HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
Seth Bailey Yesterday at 4:44 pm

Tamera Wentz Csüt. Jún. 22, 2017 6:56 pm

Hurricane Bartholomew Szer. Jún. 21, 2017 7:17 pm

Raelynn Weaver Szer. Jún. 21, 2017 6:51 pm

aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 0 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Blue Ashworth








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Szer. Júl. 13, 2016 7:28 pm

Blue Ashworth
All I’ve got is my winning personality and a killer smile.

● becenév: Zombie - Ash - Blue
● születési hely, dátum: 1995.08.04
● kor: 20
● faj: Werewolf
● nemi identitás: Hetero
● play by: Nick Robinson
● karakterfajta: jelen

Multi Cammie
you're still have all of me

Sziasztok, Zombi vagyok és egy Pink Floyd számmal érkeztem.
Nem, ez igy kurvára nem lesz jó.
Kezdhetném valami viccessel, vagy belevághatnék a közepébe. Teljesen mindegy, ahogy jobban belém ásod magad, a gyomrod felfordul te meg nyúlcipőt húzol, és többé felém se szagolsz.
Azt első körben kiemelném, hogy nem vagyok drogos. Tényleg. A kevés alvás és a folytonos zaj teszi a fejemben ezt velem. Sápadt arcom és beesett szemem viszont ne nyugtalanítson, idővel te is hozzászoksz, csak az első pár hetet éld túl mellettem.
Világosbarna hajam van, amit attól függően hordok, mikor jutok el egy szalonba, ehhez szintén barna szempár társul – már amikor. A mosolyom a szexepilem, de nem szeretek vigyorogni, nem villantom ki mindenkinek. Nincs ürügyem a boldogságra és ezzel együtt a folytonos mosolygásra. Nektek sincs semmi okotok rá, mind nyomorultak és hazugok vagytok futók és gyalogok képében ezen a hatalmas sakktáblán. Nem mondom, hogy én vagyok a király. Inkább az vagyok, aki az istent játszó parasztokról leüti a koronát és rendre parancsolja őket. Valóban, kissé sötét a felfogásom a világról, de minden okom megvan rá – az élet tett ilyenné, pedig én is voltam gyerek, kergettem álmokat és mohón faltam magamba azt a kevés szeretetet, amin amúgy is osztoztam az öcsémmel. Ő is van olyan jóképű, mint én, csak kicsiben és úgy öltözik, mint egy emo. Számomra mindegy mit viselek, de az utóbbi időben elkezdtem ragaszkodni a kék árnyalataihoz – nem a nevem kapcsán, hahaha, igen, ismerjük a viccet, taps is volt, mostmár befejezheted - és kihagyhatatlan kiegészítőm a fejhallgatóm, amiből üvöltenek a kétezres éveket megelőző slágerek. Ruhákra visszatérve, tudjátok milyen nehéz 188 centiméteres magassághoz gatyát találni itt? Ez a Beacon Hills inkább a gnómok városa.
Sosem vagyok ennyire beszédes, vigyázok az információkra, amit kiadok a kezeim közül, ezért facebookon se keress, kérlek. Nem vagyok antiszociális, a pszicho-terapeuta is megmondta – bár aggasztja, hogy a Macdonald hármas mindegyike igaz rám. (Baszki, ezt miért írtam le?)
Most már mindegy. Szóval sorozatgyilkos-pozitív vagyok. A megmagyarázhatatlanul magas IQ, a gyerekkori bántalmazások, minden stimmel, bár antiszociálisnak én sem mondanám magam. Keresem azt a nő nemű egyedet, aki el tud bírni egy hozzám hasonló köcsöggel, de ekkora kihívással eddig nem sokan tudtak szembenézni, történetesen a leghosszabb kapcsolatom 22 napig tartott, sajnos szerencsétlen is oda került, ahova a többiek. Nem akarod, hogy mélyebben belemenjek, igaz? Ha mégis érdekellek, hívj a nap bármely pontjában. Nem mondhatod, hogy nem szóltam előre: Rettentő sokat káromkodok. Leszokóban vagyok, például próbálom be helyettesíteni a szitkozódásaimat zöldségekkel, kisebb-nagyobb sikerrel. Imádom a gyrost, hobbim mások zaklatása, van egy „zombie” tetoválás a tarkómon, verseket írok, amikor nem embereket bosszantok és fekete djarumot szívok. Ó, és végül; Rettegjen az összes vadász, ki társamra talál, mert utoljára az nevet, ki nagyobb sebet ejt.

when i was younger...

Már vagy egy órája utaztunk, fülemben dübörgött Iron Maiden, ami nagyjából elnyomta Emo és anyám beszélgetését. Testben az öreg Chevrolet bőrülésében süppedtem, de fejben még Queens-ben jártam, a dohos, két emeletes téglalakásban.
- Zombie! – Kapja le öcsém a hátsóülésről fejhallgatómat – Mit hallgatsz?
Hangjában izgatottság zengett. Anyám nagyot szívott abba a kurva bagóba és úgy pöfékelte a füstöt, mint egy gyár, miközben beszélt.
- Öcsi, hányszor mondjam, hogy ne zavard a bátyád?! Az istenit!
Anya nem volt általában ilyen ideges, a költözés-szörny szólt belőle, ami valahol ott lakott az pinkre rúzsozott szája és nikotintól ráncos, kreol bőre mögött. Minden hónapban, amikor költöztünk, feltépte az ajkait és azon keresztül kiabált velünk, persze hamar vissza is bújt aludni, amikor anyám észhez tért és a visszapillantóból megszeppent öcsém arcára vetett egy sajnálkozó tekintetet. Szemeimet forgatva hátra nyújtottam neki az iPodom és a tartozékokat. Említettem amúgy, hogy utálom a gyerekeket? Csak ezt a szarost vagyok képes megtűrni, amúgy lecsapnám, mint egy büdös legyet.
- Tessék emo, hallgass valamit.
Azonnal fejére cuppantotta a fülest, és ismét a fejtámasznak vetve tarkómat helyezkedtem kényelmes pózba. Anyám csöndesen füstölt tovább pár percig.
- Ash, nem csinálhatod minden áldott helyen ezt.
Sziszegte az utat bámulva. Amióta apát kinyírtam, már nem hívott Blue-nak. Leginkább azért, mert utána kaptam a nevem.
- És miből akarsz minket eltartani Norma? A testedből? – Kérdeztem szárazon- Emo most megy gimibe, nem olcsó parti ám, tudod?
- Valahogy mindig megvoltunk.
- Igen, mert még itt vagyok. Tudom, nem szép dolog ártatlan embereket ölni és elvenni a pénzüket, de ez is egy hivatás.


Norma – avagy Anya- egy csupa szív asszony. Ez viszont nem változtat azon, hogy egy fasz vagyok.
Rendszergazda volt a kormánynál, amolyan számitástechnikai zseni. Engem nem biciklizni tanitottak a szüleim, hanem hackelni és megfigyelni. Menő, nem? Egyébiránt remek anya is volt, mindig óvott minket és maga elé helyezte a két fiát. Apámról ez már nem mondható el.
Mint első gyermek, ragaszkodott hozzá, hogy az ő nevét viseljem magamon. Amikor megszülettem, akkor kezdődtek a bajok. Ez az iszákos fasz beállt a maffiához nagyobb bevétel reményében. Keményen tolta az ipart az öreg, néha haza is hozta a melót, fegyvereket, drogot, kurvákat. Nem egyszer esett be az ajtón kék-zöld pofával, és amikor megjelentek a rendőrök, mi ittuk meg a levét Normával. Rengeteget hazudtunk, és a ház első szabálya számomra kőbe lett vésve: Bárki kopogtat az ajtón, én elbújok. Mindig igyekeztem jól viselkedni és addig csak szóban fenyegetett. Hat éves voltam, amikor anyámat is belevonta a munkájába. Mivel az összes információhoz hozzáfért, ami a hivatalban fellelhető, a faternak hatalmas segítséget jelentett. Nem sokkal később anya lebukott és menekülnünk kellett. A feszültségét fater rajtam vezette le, épp azzal, ami nála volt. Sokáig nem is barátkozhattam, mert akkor kaptam a legnagyobb pofonokat. Meghúzódtunk a legkoszosabb egérlyukakban, amit csak eltudsz képzelni. Laktunk Californiában, Ohioban, Baltimoreban. Bejártuk Párizst, Lyont, Oxfordot, Southwoldot. Éltem Oroszországban, Olaszban és Ausztráliában. Egyszer Erdélybe is elmentünk. Viszont az életem legizgalmasabb szakaszát a New York-ban éltem, Queens kerületében. Addigra Emo is megvolt már, hiszen mindössze 7 év van köztünk. Ő is ugyanúgy kapott, mint én meg Norma, annyi különbséggel, hogy én megelégeltem ezt a tizennyolcadik születésnapomon.
Egy hétig gondolkodtam azon, hogy hogyan tüntessem el a föld színéről fatert. Ha rájönnek a munkatársai, hogy én tettem, az egész családot kinyiffantják. Még istenhez se kellett fohászkodnom, amikor egy este, a part egyik magányos szakaszán kóboroltam és egy idegen tűnt fel a semmiből. Tipikus lecsúszott alkoholistának tűnt, szakadt volt és olyan vastag szakáll borította arcát, mint akinek a partraszálláskor elvették a borotváját. Egyszerűen elsétáltam mellette.
- Fiam, te pont olyannak tűnsz, akit én keresek. – Szólt utánam, se pénz, se cigi nem volt éppen nálam.
- Nézze, nincs semmim. - Fordultam vissza.
- Én viszont adhatok neked valamit.
- Megvagyok, kösz.
- Sosem vágytál többre, mint ami vagy? –
Szavaiban volt valami gonosz csengés, ami elvarázsolt és maradásra késztetett. Ekkor hallottam először a farkasokról és mindenről, ami nem emberi. A vadászokról, akiktől rettegnem kellett volna és a telihold hatásáról.
- És te vérfarkassá tennél engem? – Teljesen felcsigázott, bár ez szokás szerint csak hangomból érződött. Olyan izgatott még sosem voltam.
- Ha a falkám tagja leszel.
Hazudtam neki, egyetlen cél lebegett a szemem előtt. Megtörtént az átalakulás és amint megtanultam kontrollálni az erőm, nem haboztam. Egy újabb este következett, amikor apám nekem rontott az övével, amivel verni és fojtogatni szokott. Anyám igyekezett megállítani a férfit, de sosem volt elég erős és bátor hozzá. Ekkor jött el az időm. Minden pillanatát kiélveztem és az sem zavart, hogy mindez Norma szeme láttára történik. Esélye sem volt az öregnek. Miközben a megbocsátásomért könyörgött én még többet akartam az érzésből, vér és halál íze ropogott fogaim között, ami megbódított. Miután végeztem vele azt terveztem, hogy anyámmal is megteszem. Végül nem voltam rá képes és a mai napig nem tudja, hogy egy percre ez is átvillant az agyamon. Az adrenalin viszont még dübörgött ereimben, amin csak a csilingelő hang segített, ami a bejárati ajtó felől érkezett. Hazaért az öcsém, és én egyből visszanyertem emberi alakom. Amig pedig Norma lefoglalta őt, én elrejtettem a test épségben maradt részeit annak a szakállas tagnak a putrijában, aki azzá tett, ami attól a perctől meghatározta az életemet. Ezután minden gyanú rá terelődött a maffiánál, ki tudja mi lett vele.
Anya egyébként jól viselte az egészet, de úgy rászokott a cigire, hogy napjában két doboz elfogy. Talán ez segít neki megbirkóznia a ténnyel nap, mint nap, hogy a fia egy bestia. Öcsinek –tekintve a korára- nem mondtuk el az igazságot, mindig hazudtunk valamit, de elég élénk fantáziája volt.
- Apa? Elvitte egy … szörny.- Mondtam neki vacsoránál, mikor már egy hete nem látta fatert.
- Egy szörny? Egy zombi? – Kérdezte izgatottan. Akaratlanul mosoly húzódott számra, miközben a spagettimet turkáltam.
- Öcskös, megtennél valamit?
- Igen?
- Hívj mostantól zombinak. –
Néztem fel rá. Nem állt neki össze a kép, de belement.
Aznap este Blue meghalt, többé nem volt önmagam, hanem valami más. Én voltam Zombie.


Áthajtottunk Beacon Hills határán. Egészen a belvárosig vitt az utunk, ahol egy fehér lakás előtt leparkoltunk. Normára néztem a legkomolyabb tekintetemmel.
- Ígérem, többé nem kell menekülnünk, Anya.
Vissza az elejére Go down







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Júl. 21, 2016 8:57 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Zombie! *-*

Először is elnézésedet kérem, amiért a halmemóriám miatt ennyire megvárattalak a hivatalos elfogadással, másrészt viszont szégyelld magad, amiért nem rugdostál meg, hogy írjak már, hiszen te is tudod, hogy arra sem szoktam emlékezni, mit ettem tegnap ebédre. Rolling Eyes Mindenesetre most már itt vagyok és rizsázok végre a karakterlapodnál, bár már úgyis tudod, mi róla a véleményem, sok újat nem tudok írni. Razz
Már első olvasásnál is jókat vigyorogtam a jellem leírásodon, ami másodszorra sem alakult másképp. Sikerült szórakoztatóra csinálnod az egészet, de nem is kellett csalódnom benned, mert valami ilyesmire számítottam, hiszen most már nem vagy zavarban köztünk. *-* Viszont az mellett, hogy szórakoztató volt, minden ki is derült, amit az olvasó tudni akart:3
Maga az előtörténet rész szintén tetszett, bár ez már kicsit másabb hangvételű volt. Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy a legvége tetszett leginkább, mikor igaz, hogy ködösítve, de közölted az öcséddel, hogy te vagy a felelős apátok haláláért - amit amúgy meg is érdemelt a kis rohadék. Te figyelj már, az enyémet nem akarod elintézni? Duzzi De maga a ötlet is tetszett, ahogy bemutattad, honnan is indultál.
Volt már szerencsém játszani veled - bár rossz felemmel -, szóval úgy érzem, még egy köcsög karaktert bőven elbír az oldal, sőt... ! úúú Majd mondom, kiket kell felkeresni, ha gonosz partit akarsz csapni. Twisted Evil
Na, de nem húzom tovább az idődet, a fogalmazásmódodról nem mondok már semmit, vagy arról, hogyan bánsz a szavakkal, mert tudsz mindent, meg hát Lucifer mentsen tőle, hogy tovább növeljem az egódat. Rolling Eyes Razz
Sicc foglalózni - Rolling Eyes -, aztán írd meg végre azt a kezdőt, amivel tartozol. Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Blue Ashworth
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nikoletta Blue
» Kaylin vs. Blue

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: