• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 jonathan redwell










avatar



Kedd Aug. 23, 2016 7:05 pm
Vendég
Vendég



Jonathan Redwell
Well in case you haven't figured it out by now, I'm a psychopath.
I know, shocker.

● becenév: Oh, ne
● születési hely, dátum: Portland, Oregon - 1992. október 19.
● kor: 23
● faj: Chimera; wind - void kitsune
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Christopher Wood
● karakterfajta: Jelen

Lucifer
you're still have all of me

Jonathan mindig is labilis volt érzelmileg, bár ez kívülről sosem látszott rajta. Mindig felmerül a kérdés emberekkel kapcsolatban, miért is lesz valaki pszichopata? Miféle romlott gondolkozásmód késztet egyeseket arra, hogy úgy viselkedjenek, mint egy őrült? Az ilyen emberek öntörvényűek, és késztetést éreznek arra, hogy bántsanak másokat. Távol áll tőlük az empátia és feleslegesnek tartják az emberi érzelmeket. A felmerülő kérdésekre a válasz többnyire klisé; rossz gyerekkor, lelki sérelmek a család miatt, rossz példaképek. Jonathan Redwell esetében ez mégsem ilyen egyszerű.
Elsőre jogosan a fejéhez lehetne vágni a pszichopata jelzőt, s talán egy része az is. Nevezhetnénk disszociatív személyiségzavarnak. Ez persze mind annak köszönhető, hogy a doktorok előhozták belőle a sötétséget. Nem véletlenül csináltak belőle félig void kitsunét. Tökéletes alapanyag volt tekintve, milyen lelkiállapottal küzdött a felnőtté válása során. Az igazi szüleit nem ismerte, s a mostani családjával sem volt soha túl jó kapcsolata. Nem csak magányosnak érezte magát, hanem értéktelennek is. Sokszor megfordult a fejében, vajon mit tett, amiért biológiai szülei már a kezdettől gyűlölték, s mi az oka, hogy a nevelőszülei hasonló véleményen vannak. Ilyen alapon miért fogadták örökbe? Az árvaház sem volt egy gyerek álom, de talán egy fokkal jobb volt. Mégis úgy érezte, megéri maradni. Ennek pedig egyetlen oka volt, a húga.
Ő az a személy az életében, akivel mindig mindent megosztott. Sosem titkolóztak egymás előtt, védték egymást, és bíztak egymásban. A húga mellett mindig úgy érezte, tartozik valahova. Nem csoda, hogy a sorsfordító esemény csak még egy ok volt a számára, hogy gyűlölje a környezetét. Ebből kiindulva pedig nem áldás, hanem átok volt kezébe adni a természetfelettiek hatalmát. Jonathan képtelen fékezni indulatait, s minden alkalmat megragad, hogy fegyverként használja adottságait.
A rókákhoz hasonlóan ravasz természete van, így könnyedén túl jár bárki eszén. Rutinos hazudozó, szarkasztikus és nagyon meggyőző. Ezek mellett pedig színészi adottsagaival bárkit képes megtéveszteni.
Ezek külső alapján azonban nem vehetők észre. Teljesen átlagosnak mondható a rövid, sötétbarna hajával, és a viszonylag divatos ruháival. Szürkés-kék íriszei többnyire nem árulkodnak veszélyről, bármennyire is mondják, hogy a szem a lélek tükre. A borosta ellenére is kisfiúsabb külsővel van megáldva, valamint testalkatára is inkább csak a szálkás kifejezés a megfelelő. Pusztán 183 centi, amivel tökéletesen meg van elégedve. Az összkép alapján tehát átlagos is lehetne. Azonban sötét perceiben vonásai teljesen másról árulkodnak, valamiről, ami részben a doktoroknak köszönhető, részben pedig vele született. De vajon melyik ágról?

when i was younger...

Sötét, valamint kissé groteszk történet!

A nappali megszokott fényei, melyek az áttetsző fehér függönyön át borították be a helyiséget most furcsán fakón hatottak a késő délutáni órákban. A naplemente vörösre festette az ég alját odakint, s a megszokott virágillat helyett valami teljesen más terjengett a levegőben. Az orchideák édes illatát elnyomta a vérszag, mely a nyitott ablak ellenére sem párolgott ki a szobából. Lágy szellő lebegtette meg a függönyt, mely makulátlan tisztasága szöges ellentétben állt a falon lévő skarlátvörös kéznyomokkal. Itt-ott kisebb pacák, esetleg csíkok díszítették a barackszínű festéket, mely most úgy hatott, mintha tökéletesen megálmodott, káoszt kialakító minták borítanák. Rendezetlen, absztrakt formákban. A megszokott idilli hangulat helyét most a borzongás vette át. Bár a szoba néma volt, a falak, mintha még mindig a felszakadó sikolyoktól zengnének.
Jonathan a nevelőanyja holttestével – pontosabban annak darabkáival szemben ült a kanapén. Egyik lábát átvetette a másikon, s térdén pihentette a bokáját, miközben kényelmesen hátradőlt a támlának. Egy pohár vörösbort szorongatott a kezében, melybe most lassan belekortyolt, ahogy teljesen elveszett a látvány nyújtotta gyönyörben.

Beatus vir qui suffert tentationem,
Quoniqm cum probates fuerit accipient coronam vitae.

Az egyik sötét sikátor szájánál kuporgott, hátát a falnak vetve, térdeit felhúzva maga elé, mindeközben egyik tenyerébe temette lehajtott fejét, szabad kezét pedig a terdén pihentette. Ujjai között érzett néhány tincset, melyek előre buktak, s a megszokottól eltérően rendezetlenül, kócosan keretezték az arcát - már amennyire ez lehetséges volt a hosszát illetően.
Vajon a dorktorok tették ezt vele, vagy már születésétől kezdve van benne valamiféle sötétség, mely most a voiddá válással elő is tört? A gondolatok villámgyorsan cikáztak Jonathan fejében. Egyik a másik után, mint egy soha véget nem érő körforgás. Kezdte úgy érezni, már önmaga is idegen számára, hiszen nem ismerte a valódi szüleit. A kutakodással pedig soha nem ért el semmilyen eredményt. Gondolatai miatt jobban összehúzta magát, miközben arra lett figyelmes, hogy valami hullani kezdett az égből.
Jonathan lassan húzta el kézfejét az arcától, hogy sötét szemeit tágra nyitva nézhessen fel az íriszeihez hasonlóan sötét fellegekre. Az ég azonban inkább volt szürke, mintsem sötétkék. Biztosan a telihold az oka, gondolta. Ennél azonban jobban lekötötte a figyelmét, mikor látta, hogy nem eső csöpög az útra, hanem nagyobb hópelyhek szállingóznak. Perceken belül vékony hóréteg takart mindent. Az utcákat, a háztetőket, s az utcán el-elhaladó embereket is, akiket nagy ritkán észre lehetett venni a sikátor előtt. Jonathan megemelve kezeit a tenyereire meredt. Átok.
Ő nem akart ez lenni. Nem akarta irányítani az időjáráts, melyeket befolyásoltak az érzelmei, s nem akarta, hogy köze legyen az árnyakhoz, melyektől húga annyira félt régen. De már nem volt visszaút.
Egyszer csak egy fiatal lány állt meg a sikátor szájánál a hóesésben. Mikor Jonathan felnézett, csak az idegen sziluettjét láthatta a félhomályban, melynek a lámpai megvilágítás volt az oka. A lánynak bizonyára ezüstös szőke haja lehetett, hiszen a háta közepéig omló egyenes tincsek szinte glóriát rajzoltak a fejére, ahogy az utcáról beszűrődő fény halványan körülvilágította alakját. Bokacsizmájának sarka kopogott az aszfalton, ahogy Jonathanhez indult. Mikor lenézett a fiúra, azinte világítottak a sötétben égszinkék íriszei. Egy kisebb, de annál inkább barátságos mosolyt villantott a fiú felé, miközben megszólalt:
- Úgy látom, nem vagy túl jól - állapította meg kedvesen -, de azért nem itt kellene ücsörögnöd az augusztusi hóesésben - kijelentése után pedig halk nevetés kíséretében felfelé fordítva alkarjait az égboltra meredt hátra hajtva a fejét. Mintha csak élvezné ezt a különös időjárást.
A lány olyan volt, akár egy angyal. Jonathan résnyire nyílt ajkakkal állt fel végül, hogy egy magasságba kerülhessen a lánnyal, s elveszhessen nem e világi szépségében. Mikor ő ezt észrevette, újra a fiúra nézett, visszaengedte karjait maga mellé és ismét elmosolyodott. Jonathan abban a pillanatban úgy érezte, mintha valóban egy igazi angyal szállt volna le a földre. Csakhogy saját magát démonnak látta.
Pillanatokkal később a lány a sikátor mélyén a falhoz simulva meredt Jonathanre ijedt tekintettel, s egész testében remegett. Fekete, szűk nadragját út közben felhasította valami, mely elérte a bőrét is. A kis sebből vékony csíkban szivárgott a vér. Jonathan érzelem mentes arccal bámulta a lányét, melyre a félelem minden egyes apró jele költözött abban a pillanatban.
- Kyrie, ignis divine, eleisom - suttogta maga elé a szavakat Jonathan, amit a lány is tökéletesen hallhatott a kis távolsag miatt, mely kettejük közt volt. Ahogy a lanyra meredt, sötét iriszei csak még feketébbé váltak.
- T-tessék? - Nyögte ki reszketve a lány. Úgy tűnt, a latin nem tartozott azok közé a nyelvek közé, melyeket ismert. Azt persze nem is várhatta el tőle senki, hogy megértse a szavakat.
- Megöltem - szólalt meg most Jonathan. - Pedig én nem vagyok ilyen - folytatta fájdalmas, mégis kissé dühös hangnemben, mintha épp magában vívódna.
Ingerültsége hatására árnyak kezdtek kavarogni körülöttük, miknek halk suttogását lehetett csak kivenni az ejszaka néma csendjében. Szinte egy autó zúgását sem lehetett már hallani az útról. Minden csendes volt; a házak, az utcák, a város... Ketten maradtak.
A lány szeretett volna válaszolni, de egy hang sem jött ki a torkán. Meg akarta nyugtatni a fiút, mondani neki néhány szót, de nem sikerült. S a másodperc tört része alatt megragadta egy szinte láthatatlan kéz, mely csak lebegett a levegőben. Egy árny volt az egyenesen Jonathan háta mögül. A fiú kissé oldalra fordította fejét, s ismét tenyerébe temette az arcát. Ha látni lehetett volna, csak a fájdalmat lehetett volna kiolvasni vonásaiból. Mindeközben az árny elkapta a lány nyakát és erősen köré tekeredett. Pillanatokon belül éles sikolyokat lehetett hallani, melybe beleremegett a város. A lány eddigi lágy hangja, gyötrelmes kiáltásokká vált, ahogy az árnyak kezdték szétszedni. Először csak egy ujját, majd kézfejét szakították le. Bőrét több helyen is felszaggatták, s szőke haja lassacskán a vértől tapadt össze. Végül összeesett. Hörgő hangot kiadva próbált kúszni a sikátor kijárata felé, miközben megcsonkított kezével időnként a hóba mart, azonban Jonathan a hátára lépett, ezzel leszorítva a lanyt a földhöz. Skarlát vér buggyant ki ajka szélén, miközben ragyogó égszínkék szemeit a fiúra irányította. Íriszei azonban megváltoztak. Eltűnt belőlük a fény, s most csak fakón látaszottak az éjszakában. A hó makulátlan fehérségét, s tisztaságát most beszennyezte élénkpiros vére. Úgy érezte, eljött a vég.
Jonathan fájdalmas tekintettel nézett le rá, mintha csak a sajnálat tükröződne arcáról. A lánynak azonban fogalma sem volt, mégis mit kellene gondolnia, egyáltalán ki ő.
- Az árnyak... felemésztenek! - Szólalt meg halkan Jonathan, majd leguggolt a lányhoz, miközben levette róla a lábát. Gyengéden megfogta az állát, s maga felé fordította az arcát, hogy egyenesen a szemeibe nézhessen.
- Te túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy élj - jelentette ki suttogva, majd az ujjai végén megjelenő, vékony, apró jégcsapok segítségével kiszúrta a lány szemeit. Ő akkor már nem sikoltott. Mély vágásokkal a teste különböző pontjain, egy-két hiányzó ujjal, bal kézfeje nélkül terült el a hóban. Szemüregeit eltakarta lecsukódó szemhéja, mely alól lassú tempóban szivárgott az az ismerős vér, mely befedte a havat is. Abban a pillanatban sokkal békésebb volt, mint valaha bármikor. Gyönyörű még mindig, és nyugodt. Minden félelme szertefoszlott, ahogy a hóesés is kezdett abbamaradni. Már csak szállingóztak a kisebb pelyhek. Jonathan felegyenesedett, hogy teljes egészében megnézhesse a remekművet, majd csak ennyit mondott:
- Beatus vir qui suffert tentationem.



* Az elhangzó latin mondatok jelentése:

Beatus vir qui suffert tentationem, - Áldott, ki szenved,
Quoniqm cum probates fuerit accipient coronam vitae - mert ha megpróbálja, megkapja az élet koronáját.
Kyrie, ignis divine, eleison. - Kérünk, mennyei tűz, könyörülj rajtunk.

Vissza az elejére Go down


avatar


: :


Join date :
2016. May. 28.

Age :
25

Tartózkodási hely :
╵bh╶

Foglalkozás :
╵i hunt╶


Szomb. Aug. 27, 2016 2:19 pm
wendigo: veszélyes kannibál, kit vérszag fog körbe



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Jonathan *-*
Nem is tudom, hol kezdjem... Amikor elkezdtem olvasni, rögtön úgy éreztem, mintha egy könyvet olvasnék. Lehet az E/3 miatt volt az egész eleinte, de amikor a jellemen és kinézeten már túl voltam, jött a tökéletes könyv élmény. úúú Úgy bántál a szavakkal, mint egy profi, mindent élvezet volt olvasni, és a latin csak még jobbá tette a dolgokat. Bár nekem választásom nem volt, hogy tanuljam e azt a nyelvet, vagy sem, de mégis örülök most, hiszen a fordítás nélkül is megértettem a dolgok nagy részét *-* Na, de visszatérve rád... Egy másik nyelv, főleg egy ilyen különleges nyelv beleírása még hangulatosabbá tette az egészet. Szerintem már ennyiből is rájöttél, hogy imádtam <3 Mondjuk nem lepett meg a dolog, az eddigi feleid is mind egyediek, és élvezet olvasni őket :3 Viszont nem fecsérlem a szót tovább, a járást tudod már úgy is. Örülök, hogy én fogadhattalak el *-*



everyone is a little broken inside
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
jonathan redwell
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Jonathan Miller / Einar Skurgeson

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: