• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ 2018. márciusa


Yesterday at 11:25 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Oliver Hollens










avatar



Pént. Jún. 10, 2016 2:50 pm
Vendég
Vendég



Oliver Hollens
Everyone should be themselves, until it doesn't hurt anyone.

● becenév: Olly
● születési hely, dátum: Lakewood, 1987.03.27.
● kor: 29
● faj: Ember
● nemi identitás: Homoszexuális
● play by: Max Riemelt
● karakterfajta: Jelen

- ● 22 ● - ● 4 év kihagyáokkal
you're still have all of me

Mindig is a csendesebb kategóriába tartoztam, sosem voltam az a feleselős, nagyszájú gyerek, habár eléggé aktív és energetikus. Csak a család és barátok társaságában tudom igazán elengedni magam, ha idegenek társaságában vagyok, többnyire némán állok egy sarokban, a lehető legtávolabb a bizonyos „party arcoktól”. Lehet megfordul a fejedben, hogy egy olyan ember, aki megfordult a seregben és tényleg oda kellett tennie magát, hogy lehet visszahúzódó. Hát ez egy jó kérdés, ha megválaszolod nekem azt megköszönöm. Talán úgy magyarázhatnám, hogy ahol szükség van rám ott oda teszem magam, ott hajt az adrenalin, de attól még megmaradok socially awkward. Nehogy félre érts, szeretek szórakozni, mulatni és nagyokat nevetni. Szerintem a humorérzékem is a helyén van, viszont hacsak nem iszok egy kicsit, nem igazán tudom jól érezni magam olyan emberek közt, akikben nem bízok meg. Párkapcsolati szemponttól elég csekélyek a tapasztalataim, egyetlen igazi szerelmemet elvesztettem a hadseregben, azóta volt már pár viszonyom, de senki sem tudta pótolni az űrt, amit ő hagyott. A katona orvosi főiskola után beálltam a seregbe, mindig is érdekelt a gyógyászati ág, de négy fal között bezárva, orvosként, nem bírtam volna sokáig. Ezért döntöttem a katonaság mellett, ez egy mozgalmas munka, kitölthetem a felesleges energiáimat és közben még segítek is másokon. A történtek után viszont jobbnak láttam, egy ugyan csak mozgalmasabb munkát, de azért jóval nyugodtabbat is, így lett belőlem mentős. Van sokféle hobbim, de amelyiket legnagyobb szenvedéllyel űzöm, az a fotózás. Néha csak elmegyek futni az erdőbe egy kamerával a nyakamban és megörökítem a természet csodáit.  
A külsőmről túl sok mindent nem tudok mondani, zöldeskék szemem van, szőke hajam, 180 cm magas vagyok, amivel tökéletesen elégedett vagyok, mindig is én voltam a legkisebb a suliban, amíg nem egyik nap végre elkezdtem nőni. Nem igazán vagyok egy divatbolond, de alkalomhoz illően öltözködök, többnyire bőrdzsekit, pólót és farmert hordok.  

when i was younger...

- Mit akarsz itt te kis b*zi? Meg akarod fogni a f*szomat, ezt? Ezt akarod te kis homokos? Menjünk, nehogy tényleg ránk izguljon. - A legviccesebb az egészben, hogy ők pár napja még a legjobb barátaim voltak. Legbelül mindig is éreztem, hogy egyszer talán eljön ez a nap, de reménykedtem benne, hogy nem a közeljövőben.
Tizenhárom éves korom óta éreztem, hogy nincs minden rendjén velem. Éreztem, hogy nem illek bele az akkori "normális" kategóriába. De megtagadtam ezt az érzést, hazudtam nem csak másoknak, de saját magamnak is valós érzelmeimről. Undorodtam magamtól, hogy egyáltalán megfordult a fejemben, szóval teljes mértékben kizártam és meg nem történtnek nyilvánítottam ezt a gondolatot.
Teltek-múltak az évek, középiskolában beléptem a foci csapatba, ahol szert tettem pár jó barátra. Nem voltam az a focista alkat, nálam kb mindenki nagyobb darab volt a csapatban, de fürgeségemmel sikerült ellensúlyoznom vékony testalkatom. A csapattársakkal meccsek után mindig eljártunk megünnepelni a győzelmet vagy éppen a vereséget, ilyen szempontból nem számított a meccs végkimenetele. Ezúttal is így volt, beültünk egy kocsmába, ahol adtak ki kiskorúaknak italt és jól éreztük magunkat. Volt ott egy srác, aki magában ült az egyik asztalnál és az egész este engem nézett. Nem igazán foglalkoztam vele, csak iszogattam tovább a barátaimmal, én talán többet, is mint szoktam. Elmentem a mosdóba, ahol összefutottam azzal a bizonyos sráccal.
Nem voltam olyan állapotban, hogy uralkodni tudtam volna magamon, előjöttek belőlem az eddig elnyomott indulatok. Megragadtam a dzsekiénél fogva, a falhoz nyomtam és megcsókoltam. Amit nem vettem észre, hogy Logan, az egyik csapattársam, végig nézte az egészet. Ettől kezdve, az életem egy száznyolcvan fokos fordulatot vett. Kiderült a titkom, amit még saját magam elől is rejtegettem. És ez volt a legnehezebb része, nem az állandó gúnynevek hallani a folyosón, nem az, hogy ott kellett hagynom a focicsapatot, mer a barátaim kitagadtak, hanem saját magam elfogadása.
- Nicsak ki van itt? Csak nem a fürge lábú Olly, vagy mondjam inkább tág s*ggű Olly? Igen, ez jobban illik rád. - Mondta Ryan a csapat kapitánya teljesen részeg hangon, miközben a csapat többi tagja körülvett. Este volt, éppen hazafelé tartottam az iskola utáni munkámból, amikor beléjük botlottam. - Haha, engedjetek el. - Mondtam nyugodt hangon, de belül féltem, hogy itt valami baj lesz. - Hova olyan sietősen? Hát itt az egész éjszaka b*zikám! - kérdezte hangosan felkiáltva, miközben megragadott a pulcsimnál fogva és a földre vágott. Mindannyian rugdostak és ütöttek, ahogy csak tudtak.
- Na, most megtanulod, hogy ne stíröld más f*szát, de h*lye kis b*zi! - Üvöltötte dühösen, miközben tovább rugdalt. Amire ezután emlékszek, az csupán a mentő szirénája és egy elszörnyülködött hangú mondat "Úristen, mi történt itt?"
Később megtudtam, hogy egy horror jelenet közepén feküdve találtak rám. Az egész csapat szét volt marcangolva valamilyen állat által és én valamilyen csoda folytán agyrázkódással, zúzódásokkal, pár törött bordával, törött orral és bal karral megúsztam. Nem tudom mi volt az, de az életemet köszönhetem neki.

Nyolc évvel később

Végre sikerült befejeznem az egyetemet, hogy a hadsereg orvosa legyek, tudtam, hogy milyen szörnyűségek fogak rám várni ebben a munkába, de ez nem hátráltatott meg. Kemény munka vezetett el idáig, hisz nem egy csettintésre lesz belőled az U.S. hadsereg orvosa. Mit ne mondjak, itt nem volt lassú bevezető... hogy jajj te még kezdő vagy, a kevésbé brutális esetek jutnak neked... nem egyből belecsöppentem a munkám kellős közepébe. Előtte azt gondoltam jól bírom az ilyen dolgokat, de sokkal rosszabb volt, mint amire számítottam. Már egy fél éve voltam a seregben, amikor egy ismerős arc ütötte meg a tekintetem a katonák közül. Sose tudnám elfelejteni ezt az arcot, az a srác volt, évekkel ez előttről, akit megcsókoltam abban a kocsmában, amivel mondhatni teljesen megváltoztatta az életemet. Bámultam őt, mintha nem is tudom mit láttam volna, amikor is rám tekintett, kissé kínos volt, de úgy tűnt, hogy ő is felismert ugyanis elindult felém. Ettől fogva minden szabadidőnket, ami nem volt túl sok, együtt töltöttük a seregben. Azt kell, mondjam, teljesen beleszerettem, először éreztem azt, hogy talán megérte, hogy akkoriban elcsattant az a csók, még ha miatta át kellett élnem azt a pár szörnyű évet, amíg a gimi tartott. Egy nap azonban szörnyű hírt kaptam, pár katona életét vesztette egy új terep feltárásában, ahol aknákra léptek. Ez a hír teljesen lesújtott, igaz 27 éves voltam, de ő volt az első olyan ember, akit igazán szerettem. Még egy fél évet dolgoztam a seregnél a halála után, de egyszerűen nem bírtam ahhoz a munkához kellő figyelemmel lenni, hisz egyfolytában ő járt a fejemben. Otthagytam a sereget és mentősnek álltam, ami jóval nyugodtabb munka volt számomra, legalábbis az ottani helyzetekhez képest.

Két évvel később

A lakewood-i kórházban dolgoztam egy ideig, de nemrégiben egy üresedés kapcsán felajánlottak nekünk egy áthelyezést a beacon hills-i kórházba, amit én örömmel vállaltam el. Már régóta vágytam arra, hogy elhagyhassam ezt a várost, hisz senkivel nem építettem ki itt olyan kapcsolatot, ami hiányozna. Szüleimmel habár egy városban élek, nem igazán tartom a kapcsolatot, szóval tényleg semmi nem köt ide. Kíváncsian várom, hogy milyen új lehetőségeket tár elém az új környezet, hiszen a seregben töltött időn kívül, alig hagytam el Lakewood területét.


A hozzászólást Oliver Hollens összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 15, 2016 9:35 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Vas. Jún. 12, 2016 10:22 am
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Hellóka! Cool
Először is üdvözöllek az oldalon, remélem, hogy sok szép játékot láthatunk tőled és, hogy jól fogod magad érezni nálunk. Elnézésedet kérem, hogy megvárattunk ezzel a kis irománnyal, de nekem van mentségem. Böngésző gondokkal küszködök, és internet explorerről nem mertem semmit vállalni. De eljött az idő, hogy bíráljalak. Előre szólok, hogy kikaptad a legszigorúbb admint. Lássunk hozzá! Cool
Kezdjük is az első résszel. Egyszerű bemutatást láthatunk, látom, nem akartad koptatni a billentyűzetet, de nem baj, hiszen megtudtuk azt, amit kellett. Bár a külsőt egy kicsit hiányoltam, mert ott tényleg spóroltál a szavakkal. Itt még azt jegyezném meg, hogy figyelj a szóismétlésekre.
Térjünk át a legfontosabb fejezetre. Jaj, azok a trágár szavak. Tudom, hogy ilyen helyzetben szép szóval nem lehet kifejezni, de hát akkor is. Fúj. Kimosnám azoknak a tiniknek a száját szívesen. Sajnálom, hogy pont olyan társaságba keveredtél, akik nem toleránsak, de szerencsére megkapták a magukét. Pacsit annak a természetfelettinek aki megölte őket! Barátom, téged tényleg ver az élet. Találtál egy olyat, aki olyan, mint te és ezt is elveszik tőled? Ójaj. Mondanám, hogy sajnálom, de a karakterem jelleme miatt ezt nem tehetem meg. Összességében jó lapot olvashattam, szóval elfogadlak! Futás foglalózni és játszani *-*  

Vissza az elejére Go down
 
Oliver Hollens
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Oliver & Vanellope

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: