• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
8
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Stells & Ash


Yesterday at 11:50 pm
☇ Tom Hiddleston


Szer. Aug. 16, 2017 11:24 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Alexander Gabriel Smith










avatar



Pént. Aug. 12, 2016 12:17 pm
Vendég
Vendég



Alexander + Smith
I'M a werewolf, not Golden retriever

● becenév: Alex, Alec, Gabe
● születési hely, dátum: Beacon Hills, 1988. 07. 29.
● kor: 28
● faj: Vérfarkas - Béta
● nemi identitás: Hetero
● play by: Aidan Turner
● karakterfajta: Jelen

I'M a secret ● 17 ● - - - ● 3,5 year
you're still have all of me

₰ Első látszatra egy középkorú férfit látnak bennem az emberek, aki igen csak érdekesen őszül. Na ez tényleg csak a látszat, ugyanis nem vagyok se középkorú, se nem őszülök. A hajamban a fehér tincs (ami a fejem teteje fele található) az festett. Nem is tudom már mikor és hogyan jött az ötlet, de hölgyeim (vagy uraim is(?!)) vallják be, hogy jól áll. Na de tovább gondolva az esetet.. a többi része a hajamnak sötétbarna, mint az megfigyelhető. Szemeim pedig egyszer barnák – már szinte feketék – egyszer pedig narancssárga beütésűek. Ez a becses rangomnak köszönhető, mivel a legtöbb bétának, úgy nekem is farkasként – vagy csak félig farkasként – narancssárgák a szemeim. Tehát, lejjebb nézve. Nálam már-már megszokott a szakáll és a vele járó bajusz is, de vannak azok a ritka pillanatok, mikor nos, megborotválkozom. De ez tényleg olyan ritka, hogy észre sem vehető szinte. Akik komolyabban ismernek szakállal is szoktak meg és rettentően meglepetésként éri őket mikor csupasz arccal jelenek meg. Ezért ezt hanyagolom is. Ruházatom nem különösképpen tér el más férfiakétól – feltéve ha az a férfi az öltönyök megszállottja -. Egy valamilyen színű póló, legyen az gombos, vagy a nélküli – ünnepekkor ing természetesen – és hozzá egy farmer nadrág. Ez becsaphat sokakat, mert úgy tűnhet sosem cserélek nadrágot, holott csak ugyan olyan színű az összes farmerom. Sötét kék.. A cipőmről nem gondoltam, hogy szólok, de azért megemlítem, hogy a sport cipőket szeretem, De persze ünnepekkor felveszek ünneplő cipőt és az ing kombinációmhoz még fekete vászon nadrágot is. Azért valljuk be, megadom az ünnepeknek a tiszteletet. Van, hogy még a hajamat is belövöm olykor.

₰ Kezdeném ott, hogy két személyiségem van, de nem vagyok skizofrén, félreértésekbe ne essünk. Emberi személyiségem elsőre átlagosnak tűnhet, kedves személyiség vagyok, aki olykor még szeret is segíteni másoknak. Imádom a könyveket és ezt a munkám is visszaadja. Vannak álmaim és céljaim és persze félelmeim is. Álmom, hogy rátaláljak az igaz szerelemre és leéljem az életemet mellette. Családot alapítsak. Célom részben ugyan ez, ugyanakkor az is, hogy egyszer olyan méltóság teljes ember – vagy farkas – váljon belőlem, mint az alfám is. Nagy félelmem, hogy elveszítek mindent és mindenkit, hogy nem érem el az álmaimat mielőtt meghalnék. Persze most jöhet az a gondolat, hogy sok normális ember a pókoktól fél, és nem is vagyok átlagos. Talán tényleg nem vagyok átlagos, de hogy is lennék az, mikor részben ember sem vagyok.
Nos, a farkas énem ettől jócskán eltér. Egyáltalán nem kedves, inkább gyilkos hajlamú a bennem élő állat, de mégis védelmező. A szeretteimet védi, akár mások halála kárán is, de nem hagyja, hogy bajuk essen. Néha még azon is eltöprengek, hogy tudom irányítani, de mégis kell még csiszolnom, mert sokak halnak meg még így is a tudtom nélkül. Na igen, már 4 éve, hogy vérfarkas vagyok és még mindig nem tudom irányítani a bennem lakozó állatot. Vagyis.. az átváltozást tudom, de ha egyszer átváltozok.. nos néha elvesztem a fejemet és az uralmat a farkasom felett. Hogy miért is beszélek E/3-ban a farkasról? A válasz igencsak egyszerű, nem érzem magaménak, hiszen nem tudom rendesen uralni. Persze idővel ez változni fog és akkor már úgy fogok róla beszélni, mintha én lennék. Én is leszek, voltaképpen egy részem lesz. Egy részem amit az emberek elől rejtegetnem kell, de a társaim között megmutathatom.

when i was younger...

Bevezető
„A legtöbbször az vagy, aminek hisznek.”
₰ Világ életemben ebben a hitben is éltem. Voltam kedves, szemét, bunkó, vadállat és még sok más. De mindebben a szörnyű egy volt: Hogy el is hittem, hogy az vagyok amit rám ragasztottak. Szinte alig volt pillanat, mikor úgy éltem, ahogy szerettem volna. Mindig az előítéletek határolták be az életemet. A családom, a falkám.. de még az emberek is az utcán. Mind-mind képeket alkottak rólam, amik nem léteztek. Vagyis, nem akartam, hogy létezzenek. Gyenge voltam. Bevallom, rendkívül gyenge személyiség voltam, míg hagytam, hogy mások irányítsanak engem és az életemet is. De ennek vége. De ahhoz, hogy ezt megértsétek, bele kell kukkantanotok az életembe. A múltamba. Így hát, igyekszem mindent, még a jelentéktelen dolgokat is, a szemetek elé vetíteni. Éljétek át úgy ahogy én éltem és vonjátok le a tanulságot, ahogy én is tettem.
A múlt árnyai
₰ A múltam nos 1988-ig nyúlik vissza, ekkor láttam meg a napvilágot. A családom vegyesen oszlik meg a fajok között, ugyanis míg édesanyám és a családja mind-mind emberek, illetve néhányuk vadász sarja, addig édesapám és a családja vérfarkas géneket örökölt. Így hát mikor megfogantam nem tudták mi lesz a vég kifejlett. Ember leszek, esetleg az édesapám félékre fogok vadászni? Vagy olyan leszek mint édesapám s szabályozni kell majd, hogy ne legyek vadászok prédája? Ez mind titok volt számukra, s hiába várták már annyira születésemet mégis féltek édesanyám pocakjában növekedő lénytől. De végül nos emberként jöttem világra. Sokaknak tinédzser korára előjön a farkas énünk, de velem nem így lett. De ugorjunk vissza. Tehát emberként születtem meg, aminek valahol örültek is a szüleim de édesapám továbbra is rettegett milyen céljaim lesznek ahogy növekszem. De nem volt semmi, egyetlen célom a felnövés volt. A gyermekkorom maximálisan átlagosnak mondható. Megtanultam járni, beszélni, enni, ülni, állni. Majd később írni, olvasni és számolni. Megtanultam mi a szerelem, milyen kamasznak lenni és milyen a saját lábamra állni. És ekkor becsapott a mindent eldöntő villám. A szüleim kapcsolata már rég megromlott azután mikor megszülettem. Lehet édesapám félelme miatt, lehet csak mert már korábban sem volt minden rendben, de minden esetre nagyon összekaptak. Mindenki azt gondolta, elválnak és minden le van vele rendezve, de az édesapám neki esett anyukámnak.. átváltozott. És mint azt említettem korábban, édesanyám nem csak emberek de vadászok sarja is és végzett apukámmal. Nem szeretett volna, de a saját érdekében ez volt a legjobb cselekedet, hát én fiatal felnőtt fejjel ezt nem igazán láttam be, csak mostanra. Szerettem apámat, utána sem változott ez semmit, mikor megtudtam, nem ember. Szerettem mert az apám volt és mert tanított engem. Tanított vadászni és megtanított, hogyan éljem túl a vadonban. Sok apa-fia programunk volt kamasz koromban. Volt, hogy csak azért kivett az iskolából, hogy elmenjen velem táborozni. Kedves volt velem és tudom, sosem lett volna képes bántani se engemet, se anyukámat. Dühös voltam. De szomorú is. Valójában nem tudtam aktuálisan melyik érzelem dominánsabb bennem. De elszöktem. Az anyukám könyörgött, hogy ne menjek el, de én megtettem. Az erdőbe menekültem. Tudtam, ott sosem keresne, mert nem tudott rólam és apáról, hogy hol voltunk sokszor. Sosem kérdezett, sosem érdekelte. Emellett nem is ismert igazán, úgy vélte elég felelősségteljes vagyok ahhoz, hogy valamelyik haveromhoz mentem. De nem, egyiknél sem talált. Mert az erdőben voltam.. ugyanakkor igaza volt ha azt gondolta ez felelőtlenség volt. Nagyon is az volt. Ekkor volt az a bizonyos pont az életem végén. Tehettem volna vesszőt, de én nem akartam, el akartam felejteni mi vagy ki voltam, mert tudtam, hogy a családom, amiatt ment tönkre aki, ami voltam. Megváltoztam. Azon az éjszakán megtámadott egy farkas. Tudtam, hogy nem csak egy veszett, kóbor kutya volt, vagy egy farkas, vagy ahogy az emberek hívják, hegyi oroszlán – egyáltalán ez honnan jött, az erdőben nincsenek hegyek... -. Tehát megharapott egy vérfarkas. Belehalhattam volna, szét marcangolhatott volna, de nem így lett.

Kitekintő arra a bizonyos éjszakára az erdőben:
₰ Táboroztam, tábor tüzet raktam egy olyan részen ahol nem volt annyi fa. Ritka volt ez a hely, de apukámmal mindig ide jöttünk. Felidéztem a szép emlékeket miközben anyukámnak írtam egy levelet. Sokszor újra írtam, majd apró darabokra téptem és tűzbe dobtam, vagy meggyújtottam és vártam, hogy ne maradjon más, csak hamu. A levelemben az állt: „Kedves anyu, szerettem aput, és tudom, hogy mélyen a szívedben Te magad is szeretted. Mindegy volt, hogy ki vagy mi volt Ő, szeretted...Szerettük. Jó ember volt, mindig elvitt táborozni az erdőbe. Most is itt vagyok, ahol ezt a levelet írom. Nem szeretnék haza menni. Nem tudnék a szemedbe nézni apa halála után. Tudom, hogy nem kész akarva ölted meg, de akkor is megtetted. Ég veled anya, szeretett fiad: Alec.” Míg írtam a levelet nos, nem vettem észre, hogy nem vagyok egyedül. Végig figyelt valaki, de nem foglalkoztam vele. Végül elégetve az utolsó levelet is, abba hagytam az írást. Fogtam a magammal hozott vödör vizet és eloltottam a tüzet. A telefonommal világítottam a sátramig, majd mikor megpillantottam, eltettem a telefonomat. Még visszanéztem az immáron már csak füstölgő tűzrakó helység felé. Ismét apára gondoltam. Arra hogy mi volt és hogy, hogyan bánt velem. Egy pillanatra felálltam még, ekkor ért a támadás. A semmiből jött, de láttam az arcát. Miután megharapott eszembe se jutott, hogy elfussak. Elfussak mint egy gyáva alak akit megharaptak. Csak néztem az izzó vörös szemeit és ismét az apám jutott eszembe. Még fél percig így maradtunk, majd az alak lelépett. Tudta, hogy vissza fogok hozzá térni egyszer. Vagy gondolta majd meglátogat, nem tudom.

₰ De visszatérve az eredeti történésekhez.. Elmehettem volna orvoshoz, vagy a gyanúmat beigazolva állatorvoshoz. De nem tettem. Ott maradtam, a vadon lágy ölébe. Őzekre és nyulakra vadászva.. 5 napig. Közel volt már a telihold és egyre inkább nőtt bennem a tudat, hogy igenis egy vérfarkas harapott meg és most végre olyan lehetek mint édesapám. Követhetem a nyomdokait és jobbá tehetem Beacon Hills lakóit, kezdve édesanyámmal. De továbbra se tudtam volna a szemébe nézni, így hanyagoltam a témát. Eljött hát a telihold, tudtam, hogy két megoldás van. Olyan leszek mint egykoron az apám, vagy meghalok. Nem tudtam melyik lesz, de féltem. Féltem, hogyha meghalok anyámtól el sem tudok búcsúzni, ugyanakkor féltem ha átváltozok megölhetek valakit. Olyan valakit akit nem szeretnék. Tudtam nem fogom tudni irányítani mint kezdő vérfarkas. Átváltoztam. Az az éjszaka a homályba veszett, nem emlékszem semmire, de nyugtatott a tudat, hogy senkinek nem jelentették be sem az eltűnését, sem a halálát. De ez nem nekem köszönhető. Az alfámé az érdem, ugyanis Ő volt aki visszafogott. Ahogy kezdtem visszatérni hozzá elmesélte és az éjszaka sem volt már oly’ homályos mint előtte. Kezdett felfrissülni mi történt akkor. Tudtam, hogy vele kell maradnom és megtanulnom kordában tartani a bennem lakozó farkast. Tudtam, hogy nem fog örökké visszatartani.. nem is tudna. Volt választásom és ugyan a nehezebb utat választottam, de megérte.

Közel múlt és jelen
₰ Nos közben elérkeztem a jelenlegi énemhez is. Aki még mindig két személy, de mégis közelebb vagyok a farkasomhoz mint az első átváltozásomkor. Minimálisan már tudom uralni a bennem lakozó lényt és ebben még az alfám is segít. Az idő múlásával lett még 3 társam, kik szintén a falkába tartoznak. Egy lány és két srác. Mikor engem megharaptak akkor falkát alapított a vezetőnk. Én vagyok itt a legtapasztaltabb béta. A legkisebbikük még csak 18 éves. Végig néztem ahogy keresztül mennek mind azon amin én mentem. Ki-ki a saját módján. Volt aki nem kívánta elfogadni, volt aki elszaladt ahogy én sosem tettem volna. De mostanra mind itt vagyunk egymásnak és egy családnak nőttük ki magunkat. Idő közben édesanyámat is meglátogattam, mondanom sem kellett neki és rájött, hogy már nem vagyok ember. Rám küldte a családját nem túl nagy sikerrel. Elintéztük egy életre, hogy ne vadásszanak ránk. Nem kellett hozzá még gyilkolnunk sem. Ezek utána viszont már nem tértem haza a családomhoz. Vettem egy saját lakást ahova a társaim bármikor befogadást nyerhettek. Állást is vállaltam nappalra, és végül könyvtár tulajdonos lettem. Mindig is szerettem a könyveket és ez csak adott egy plusz löketet, de a végsőt az adta meg, mikor a főnököm lemondott a könyvtáráról és a nevemre íratta. Tudta, hogy én jó leszek a vezetői posztra. Jelenleg is munkatársakat keresek, akikkel dolgozhatok, mert sűrű lett mostanában a meló, mióta egyedül vagyok. De nem bánom, mert szeretem ezt csinálni. Éjjelente pedig azon vagyok, hogy fejlődjek. Hogy uralni tudjam a farkasomat és E/1-ben beszélhessek róla.
Hát hölgyeim és uraim, ez lett volna az én kis történetem, remélem élvezték a kis regényemet.
– Íródott Alexander Gabriel Smith keze által. A könyv egy igaz történetet mesél el, melynek részlete megjelent a Miként lettem vérfarkas című könyv bevezetőjében.
Vissza az elejére Go down


avatar



Pént. Aug. 12, 2016 4:33 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Alec! *-*
Na, hát nem is tudom, hol kellene kezdenem igazából. Először is szeretnélek még egyszer is üdvözölni itt, most már hivatalosan is! *-*
Ahogy már említettem, imádlak, amiért egy hosszú és tartalmas karakterlapot hoztál - ráadásul ilyen rövid időn belül meg is tudtad írni -, melyben részletesen mesélsz az életedről - ami lássuk be, nem egy átlagos kis történet. Elég magát a családfát nézni, ahol aztán megtalálható szinte minden, az emberektől, a vadászokon át egészen a természetfeletti lényekig.
A jellemzésed tökéletesen visszaadta a külsődet, és a tulajdonságok leírásából is kiderült, ki vagy te valójában, illetve, hogy milyen a farkas feled. Ideje lenne azért megbarátkozni vele, nem gondolod? Razz
Sajnálom, ami a családodban történt. Bár tényleg ilyen háttérrel nem is csodálkozom, hogy előbb-utóbb beütöttek a katasztrofális dolgok. Rolling Eyes Minden ellenére úgy látom, sikerült megbékélned a dolgokkal - legalábbis nagyjából -, és az életed egyenes úton halad. Remélem, sikerül elérned minden kitűzött célodat. :3:
Nem húzom tovább az időt, elfogadlak! Látom, már foglalóztál, szóval nincs más hátra, mint elszabadulni a játéktéren. Érezd jól magad nálunk! *-*

Vissza az elejére Go down
 
Alexander Gabriel Smith
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sera & Alexander ~ Egy eltitkolt szerelem.
» Anette Smith
» Klaus Mikaelson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: