életunt;; sajnos a hosszú élettel is megvannak a gondok, és bár nem mindig érzem magam unottnak, de sok dolog nem változik már, és ezek egyszerűen nem tudnak érdeklődést felkelteni bennem. igen, néha az is eszembe jut, hogy nem érdemes ennyi ideig élni, viszont ez nem esik meg annyira sokszor szerencsére.
erős;; a legtöbbnek valószínűleg erről a szóról a testi erősség jut eszébe, pedig lelkileg is lehetünk edzettek úgymond. az évek során volt időm belső erőt felhalmoznom, ennek köszönhetően ilyen módon nagyon nehéz belém kötni igazából.
fantáziadús;; talán a könyvek iránti szeretetem is szerepet játszik a képzelőerőm nagyságának mivoltában, de ezt sosem tudtam igazán. már kiskoromban is nagy volt a fantáziám, őrült történeteket találtam ki, és ez a mai napig így van. néha a lehetetlennél is lehetetlenebb dolgok jutnak eszembe, sőt, valamikor két nemlétező személy közös élete fut le a fejemben, mint valami mozgó film. furcsa dolog ez, meglehet, de nekem tetszik, legalább elszórakozom.
kedves;; szintén egy olyan dolog, ami már a fajomból adódik, de eleve is úgy neveltek, hogy rendes ember legyek. ma már akaratlanul is mindenkihez jó vagyok és igyekszem is ezt így tartani. szerintem ritka az, hogy valaki így tegyen, és ezért is nem szeretnék erről leszokni.
magányos;; rossz szokásom egyedül ücsörögni helyeken, és élvezni az időmet egyedül. szó sincs róla, hogy nem szeretek emberekkel beszélgetni, sőt, nagyon is szeretek, csak valahogy mindig is nehezen ment az ismerkedés. kissé mindig is ideges lettem, ha valakivel először kellett beszélnem. ez az idegesség persze hamar elmúlik, de akkor is idegesít egy kicsit.
nyugodt;; mindig is híres voltam nyugodtságomról. nagyon nehéz felbosszantani, meg úgy elve is csak... úgy vagyok. ezt nem igazán lehet jól leírni, ezt látni kell inkább.
védelmező;; mindig is védtem azokat az embereket akiket ismerek. még csak nem is arról van szó, hogy a hozzám közelállókért állok ki, sőt. gyakran idegeneket is védek, mint valami idióta, vagy én nem tudom... ez egy olyan dolog, amit nem tudok irányítani. mindenkin segíteni akarok, ahogy tudok, még akkor is, ha az azt jelenti, hogy harcolnom kell értük valamilyen módon.

when i was younger...

"Rossz" szokásomhoz híven egy üres templomban ücsörögtem egy régi könyvvel a kezemben. Erőt gyűjtöttem... vagyis ezt mondtam magamnak. Igazából jól tudtam, hogy már rég teljesen jól vagyok, már jó pár órával ezelőtt elmehettem volna, de valahogy nem bírtam. A könyv, ami egykor Edgar Allan Poe válogatott műveit tartalmazta, most már teljesen olvashatatlanná vált. Pedig szépek voltak benne a versek... Majd talán veszek egyszer egy másikat. Halk sóhaj hagyta el a számat, majd a fülem mögé tűrtem egy tincset és leszegeztem tekintetem a földre. Lassan már kezdett besötétedni és igazából azt se tudtam merre mehetnék. Hozzá... vissza oda... a közös lakásba nem mehettem. Ezek után nem. Mi lesz ha ott vár rám? Nem tudnék vele szembenézni jelenleg. Nem, még nem... Túl korai ez a dolog még nekem. Csak kínozna a jelenléte és valószínűleg megint könnyekben törnék ki. A legrosszabb az egészben, hogy még mindig szeretem azt az idiótát és bármennyire is haragszom rá, nem üvöltöztem vele, meg se ütöttem, semmi, csak némán elsétáltam, mint akit legyőztek. De igazából le is győztek... Az én hülyeségemből történt meg igazából. Nem kellett volna hinnem abban, hogy egy void kitsune megváltozhat, hogy... én megváltoztathatom. Be kellett volna látnom, hogy ez lehetetlen. Csak, hogy nem volt olyan könnyű feladnom valakit, akit szeretek. Valahogy muszáj volt megfékeznem egy kicsit a saját érdekében is... vagy igazából magam miatt?
Éreztem, ahogy a saját gondolataim ellenem fordulnak, talán életemben először. A sírás kerülgetett, a rosszabbnál rosszabb dolgok jutottak eszembe, majd megint lezajlott bennem minden, ami aznap történt. Némán kezdtem el ismét sírni, az első könny már végig is csordult az arcomon, majd kézfejemre esett le. Ismét sóhajtottam egyet, majd nagy nehezen felálltam. Ahogy leszálltam a padról és lábam a templom hideg kövéhez ért, jöttem csak rá, hogy nincs rajtam lábbeli. Annyira lesokkolt az egész, hogy elfelejtettem cipőt felvenni. Sőt, még kabát se volt rajtam, semmi, pedig alig volt pár fok. De ez induláskor nem zavart, csak az érdekelt, hogy egy biztonságos helyre jussak. Lassan fordultam a kijárat felé és el is indultam volna, de akkor megéreztem az energiáját. Felemeltem fejemet és nagy nehezen szembenéztem vele. Ott állt Simon és csak nézett rám. Nem tudom mire várt, vagy mit akart mondani, de én szólaltam meg előbb.
- Végeztünk... - motyogtam halkan, majd kihúztam magam és kisétáltam mellette. Ahogy utoljára elmentem Simon mellett, és éreztem testének melegét, tudtam, ez az utolsó alkalom. A szívem összetört végleg és megpróbáltam otthagyni vele az összes közös emléket. Az együtt töltött 22 évet nem gondoltam volna, hogy pont most fogjuk befejezni. De hát azt se gondoltam volna, hogy valaha megfog csalni...


A hozzászólást A. Rose Glower összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 23, 2017 7:02 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Jún. 23, 2016 7:08 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Rose *-*

Előrzsör is, nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem nézett rád senki, nem fogok mentegetőzni, hiszen vagyunk egy páran, akik megleshettek volna, de ez rám maradt, én pedig el is fogadlak. Nem bánom, sőt! Nagyon örülök, hogy én fogadhatlak el, és nem csaptak le a kezemről, bár remélem nem tántorítottalak el azzal, hogy most kapsz csak színt. :c
Na, de rátérek a lapodra. A jellemed olyan lett, amilyennek egy heaven kitsunet elképzel az ember, nagyon találó lett teljesen, és a pofit amit választottál hozzá... Nagyon szép arcot találtál, igazán angyali tekintete van, a szeplőivel meg még tökéletesebben illik hozzá:3
A történeted is tetszik, olvastam volna még szívesen tovább, nagyon tetszik a leíró része is, és minden más is, mert tetszik, a stílus amivel írsz. Olvastatják magukat a szavak, így öröm volt olvasni. *-*
Még egyszer elnézésedet kérem a késlekedésért, úgyhogy fuss foglalózni, majd játszani, nem rabolom tovább az időd:3

Vissza az elejére Go down
 
Aubriana Rose Glower
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» White Rose [KÖZÖSSÉGI CÉH]
» Part 14 / 1
» anastasia rose steele

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: