• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Amanda Crawly










avatar



Vas. Aug. 07, 2016 12:42 pm
Vendég
Vendég



Amanda Crwaly
I didn't choose the creepy life. The creepy life chose me

● becenév: Mandy
● születési hely, dátum:1995 január 24.
● kor: 21
● faj: Ember
● nemi identitás: Aszexuális, Demiromantikus (Fuck no; love you in particular)
● play by: ReeRee Phillips
● karakterfajta: jelen

Thea ● 19 ● Kou ● Sok
you're still have all of me


Kezdjük a külsőmmel, mert az a szembetűnőbb és könnyebb megjegyezni. Nos, mint láthatod, minden fekete rajtam, és nem, nem valakinek a temetésére megyek, de mindjárt fogok, ha nem hagyod abba ezt a viselkedést. Nos, alternatív modellként dolgozom alkalom adtán, ezért elég sok érdekes és extrém ruha van a szekrényemben, arra várva, hogy hordjam őket. És én hordom is, hiszen imádom ezeket a darabokat, amiket a fotózásokról kapok, mert ezzel ki tudom magam fejezni, ahogy szeretném. A másik kifejezési módom a smink. Óh, hogy én hogy imádok sminkelni, nem csak magamat, hanem másokra is szívesen varázsolok bármilyen arcot. Azt hiszem, már a védjegyemmé vált a színes, szembetűnő, bonyolult szemsminkek. Rengeteg különböző ékszert hordok, mert ez a goth lét velejárója, és mert én szeretem. Arról lehet megkülönböztetni ezt a szubkultúrát a többi feketétől, hogy a goth-on rengeteg ékszer van és a nőkön nagyon kidolgozott smink van, míg az emo és scene gyerekeken főleg banda pólók vannak és csőnadrág és minimális ékszer. Ennyi és ma is tanultál valamit. Most, hogy túl vagyunk a gardróbom tartalmán, térjünk át az Isten adta ajándékaimra, vagyis a fizikai megjelenésemre. Nem vagyok magas, alig 165 centi, de szoktam rajta néha emelni vastag talpú holdjárókkal és bakancsokkal. A bakancsok a jóbarátaid, ezt jegyezd meg. Az alakom elég nőies, fűzőkkel elértem a tökéletesnek mondott 90-60-90-et, sokan próbálkoznak is nálam naponta, még „mondik” is, hiába a nem átlagos kinézetem, még így is. Nem szeretem, mikor ezt csinálják, csak hagyjanak békén és ennyi, olyan nehéz? A hajam hosszú és ébenfekete, majdnem a derekamig ér és imádom. Sokszor rendezem valamilyen bonyolult frizurába, csak hogy csodálhassam egész nap, de van, hogy simán csak leengedem. Sok persze vele a gond, de megéri. A szemem zöld, szürke és kék között változik, a világítástól függően, de ezt is szoktam feldobni, méghozzá színes lencsékkel. Minden érzelmemet kiolvashatod belőle, egyik pillanatban még villámokat szór, a másikban pedig már kedvesen mosolyog rád. Ha akarom, el is tudom takarni a pillantásomban ülő lelkiállapotomat, abban az esetben meg nem mondod, éppen mire gondolok.
 
 
Azt mondod, beszéljek egy kicsit a belsőmről is? Hát, megpróbálom, de legtöbbet szerintem így is láttad már és még nekem is rejtély, milyen vagyok igazából… Nem azért, mert ne ismerném magam, hanem mert az önmegismerés útján járok, amikor felfedezed… Mindegy, hagyjuk ezt, hosszú lenne elmagyarázni, inkább elmesélem az egyszerűbb részét a… Magamnak, magamról mesélek, igen. Néha képes vagyok elkalandozni a mondat közepén is, vagy meggondolni magam egy szón belül akár kétszer is, így néha érdekes szavak jönnek ki a végén és újra kell kezdenem az egész mondatot. Még ennyi idősen sem tanultam meg rendesen beszélni. Na, szóval, kezdjünk végre bele.
Az első, ami feltűnhet velem kapcsolatban az az, hogy nem érek fel éppen a goth-okról alkotott azon sztereotípiának, hogy állandóan szomorúak és magunkba fordulók vagyunk. Én minden vagyok, csak az nem, lételemem a vidámság, állandóan boldog vagyok, kivéve mikor nem. Nekem is vannak pillanataim, amikor magam alatt vagyok két méterrel, de azokat szinte senki sem látja. Viszont ezzel ellentétben sosem csacsogok a semmiről, csakis értelmes dolgokat mondok, legalábbis a megfelelő embereknek értelmes, nem az átlagnak. Ezen kívül rendkívül kedves vagyok, sokszor koppantam már a könnyen adakozó és segítőkész természetem miatt, de egyszerűen képtelen vagyok ezen változtatni. Valahogy szükségét érzem mindenkinek segíteni, akinek csak tudok. Ez részben azért van, mert könnyen azonosulok mások helyzetével és néha még az érzéseiket is érzem, mintha az enyémek lennének. Viszont ezzel ellentétben nem vagyok gyenge akaratú, ha egyszer valamit eldöntöttem, akkor ragaszkodom hozzá és nem engedek belőle, csak ha valaki tényleg be tudja bizonyítani, hogy nincs igazam. Azt is hozzá kell tennem, hogy sokszor vannak érdekes megérzéseim, amik általában igaznak is bizonyulnak, bár ezeket mindig megtartom magamnak. Ha mégis beszélek a megérzéseimről, akkor tekintsd magad kiváltságosnak, mert csak a hozzám legközelebb állókkal teszem ezt.
 
Amit még érdemes rólam tudni:
-Akár tél közepén is képes vagyok fagyit enni, annyira szeretem
-Gyakorló boszorkány vagyok, minden érdekel, ami okkultizmus
-Félek a vihartól egy régi sátoros eset miatt
-Megtanultam jelelni, és ha ideges vagyok, akkor olyan gyorsan kezdek magamnak jelelni, hogy alig érteni, pláne, hogy nem beszélek akkor
-Imádok táncolni, bár sosem tanultam
-Mindenféle kézműves dolgot csinálok és azt is el szoktuk adni a boltban, érdekes módon keresni szokták a munkáim
-Hatalmas rajongója vagyok a Vámpír Aktáknak

when i was younger...


Nos, hol is kezdjem… Megszülettem, mint mindenki már. Enélkül a kis lépés nélkül elég nehezen lenne most történet, amit most elmesélhetnék, szóval ott tartottam, hogy megszülettem, eddig szép és jó a dolog. Mondjuk utána sem volt annyira rossz, mint ahogy várni szokták az emberek, csak éppen annyira, mint bármelyik másik goth tininek, akinek „mondi” szülei vannak. Ugyanis korán kezdtem az ipart, már 12 éves korom környékén már csak a fekete ruháim voltak és mindig használtam fekete szemceruzát. Folyton ment a morgás, hogy nem öltözködik így egy tisztességes angol úrihölgy, mi lesz így a megítélésünkkel, azt fogják hinni az emberek, a szüleim is furák… De ez engem nagyon nem érdekelt, egyáltalán, egy kicsit se. Csak ki akartam fejezni magam, mi lett volna annyira rossz a fekete ruhákban, ha egyszer a jegyeim jók voltak, nem ittam, nem dohányoztam, nem jártam fura társaságokba, pláne nem éjszakánként és még el sem szökdöstem. Ez később sem változott érdekes módon, még a kávéra és a cigire sem szoktam rá. Szerintem elég jó ember lettem és akkor sem voltam rossz, de a szülők már csak ilyenek. Nem volt ezen kívül nagyobb esemény, hacsak a minimális piszkálást a stílusom miatt nem számítjuk. Ja, de igen, volt. Ez az esemény indított el az okkultizmus útján, ha mondhatjuk így. Volt nekem egy barátom, néhány hónappal volt fiatalabb, az utcánk végén lakott és egy osztályba jártunk. Hallássérült volt, de nem volt teljesen süket, és a normális iskolások közé küldték tanulni. Szegénynek nagyon nehéz volt, mert beszélni sem tudott megtanulni, és az osztályban is szájról kellett olvasni, csak papíron tudott kommunikálni, az meg nem az igazi. Annyira sajnáltam, és annyira a barátja akartam lenni, hogy megtanultam szépen lassan a jelnyelvet és már úgy mentem oda hozzá, hogy be tudtam neki mutatkozni. Annyira örült neki, látni kellett volna azt a mosolyt az arcán… Még most is fel szoktam idézni, ha magam alatt vagyok. Nagyon szeretetteljes volt, imádtam minden pillanatot, amit vele tölthettem. De egyik nap, amikor elvileg nem futottunk volna össze, mert hétvége volt és neki meg családi programja volt akkor, rossz érzésem támadt, de olyan rossz, hogy szinte hányingerem lett. Tudtam, hogy valami történni fog, és azt is tudtam, hogy a barátommal. Meg nem tudom mondani, hogy honnan tudtam, egyszerűen csak így volt. Szóltam otthon, hogy elmegyek egy kicsit és szaladtam, amilyen gyorsan csak tudtam, arra értem oda, hogy a mentőbe teszik éppen az összetört testét. Később tudtam meg, hogy még az úton belehalt a cserbenhagyásos gázolás okozta sebesülésekbe. A családja elköltözött és pedig sokáig gyászoltam utána, de végül túltettem magam az egyetlen barátom elvesztésén. A megérzésem viszont elgondolkodtatott, és utánajártam, mit ír erről az internet. Ezután már nem volt visszaút, teljesen elvesztem a boszorkányság csodálatos és erőteljes világában. Eljött az egyetem ideje, és ott már csak nem élhetek ennek a bűvkörében. Úgy döntöttem, Amerikába költözöm, és ott próbálok meg érvényesülni, mert itt több a lehetőségem, hogy azt csináljam, amit szeretek, vagyis híres sminkessé váljak. Munkát vállaltam egy kis rock shopban a környéken, mivel itt nem kell félnem a negatív megkülönböztetéstől. Amint elkezdtem itt dolgozni megsokasodott a megérzéseim száma és rájöttem, hogy a főnököm köré csoportosul szinte az összes és elkezdtem fura dolgokat látni... De ezt hagyjuk is, mert őrültnek fogsz gondolni, még inkább, mint eddig. Fejembe vettem, hogy a távolságtartó páncélja alá jutok már csak azért is, és rájövök, miért jönnek a megérzések. Majd idővel. Addig is, mennem kell a következő fotózásra. Köszi a beszélgetést, a viszontlátásra!


A hozzászólást Amanda Crawly összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Szept. 27, 2016 4:25 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Szer. Aug. 10, 2016 10:09 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Mandy! *-*

Elsősorban szeretném megdicsérni ezt a pofit, hiszen eddig nem tettem, pedig nagyon jó választás volt! *-* És most, hogy végre ezen is túl vagyok, áttérek a lapodra;
egy nagyon jó, részletes jellemleírást olvashattam, aminek személy szerint nagyon örültem, mivel jól ki is volt dolgozva. Őszinte leszek - meglepődtem kicsit ezen a nagy vidámságon és a kedvességen, aminek bizonyára az az oka, amit te is hozzákapcsoltál a jellemedben. Persze, ez tök jó, csak vigyázz, mert a hozzád hasonló embereket gyakran szeretik kihasználni az emberek... Rolling Eyes
Furcsa, hogy ennyire nem tetszett senkinek a stílusod, hiszen alapjáraton szeritnem minden szülő álma egy olyan gyerek, amilyen te is voltál/vagy. Elvégre nem a külső alapján kellene megítélni az embereket, de hát felnőttek... ki érti őket?! Rolling Eyes
Aranyos volt, amit az iskolatársadért tettél, viszont sajnálom, ami aztán vele történt. Mindenesetre legalább sikerült túltenned magad rajta, és biztos vagyok benne, hogy lesz részed még ugyanolyan remek barátságokban, mint akkor. :3: A főnöködhöz pedig szurkolok - annyira csak nem lehet nehéz eset. Razz
Nincs okom továbbra is feltartani, szóval sicc foglalózni, aztán irány a játéktér! :3:

Vissza az elejére Go down
 
Amanda Crawly
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Dorothy Yates

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: