• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Max × Bree


Yesterday at 8:42 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Gareth Silverstein










avatar



Hétf. Aug. 08, 2016 8:11 pm
Vendég
Vendég



Gareth Duncan Silverstein
Hard rock halleluja....

● becenév: Gary, Garry, Dunn
● születési hely, dátum: New Orleans, 1966
● kor: 50
● faj: Druida
● nemi identitás:hetero
● play by: Marco Hietala
● karakterfajta: Jelen

D. ● 20+ ● Nem muti ● sok év
you're still have all of me

Háááááát. Has, mert háttal nem kezdünk mondatot, úgy-e? Szóvalasszongya magamról kellene beszélnem egy kicsit. Elég nagy hangú ember vagyok, és kőkemény rocker még ötvenévesen is! Mert a rock egy életérzés! Semmivel össze nem hasonlítható. Hozzá kell tennem, mindezek ellenére határozott és nyakas ember vagyok, elismerem, nem szívesen eresztek az igazamból, mert az az enyim. Érted? Olyan nehezen beismerő alkat vagyok. Van ilyen. Ezen felül akad bőven olyan is bennem, ami szerethető, pontosabban hát... nem tudom. Mindenki döntse el maga. Mint mondtam, megvédem a magam igazát, de van annyi eszem hogy tudjam, mikor kell csendben maradni. Sosem voltam gyáva ember, és nem létezett olyan hogy "nem teheted" vagy "nem lenne jó ha..." Én megtettem, és azután viseltem a következményeket, mert apám nekem még azt tanította hogy viseljem a tetteim súlyát férfiként, ha jók ha nem. Ennek fényében tettem amit kellett. Sok mindent szeretek ha már itt tartunk. A metált, az erős csípős kajákat, szeretem pengetni a gitárom. A házam tele van könyvekkel, és imádom őket olvasni, a tudás hatalom ugyebár. Az is igaz hogy a könyvtár alatt kész fegyverarzenált tartok, még fiatalkoromból, és rendszeresen karban is tartom őket, soha nem lehet tudni mit hoz az élet, mikor kell megvédenem magam és a fiam. Imádom Morgant és büszke vagyok rá, arra hogy sokra vitte, és egyetemet végzett. Sosem árultam el neki hogy miféle életet éltem, mielőtt megszületett és... az a büdös nagy igazság hogy fogalmam sincs kicsoda az anyja. Persze a születési kivonaton ott van a neve de... esküszöm nem emlékszem az arcára sem, Morgan pedig hála az égnek rám hasonlít.

50 éves vagyok, mit tagadjam? Még mindig kőkemény rock szerető ember. Masszív izomzattal rendelkezem még mindig, mert karban tartom a testem, és még elkerült mindenféle kezdődő nyavalya is. A legfeltűnőbb azonban mégsem a testem, hanem a hosszú szőke hajam, ami lassan őszbe vegyül már, és a szintén hasonló színekben pompázó két ágú szakállam. Szemeim emellé kékek és mit mondhatnék még? Szeretem sokkolni a várost, fiatalos, divatos öltözködésemmel, és még véletlenül sem látni ám rajtam öltönyt, olyan isten vagy istenek nincs a világon se máshol. Azt hordják csak a divatjancsik.

when i was younger...

Hol is kezdhetném? Nem volt lustálkodós életem, de kifejezetten drámainak sem nevezném. Voltak benne jó és rossz dolgok egyaránt. Jó gyerekkorom volt, az öcsémmel jól kijöttünk mindig is, sokat baromkodtunk és pokoli rossz kölykök voltunk. A szüleink egyfolytában zsémbeltek hogy mi lesz így belőlünk. Hát belőlem katona lett, belőle mérnök, de nem maradtam sokat, csak ugye nekünk még be kellett vonulni, ami megjegyzem a mai fiatal kakasokra is ráférne. Némelyik ahogy kinéz, mint aki benéz... na de vissza, khm. Igazából mentem volna tovább valamiféle pályára én is, de ekkoriban történt az, hogy tudomásomra jutott hogy nem csak mi élünk itt, hanem mások is, és felfedeztem hogy van bennem némi hajlam a természetfelettire, amolyan druida vonás. Az öcsém is vevő volt erre, de őt szerencsétlenül érte egy hiéna, aki tanácsért ment hozzá de nem tudta még irányítani a saját belsőjét, és átváltozott, és megölte. Lesújtott a testvérem halála, és fegyvert vettem a kezembe, mint minden normális felnőtt ember tenné hogy levadásszam a gyilkost, ami sikerült is.

A hiéna halála sem oldotta meg azt a nehéz követ, ami a szívemre rakódott, és pár évig a pályán maradtam, nevezzük így, és hivatásos vadászként funkcionáltam, és rengeteget tanultam tőlük. Tartottam magam a mondáshoz hogy szabad az ellenségtől is tanulni, és sok mindent összeírtam magamnak, amolyan kezdetleges természetfeletti kézikönyvnek. Viszonylag aktív és hatékony vadász voltam, sok halált okoztam, de mint mindennek ennek is vége szakadt egyszer, de nem, nem a halálommal. Hanem azzal, hogy találtam egy csecsemőt a küszöbömön. Az a nagy büdös igazság hogy tipikus fiatal voltam, nőztem, ittam, szerencsejátékoztam tehát kihasználtam minden adta lehetőséget hogy lukra lőjek, és hát... úgy tűnik valamelyik hölgyike igen termékeny volt akkor. Hagyott a fiam mellett egy hosszú levelet is, őszinte és nagyon megrázó is volt, ő nem tudta felvállalni hogy felnevelje, így nekem adja át ezt a feladatot. Ott hagyta a fiam anyakönyvi kivonatát és mindenét ami kellhet, és azt hiszem aznap hajnalban akasztottam szögre minden fegyverem, hogy apa lehessek. Én csináltam, én vállalom is érte a felelősséget, és már aznap dadát kerestem, aki szoptatja a Morgant, és a női dolgokat elintézi és mellette megtanítja nekem, hogyan kell bánni egy kisbabával, mert ezt a katonaságnál sajnos kihagyták a tananyagból. Morgan szerencsére az én vonásaimat örökölte, és így elmaradtak a kínos kérdések hogy biztos hogy én vagyok az apja? Ezer százalék, le sem tagadhatnánk egymást!

Szóval a fegyverek pihennek, de én nem. Vadászházat építettem és vendégházként működtetem a mai napig is, normális életet alakítottam magamnak, bármennyire is unalmasnak találtam olykor, de Morgan kedvéért még a csillagokat is lehoztam volna az égboltról. Figyelmem főleg a druidaságra, és a természetfeletti lények megfigyelésére irányult, és csak akkor vettem fegyvert a kezembe ha meg kellett védenem magam és a fiamat, ő a szemem fénye. Ő sem panaszkodhat, mert kalandos, szép gyerekkort élhetett meg mellettem, sokat jártunk kirándulni, nyaralni, táborozni és horgászni. Beszéltem neki a természetről, és a természetfelettiről, de nem aggitáltam se mellé se ellene a más fajoknak. Rábíztam a döntést, hogy tegyen belátása szerint, csak hallgassa meg amit mondani akarok neki. Lekopogom, jó kamasz volt, és nem volt meg a hisztis, cigizős, drogozós korszak. Alkoholt adtam neki, cigit szintén ha kérte. Az apja mellett a legjobb barátja akartam lenni hogy elmondhasson nekem bármit, és ne kelljen szégyellnie az öregét.

Életvitelemet illetően... a fiam már huszonöt éves és lélekben én is ott maradtam le, és még mindig teljes energiával tudok ugrálni egy jó kis Metallica vagy AC/DC koncerten, de tavalyi Guns and Roses is elég jó volt... A vadászház elég jól jövedelmez és terepjárón kívül, büszkélkedhetek egy chopperrel is. Szívesen veszem elő, és olykor még mindig együtt ülünk fel rá Morgannal. Azt hiszem elmondhatom hogy büszke vagyok rá, hogy jó kapcsolatunk, megbirkóztam a gyerek neveléssel, és már csak az unokákat várom. Ej de el fogom őket is kényeztetni hajjajj de még mennyire.
Ő nem tudja hogy druida vagyok, mármint meséltem neki erről, de nem úgy hogy az vagyok, és azt sem tudja hogy egykor vadász voltam, és gyilkoltam. Sokszor jó pénzért. Azt tudja hogy hivatásos vadász vagyok, aki állatokra lő célba és mesterien készítem el a húsukat hiszen egy gyerek mellett meg kellett tanulnom főznie. Grillben és bográcsban egyenesen verhetetlen vagyok, és Morgan is tud főzni, legalábbis éhen nem hal. De azt nem tudja hogy az alagsorban boszorkánykonyhát működtetek...És jól van így.

Vissza az elejére Go down


avatar



Hétf. Nov. 21, 2016 9:50 pm
Vendég
Vendég




elfogadva
üdvözlünk az oldalon!


Went down the highway
Broke the limit, we hit the town

Először is azzal kezdeném, hogy egyszerűen nem ilyen sztorira számítottam. Ami azt illeti az AC/DC az én egyik gyenge pontom, szóval már ezzel megvettél. Viszont amikor a fiaddal való kapcsolatodat ecsetelted, nagyon a szívembe zártalak.
Az írásaid közül egyikbe sem tudok belekötni, még akkor sem ha szeretnék, így meg aztán pláne nem Razz Egyszerre volt meglepő, érzelmes és tanulságos is. Na de egy szó, mint száz nekem nagyon tetszett a karakterlapod. Így nincs más hátra, mint foglalózni és játékra fel Smile



Vissza az elejére Go down
 
Gareth Silverstein
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: