• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Trace Richter










avatar



Hétf. Jún. 27, 2016 10:02 pm
Vendég
Vendég



Aidon Trace Richter
A lehetetlen csupán egy nagy szó, amivel kis emberek dobálóznak.

● becenév: Shadow
   ● születési hely, dátum: Firenze,1986. március 21
   ● kor: 30
   ● faj: Hellhound
   ● nemi identitás: hetero
   ● play by: Caspar Peteus
   ● karakterfajta: jelen

user neve ● kora ● multi ● tapasztalat
you're still have all of me

Nincs olyan, aki igazán ismerne engem, és ez így van jól, nem is akarom hogy ilyenek legyenek, én tipikusan az a magányos típusú ember vagyok, aki akkor érzi a legjobban magát ha mindenki békén hagyja. Vannak ilyen emberek a világon. Nem vagyok egy szociális alkat és jó sem, nem az én tisztességem hogy mintapolgár legyek. Nem nevezném magam éppen mindennapi személynek. Kellően határozott vagyok, és kellően gátlástalan hogy megtegyek mindent, amit talán mások nem tennének. Nem riadok vissza senkitől, és nincs olyan ember aki elmondhatná hogy ragaszkodik hozzám, vagy a barátom lenne. A stílusom nem igazán segít rá hogy az emberek szeressenek, de nem érdekel, engem szinte senki nem kedvel, az éles nyelvem és morbid humorom miatt, mindig kimondom mire gondolok, és sosem tudhatod hogy kinek az oldalán állok, és mi válik nagyobb hasznomra, az életed vagy a halálod. Ha eldöntök valamit, abban senki nem ingathat meg és megvan a magam értékrendszere, ami alapján cselekszem, de nem várom el senkitől hogy ezt megértse. Az élet nem tündérmese. Szeszélyes vagyok, és a szemem nem egy lélektükör, sosem tudhatod mi van ott, és mire gondolok. Nemrég valaki azt mondta olyan vagyok mint egy megvert kutya akibe a kelleténél többször rúgtak bele és most nem enged közel magához senkit. Talán van benne igazság. A hűségem, jelenleg egy személyhez kötődik, még ha az illető nem is tudja, miért van ez így. Talán egyszer, majd elmesélem neki.

Semmi panaszom az alakomra, karcsú de formás vagyok, nem szanaszét gyúrt lufi izmokkal, hanem igaziakkal, és nem halok bele ha fel kell emelnem egy kicsivel nehezebb súlyt. Hosszú szőke hajamhoz metsző kék szempár társul, aminek kegyetlen fényétől sokan riadtak már vissza. Örökös gúnyolódás csillog benne és nihil. Leginkább feketében látni, és összességében nem mondhatom hogy túl bizalomgerjesztő benyomást keltenék. A szakáll az arcomon csak a hab a tortán.

when i was younger...

A gyűlölet létezik. Nem az, amit a filmeken lehet látni hogy az ember lelövi a másikat. Nem, ez sokkal mélyebb annál, olyan mélyről fakad hogy néha már fullaszt és a torkomon akad. Olyan mély, hogy a feneketlen tenger is pocsolya mellette és a legsötétebb szín és elhalványul mellette. Tudok gyűlölni. Mérhetetlenül tudok.

Távolinak tűnne egy normális embernek, én azonban mindig is remek érzékekkel rendelkeztem és ez a halálom után csak még jobb lett. Látom Őt, tisztán és élesen, ahogy a könyvtárban egy újabb kötete vesz le a polcról, és olvassa el a hátlapját. Valami ostoba könyv lehet, nem érdekel annyira hogy erőltessem a szemem érte. Keverek egyet a kávémon, ha már egy kávézóban ülök az ablak mellett és egy tejes kávét iszogatok hogy legyen látszatja annak hogy itt vagyok. Látom magam is az ablakban hosszú szőke hajú szakállas csirkefogót. Mert ez vagyok én.

Ismer engem, hiszen közel öt évvel ezelőtt megismerkedtünk amikor véletlenül megmentettem egy balhéból hogy ne bukjon le, és amolyan kéretlen barátja lettem, és rendszeresen a nyomába vagyok kisebb nagyobb szünetekkel hogy lássam életben van még, és semmi baja. Néha hagyom hogy észrevegyen, de az esetek többségében a nyomában járok, megbúvok az árnyékában és nem is tudja hogy szemmel tartom.  Nem kell tudnia, még nem áll készen rá hogy elmeséljem neki a szomorú igazságot, amely mételyként emészti a lelkem. Egyszer meg fogja tudni az okot, amiért lelkem fekete tűzzel lángol.  Majd meg tudja,  egyszer, hogy az ok amiért követem őt, egy vérbefulladt ígéret amit az apámnak tettem.

Ahhoz, hogy mi történt, meg kellene érteni a család összetételét. Nagyapámnak három fia volt. Raul, Carlo és az én apám Gianni. Az olasz vér elég heves, de én csak félig vagyok az, apám házasságán kívül születtem, egy európai nőtől. Raulnek egy fia született, Carlonak két gyermeke, de az egyik korán meghalt, apámnak nem született utódja rajtam kívül. Nagyapának arany keze volt a vállalkozáshoz, és a kis családi bizniszt amit ő is örökölt felfuttatta és ha nem is világhírű, de olaszországban nagyon neves cég lett a kis üzlet. Persze nem tudta hogy a három fia között hogyan ossza szét, de erre nem is volt szükség, hiszen Raul a saját kezébe vette a dolgokat. Velem nem igen kellett számolnia hiszen házasságon kívül születtem, aligha lehetett volna bármi igényem az öröklésre, de ennek ellenére apám nem taszított el hanem fiaként nevelt fel, és Darina is mindig kedves volt, annak ellenére hogy nem az anyám. Szerettem őket, és megtettek mindent hogy rendes gyerekkorom legyen, de én aktív gyerek voltam, és bűnrossz ahogy Raul bácsi mondta mindig. Sosem kedveltem őt, valami rossz érzésem volt vele kapcsolatban, megmagyarázhatatlan idegesség és feszültség. apám nem vett komolyan, mert kicsi voltam még, és biztosan csak azért nem kedvelem, mert szigorú és a magamfajta rosszcsontok nem szeretik az ilyen embereket mint ő.

Mégis, ez lett a veszte. Hogy nem hallgatott egy kisfiúra. A gyűlöletes nagybátyám, egymás ellen játszotta ki  testvéreit, annyira aljasul hogy Carlo bácsi megtámadta a családunkat, és a lövöldözésben szembesült azzal hogy akit meglőtt az a tulajdon öccse. Mire kimentem ő és az emberei már elmentek, és csak az apám maradt ott haldokolva halott kedvese mellett.
- Ígérd meg nekem Kieran! Ígérd... meg hogy vigyázol....Rá... - nyögte én pedig megígértem.
- Megígérem apa!
Néha még most is hallom ahogy kérlel, ahogy a szavak nehezen jönnek a nyelvére.
Carlo bácsinak nem sokáig volt bűntudata, mert szembe találta magát testvére füstölgő puskacsövével és Ő megárvult, gyakorlatilag a gonosz Raul lett a gyámja. Távol tartotta az unokatestvéremet a vállalattól hogy ő uralkodhasson, de ugyanakkor én is potenciális veszélyt jelentettem rá, ezért mondvacsinált okok miatt javító intézetbe záratott, ami felért egy börtönnel. Nehogy azt higgye valaki hogy ott az élet fenékig tejfel, ott kezdtem el megtanulni, hogy hogyan álljak ki magamért, és küzdjem magam előre. Minden intézetnek van mélye, és én a legmélyére kerültem a Kőr kezei közé. Ők  legalja, és ott tanultam meg hogy mi a szenvedés és a bosszúvágy. Hasonlók voltak mint én, volt egy szigorú hierarchia de igazságos is volt, és befogadtak. Évekkel később, már én vezettem őket. Felküzdöttem magam és az én időm alatt ez a Kőr érinthetetlen volt. Aztán felnőttem és kiengedtek a világba, így más került a vezető szerepébe utánam, de nem bántam. A tagok és néhai tagok mindig tartotték a kapcsolatot, és én is így tettem. Sokak száma van meg és teszünk meg egymásnak ezt azt ami módunkban áll.

Valahol itt haltam meg. Nem is tudtam róla, csak mikor elkezdtem furcsán erősebb és élesek érzékkel megáldott lenni. Kifejlődött bennem valami állatias, mélységes érzés. Vért akartam. Raul vérét, de tudtam hogy ostobaság lenne egyedül nekiesnem. Mint kiderült, az ő emberei öltek meg, csak valahogy nem sikerült nekik és életben maradtam. Töredékes emlékeim vannak erről, de felépültem, és megnövesztettem a hajam, beálltam a katonasághoz, hogy harchoz edződjek, és nem mondom nehéz újonc voltam, eléggé balhés alak, de megbízható. Három év alatt sok mindent megtanultam, és szakaszvezetővé léptem elő, mikor tartalékosnak jelentkeztem. További egy évet töltöttem el az oroszoknál szoldátként. Kiugró katonákat mindig szívesen láttak, és ott sok mocskosság ragadt rajtam és lehullt minden gátlásom és szégyenérzetem. Ha meg kellett valamit tennem, hát megtettem. A Gaduska nem is akart elengedni így még mindig fél lábban nála szolgálok. A seregbe lépéskor változtattam meg a nevem is. Aedion lettem. Férfi, a régi kisfiú helyett. Egy bosszúszomjas szörny, az egykori ember helyett.  Már nyoma sincs az ijedt kisfiúnak. Jeges, szemek néznek a világra rezzenéstelenül.

Vele nem olyan régen kezdtem el találkozgatni, kinyomoztam hol van, mit csinál, és igyekszem életben tartani őt. Véletlenszerűnek tűnő alkalom volt, amikor megmentettem és összebarátkoztunk már amennyire ez lehetséges, mert nekem nincsenek barátaim, de ő más. Őérte engedtem egy hangyányit. Azóta gyakran és véletlenszerűen futok vele össze, szinte felbukkanva az árnyékból, kísértetiesen ráérezve hogy mikor van bajban és kell megmenteni. Nem tudja hogy követem, és életben tartom, mert ő az utolsó reményem hogy helyrehozzam a dolgokat. Az apám nem volt rossz ember, és én sem voltam mindig az. Rendbe kell ezt tenni, és bosszú akarok venni. Vért, a véremért.

Roul halott, csak még nem tud róla. De hamarosan.... hamarosan temetés lesz, nagyszabású rendezvény...
Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Júl. 06, 2016 10:42 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Trace! *-*
Örülök, hogy ez az alteregód is elkészült végre. Szeretem, hogy bármelyik karakteredtől olvashatok, akár chaten is, mindenkivel máshogy írsz. Nem csak a párbeszédekben és a cselekedeteikben látszik, hogy milyenek, hanem teljesen más a szóhasználatod is egy-egy karakternél, meg úgy minden. És ez most sem volt másképp. *-*
A pb-k mellett szintén nem lehet elmenni, ahogy most sem, hiszen mindig különlegesebb és nem megszokott arcokat hozol.
A jellemednél végig az járt a fejemben, hogy tök jó, mennyire különc vagy valójában, szeretem, ha valaki nem illik bele a tömegbe, hanem igenis mer más lenni, vagy máshogy viselkedni - de lehet, hogy csak magamból indulok ki. Rolling Eyes
Maga a történet rész pedig nagyon tetszett. *-* Érdekes olvasmány volt és egyetlen mondatot sem untam. Annak pedig különösen örülök, hogy hosszabbra sikeredett, hiszen valamiért mindig jobban preferáltam ezeket a lapokat. Tartalmas volt az egész és úgy gondolom, hogy mindent megtudtunk rólad, amit csak kellett.
Nincs is más hátra, mint hogy foglald le a pofidat, aztán irány a játéktér! :3:

Vissza az elejére Go down
 
Trace Richter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: