• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.




Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. 17 Nov. - 22:12-kor volt itt.

Share | 
 
 Julian Verres










avatar



Csüt. 21 Júl. - 23:31
Vendég
Vendég



julian verres
Breathe, sweetheart. You are magnificent. You are extraordinary.

● becenév: oh, könyörgöm ne
● születési hely, dátum: Costa Rica, 1991. március 5.
● kor: 25
● faj: vérjaguár
● nemi identitás: Panszexuális
● play by: Harry Shum Jr.
● karakterfajta: jelen

angel ● 18 ● nope ● 5 év kihagyással
you're still have all of me

Az ember unatkozik. Az ember vár. Az ember általában azt se tudja mit csinál.
Nem mintha lenézném őket, az erős túlzás. Egyszerűen csak olyan hétköznapiak, a hétköznapi problémájukkal, ami általában "mágikusan" és mégis hétköznapi módon oldódik meg, hogy még vacsora előtt elalszom, hogy róluk elmélkedek. Ami kicsit ironikus, ha azt vesszük köztük nőttem fel, és még meg is tanultam az annyira hétköznapinak vett leckéiket és értékeiket. Persze van valami szépsége annak mennyire reménytelinek látják az életet, és mindenbe képesek meglátni a jót de... Néha nem árt ha az ember a való világban él.
Mikor még magam is elhittem, hogy puszta munkával és kitartással megválthatom a világot, vélhetően kellemesebb társaság voltam, Legalábbis nem sértettem végig minden második embert a szerintem puszta objektív és őszinte hozzászólásommal. Akkor még merőben érdekelt, hogy az emberek mit beszélnek rólam, mit gondolnak, hogyan néznek rám. Vajon kedvelnek? Érdeklem őket? Mi van ha csak tettetik, hogy megnyerő a személyiségem és igazából a társaságom negyedrészét se kívánják.
Persze mikor már nem vagy ember ez mind keveset számít. Az átváltozásom óta a vélemények lepattognak rólam, egyedül az érdekel, hogy nekem mi tetszik és mire vágyok, ha pedig ezzel bárkinek is problémája van keressen fel valaki mást akivel megoszthatja is mert nekem ezeregy más és jobb dolgom van mint mihaszna panaszkodást hallgatni az én életemről. Amit én élek. És nem te.
Amióta pedig senkinek se adok engedélyt, hogy beszóljon az életembe - hogy is van az sablonos duma? Megtaláltam önmagamat? Így is fogalmazhatunk. A társadalom által elvárt szabályokat hátrahagyva kiderült, hogy 1, nem bírom az apró társalgásokat, a tetetett jópofit, és hál' istennek mint kiderült elég jó szemem van az ilyen kihasználó kígyók kiszúrásara is. 2, nem válogatok nemek között. Ez gondolom elég egyértelmű. 3, egyedül a legesélyesebb a túlélés, egyszerűen felesleges letelepedni egy helyen. 4, csak hogy ne jöjjön le az, hogy én vagyok a világ legelviselhetetlenebb lénye, valami jót, valami jót... Kipróbáltam a hűség dolgot egyszer, és bár kiderült, hogy nem kellett volna, az gondolom elég jó pont, hogy nagyon jól ment? Persze csak a jövőm, az életem és úgy minden álmom múlott rajta, de az is valami.
Most azt várod hogy meséljek. Jellemzőkkel illessem magam, mint például ragaszkodó vagy kedves, kreatív és zárkózott? Hát persze. Mindenki azt várja, de én már megtanultam, hogy mennyire veszélyes eldalolni a saját dalodat. Én biztosra megyek, és az ilyen egyszerű de meglehetősen sebezhető részeket mélyen elzárom és ahogy a mostani arányokat és esélyeket latolgatom a következő húsz évben a lakat közelébe se megyek. Jó helyen van az ott. Én pedig jó helyen vagyok itt, kiélvezni keserű életem maradékát. persze ha találkozol velem, ez nem így jön le - meglepően jól játszom el ezeket a különleges, felettébb emberi és ahogy említettem hétköznapi érzéseket. olyan mint egy kísérlet. Néha lehetek kedves, néha goromba, néha szóba se lehet állni velem. A - tetetett  persze, mint nézel így rám - hangulatingadozásaim fergetegesek.
Aztán szembejössz velem, egymásnak ütközünk, végigmérsz. Persze, hogy azt teszed, van mit - hiszen feltűnő jelenség vagyok azzal, hogy a határokat feszegetem. Vagyis ha pontosan akarunk fogalmazni már kilométerekkel át is léptem.
De ezt is a hangulatomhoz kötöm, bár legtöbbször szeretek azt viselni amit akarok feltéve, hogy jól nézek ki, de vannak napok... Mikor tényleg nem vagyok önmagam. Kopott nadrágos, szürke pólós napok, mikor csak elegem van a világból. Mikor a lekopott körömlakk nem zavar, a hajam az arcomba lóg és az se érdekel milyen színű a hajszálaim vége. A világ elől bujkálok ilyenkor azt hiszem. De hogy miért, arra még nem jöttem rá.
Viszont ha feltűnő szeretnék lenne, hah, akkor azt nem csak egy pár erős színnel, megrökönyödő párosítással, mintákkal oldom meg, nem, nem. Ha arról van, az szint ugrást jelent, oké? Ha azt akarom , hogy észrevegyél, akkor észre fogsz venni. Ha pedig nem, akkor ne is keress, mert nem akarlak látni, oké drágaság?

when i was younger...

Hat nap.
Tudod kettő meg négy, három meg három, kétszer három.
Szóval hat napfelkelte, hat naplemente, hat hosszú, kínokkal töltött nap. Ilyen hosszú volt az átváltozásom. Mindezt csak azért, mert nem volt képes az az istenverte elfogadni, hogy elutasítottam! Mások édességbe, csöpögős romantikus filmekbe vagy mit tudom én alvásba fojtják a bánatukat, de nem! Nem, nem, a drágaság úgy gondolta majd ő kicsit extrába veszi a figurát és az icipici darabokba tört szíve helyett majd az én életemet tiporja milliméternyi szilánkokba. Mert az úgy fair ugye, természetfeletti stílusba meg minden. No persze!
William - egyszer vagyok hajlandó kimondani annak a kis mitugrász senkiházinak a nevét, aztán soha többet - egy piszok az emberiség történetébe. Most pedig nagyon szépen, cenzúrázva fogalmazok. De kezdjünk egy kis alappal, aztán jön a gyorstalpaló, hogy ne is kelljen utána gondolnom arra a kis - szóval. A helyzet a következő. Vadász család, nem a legnagyobb, nem a leghíresebb, átlagosan csökönyös és persze, szokásához híven büszke. Gyerek, yo mismo, minimálisnál is kevesebb, leginkább zéró érdeklődés a családi biznisz után. Anyát apát persze szeretjük. De az egészséges távolság, először egy hosszú nyár, majd egy hosszú nyár és egy ősz, majd egy hosszú nyár, ősz és egy kis tél... Végül nyár, ősz, tél, és tavasz. Mindenkinek jobb ez így. Anyát apát még mindig szeretjük.
Valami családi barátnál töltöm ezt az időszakot, de nem zavarjuk egymást, igazán jól megvan mindenki. Meglepően... idilli az egész. Reggelente a szomszédok köszönnek, hiszen ez egy kis város. A zöldséges tudja a neved, a kávézóba pedig elég ha rámosolyogsz a pultosra.
Persze semmi jó nem tarthat örökké, főleg az ilyen filmbeillő jelenetek amiket a végre hagynak, hogy elhitessék az emberekkel, hogy a napok így teltek az idők végezetéig. Azt a részt természetesen kivágják, mikor a gonosz újra előtűnik, hogy egyszer és mindenkorra elpusztítsa a boldog befejezést.
De már megint elhúzom itt a dolgot, tehát - nevét nem akaródzik kimondani igazán beleillett az idilli képbe először. Jóképű, kedves, tiszta poszterfickó volt vagy az apró leányregények lapjairól ugrott volna le hogy megigyon valamit, de persze honnan tudnám én ezt, én sose olvastam semmi olyat. A dolog viszont valahogy itt meg is állt. Legalábbis az én részemről legalább. Ő viszont nem így gondolta, és nagy terve részéül úgy gondolta, az lenne a legalkalmasabb módja, hogy megosztja érzései féltve őrzött titkát ha azzal egy másikat is előtár. A sokkal vadabb, veszélyesebb, nem e világi titkát.
Mondanom se kell, a srác nem volt egy zseni. No, meg a visszautasítást se fogadta túl jól.
Nem tudom meddig tervezte a bosszúját, mert egy jó ideig nem láttam őt azután az este után. Főleg ezért ért véletlenül, mikor hazafelé menet a semmiből lecsapott rám. Telihold volt - velem született vadász érzékeimet viszont teljesen elnyomta az élet amit éltem. Mégis micsoda irónia, a természetfeletti világ elől menekülve egyenesen a saját vesztembe rohantam és sokkal többet vesztettem mintha akkor úgy döntök, hogy szüleimet büszkévé teszem. Legalább akkor rám néztek, beszéltek volna hozzá. Számításba vennék a létezésemet. Sose voltunk közel - de élő szülőkkel árvává válni mindenkinek fájna.

Nem hat év, annyira nem leszünk ironikusak az élet eleget játszott velem. Inkább kilenc. Hárommal több, vagy azt sorozd meg hárommal úgyis kijön.
Azóta jól megvagyok köszönöm. Hogy is szokták mondani? Kihoztam belőle a legjobbat? Valami olyasmi. Halandó életemet hátrahagyva újjászülettem és bár valószínűleg sose tudok majd teljesen megbékélni átkozott sorsommal, tanulok. Utazok. Próbálom nézni a dolog jó oldalát és egyéb ilyen dolgok. Az emberek nem bízok, feljebb látható okok véget, van egy két elég szolid ismeretségem, hogy azért ne legyen magányos és antiszociális de elkötelezettség bárki felé? Vicces. Köszönöm, de nem. A vérjaguárok természetükhöz híven jobbak a túlélésben, ha egyedül maradnak. És hé! Ki mondta, hogy a világ nem lehet szép anélkül, hogy valaki az oldaladon lógna folyamatosan?
Beacon Hills is csak egy megálló a sok közül. Annyi pletykát hallottam már a helyről, és lényegébe útba is esett, hogy megnézzem magamnak mi igaz abból amit mondanak, és hányan túlozták el a dolgot. Nem tervezek sokáig maradni, és abba is biztos vagyok, hogy semmi világrengető nincs a helyben, maximum egy két érdekes teremtmény meg a többi. Engem már régen nem tudnak lenyűgözni.
Ó, nem, még te sem azzal a mágikus barna szemeiddel, azokkal a karokkal és micsoda szoborszerű arc! Szerencsétlen én, mégis mibe keveredtem.


A hozzászólást Julian Verres összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. 12 Szept. - 18:23-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. 22 Júl. - 0:07
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Julian! *-*

Azt hiszem, nem kell mondanom, mennyire vártam már, hogy a lapodat olvashassam, mert ezt a témát ecseteltük már pár körben. Razz És most, hogy végre itt van, legszívesebben abba sem hagytam volna az olvasást, de hát elfogytak a betűk - viszont vigasztal a tény, hogy lesz még alkalmam tőled olvasni, remélhetőleg jóóóó sokat. úúú
Na, de rá is térek a lényegre a felesleges rizsa helyett; mint már említettem, a jellem leírásod egyszerűen imádtam, pedig akkor még csak a felét láttam, és most egybe az egészet csak még jobban imádom, ha lehet ezt még fokozni egyáltalán. *-* Olyan jól bánsz a szavakkal, hogy öröm volt olvasni minden egyes sort, arról nem is beszélve, milyen ügyesen bemutattad a személyiséged, amibe ráadásul bele sem tudnék kötni semmilyen téren:3
Magáról az előtörténetről pedig szintén csak pozitív dolgokat tudok mondani. Valósággal faltam a soraid. Sajnálom, amiken keresztül kellett menned, de biztos vagyok benne, hogy lesz ez még jobb is a jelenlegi helyzetednél. *-* És így külön megjegyezném, hogy nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy a másik felem csak úgy hagyja, hogy elmenj innen. Twisted Evil
Nem értek egyet azzal, hogy szerinted a vége nem lett jó. Tökéletesen lezártál egy történetet, amiből megismerhettünk annyira, amennyire kell. Én pedig ezzel abba is hagyom a felesleges beszédet, mert a végén még elszállsz magadtól. Rolling Eyes Razz
Sicc foglalózni, aztán irány a játéktér! Szia

Vissza az elejére Go down
 
Julian Verres
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Julian
» Julian && Bellslena ✻ i have to tell you something

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: