HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Rodrígez








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szer. Jún. 15, 2016 11:10 pm

Aurora Lancester
i will stand in the eye of the storm

● becenév: Rory, Rodí
● születési hely, dátum: 1998.03.06
● kor: 18
● faj: kiméra
● nemi identitás: heteró
● play by: Michelle Trachtenberg
● karakterfajta: jelen

user neve ● kora ● multi ● tapasztalat
you're still have all of me

Valójában soha nem érdekelt, hogy mások mit gondolhatnak rólam. Sosem azért tettem dolgokat, hogy mások elismerően bólintsanak a cselekedetemre, döntésemre. Bár sokan azon az elven élnek, hogy a külső megfog, a belső megtart, így sokat adok a megjelenésemre. Ám ezt sem teljesen azért, leginkább azt szeretném, ha saját magamat rejteném el benne, teljesen ki tudjak bontakozni. Na meg - mint általában minden lány -, én is szeretem látni azt, ami a tükörből visszapillant rám.
Így középbarna, hátam közepét söprő tincseimet sokszor hordom a göndör és a hullámos közti, számomra teljesen szimpatikus állapotban. A haj fontos, ez adja a keretet az arcnak, ami nálam sem áll másból, mint a többi embernél, de vannak jellemzői. Égszínkék, szép nagy szemeimet hosszú pillák keretezik, ennek "i"-jére pedig a szépen ívelt szemöldökeim írják a pontot. Ajkaimra nem tudnám annyira a dús jelzőt aggatni, de azért ahhoz képest az. Ki érti?! Arccsontozatom pedig karakteres, nem mindenkinek szép, mindenesetre emlékezetes.
Alkatom pedig vékony. Nagyon. De ez csak szimpla genetika okozta apró malőr az összképben. Változtatni változtatnék rajta, de a testem nem nagyon engedi. Így ne számíts olyanokra, hogy azt fogom állítani, a melleim és fenekem mérete példányként nagyobbak, mint a fejem, mert hazugság lenne. Akármennyire is ez a "menő" most. Öltözködésem pedig sokszínű. Van, mikor talpig feketében jelenek meg valahol, vagy éppen diszkréten színes darabokban. Hangulatomtól függ. Csak azért nem fogok egy dolognál maradni, mert a társadalmi nyomás megköveteli tőlem, vagy elítélnek, amiért kilógok a birkák tömegéből. Bár amúgy sem kedveltem a bárányokat sosem.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

A belsőm pedig ehhez a külsőhöz tökéletesen passzol. Mindig is erre törekedtem, hogy ugye kibontakozzak. A szívem meglehetősen nagy, és olyannyira üres is. Szívesen befogadok oda személyeket, de sokan nem maradnak, elmennek szó nélkül, otthagyva engem a fájdalommal. Ez ilyen undorító ember szokás, ezért is... félek tőlük. Nem tudok máshogy fogalmazni, rettegek az emberektől, mert tudom mikre képesek. Ebből adódóan pedig nincsenek barátaim. Hogy is lennének?! Most költöztünk a városba, én lettem a különc, így nem is nagyon várom, hogy nekem itt lesz bárkim is. Sokszor költözünk, teljesen "új lány vagyok a városba" klisé, hogy sokat váltunk várost. Néha a film megtörténik a valóságban is, vagyis... az ilyen dolgok lehetségesek. Mint a filmbeli szerelem. Az vajon ugyanolyan a valóságban is, vagy csak az ember fejéből pattant kis hülyeség az?!
Emellett pedig rendkívül kíváncsi vagyok. Emiatt pedig jók a jegyeim, mivel szeretek tanulni, új dolgokat megtudni. Ennyi jó van benne csak, mivel, ha egyszer egy ember beszélni kezd velem, nincs megállás. Kérdezek, várom a választ, ha nem kapok, megkérdezem később. De semmiképpen sem adom fel. Sokan emiatt beszólnak, vagy csak elhajtanak a fenébe, de hát ez jellemből adódó. Ez olyan, mintha azt mondanák ne vegyek levegőt.
Ja, igen, magányos is vagyok. Valójában szeretek egyedül lenni, de nem folytonosan. A család fogalma pedig nálunk... egyenlő a semmivel. A lényeg, hogy csak vagyok egy csomó idegen között. Akik a szüleim, de mindegy. A magány már egészen a barátommá vált, ahogy az egyre nagyobbá váló sötétség is a lelkemben. Persze, majd ez bizonyára megváltozik, csak fogalmam sincs mikor, minek a hatására. Addig pedig, ilyen leszek.
Egy rejtély, ami arra vár, hogy megoldják.

when i was younger...

Éppen Lydia házában ültem, szinte fogságban, de nem nagyon érdekelt. Valami történik velem, furcsa dolgok. Emlékezetkiesések, szóval komolyan, mindenféle abszurd dolog, és az egyetlen megoldás annak tűnt, ha most itt maradok ezzel a lánnyal. Biztos tud valamit, ha annyira fontos vagyok, amennyire állítja. Beszélt mindenféle Rettegés Doktorairól, meg kimérákról. Csak úgy voltam velük, hogy "kimé-mik?". Teljesen jogosan, mert még életemben nem hallottam ilyenekről, maximum könyvekből, amik teljesen agyi kreációk.
Lydia éppen részletes beszámolót tartott arról, hogy nemsokára jön pár ember, valami Scott meg Stiles, bár fogalmam sincs kik azok. Persze, a suliban hallottam a nevüket, de archoz nem tudtam kötni őket. Biztos, hogyha látnám őket, akkor ismerősek lennének, de így reménytelen. Igazából, most belegondolva nem is figyelek Lydiára. Csak akkor, amikor valakire elkezd kiabálni, aki határozottan nem én vagyok.
- Delsin! - indul meg az alak felé, akire rászegezem én is a tekintetem. Oldalra billentettem kissé a fejem, úgy néztem tovább a most érkező alakot, mert úgy bizonyára jobban látom a reflexeim szerint. - Delsin! - szól rá megint az úgy hallom Delsin névre hallgató srácra, aki felém indul meg, isten tudja miért.
- Csak engedj oda Rodí-hoz! - Rodí? Az meg ki? Én? Én nem lehetek, de akkor miért ide jön?
Óvatosan hátrapillantok, hátha véletlenül ott van egy kutya, vagy egy pici pók, ami a Rodí névre hallgat. De nem, nincs ott semmi.  Mi a fene?
- Nem mehetsz oda hozzá, az enyém! - hallom újra Lydia hisztérikus hangját, ahogy próbálja megakadályozni, hogy Delsin közelebb kerüljön hozzám. Kevés sikerrel, mert már szinte itt van.
Aha, Lydia mesélte, hogy átalakultam valamivé, és valaki meglátott. Ahogy azt is megemlítette, hogy nagyon tetszett neki az, amivé változtam. Valószínűleg ő az.
Aztán a visszaemlékezésemből egy kéz rántott vissza, szó szerint, mert hozzám értek. Felpillantottam rá, majd Lydiára, aki látszólag ideges volt. Szeretem idegelni, sokat vagyok vele, tök vicces. Így, hát elkezdtem dörgölőzni a meglehetősen közel lévő kézhez.
- Látod? Szeret engem! - dörgölte rögtön a lány orra alá, hogy hozzá kedvesebb vagyok. Azt viszont nem értem miért szeretget most, vagy bármi. Minden bizonnyal ő is Lyds-t akarja kiakasztani, ami látszólag sikerült is.
- Vedd le róla a kezed! - csap rá rögtön az említett testrészre. Mire szóra nyitottam volna a szám, megváltozott az elhelyezkedésem. Nem, nem felálltam, vagy lefeküdtem, hanem inkább lógtam. Ez most komolyan felkapott és menekül velem?
Hát, nincs más választásom, akkor megszökünk együtt a naplementében. Kapaszkodok, nehogy leessek, mert annak csúnya vége lenne. Bár, elméletben gyorsan gyógyulok, azért nem kockáztatom az agyrázkódást, vagy csonttörést.
- Hé, hozd vissza! - látom, ahogy indul utánunk Lyds, hogy visszaszerezzen. Most komolyan, mi folyik itt?
- Hagyd békén, velem akar lenni! - válaszolja könnyedén Dels, ahogy még mindig fut velem, majd egyszer csak földet érünk. Lydia pedig rajtunk fekszik. Nyöszörögve feküdtem a földön, figyelve őket, mégis mit lépnek. Lyds továbbra is követelt engem vissza, Dels pedig nem hagyta. Én pedig csak egyre jobban összezavarodtam, ennek pedig minden posszibilis jele megjelent az arcomon.
Annyira el voltak foglalva egymással, hogy el tudtam osonni tőlük, majd elmenekülni, mielőtt észrevesznek. Egyenesen haza, mert ott biztos nem találnak meg.
Őrült bagázs, basszus.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Szer. Jún. 29, 2016 9:07 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


My only one! <3
Nagyon örülök, amiért a kis hülyéskedésünknek ez lett a vége, annak meg még inkább, hogy ilyen hamar meg is érkeztél hozzám. *-* Rodí pontosan olyan, amilyennek mindig is elképzeltem, és nekem is jót fog tenni, ha valaki végre visszarángat a földre és ösztönöz arra, hogy a régebbi felemet is előtérbe engedjem, azt, amelyik nem egy bunkó seggfej és vannak érzései. A jellemedből ítélve pedig neked is szükséged van valakire, mellesleg nem vagy egy átlagos lány, ami hatalmas pozitívum! :3: Tipikusan az a személy vagy, aki nem érdemelne semmi rosszat másoktól, azonban a magány nem feltétlenül jó, úgyhogy ideje kicsit kitörni, és ismerkedni.
Az idézet miatt pedig egy hatalmas piros pont jár neked - de ezt már említettem is.
A történeteden végig sírtam, hiszen láttam magam előtt a jelenetet. Jó volt kicsit "nosztalgiázni", és visszamenni a kezdetekhez. A fogalmazásmódod még mindig tetszik, de ezzel újat nem mondok, így nem is ragozom tovább, mert a végén még elszállsz itt nekem. Rolling Eyes Razz
Egy szó, mint száz, nagyon tetszik a lapod és ismért egy érdekes karakterrel bővülhettünk, szóval nem is tartalak fel tovább. Úgyis mindent tudsz. Siess hozzám játszani. *-*

Vissza az elejére Go down
 
Rodrígez
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: