• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Johanna Cross










avatar



Csüt. Júl. 21, 2016 2:25 am
Vendég
Vendég



Johanna Cross
Someone's always watching me...

● becenév: Anna
● születési hely, dátum: Mauna Loa, Hawaii
● kor: 20
● faj: Főnix/Void félvér
● nemi identitás: Hetero
● play by: Anna Christine Speckhart
● karakterfajta: Jövő

Luser ● 23 ● Iliana Oakley ● 11yrs
you're still have all of me

Világos, kreolos bőr, kék szemek, sötétbarna, hosszú haj. Pisze orr és telt ajkak. A gyermek egyértelműen az anyjára ütött, mikor kikeverték neki a géneket, noha magasabb nála, 177 centiméter. A felszín alatt inkább apja jelleme húzódik meg. Ő a báránybőrbe bújt farkas, a piros alma, amely belül rothadt. Ő a vénuszi légycsapó, amely édes illatával oda csalja a legyeket, majd hirtelen lecsap rájuk. Először kedves és aranyos, aztán fokozatosan kimutatja a foga fehérjét. Élvezi, hogy hatalom van a kezében. Élvezi, hogy ő van a középpontban. Szeret játszadozni az emberek érzéseivel, szeret nekik fájdalmat okozni. Mindent elér, amit csak akar, s ha ő maga nem képes megszerezni, hát neki áll aranyos szemekkel nézni apjára, hiszen ő apuci "kicsi", sötét hercegnője. Nincs benne undor, szánalom, vagy könyörület, viszont remekül színészkedik. Talán csak a családja az, akit igazán szeret, bár ki tudja, talán be tudja az ember kedveskedni magát a kegyeibe.
Átváltozva egy obszidián színű tollakkal tarkított gyönyörű főnix, amelynek lila-arany szemei vannak.

when i was younger...

Már estére jár az idő, sötét van, ő pedig az utcán sétálgat. Unatkozik! Aranyos kis virágos ruhácskában van, haja begöndörítve rugózik válla felett. Égkék szemeivel meglát egy aranyosnak tűnő, fiatal lányt az egyik padkán ülni. Oda ül mellé és bájosan rá mosolyog.
- Szia!
A lány rápillant és kedvesen rámosolyog.
- Szia pöttöm, hol az anyukád?
- Anyukám takarít apukám után a fürdőben. – mosolyog továbbra is a kislány, majd nagyot sóhajt. - Néha haza hozza a munkáját... és olyankor minden tiszta vér... és bél....
Szavaira a nő kicsit megrökönyödik, de mosolya nem lankad, igyekszik nem rosszra gondolni.
- Ó, apukád hentes?
- Nem, az apukám orvos! – feleli vidáman Johanna. - De mellékállásban szuperhős! Akkor szokott haza hozni nagy mellű, csinos lányokat és szokta felvágni a pocakjukat a fürdőben, vagy a pincében. Néha megengedi, hogy nézzem, és hogy hozzá érjek a szerveikhez! - mondja izgatottan, ahogy maga elé képzeli a múltkori esetet is, amikor apukája épp a szív működését magyarázta, miközben meg is mutatta, hogyan kell elérni, merre kell szikével bevágni. Persze a nő ettől rosszul lesz és feláll mellőle sietősen.
- E-ez remek, siess haza hozzájuk, nekem mennem kell. - Lép hátra kettőt immár kényszeres mosollyal. - Vigyázz magadra.
- Nincs dolgom, elkísérlek! Úgy se akarsz egyedül hagyni itt a sötétben.. ugye? Annyira rossz volna... -Fogja meg a kezét Johanna és szomorú boci szemekkel néz rá. A nő vesz egy mély levegőt és igyekszik nem teljesen kiborulni.
- Én nagyon messze lakok, inkább hazaviszlek taxival.
- Rendben van! – mosolyodik el a kislány. - A nevem Johanna Cross. És a tied?
- Kaitlyn Joplin, de csak Kate. – a nő leint egy taxit és kinyitja neki az ajtót, mikor az megáll. - Szállj be pöttöm.
- Rendben van, Kate! - mosolyog rá a lány, majd mikor a taxi megjön, rá néz. - De ugye te is jössz? Ha nem, elrabolhat a bácsi.. Nem volna biztonságos egyedül haza mennem.. Apa mérges lenne... elmondanám neki a nevedet, ő pedig szuperhősként meglátogatna téged... - mondja bájos mosollyal. Kate nyel egyet.
- Persze, nem hagytalak volna egyedül. Mondd meg a bácsinak hova megyünk. - Beülnek, feszülten csücsül a gyerek mellett a kezét tördelve idegességében. - Ugye tudod, hogy ennyi idősen nem kéne ilyeneket látnod és tudnod? – kérdezi halkabban, miután Johanna megadja a címet, majd az rá néz a fiatal lányra.
- Pedig apa még aranyos dalocskákat is énekelget velem mellette! Elénekeljem? – meg sem várva a választ bólint nagyot. - Hát jó! Whenever you see a Hearse goes by for you may be the next to die! They wrap you up in a bloody sheet from your head down to your feet. They put you in a big black box and cover you up with dirt and rocks and all goes well for about a week and then your coffin begins to leak and the worms crawl in, the worms crawl out the worms play pinochle on your snout! They eat your eyes, they eat your nose they eat the jelly between your toes. A big green worm with rolling eyes crawls in your stomach and out your eyes, your stomach turns a slimy green and puss comes out like whipping cream! You spread it on a slice of bread and thats what you eat when your dead and the worms crawl out and the worms crawl in the worms that crawl in are lean and thin! The ones that crawl out are fat and stout your eyes fall in and your hair falls out. –ekkor mély levegőt vesz, majd folytatja: - Your brain comes tumbling down your snout and the worms crawl in, the worms crawl out! They crawl all over your dirty snout your chest caves in and your eyes pop out. Your brain turns to saurkraut they invite their friends, and their friends too they all come down to chew on you and this is what it is to die, i hope you had a nice goodbye! Did you ever think as a Hearse goes by that you might be the next to die? And your eyes fall out and your teeth decay and that is the end of a perfect... day!- Katenek végleg lefagy a mosolya.
- Johanna! - igyekszik nem rá kiáltani, de kicsit hangosabban sikerül szólnia. – Az embereknek nem mondhatsz vagy énekelhetsz ilyeneket.. - A gyerek mosolya viszont töretlen, csupán pillantása válik ártatlanról ördögire. Szemei felizzanak lilán és aranyszínben.
- Miért? Olyan vicces nézni a rémült arcotokat... - hirtelen elsötétedik a taxi hátsó fele, csak a szemei világítanak kikerekedve. - Mindenki így néz, mielőtt meghal! – suttogja. Kaitlyn lesápad a két szemre, sikítva rámar a kocsi kilincsére, amitől az ajtó kinyílik és kiesik. Inkább összetöri magát kicsit, minthogy a „cukisággal” maradjon, bőrét pár helyen felszaggatja az aszfalt és a sebesség.
- Aú, aú, aú.. - sziszeg halkan a földön fekve, az autó halad tovább. Johanna elégedetten térdel fel az ülésen és néz ki hátul az ablakon. Elvigyorodva integet a lassan távolodó lánynak.

×××

A hosszú, egyenes folyosó majdnem teljesen sötét volt és kihalt. A fénysávokat fekete csíkok szakították meg, ahogy az ablakokon át behatolt némi fény. Mintha az ember egy régi képre tekintene, mintha a színek is eltűntek volna. A fehér fény ellenére, mintha szürkék lennének az öreg falakról lógó képek, és mintha a szekrényeken megpihenő növények zöldjei is kifakultak volna. Színtelen volt a folyosó, akárha az életet szívták volna el belőle. Halk léptek törik meg a csendet. A léptekhez egy kecses, meztelen láb tartozik. Olyan nyugodtan halad a kiszürkült folyosón, mintha csak ő teremtette volna, és nem állt messze az igazságtól. Fehér hálóingje finoman simult karcsú, sőt, inkább vékony testére. Karjai vékonyak voltak, keblei alig emelkedtek el mellkasától. Teste olyan volt, mintha egy gondolattal összelehetne törni, pedig sokkal több erő rejtezett benne, mint azt bárki gondolná. A sötétben feketének tűnő hosszú haja puhán esett vállaira és hátára. Telt ajkai halk sóhajra nyíltak. A levegő hosszan hagyta el őt, s úgy visszhangzott a falak között, mintha azok maguk is követték volna példáját. Kék szemeivel egyenesen előre nézett, léptei nyomán megmoccantak az árnyékok, s mint a kíváncsi, alaktalan állatok, úgy követték őt, mint a haragjától félő alattvalók. Mert ha habár arcán a legkisebb érzelem sem látszódott, dühös volt. Olyan erővel fortyogott benne, hogy egészen felmelegítette halovány bőrét. Úgy érezte, mintha egy láthatatlan erő vasmarokkal szorítaná a gyomrát, s közben megtöltené testét olyan sok energiával, hogy majd felrobban. De uralkodott magán. Lassan haladt át egyik épületszárnyból a másikba. S mikor átért, még feljebb sétált a bordó szőnyeggel borított lépcsőkön. Az emeleten egy ajtóhoz sétált. Habár kulcsra volt zárva, még is, amikor megfogta a kilincset, a zár kattant, s ő akadály nélkül lépett be a szobába.
Célirányosan jött ide. Az Emmában a lányokat kettesével, hármasával szokták elszállásolni. Ő egy kétágyas szobába lépett be, de csak egy lány volt bent, Bernadett. Alexa a szobatársa, ám szerencsétlen leesett a lépcsőkön nem rég és betörte a fejét. Nagyobb baja nem lett, de ő most kórházban van. Lassan becsukja maga mögött az ajtót, olyan hangtalanul, mintha csak puha volna minden része. A barna hajú lányra néz, aki csendesen alszik az ágyában. Közelebb lép hozzá. Egy lépés, kettő, és már mellette is van. Lassan megfogja a vállát, mire Bernadett felriad. Amikor kinyitja a szemét és felül, Johanna a szoba sötétjéből figyeli őt. Világos bőre és ruhája egészen légiessé, szellemszerűvé teszi az alakját.
- Te meg mit keresel itt?! Hogy jöttél be?! – kérdezi döbbenten a lány és a kis éjjeliszekrényhez nyúl, hogy felkapcsolja a lámpát, ám az nem reagál. Marad a sötét.
- Nem az a kérdés, hogy hogyan jöttem be… Hanem az a kérdés, hogy hol van, amit elloptál tőlem. – mondja halkan, hangja még is tisztán hallható. Mögötte megmozdul a sötét. Bernadett rémülten néz a kibontakozó rémalakra. Első pillantásra mintha tűz árnyéka lett volna, amely Anna mögé magasodik, de pár pillanat múlva lilán izzó fénypontok jelentek meg rajta. Kibontakozott a fej, a nyak, a vállak, a hosszú karok, amelyek karmos kezekben végződtek. A rémlény leginkább egy fekete lángrókára hasonlított, ám sem hangja, sem melege nem volt.
- Mi a franc ez?! – sikított fel és már pattant volna ki az ágyból, de teste mintha megbénult volna. Mellkasa elnehezült, Johanna pedig közelebb lépett hozzá, rókája összhangban mozog vele.
- Úgy tűnik, nem kapom meg a válaszomat. – mondja ismét kiengedve egy sóhajtást és leül Bernadett mellé. A lány kikerekedett, barna szemeivel néz rá, olyan rémülten, mintha csak a halállal nézne farkasszemet. – Hány férfinek tetted szét eddig a lábadat, hm?
- Hogy mi..? – kérdezett vissza a barnahajú lány.
- Jól hallottad. Azt kérdeztem, hány embernek adtad már oda magadat. De jobb, ha gyorsan válaszolsz, különben a rókám szárazra szívja a testedet… - fenyegeti meg, irritálóan nyugodtan Anna osztálytársát, miközben felemelve kezét finoman végig simít a sötét lángok alkotta rókapofán.
- E-egynek. – hallatszott a rémült felelet. Most először jelent meg valami kis érzelem Johanna arcán, az sem volt más, csupán megvetés.
- Egy?
- Igen. Az irodalom tanársegéd, John…
- És mi van a történelem tanárral, akivel az irodájában volt légyottod és aki végül szebb jegyeket írt be neked a naplóba? Vagy a biztonsági őrrel, oda kint, aki kiengedett téged és a barátaidat éjjel, úgy hogy a tanárok ne tudják meg? Na és a pultossal a városban, hogy adjon alkoholt, hol ott még csak jövőre leszel 17? És Max, aki állítólag a párod volt? Bárhogy számolom, ez öt.
A felsorolásra Bernadett arca először sápadttá, aztán rákvörössé válik. Szemeiben kérdések jelennek meg, mire Anna arcán egy apró, gúnyos mosoly tűnik fel.
- Tudod, mi különbözteti meg az átlagos ribancot a kurvától, Bernadett? A ribanc az élvezeteket hajtja. A kurva viszont fizetséget vár cserébe a fáradalmaiért. Fura, hogy ilyen fiatalon is prosti lehet az emberből, igaz? Hiszen minden egyes alkalommal kértél valamit. Kifizettek téged. – kezdi Anna, miközben oda nyúl és a még mindig bénult lány hajával kezd játszani, finoman az ujjai köré csavargatja. – Az édesapám egy dolgot nagyon jól megtanított rólatok. Ti vagytok a homokszem a gépezetben, a pióca az emberen, a féreg az almában. Olyan dolog, amelyet elkell tűntetni, ki kell irtani. Régebben… nagyon serényen segítettem is őt ebben. Nap mint nap jártuk éjjel az utcákat, beleket ontottunk, torkokat vágtunk… - mondja nosztalgikusan elmerengve, miközben Detty zilálni kezd. Ágya átnedvesedik a félelmében elengedett vizelettől.
- Megfogsz ölni..? – kérdezi elcsukló hangon.
- Én? Neem.. Én nem foglak megölni. Tudtad, hogy az agynak nem számít az idő, mikor alszik? Egy napot is végig élhetsz egy éjszaka alatt, de akár éveket is megálmodhatsz egy perc alatt. – néz vissza Johanna a lányra. Szemei felizzanak, mire a lánynak megfeszül a teste, könnyek szöknek a szemébe. – A szeretteid és a félelmeid fognak darabokra tépni minden egyes áldott este, mikor lehunyod a szemedet. Végig járod a Poklot, ahol a démonaim fognak a húsodból lakmározni. Egy éjszaka alatt napokat fogsz szenvedni. Tudod mi lesz a hatása? – kérdezi félrebiccentett fejjel. – Először csökken majd a koncentrálóképességed. Aztán már nehezebben fogsz tudni elaludni, előfog belőled bújni a paranoia. Azt fogod lesni nappal, hogy éppen hol leselkedek rád. Hogy a démonok, a barátaid mikor támadnak majd meg. Nem fogod tudni megkülönböztetni az ébrenlétet az álomtól. Derítőszerekhez fordulsz, megfogadod, hogy soha többé nem hunyod le a szemed. Talán még egyszer szétnyitod a lábad az őrnek, meg a pultosnak, hogy kiosonj az Emmából és több üveg szeszt szerezz. Azt mondod majd, hogy titkos bulit csapsz majd, de valójában az összes neked kell. A jegyeid romlanak, a barátaid kerülnek és őrültnek tartanak majd. Lassanként tényleg beleőrülsz a félelembe, s mikor már az alkohol és a drog sem segít azon, hogy egy mosoly az arcodra kerülhessen, te magad fogsz véget vetni a szenvedéseidnek. És én ott leszek… - mondja kicsit halkabbra véve a hangját, közelebb hajolva Dettyhez. Arany-lila szemeit a barna szemekbe mélyeszti. – Ott leszek melletted minden pillanatban. Én fogom irányítani a démonokat. És tudod, hogy miért? Mert te nem egyszerűen csak egy féreg vagy. Nem csak egy kurva, aki szét teszi a lábát akárkinek. Te loptál tőlem. De ha még csak ékszert, vagy pénzt tulajdonítottál volna el… - Johanna hangja kezd érezhetően dühösebb lenni. Felkel, s a lány fölé térdel, szinte ráül, kezeivel megtámaszkodik a párnán. A szobában egyre nagyobb lesz a sötétség, mintha a kinti lámpa fénye nem érné el az ablakot. Mintha a nyomás is növekedne, Bernadett fülei bedugulnak, de így is tisztán érti Annát. - … mert akkor csak nagyon butának is tartanálak. De te egészen mást vettél el tőlem, Bernadett… - fogja meg egyik kezével a lány torkát, s kicsit megszorítja.
- A titkos szerelmeslevélre gondolsz..? – kérdezi a lány szinte nyüszögve.
- Szerelmes levél..? – neveti el magát Anna akaratlanul is. – Szóval azt hiszed, valakinek rejtjelesen szerelmes leveleket küldözgetek? Ezért loptad el? Kíváncsi voltál és meg akartad fejteni, hm? – kérdezi egy gonosz mosoly mellett. – Nem jártál túl messze az igazságtól. Valóban olyasvalakinek írtam, aki fontos nekem, még ha a témája teljesen más is. És te elloptad. Az érzelmeimtől próbáltál megfosztani, ami sokkal, de sokkal nagyobb bűn, mint a kurválkodásod. – mondja ki a szavakat olyan súllyal a hangjában, mintha ítéletet hozott volna. - Szóval? Hol van? – kérdezi fintorogva, miközben kicsit megszorongatja a nyakát.
- A táskámban… a művészettörténet könyvem hátuljában! – zilálja rémülten Detty. Johanna kicsit elemelkedik tőle, szeme abba hagyja az izzást. Leszáll a lányról, bár az még mindig nem tud mozdulni. A fekete hajú leány az iskolatáskához sétál, gyors kutakodás után megtalálja a könyvet, amelyet gyorsan végig pörget. A levél kiesik az utolsó fejezet oldalai közül. Ezután hanyagul a táskára dobja a könyvet. Lehajol a papírért, amelyet olyan óvatosan vesz vékony ujjai közé, mintha csak egy fészekből kiesett madárfiókát készülne megfogni. Szét nyitja a félbehajtott levelet. Szerencsére semmi baja nincs… Mintha egy kő esne le fekete szívéről, amelyhez oda szorítja a levelet. Bernadettre pillant, aki némán, még mindig halálra rémülve nézi a lányt. A tűzróka lassan visszahúzódik gazdájába, aki elhátrál a sötétbe, s egybe olvadva azzal tűnik el.

Bernadett ismét felriad, zilálva ül fel. Táskája érintetlenül fekszik az asztal mellett, ahol hagyta. Nedvességet érez, s elhúzva a takarót látja, hogy tényleg összevizelte magát. Az ajtóhoz lép, hogy kinyissa, de az zárva… Még ő zárta be az este. Álmodott..? Nem álom volt, hanem lidércnyomás. Megnézte a könyvét a táskájában, s benne találta a levelet. Tényleg csak álom volt…
Átöltözött, áthúzta az ágyat, aztán órára ment. A folyosón meglátta Johannát, aki mereven őt nézte a folyosón álldogálva. Először a homlokát ráncolta, majd elsápadt, amikor felizzott a szeme. Detty elgondolkodott, hogy szóljon-e egy tanárnak, de félt attól, hogy őrültnek nézik, ha elmondja, mit látott. Próbált megbékélni a lánnyal, s visszaadta neki a levelét, ám már hiába.

Bernadett lépésről lépésre őrült meg, hétről hétre egyre erőszakosabbá és hisztérikusabbá vált, míg nem a vizsgák előtti héten, egy reggel holtan találták a fürdőkben, felvágott erekkel, s öngyilkosságával beteljesítette a „démon” jóslatát.

×××

A szike finoman ért a bőrhöz. A gumikesztyűs kéz határozottan fogta az eszközt, amelyet lassan, de biztosan elkezdett húzni, miközben lenyomta. A szürke bőr engedelmesen vált ketté a szike nyomán, s mikor végzett a bemetszéssel, szabályszerűen nyitotta fel a vágást. Az előbukkanó szervek sötéten, csillannak meg a testben. Johanna felpillant a tanárára, aki aprót bólint.

Délután mosolyogva hagyja el az épületet. Ekkora ötöst se kapott még. Érdemes volt gyakorolnia.
- Johanna! Johanna! – hallja a hangot, mire meglepetten áll meg és fordul hátra. Amint meglátja a felé közeledőt, már ki is rázza a hideg és kapja is vissza a fejét előre. – Várj meg! – hallani újra, ám hiába szaporázza meg a lépteit, a fiú beéri és elkapja a karját. Mint egy hideghullám, idegesen rándul meg teste az érintésre. Oda pillant. Félhosszú, barna haja igényesen, a divatnak megfelelően volt felfelé zselézve, borostája egészen férfiassá tette arcát. Sötét barna szemeivel mosolyogva fürkészte Anna kék szemeit. – Mi az, elfelejtetted a ma estét..? – kérdezi halk nevetéssel, miközben elengedi a lányt és kezeit farmernadrágja zsebébe süllyeszti.
- Nem, nem, dehogy, csak… - próbált valami kifogást találni, de a fiú hajthatatlan és levakarhatatlan volt. Már napok óta mást se csinált, csak jött utána és beszélt neki és próbált imponálni és Johanna nem tudta eldönteni, hogy közel engedje-e magához a fiút. Látott benne valamit, de Kevin nem passzolt bele abba a sebbe, ami rajta tátongott. Még is… nem lökte el magától teljesen, mert reménykedett abban, hogy ha valami esélyt ad neki, akkor arra is lesz esély, hogy még is csak passzoljon lelke sebébe. Ezt pedig Kevin … nem igazán látta. Ő mindig is azt hitte Johannára, hogy csak szégyellős, félénk lány. Egy fiatal zseni, aki remekel az órákon, kiváló művész és nagyon gyönyörű. Meg akarta hódítani, és nem számított, hogy hányszor próbálják lerázni. A kitartása pedig csodálatra méltó volt, egyedül ennek köszönheti a fiú, hogy Anna nem képeli fel minden alkalommal, amikor hozzáér.
- Remek. Akkor ma este érted megyek, oké? – mosolygott rá a srác és már intett is és ment tova. Anna mosolyt csalt az arcára, de amint Kevin elfordult, az azonnal le is lohadt róla. Elmerengve pillantott a földre, végül felszállt a motorjára és hazaindult.
A felújított, boszorkányüldözések korából maradt emeletes ház elég nagy volt neki, de nem bánta. A könyvei, füzetei itt-ott hevertek az asztalon, az árnyai megtöltötték a szobákat. Otthonosan érezte magát, még ha kicsit egyedül is volt. Nem tudta, hogy mit vegyen fel. Csinos ruhái is akadtak bőven az átlagosok mellett, de mivel csak iszogatni akarta elvinni Kevin valahova, nem akart kiöltözni.
~ Ez… nem randi. Csak egy kis iszogatás. Nem kell kiöltözni. – győzködte magát. Végül nem is öltözött ki, de nem is baj, mert amikor Kevin érte jött a terepjáróval, láthatóan ő se csinosította ki jobban magát, mint ahogy a suliban megjelent. Kettőt dudált, ő pedig.. izgult? Nem is tudja. Nem gyakran érzett ilyesmit… vagy úgy bármit. Az élet örömei nem voltak olyan felemelőek számára, mint kiskorában. Habár megkapta a dicséretet a szüleitől, hiányzott valami, ami nélkül sose érezte magát annyira boldognak, mint régen. Kisétált, majd beült a járműbe. Rámosolygott halványan a fiúra, majd elindultak. Nem mentek túl messzire, egy kellemes pubba ültek be. Mivel Kevin már elmúlt 21, ő vette meg azt a két pohár sört, amellyel aztán ülőhelyet kezdtek keresni. Találtak is egy boxot. Johanna leült, de kénytelen volt beljebb csúszni, mert a srác közvetlenül mellé ült le. Letette a poharakat.
- Örülök, hogy eljöttél. – mosolygott rá szélesen, majd megemelte a poharát. Anna megfogta a sajátját, kis mosollyal koccintottak, majd ittak. Beszélgetni kezdtek, témát találtak bőven, hiszen Kevin is doktorin volt. Egy idő után át karolta Johanna vállát, akinek felettébb kényelmetlen volt elsőre ez a közelség is, nem hogy ez a bensőséges karolgatás, de próbálta magában elnyomni ezt az érzetet. Már nem is tudja, miről kérdezte Kevint, mikor az neki állt mesélni, ő pedig hallgatagon figyelni kezdte. Csak most kezdte felfogni, hogy miért engedte a közelébe ezt a kibírhatatlan alakot… Hasonlít valakire, aki már régóta kedves neki. A szemei nem olyan sötétek, mint Neki, de a formája rá emlékezteti, ahogy a hajszíne, vagy az álla is. Teljesen elveszik a vonalakban, amelyeket maga elé képzel. Már nem Kevint látja maga mellett üldögélni, hanem valaki egészen mást. A férfi pedig oda hajol és megcsókolja.
Rókája gonoszkásan elvigyorodik a háttérben, hiszen az ábrándot félig-meddig ő plántálta az elméjébe.
Az első másodpercben nem esik le neki, hogy most nem csak ábrándozik. Csak a másodikban, amikor Kevin szorít a fogásán a derekán, hogy szorosabban húzza magához. Hirtelen elfogja a harag és dühösen tolja el magától a srácot.
- Még is mi a fenét csinálsz?! – kérdezi szinte kiabálva, miközben feláll. A pub elnémul egy percre és több tekintet is oda vándorol.
- De hát.. Én csak… azt hittem… Annyira néztél, azt hittem, azt akarod, hogy…
- Rosszul hitted! Ha még egyszer a közelembe jössz, a hullák helyett a te kezedbe döföm a szikét! – zilálja Johanna úgy, mint egy fúria, majd zaklatottan kiviharzik a helyről. Kevin döbbenetében se köpni, se nyelni nem tud. Ilyennek még nem látta a lányt. Ki se nézte volna belőle, hogy így megfenyegeti. Nem tudja, hol, vagy mivel rontotta el a dolgot. Anna pedig tudja, hogy ő a hibás, amiért feleslegesen húzta az agyát… de egyszerűen képtelen volt… képtelen volt tovább lépni. Ez már a negyedik srác, akit kikosaraz. A többiek is hasonlóan szakadtak el tőle, több kevesebb vitával. Haza gyalogolt. Bele telt két órába, de kellett neki a levegő és a séta. Gondolkodott. Hosszú évek teltek el már azóta, hogy nem látta szemtől szemben és nem beszélt vele. A pillantásának, érintésének, illatának emléke akkor is úgy kísérti őt, mintha csak tegnap vált volna el tőle…. Az idő tehát tényleg semmit sem jelent az olyan halhatatlanoknak, mint ő. Ez esetben kár is menekülnie. A legjobb az lesz, ha minél hamarabb szembe néz a dologgal. A következő adandó alkalommal felfogja keresni őt.


A játékos példa igaz történeten alapul. Külön köszönet illeti Cammila Fitzpartickot, amiért volt szíves áldozat szerepét játszani.


A hozzászólást Johanna Cross összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 02, 2016 10:51 am-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Júl. 21, 2016 11:14 am
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Johanna! úúú

Azt hiszem, nem volt kérdés ki fog itt rizsázni neked, amint láttam, hogy elkészültél, már le is csaptam rád.
Először is; borzasztóan örülök, hogy inkább a személyiség terén ütöttél apádra, így te is inkább a sötétség és a gonoszság felé húzol. Ehhez pedig tökéletes párosítás egy angyali arc. *-* Kíváncsi vagyok, mi lesz később, ha már 12 évesen ilyen jellemmel rendelkezel, de remélem, hogy anyukádnak nem sikerül kinevelnie belőled ezeket a tulajdonságokat - de ha meg is próbálja, közbe fogok avatkozni! Cool
Maga az előtörténet rész pedig levett a lábamról. Egyszerűen... le vagyok nyűgözve! nyálci Apukád biztos nagyon-nagyon büszke rád - én is az vagyok, bár különösebb közöm nincs is hozzád. Jó úton haladsz ahhoz, hogy apád nyomdokaiba lépj, és nagyon remélem, hogy ez a célod. Ha nagy leszel, legyél olyan, mint az apukád. Egy szuperhős. úúú
Nem tudnálak mivel továbbra is feltartani, szóval elfogadlak. Futás foglalózni, aztán ijesztegesd tovább az embereket! úúú Szottyongat

Vissza az elejére Go down
 
Johanna Cross
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» szent johanna gimi
» Szent Johanna Gimi
» Szent Johanna Gimi Szerepjáték

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: