• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Az eltűnt fiú


Yesterday at 7:36 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Cammie Fitzpatrick










avatar



Csüt. Júl. 07, 2016 1:48 am
Vendég
Vendég



CAMMILA FITZPATRICK
I realize now that dying is easy. Living is hard.

● becenév: Cammie, Cam, Mila, Mia
● születési hely, dátum:London, 1998.04.16.
● kor: 18
● faj: Wind-Kitsune
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Chloe Grace Moretz
● karakterfajta: Jelen

Cammie ● 18 ● 6-7 év
you're still have all of me

Mindenki a vékony állkapocsról, nagy mellekről, ívelt szemöldökre és hosszú combokról álmodott fiatalon - még én is. Tudom, hogy te is. Én egy ideált sem kaptam ki; Kerek arcom van, keskeny orrom és zöld, beesett szemeim amiket a korrektor tesz emberivé. Vörösesszőke hajamhoz vastag, rakoncátlan szemöldök társul. Szív alakú ajkaimat kényszeresen rágom, tépem, marom és orcáimon is szívesen üldögél a zavarodottság vöröses pírja. Combjaim koránt sem hosszúak a 165 centis magasságomhoz - tiszteletem a magassarkú megalkotójának, bátran élek találmányának szolidabb darabjaival, amik passzolnak világos és egyszerű ruhatáramhoz. Tudom, valami extrémebbre számítottál, de sajnos valószínűleg nem az vagyok, akire vágysz. Csöndes vagyok, érzékeny és lobbanékony. A feleselést mindig tiltották, de mára megtanultam, hogy mikor álljak ki magamért, mégis jobban szeretek a háttérben meghúzódni és az átlagember életét élni, amennyire csak lehet. Pozitivitás uralja az életemet bármi történik, ami pedig nem fér bele ebbe az én kis világomba, az mind egy sötét szekrény mélyére kerül a tudatom legmélyebb rejtekeibe. Az én történetem sem Disney film és üvegcipellő sem járt az úthoz, amit végig kellett sétálnom így muszáj mindent elfelejtenem az Angliai életemből és új életet kezdenem. Szerető családban nőttem fel, de a hazugságok túl nőtték magukat az idilli képen, amit alkottunk. Ezt nem engedhetem meg újra.
Nos, erről mind felismerhetsz, de meg nem.

when i was younger...

Bármiről szívesen mesélek, csak magamról ne kelljen. Például hogy került ide a Britt akcentussal megáldott Fitzpatrick második gyermeke a négy közül?
Mrs. Lawrence meghalt. Pont annyit tudtunk az idős hölgyről, amennyit egy kertszomszédok tudhatnak egymásról; Szerette a macskáit, nyugodt és korához képest mozgékony ősz hajú, töpörödött asszony volt. Piacra járós, tévézős, kötött pulcsis. Egyetlen gyermeke volt, Eric Graham, akivel még születésem előtt megromlott kapcsolatuk. Mindössze kétszer láttam a tetovált, magas, izmos fiút. Egyik pillanatról a másikra történt és a temetése is pont olyan gyorsan végbe ment, mint a távozása. A ház üresen maradt és az egyetlen örökös sem jelentkezett. Úgy gondoltuk, a Lawrence familía története számunkra véget ért.
A halála után is meghagytam szokásomnak, hogy a temetőn át rövidítsek az akkori gimnáziumomból. Késő délutánra járt azon a szürke januári napon, amikor a hóval keretezett kavicsos ösvényen siettem célom felé. Csak a gázlámpák öreg fénye kísért és a halállal átitatott sírkövek sora. Fájdalomtól nehéz légvételek törtek utat a hóbuckák közt. Lemerevedtem. Csöndben hallgattam a zajt, olyan távol éreztem magamtól, mégis szinte a fülembe üvöltött. Hatalmasat nyeltem és közelebb léptem a sötétséghez és remegő hanggal kérdeztem.
"Ki van ott?!" Már nem hallottam egy szívdobbanást se. Másodpercek teltek el, mire vaskos talpak dübörgése közelített szélsebesen felém karmokkal a torkomnak szegeződve. A lénynek arcát szőr borította és fogai úgy villantak rám, mint rendezetlen, apró szarvak. A másodperc töredéke volt, ami alatt lábaim újra ellazultak a görcsös félelemből és odébb ugrottam egy hatalmas hasalással. Ekkor ismertem fel a karakán hátat, a világosbarna hajat és azt a bizonyos tetoválást. Eric Graham állt előttem, megmagyarázhatatlan, torz formában és épp azon volt, hogy megöljön. Szemei sárgán villantak rám, ekkor már nem volt hova kitérnem. Ekkor erősen összeszorítottam a szemeim és pont ezért nem tudom elmesélni, hogy mi is történt abban a pillanatban. Amikor felnéztem, a fiú teste ketté volt szelve pontosan előttem, vér ömlött a kavicsok között és sárga szemei ismét zölddé alakultak. A levegő nehézzé vált és úgy éreztem, megfordul velem a világ. Feltápászkodtam és elhátráltam a testtől. Minden másodpercek alatt történt. Nem értettem semmit. Hazáig szaladtam.
Kékre és vörösre festették Mrs. Lawrence házának falát a rendőrkocsik fényei. Reszketve osontam be a lakásunkba, ahol bátyám várt a sokkoló hírrel.
"Hallottad? Az öreg nyulait valaki felvagdosta és kifordította. Egy kutya szerű lényt láttak két utcával lejjebb szaladni és tegnap valaki a sírt is feltörte."
Egy héten belül költöztem.
Az már jóval később derült ki, mi is történt akkor este. A mai napig ismerkedem azzal, ami vagyok és igyekszem elfogadni, hogy a világ, amit ismertem, korántsem olyan normális, mint ahogy képzeltem. Minden, amit hallottál szörnyekről, rémálmokról, legendákat, amiket a tábortüzek körül suttognak. Minden történet igaz. Mind valóság.
Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Júl. 08, 2016 7:52 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Cammie! <3

Örülök, hogy végül nem bírtad ki regisztrálás nélkül - már csak a régi szép emlékek miatt is. *-* És annak is örülök, hogy Cam személyében köszönthetlek itt új tagként is, de ezt már úgysem kell magyaráznom. Razz
Az írás készségedben nem csalódtam, hiszen ugyanolyan jól írsz, mint régen is, és jó volt újra a te soraidat olvasni, főleg ebből a szemszögből, ráadásul még Eric-et is szóba hoztad és ezek alapján úgy érzem, sokat nem változott ez a karakter a hónapok múlásával sem.
Még mindig tetszik, hogy Cammie ennyire angyali, és mennyire ártatlannak tűnik, aztán majd a játéktéren kiderül, hogy tényleg így van-e, hiszen nincs okom rá, hogy továbbra is feltartsalak. Sicc keresni egy játszópajtit, és próbálj valahogy életben maradni a sok-sok elmebeteg gonosz karakter között. Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Cammie Fitzpatrick
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: