• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 44 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
4
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ December 24. (night)


Csüt. Dec. 14, 2017 7:49 pm
☇ Játszótársat keresek!


Csüt. Dec. 14, 2017 5:13 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Ayana Redwell










avatar



Pént. Aug. 05, 2016 2:51 pm
Vendég
Vendég



Ayana Redwell
’Cause I’m a free bitch, baby

● becenév:Ana, Yana
● születési hely, dátum: 1995. január 13, Portland, Oregon, USA
● kor: 21
● faj: Werejaguar
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Hilly Hindi
● karakterfajta: Jelen

Vaj ●xxx ● Margarin, Dézi, Szemöldök ● Akad
you're still have all of me

Őszintén? Annak ellenére, hogy régebben még csak meg se fordult a fejemben, hogy emberfeletti hatalmat szerezzek magamnak, most kimondottan élvezem, hogy az vagyok, ami. Ugyan az átváltozásom nem volt éppen kellemes, így utólag nem bánom. Erősebb vagyok, gyorsabb, az érzékeim felerősödtek. Ki ne örülne, ha olyan lehetne, mint én?
Jaguár mivoltomnak hála megtanultam, hogy ne bízzak senkiben sem. Magamra vagyok utalva, és ez jól is van így. Viszont ezzel együtt jár az is, hogy nem vagyok valami jó románcok terén, és még nem is volt nagyon részem benne. Talán valahol, a lelkem mélyén romantikus alkat vagyok, csak még nem tudok róla. Mindenesetre a csöpögős filmektől még akkor is hányingert kapok, ha csak a plakátjukat látom meg valahol az utcán. Rózsaszín és fehér, tele virágokkal és szerelemmel, tömör cukormáz az egész. Hölgyeim, kérdés: „Mit lehet ezen szeretni?!”
Ha már így teljesen nyíltan beszélek magamról, tisztáznám az elején, hogy nem vagyok rettenthetetlen. Nekem is megvannak a magam félelmei, de amitől igazán rettegek, az nem más, mint... A galambok. Gyűlölöm ezeket a kis álszent, önmagukat esztelennek és ártatlannak mutató szörnyecskéket. Azt hiszik, aranyosak, ahogy totyognak, kigúvadt szemeikkel bámulva ránk? Inkább azon kéne agyalnunk, nekünk, humán, értelmes lényeknek, hogy vajon mitől nem szédülnek bele az állandó fejrázásba. Ez az igazi probléma, nem a természetfelettiek túlszaporodása. Az lesz majd a vicces, amikor a galambok inváziót szerveznek ellenünk, és igába hajtják az egész emberiséget... Rohadt dögök, tuti ezt tervezitek, de ha rajtam múlik, nem fogtok sikerrel járni!
Mint minden érző lénynek, nekem is megvan a saját rossz szokásom. Ez pedig a határozott, orvosok által is kimutatott Bella-szindróma. Nem tehetek róla, valószínűleg ilyen elcseszetten születtem. Képtelen vagyok ellenállni egy gyönyörű, világos szempárnak, ami magával ragad, megigéz, leránt a mélységbe... De ha meglátok egy feszes mellizmú, szintén jóvágású srácot, hiába sötétek az íriszei, azonnal rávetem magam. Aztán a kettő között ragadok, vacillálok, nem tudom eldönteni, kit válasszak, és tátott szájjal szenvedek, mint Bella Swan az Alkonyatból. (Többen még azt is mondták, hogy hasonlítok rá külsőleg... Kérlek.. Ne emlékeztess rá.) Így hát, eddigi tapasztalataim alapján mindig az lett a vége, hogy mindkettőt megtartottam magamnak. Hihi.

Amikor megfenyegetek valakit, az illető általában hangos nevetésben tör ki. Az ellenfeleim alacsony (kemény 160 cm-es) termetem miatt gyakran alábecsülnek, és egyszerű, törékeny kis lénynek látnak, akire simán rá lehet taposni. Nem tehetek róla, hogy a genetika így alakított! Mondjuk elég hülyén néznék ki, ha nyurga lennék, mint egy kosárjátékos. Pont jónak érzem magam így, hogy egy életre kelt, vékony kerti törpe vagyok. Sőt, ezt sokan még bájosnak is találják, úgyhogy végképp nem panaszkodom. És a női logikát tekintve kijelenthetem, hogy pici lány létemnek köszönhetően hordhatok magas sarkút, anélkül, hogy megfejelném az ajtófélfát, vagy magasabb lennék a nagy Ő-nél. Már ha az illető valaha is eljön... Vagy egyáltalán létezik.
Hosszú, dús, gesztenyebarna hajam van, amit általában kiengedve hordok, csak különösebb esetben szoktam felkötni, vagy oldalra tűzni. Ezt anyámtól örököltem, akárcsak sötét, étcsokoládé pillantásomat. Állítólag a tekintetemben könnyű elveszni, hosszú szempilláimnak hála pedig nem nehéz bárkit is magamhoz vonzani vele. Még erre is magamtól kellett rájönnöm...
Öltözködési stílusomra nem igazán találok megfelelő összefoglaló szót. Azt mondhatnám, hogy normális, divatos ruhákat hordok, általában sötét, vagy meleg színeket öltök magamra, és különösen nagy híve vagyok a kockás ingeknek, rövid derekú felsőknek és crop topoknak.
Tehát, ez lennék én, remélem eleget megtudtál rólam. Ha pedig nem, majd úgyis megismersz, ha netán összefutnánk valamikor.

when i was younger...

Az emberek ostobák. Elég, ha megvillantasz nekik egy csinos mosolyt, megrebegteted a szempilláidat, és máris megszerezted őket. Kivétel nélkül, nőket és férfiakat egyaránt el tudsz csábítani, ha megtalálod a módját. Miután ez sikerül, azt tehetsz velük, amit akarsz. Megölheted, kínozhatod, bánthatod, szeretheted őket, ez már csak rajtad múlik. Azonban amikor választás elé kerülsz, nem húzhatod sokáig az időt. Mielőbb döntened kell, mert ha lassú vagy, nagyot fogsz bukni. Akár az életedbe is kerülhet.
Bevallom, nem vagyok az a széttépős típus, aki felismerhetetlenül leamortizálja áldozatát, hogy aztán kitehesse valami nyilvános helyre karácsonyfadísznek. Próbálom elkerülni a feltűnősködést, és csak akkor gyilkolászni, ha nagyon szükséges. Alapjáraton eszembe se jutna bántani másokat, jobb szeretem a békét. És amúgy is, ki ártana azoknak a cuki kis emberkéknek, akik boldog tudatlanságban mászkálnak az utcákon?... Nyugalom, az utóbbit nem gondoltam komolyan.
Van a halandóknak egy bizonyos rétege, akik szeretnének istent játszani. Úgy gondolják, mi, természetfelettiek egy betegség vagyunk, amit ki kell irtani, el kell törölni a Föld felszínéről. Nekünk támadnak a nyílpuskáikkal, pisztolyaikkal és mindenféle más, méregbe mártott fegyverükkel, hogy gyökerestül tépjenek ki az élők közül, mint gyomnövényt a kertből. Számukra mi ennyit érünk, tehetünk akármit, lehetünk akármennyire kedvesek, ártatlanok, ők csak a szörnyet látják, amikor a szemeinkbe néznek. De miért is taglalom ezt a témát annyira?
Mert engem pontosan egy ilyen személy árult el. Egy vadász.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyság, melynek központjában egy gyémántpalota állt. Itt élt a királyi pár, két gyermekükkel, Ayana hercegnővel és fogadott fiukkal, Jonathan herceggel.
A kis Yana már egészen csecsemő korában is a legszebb volt az egész országban. Ahogy telt-múlt az idő, a királykisasszony lassan felcseperedett, s szépségét egyre többen irigyelték meg. Igéző szemei, hófehér bőre sokak szívét dobogtatta meg, így a lány mindent megkapott, amire csak vágyott.
Egyszer azonban, a hercegnő tizenhatodik születésnapján egy rémisztő fenevad támadta meg a királyságot. A falvakat sorra pusztította el, nem kímélte még a gyermekeket sem. Rengeteg ártatlan életet vett el, s ezt az ország hamar megelégelte. Férfiak és nők sorra ragadtak magukhoz kardokat, íjakat és nyilakat, hogy szembeszálljanak a rémmel, amely rettegésben tartotta a népüket.
Az emberek félelemben szenvedve rejtőztek otthonaik mélyére, imádkozva a csodáért, ami megmentheti őket. Azonban volt valaki, aki a sok tilalom és figyelmeztetés ellenére nem bújt el a szörny elől. Ayana hercegnő kíváncsisága ugyanis felülkerekedett minden aggodalmán, így akkor se habozott sokáig, amikor eldöntötte, kiszökik a palotából, hogy közelebbről szemügyre vehesse a fenevadat. Ő még hitt a tündérmesékben, tartotta magában a reményt, hogy ő képes lesz majd megszelídíteni.
Az az éjszaka jóval csendesebb volt, mint a többi. A hold kerek egészének fénye ragyogta be az Ezüst Erdőt, nyomon követte Yana királykisasszony halk lépteit, hosszú, selyemruhájának suhanását.  Sötét fürtjeit szürke, csuklyás köpeny alá rejtette, amit elől tűzött össze egy, a családja címerét ábrázoló brossal. Talpa alatt ropogott a hó, ami frissen hullott le még hajnalban.
A fák egyre csak eltakarták az eget, ahogy az erdő sűrűbbé vált a hercegnő körül. Már a baglyok is elcsendesedtek, a szél se fújt, az éjszaka teremtményei mind odvaikba húzódtak, mert érezték Őt. Tudták, hogy a ragadozó a közelben van, csak idő kérdése volt, hogy támadjon.
Az árnyak közt sötét szempár villant. Bíborvörös volt, akár egy démonnak, s ördögi gonoszság áradt belőle. Morogva lépett elő a fényre, s így már Ayana tökéletesen láthatta a rémet. Egy vérfarkas volt. Hatalmas, torz teremtmény, emberi mivoltát szinte teljesen hátrahagyta. Tombolt benne a harag, s csak a vér ízére vágyott, arra, hogy újabb lelket küldhessen a Másvilágra.
Ana hátrálni kezdett. Ajkai megremegtek, légzése szaporább lett, reszketett, akár a száraz falevél ősszel. A farkas pedig egyre csak közeledett felé, rémséges, hosszú karmait a magasba emelte.
A köpeny lassan lehullott Yana háta mögé, ahogy a bross levált az anyagról, s egyenesen a szemközti fának csapódott. Az addig tiszta, fehér ruha lassan vérszínbe borult, a hercegnő pedig elkerekedett szemekkel kapott a nyakához mindkét kezével, fuldokolva.

Save tonight,
And fight the break of dawn
Come tomorrow,
Tomorrow I'll be gone...

Olyan sebesen rohant, ahogy csak tudott. A jéggé fagyott ágak hangosan reccsentek, akár az égzengés, torkából rémült nyögések törtek fel, ahogy hátrapillantott, hogy lássa üldözőit. Akkor egy éve történt, hogy kihűlt, elcsendesült szíve újra feldobbant, s gyönyörű, csokoládébarna íriszei először váltak zölddé.
Ugyanazt a köpönyeget viselte, mint akkor, ezúttal azonban nem díszelgett rajta a címer.
Hiába menekült. Az erdő most nem segített rajta, sziklákkal, gyökerekkel állta útját, hogy lelassíthassa, amíg a vadászok utolérik. Így is történt. Ayana ziláltan zuhant a hótakaróba, már csak a szerencse tartotta életben. Egy kidőlt fa törzse alá kúszott, amilyen gyorsan csak tudott, és sebesen fújtatva várt, hogy elmúljon a veszély. Csakhogy az ott volt, Ana búvóhelye tetején terpeszkedve, s szörnyű gyűlölettel az arcán kutatta a tájat tekintetével, a vadra várva, hogy felbukkanjon.
A királynő sokáig nem adta fel a keresést. Teljesen feltérképezte az Ezüst Erdőt, hogy megtalálja Ayanát. De nem azért, hogy szeretetteljesen átölelje, és elmondja neki, mennyire hiányzott neki. Ó, nem, nem. Azért indult utána, hogy az utolsó kis szikrát is kioltsa a szemében, és még az emlékét is eltemesse egy név nélküli sírba, ezzel megfosztva tőle a méltóságát.
Vége.

Éjt nappallá téve menekültem anyám elől. Még életemben nem láttam akkora utálatot, mint amit ő érzett irántam, amikor megtudta, mi lett belőlem.
„A család szégyene vagy.”
„Többé már nem vagy a lányom.”

Ezek a szavak hangzottak el tőle utoljára. Pontosan ezeket vágta a fejemhez, mielőtt sikerült elszöknöm előle.
És ezekre emlékeztem vissza, amikor először léptem át Beacon Hills városának határát, új reménnyel telve. Csak bízni mertem benne, hogy itt biztonságban lehetek. De mekkorát tévedtem...
Vissza az elejére Go down


avatar



Szomb. Aug. 06, 2016 1:10 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Kedves Ayana!

Huh, hát el sem tudod képzelni micsoda meglepetés hogy valaki kifejezetten szeresse azt, ami. Nem sok olyan alakváltót láttam eddig aki kifejezetten azt mondta volna hogy szeret az lenni, aminek alkották, farkas, hina, jaguár, teljesen mindegy. Már ez az első blokk megfogott a jellemenél, és hát nem vagyok nő, szóval nem tudom mit lehet szeretni a csöpögős filmeken, de engem is kitör a frász tőle.
A magasságodon ne aggódj, tudod mit szokás mondani? A jóból csak kicsit adnak Wink

Oh szóval kishercegnő lettél, őszinte szomorúsággal látom hogy egy fenevad talált meg és nem a nemes szőke herceg. Bár a mai napig nem értem miért kell a szülőknek ennyire ellenségeseknek lenniük a gyermekükkel, ahelyett hogy segítenének neki minden lehetséges módon. Érthetetlen!

Remélem a város tényleg biztonságot hoz neked, és megismerkedsz hozzád hasonlókkal és nem talál meg anyukád sem az utálkozásával.


Vissza az elejére Go down
 
Ayana Redwell
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: