• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 matthew evans










avatar



Pént. Júl. 08, 2016 11:55 am
Vendég
Vendég



Matthew Evans
I am the God placed here to create a perfect world

● becenév: Matt
● születési hely, dátum: Beacon Hills, 1995. február 4.
● kor: 21
● faj: Halandó - vadász
● nemi identitás: Biszexuális
● play by: Matthew Daddario
● karakterfajta: Jelen

don't be stupid, darling
you're still have all of me

Sokakkal ellentétben én nem azért lettem vadász, mert egy közeli hozzám tartozót megölt valami undorító korcs, vagy azért, mert ez egy családi vállalkozás, egyszerűen csak élvezem, ahogy látom őket szenvedni. Mindig is éreztem magamban valami sötétséget, egészen kiskoromtól kezdve, persze akkor még nem értettem, mi ez a furcsa érzés. Ahogy kezdtem átlépni a kamaszkoromon, s láttam dolgokat, amik mellett mások egyszerűen csak elsétálnak, rájöttem. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül nem tartozom azok közé, akiknek ez elkerüli a figyelmét. Nem hiszek a véletlenekben, és biztosra vettem, hogy ez a sorsom; megszabadítani a világot azoktól a mocskoktól.
Elsőre teljesen ártalmatlannak tűnök, és tökéletesen tudom alakítani az átlagos srác szerepét, aki éli a saját kis életét várva a nagy ő-re – vagy mi. Mégis az az ember vagyok, aki után megfordulnak a lányok. Van valami a kisugárzásomban, valami rossz fiús, ami vonzza jó pár személy tekintetét. A cselekedeteim talán ellenszenvesnek és rossznak tűnhetnek néhány embernek, hiszen nem az ártatlanok megsegítésén ügyködöm, hanem a saját, beteges vágyaimat elégítem ki elsősorban. Élvezem, amit csinálok. Hogy íjjal és késekkel rohangálhatok éjszakánként.
Általában mindenkivel megtalálom a közös hangot, és könnyedén képes vagyok barátkozni, viszont a szarkazmus gyakran ott bujkál szavaim mögött, s néha előkerül valamiféle bunkó, lenéző stílus, amit már kevésbé preferálnak mások.
A külsőm tökéletesen tükrözi a személyiségem, kezdve azzal, hogy szinte csak feketében lehet látni, emellett pedig a bakancs és a bőrkabát szinte elengedhetetlen kellék. Fekete hajam elől kicsit hosszabban lóg homlokom elé, valamint általában kissé kócosra zselézve hagyom. Zöldes barna íriszeim gyakran hatnak inkább feketének, bár ezt cseppet sem bánom. A szemeim kissé nagyobbak a megszokottnál, de talán ez is rásegít az ártatlanságomra, mert elég villantanom hozzá egy mosolyt, és máris elértem a kölyökkutya tekintetet mindenféle megerőltetés nélkül.

when i was younger...

Az éjszaka a kedvenc napszakom – míg mások, az egyszerű halandók többsége akár csak mélyen legbelül fél az miatt, ami a sötétben rejtőzködhet, addig én kiélvezem minden egyes pillanatát a rémisztő hangoknak, vagy az indokolatlan rezzenéseknek, árnyékoknak. Az éjszaka illik hozzám a leginkább. Bár egyszerű ember vagyok,azt hiszem, romlottabb vagyok az undorító természetfeletti lények többségénél is, mivel élvezem minden egyes pillanatát a gyilkolásnak, s erre is mindig a legmegfelelőbb alkalmat keresem.
Aznap is a koromfekete éj leple alatt igyekeztünk a nő lakására. Az égbolt olyan volt, akár a lelkem – tőlem nem tudna mit elvinni az ördög. Éreztem, hogy perceken belül hatalmas zivatar is lehet, talán ezért is sietett annyira aktuális partnerem. Úgy szorította a kezem, miközben vonszolt maga után, hogy attól féltem, összeroppant. Talán azt hitte, hogy én vagyok az ő játékszere, akivel szórakozhat egyet éjszaka, azonban hatalmasat tévedett. Az áldozat nem én voltam, hanem ő.
Amint felértünk a kicsi lakásba, a falnak ütközött a hátam, egyenesen az ajtó mellé, ahogy ajkait az enyéimhez préselte. Vad volt. Szinte égetett minden egyes érintése, ahogy éreztem, hogy karmait a bőrömbe mélyeszti finoman. Egyetlen gesztusát sem hagytam viszonzatlanul, belementem a kis játékába, hiszen ezért is voltunk a lakásban. Aztán hirtelen elszakadt ajkaimtól és hátrálni kezdett lassan, miközben egyik kezét felém nyújtva mutatta, hogy kövessem. A mosoly az arcán csábos volt, mégis sugárzott valamit… valami nem e világit. Némán követtem, ahogy egy halvány mosolyra húztam a számat, végül a hatalmas franciaágyán kötöttünk ki, ahol elsüllyedtünk a finom, selyem anyagába. Érzékien végighúzta mutató ujját ajkaimon, miközben egy vágyakozó pillantással követte saját mozdulatát. Tetszett a helyzet, de fejben már egészen máshol jártam.
- Nem félsz tőlem? – Tett fel végül egy váratlan kérdést suttogva. Hangjában csak az érzékiség tükröződött, semmi más.
- Talán félnem kellene? – Válaszoltam egy kérdéssel, akkorra már kissé rekedtes hangomon.
- Hiszen láttál a szórakozóhely mögött… - ujjaival eközben elkezdett feltérképezni, ahogy végigsimított ajkaimtól az arcomon, majd a nyakamon, végül leérve a vállamhoz, ahonnan finoman lejjebb tolta a fekete hosszú ujjúm. Éreztem, ahogy a mozdulat félbeszakadt, ahogy megtalálta az egyik heget a mellkasom felé, de úgy tűnt, nem zavarja, s kérdezősködni sem szeretne. – Láttad, ahogy széttéptem valakit – folytatta végül, majd érzékien az alsó ajkára harapott, s a szemeimbe pillantott mélyen. Talán a reakciómra volt kíváncsi.
- Mondtam már, hogy valamiféle beteges vágy vonz a hozzád hasonlókhoz – válaszoltam némi izgatottsággal fűszerezve.
- Úgy érted, a vérfarkasokhoz? – Ugrott egyet a szemöldöke, mire hevesen bólintottam egyet. – Szeretnél közénk tartozni? – Felvillantotta vörösen izzó íriszeit, mire egy széles mosolyra húztam a számat akaratlanul is. Egy alfa.
- Előbb mással foglalkoznék – válaszoltam végül, majd vadul a nyakába csókoltam és hagytam, hogy lerángassa rólam a bőrkabátom, amíg egyik lábát feljebb húzta, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen alattam.
Rám tört az az ismerős bizsergés, és elöntött a forróság. Az akarom vágy égett minden egyes porcikámban. Képtelen voltam betelni az érzéssel.
Észrevétlenül húztam elő fekete bakancsom szárából egy tőrt, amit aztán a nő nyakához szegeztem, miközben feljebb emelkedtem tőle és egy eszelős vigyorral az arcomon pillantottam le rá. Egyenesen a szemeibe. Mielőtt még bármit tehetett volna, egy egyszerű mozdulattal elvágtam a torkát, mire fuldokolva kapott mindkét kezével a nyakához. Kissé zilálva figyeltem egészen addig, míg láttam emelkedni, majd süllyedni a mellkasát, miközben hagytam, hogy a spriccelő vére teljesen beborítsa az arcomat, a felsőmet, s néhol a nadrágomat is. A selyem aranyszínű anyagát szinte teljesen átszínezte a vöröslő, ragacsos anyag, mely egy hatalmas tócsát hagyott alattunk.


A hozzászólást Matthew Evans összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 26, 2016 7:28 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Júl. 18, 2016 10:35 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Kedves Matt!

Igaz hogy már játékban vagy és már elolvastam egyszer az előtörténeted, de most megtettem még egyszer, és komolyan bírtam volna még lapozgatni egy ideig hogy hűűű meg háá. Miből lesz a cserebogár mi? Az ember azt hinné hogy a vadászok hatalmas hagyományokat őriznek, meg erre nevelnek mindenkit, és akkor ott van az az elvesztettem valakit dolog, amiért az lehet lenni.... Meglep hogy te ennek ellenére nem ilyen karaktert hoztál, kellemes felüdülés volt számomra. Bár ami az et részt illeti...

Hát elég nagy döbbenet volt, mármint a jó értelemben, csak hát tudod, magas vékony alak, fekete haj, formás alak, nem egy gyilkos alkat, és mégis amit tettél, ahogy elvágtad a nő torkát miközben ő nagyban másra vágyott volna... elképesztő! És még csak 21 vagy, ember. Mi lesz veled így? Ki fogsz égni... vigyázz magadra, nem mindenki hagyja magát olyan könnyen mint ez a szerencsétlen nő.

Avit már foglaltál, minden más meg rendben van szóval... Már itt sem voltam:
:pulp:

Vissza az elejére Go down
 
matthew evans
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden G. Evans
» Trish Lilith Evans - Boszorkány
» Mr. & Mrs. Evans
» Előtörténet (Matthew D. Blackfire)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: