• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Évszak szépe


Yesterday at 12:03 am
☇ Stells & Ash


Csüt. Aug. 17, 2017 11:50 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 13 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Little Evans ッ










avatar



Kedd Júl. 12, 2016 9:15 pm
Vendég
Vendég



Faythe Evans
she is a good girl whose favorit things are "bad" ッ

● becenév: Fay, Faye
● születési hely, dátum:  Beacon Hills; 1996. Aug. 12.
● kor: 20
● faj: Ember
● nemi identitás: Hetero
● play by: Alycia Debnam Carey
● karakterfajta: jelen

can you figure it out? Razz
you're still have all of me

Faythe az öltözőtükre előtt készülődött, az utolsó simításokat végezte el magán. Gondosan kifésülte, hosszú, fényes barna haját, kifestette dús szempilláit, végül pedig ajakbalzsammal tökéletesítette ajkait.  Kész. Hátrébb lépett a tükörtől és megcsodálta az eredményt. Világoskék szemei elégedett csillogással nyugtázták a látványt. A ruhája is rendben volt, semmi különös, csak egy szűkített szárú farmer, egy szupercuki bokacsizma, a bátyus egyik fekete pólója, aminek az alját jobb oldalon, a derekánál szorosan megkötötte, hogy csinosan álljon rajta, erre pedig felkapta szeretett bőrkabátját, mert ilyenkor azért hűvös van ám odakint…
Már megint szökni készült. Mostanában szokásává vált kilopózni az éj leple alatt, amíg a szülei és a testvére mélyen szundikáltak. Na nem mintha olyan sokat szökdösött volna… heti talán 1-2 alkalommal. Az nem olyan sok, ugye? Persze, nem volt ínyére a titkolózás, nem is nagyon voltak titkai, amik pedig voltak, azokat is mind megosztotta a bátyjával. Benne bízott legjobban a világon, tudta, hogy mindent elmondhat neki, hogy ő támogatni fogja, bármit is csináljon, mellette lesz, mindegy mi történjék, ez persze fordítva is igaz volt. Faythe amúgy is az a fajta lány volt, akiben bárki könnyűszerrel megbízhatott. Kedves volt, őszinte, figyelmes, kicsit ugyan túlbuzgó és marhára kíváncsi természetű, de tudta tartani a száját, megbízható volt, de mindenekelőtt odaadó testvér és barát. Azt persze róla sem mondhatjuk el, hogy nem voltak rossz tulajdonságai, mert hát voltak, mégpedig rengeteg… De ha most elkezdenénk itt sorolni mennyire makacs és önfejű, meg a többi dolog, akkor sosem érnénk a lista végére. Röviden: mondhatni teljesen olyan, mint a testvére, csak cukibb és – értelem szerűen – szebb kiadásban. Talán éppen ezért, mert annyira hasonlítottak ők ketten, Faythe tudta, hogy ezt a titkot most nem oszthatja meg fivérével. Hiszen előre gondolta, mit mondana erre a fiú. Neki pedig nem volt szüksége arra, hogy elmondják neki, mennyire nem kellene belefolynia az ilyen ügyekbe. De hát ez volt Fay… nagyon szeretett beleavatkozni bizonyos dolgokba, főleg, ha azt valaki kimondottan ellenezte. És különben is, ha ő egyszer valamit a fejébe vett, azt úgyis véghez vitte. Most pedig eltökélte, hogy kideríti, mi folyik Beacon Hills utcáin, akkor is, ha ezért néha éjszakánként odakint kell futkosnia és bizonyos emberekkel találkoznia.
Hátat fordított a tükörnek és az ablakhoz tipegett, azt egyszerűen felnyitotta, kimászott rajta a tetőre, onnan át a fára – nagyon köszönöm bátyus, hogy megtanítottál fára mászni! – és zsupsz, már kint is volt az éjszakában.

when i was younger...

A ház nagy volt. Sötét és csendes. Egy hét éves kislány számára, akinek túl élénk a fantáziája, kimondottan ijesztő.
Odakint tombolt a vihar, egyedül ez törte meg a fennálló csendet. Faythe szülei és a testvére, Matt, mélyen aludtak, miközben ő a kispárnáját szorongatva kuporgott az ágyán, lábait maga alá húzva, oda-vissza dőlöngélt, összeszorította szemeit és halkan maga elé suttogott.
- Nem félek. Nem félek. Nem félek. - Nem volt igaz. Egyenesen rettegett a viharoktól. Na nem ám az esővel volt baja, vagy annak kopogásával, még csak nem is a szél kísérteties süvítésével. A mennydörgéstől rettegett, s az azt követő villámlástól, melynek fénye egy pillanatra bevilágította a szobát és hátborzongató árnyékokat vetett a falakra, a játékok arcára. Faythe pedig ijesztő, groteszk formákat vélt felfedezni az árnyak között, amik nyilvánvalóan csak arra vártak, hogy rávethessék magukat. Ilyen időben még a szeretett babáitól is félt, szép arcukat ugyanis gonosznak látszó árnyékok ülték meg, mintha csak vérfagyasztó pillantással követték volna nyomon minden lépését.
Rettegés szorította össze picike szívét, ami a következő dörgést követve szinte majd kiszakadt mellkasából ijedtében.
Faythe a zseblámpája után kapott, s annak fényével világította körbe a szobát, elűzve a gyanús árnyékokat. Ez általában egy kicsit megnyugtatta. Elemlámpát mindig tartott a párnája alatt, mert az segített neki távoltartani a rémisztő árnyakat. Most azonban ez sem tudta visszafogni őrülten vágtázó szívverését.
A lámpa fénye ide-oda ugrált, remegő kezében, ettől azonban a szoba árnyékai valahogy még baljóslatúbbnak tűntek.
Élesen szívta be a levegőt. Magában továbbra is ugyan azt a két szót ismételgette. Nem félek.
Hatalmasat zendült az ég, Faythe pedig a lámpáját ijedtében magától messzire hajítva ugrott ki az ágyából, szaladt keresztül a szobán, s feltépve az ajtaját, már kint is volt rajta. A máskor barátságos, most fekete falak feszélyezték őt. Toporgott a szobája csukott ajtaja előtt és azon gondolkozott mihez kezdjen most. A szüleihez nem mehetett, nagy volt már ahhoz, hogy hozzájuk rohanjon félelmében. Már rég nem aludt éjszakai fénynél és ha most berontana hozzájuk, egész biztos, hogy megint ragaszkodnának a lámpagyújtáshoz. De hát neki nem volt szüksége lámpára, már rég megtanulta, hogy az ágya alatt nem bujkálnak szörnyek, sokkal jobban aggasztották viszont a mennydörgés zajai, ami elől egyszerűen képtelenség volt elbújni. Ellenben a szörnyek elől... azok sosem bántották, ha nyakig betakarózott és úgy csinált, mint aki alszik. De a dörgés... Azt nem volt ilyen egyszerű becsapni. Hiába húzta feje tetejéig a takarót, az iszonyú morgásra emlékeztető hangok, akkor sem maradtak abba.
Döntött. Megnyikordult lába alatt a parketta, hiába próbálta óvatosan, lopakodva megközelíteni a testvére szobáját. Megtorpant, lassan körbepillantott, mintha attól tartana, felkeltett ezzel valakit. De nem. Minden csendes volt. Leszámítva az eső kopogását, a szél süvítéset és a mennydörgést.
Megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt, majd tovább haladt. Pikk-pakk ott is volt Matt szobája előtt. Habozott, mielőtt benyitott volna, de a következő dörgéssel érkező pánik megtette a hatását, észre sem vette, már bent is volt, mi több, a bátyus ágya mellett ácsorgott.
- Matt? - suttogta, apró kezével óvatosan érintette meg a fiú vállát. Gyengéden rázogatta, míg nyöszörögve ugyan, de felébredt és álmos, kérdő tekintetét Fay-re nem emelte. - Itt aludhatok veled?

Már nem is emlékezett, hogy akkor mi volt erre a testvére válasza. Nagyon régen volt már, szinte mintha nem is ők lettek volna. Irónikus módon, most mégis ugyan abban a helyzetben találta magát.
Ez biztosan a sors fintora...
Lépésekre állt Matt hálószobájától, idegesen helyezgetve a súlyát egyik lábáról a másikra. Utálta ezt. Hülye mennydörgés. Marhára idegesítette, hogy a sok buta gyerekkori félelmei közül pont ez az egy maradt meg ennyi idős korára is. Pedig ma éjjel is ki akart menni... De ilyen időjárási körülmények között, ő biztosan nem fog odakint futkosni!
Félősen karolta át magát, mintha ez bármit is segítene a problémáján. Pár pillanatra behunyta a szemét és erőt vett magán.
Gyors leszek. Csak bemegyek, elhozom az egyik pólóját és már jövök is. Sima ügy.
Bármennyire is szánta nyugtatónak ezeket a gondolatokat, valahogy stresszesebbnek érezte magát tőle. Bár nem is érti, mi a fenét görcsölt ezen ennyit, hiszen már máskor is nyúlt le tőle pólókat. Szeretett a bátyus pólóiban itthon rohangálni, vagy épp aludni, olyankor biztos volt benne, hogy az ég egy adta világon semmi baj nem érheti. Erre még évekkel ezelőtt szokott rá, amikor már cikinek érezte együtt aludni a testvérével, úgy meg ha kölcsönvette az egyik pólóját az pont olyan volt, mintha Matt is vele lett volna. Megnyugtatta és elkergette a félelmeit.
Gyorsan szelte át azt a nyulfarknyi távolságot, ami elválasztotta az ajtótól, egyszerűen benyitott rajta és belépett. Gyors pillantást vetett az ágy felé. A csendből és a nagy kupac paplanból ami az ágy közepén tornyosulva, mozdulatlanul hevert, úgy ítélte meg, hogy a bátyja még mindig alszik. Így átosont a szobán, a legnagyobb csendben húzta ki a ruhásfiókot, óvatosan előhalászott belőle egy fekete pólót, majd visszacsukta a fiókot és, mint aki soha ott sem járt volna, már ki is sietett a szobából, vissza a sajátjába. A nagy sietségben még csak fel sem tűnt neki, hogy a bátyja ágyán tornyosuló paplan alatt bizony nem aludt senki...


A hozzászólást Faythe Evans összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Okt. 19, 2016 4:59 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar


: :



Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝


Szomb. Aug. 20, 2016 6:16 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Faythe *-*
Először is imádom a pofidat, olyan szép a lány <3 Másodszor pedig, minden leírt szót ittam, és kissé talán el is szomorodtam, mert véget ért, amit írtál. Az írásmódod egyedi, és nagyon megfogott. Gyönyörűen fejezted ki magadat, sőt, annak ellenére, hogy úgymond nem általánosan írtad mega külső-belső bemutatást, még is úgy érzem, ismerem a karaktert. Az különösen tetszett, hogy egy kis kori félelemből indultál ki, majd a végére a jelenbe értél el, ugyan ott tartva szinte. Nagyon édes és érdekes volt olvasni, és tetszett, hogy bár a félelmed megmaradt, azért kicsit a megoldás ellene változott. Remélem azért hamar fény derül arra, mi is Matt, mert az biztos izgalmas játék lesz nekem is szóljatok, mert szeretem nézni az ilyen "drámáka" Rolling Eyes.
Sajnos ilyen állapotban csak ennyi telik tőlem, de remélem ez is megfelel :3: Futás foglalózni, menj zaklatni a bátyádat egy játékkal, meg persze másokat is azért és üdv köztünk *-*



   
we all have s e c r e t s






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Little Evans ッ
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Hayden G. Evans
» Trish Lilith Evans - Boszorkány
» Mr. & Mrs. Evans
» Miss Evans /egy családtag/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: