HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 Lilith Winslet








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Pént. Aug. 26, 2016 2:12 am

Lilith Winslet
I'm the succubus you cannot say "no" to...

● becenév: Lilith; Éji Boszorkány; Sötétség Démona
● születési hely, dátum: Brit-szigetek, 716. december. 21.
● kor: 1300
● faj: Kitsune (void)
● nemi identitás: Heteroszexuális
● play by: Laura Vandervoort
● karakterfajta: Jelen

user neve ● kora ● multi ● tapasztalat
you're still have all of me


Sose próbáltam még ilyesmit, de talán pont most jött el az ideje, hogy ilyen helyzetben is felszedjek valakit. Tipikus amerikai filmekben lehet általában ilyet látni: bemész egy egész elegáns étterembe egy csapat szingli nővel és pasival, leülsz egy asztalhoz valakivel az ellenkező nemből, persze egymással szemben, és kaptok egy-egy percet, hogy minél többet elmondhassatok magatokról. Egyszerű, nem igaz? Legalább is annak tűnik elsőre, aztán rájössz, hogy lehet nem is tudod olyan jól bemutatni saját magadat a másiknak rövid időn belül... Nos, meglátjuk, mi lesz.
Érzek pár természetfelettit is, farkasokat, jaguárokat, kitsunéket... De többségében emberek vannak itt. Leülök az hatos számú asztalhoz, majd velem szemben szinte rögtön helyet is foglal egy elég baleknak tűnő, kissé félénken vigyorgó halandó. Mindenkit megvárnak, majd óra indul. Hölgyhöz méltón, én kezdek.
- Üdv, a nevem Lilith. Nos, lássuk csak... Azért vagyok itt, mert rendkívül kíváncsi típus vagyok, és mivel sose voltam még ilyen eseményen, ahol állítólag mindenféle ember megfordul, így úgy döntöttem, hogy magam is kipróbálom. A filmekből ítélve általában olyanok járnak ide, akik igényes partnert keresnek és módosak is - én mindkettő vagyok. Módos is és igényes is. Ha rám pillantasz akár most, akár egy átlagos hétköznap, mindig elegáns, rendkívül nőies ruhákban láthatsz, szépen elrendezett, általában hullámos hajjal, sminkkel, ami kiemeli kék szemeimet, csókra hívogató ajkaim és csinos kis ékszerekkel, amiket nem kis pénzért vásároltam. Egyedül otthon vagyok hajlandó lazábban, kényelmesen öltözni, illetve ha vészhelyzet szerűen kell rohanni valahova, akkor kapok magamra esetleg farmert, pólót, dzsekit, stb, de az nem igazán az én stílusom, ahogy a lapos talpú cipő sem... Bár a 172 cm-es magasságommal nem számítok annyira kicsinek, hogy magassarkút kelljen hordanom, de a szükség olykor törvényt bont, nem igaz? Persze, ez nem azt jelenti, hogy sznob lennék -talán csak egy kicsit-, de vannak igényeim, az biztos.
Ekkor azonban lejár az időm, és a pacák kezd el beszélni. Hallgatom és hallgatom, de hihetetlenül unalmas alak. Recepciósként dolgozik valami hotelben, de kb. ennyi, amit képes is az agyam megjegyezni. Szerencsémre az ő ideje is hamar lepörög és már áll is fel, hogy eggyel további asztalhoz léphessen. Ma este a férfiak vándorolnak a nők közt.
A következő alak szintén ember, de fess és láthatóan igencsak érdeklem. Előveszem a legbájosabb mosolyom és az idő kezdetével ismét nekilátok bemutatkozni és mesélni magamról.
- Szeretek tömegben, sok ember közt lenni, netán még ki is ríni közülük, de nem öltözködéssel, mint ahogy azt sokan teszik, hanem kisugárzással. Szeretem velük éreztetni, hogy én valaki vagyok ott köztük, valaki, aki... Igencsak különlegesnek számít. Magabiztos vagyok, célra törő. Ehhez mérten nem is igazán szeretem a körítéseket, jobb szeretek belevágni a dolgok közepébe. Persze, ez nem feltétlen jelenti, hogy spontán lennék, olykor nagyon is szeretek előre tervezni, bár mostanában egyre ritkábban teszem ezt. Inkább megpróbálom élvezni az életet és kihasználni azt minél jobban. Időm, mint a tenger... És, hogy miképpen teszem ezt? Nos, például kimondottan csajos dolgokkal, mint vásárlás és szépségápolás, de olykor szeretek olvasni is valami jó könyvet a magazinokon kívül, esetleg sétálni egyet a városban este, beülni koktélozni és bulizni... A lényeg, hogy csináljak valamit, mert nagyon ritkán szeretek csak egy helyben ülni és punnyadni egész nap... Jobb szeretem a cselekvést, a mozgást... És mindehhez mérten a sze...
Ekkor azonban ismét lejár az időm. Szusszanok egyet bosszankodva. Nem szeretem, mikor a szavamba vágnak, mikor tiszteletlenek velem. Akkor én sem tisztelem őket, bár szerintem ezzel sokan így vannak, nem csak én. Minden esetre, a jelenlegi helyzetben ez nem vehető udvariatlankodásnak, és a partnerem is neki kezd a csevegésnek... És igencsak ígéretesnek tűnik. Hmmm... Szerintem őt fogom felszedni. Fiatal, jóképű ügyvéd... Imádóm róluk lehámozni az öltönyt és a nyakkendővel kikötni őket. Ha még lenne rajta egy kis arcszőrzet is... Nem baj, így is jó lesz. Általában a férfias külsejű hímegyedeket szeretem így esténként "elfogyasztani", de olykor hajlandó vagyok kivételt is tenni. Ilyen vagyok én, idősebb, fiatalabb, bárki jöhet, csak férfi legyen... Valaki szexmániásnak vagy nimfomániásnak nevez, de én csak legyintek és nevetek egyet rajtuk. Csak mert szeretem a szexet, még nem leszek nimfomán... Jó, igen, nem kellenek hozzá érzelmi kötődések, sőt, eleve álarcként hordom csak a különböző érzéseket, hogy még véletlenül se kerüljek közelebbi kapcsolatba bárkivel is az öcsémen kívül... Igen, mert ő kivétel. Ő talán az egyetlen, akit igazán szeretek, meg azért anyánkat is, de... Ennyi. Nem kell nekem senki más, semmi több. Nekem így jó, ahogy van.
Közben jön a harmadik alany is, egy kitsune. Neki is elárulom a keresztnevem, majd ismét mesélni kezdek, persze neki már szabadabban, hiszen tudja ő is, hogy fajtársak vagyunk... Csak én egy "kicsit" öregebb vagyok nála.
- Sokan azt gondolnák, hogy a koromhoz méltón valamiféle bölcs, türelmes, nyugodt és sokat látott természetfeletti vagyok, de ez azért korán sincs így. Persze, elég sok tapasztalatom van, az erőm is ehhez mérten nagy, a rókám is hatalmas és energikus, de... Azért volt pár száz év kiesésem. Kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy miféle új világba is kerültem az ébredésemkor. Szerencsére egész jól viseltem az új változásokat, sőt... Szerintem én eleve ilyen típus is vagyok, aki gyorsan tud alkalmazkodni a nagyobb változásokhoz. Viszont belül, személyiségre ez nem jellemző. Makacs vagyok, úgyhogy vagy elfogadnak ilyennek, vagy meghalnak, ha kötözködni mernek... Igen, voidhoz méltón ott él bennem a gonoszság, a vágy arra, hogy másokat kínozhassak és kiidegelhessek, érzékeltetve velük, hogy ki az erősebb,  elszívva minden negatív érzésüket, a fényt körülöttük, a sötétségbe zárva őket... És kimondotta szeretek játszani másokkal, vagy kihasználni őket. Könnyen csapádba is szaladnak, hiszen a vonzerőm  igencsak nagy, míg nem megpillantják a szemeimben azt a démont, aki valójában vagyok... Ekkor azonban már túl késő. Ördögi, nem igaz? Nos, jó barátom a Sátán... És rokonom is.
Kissé rémülten fürkész az előttem ülő heaven kitsune, egész testében remeg és ez tetszik. Ki is ül az arcomra ez az érzés, aminek hatására csak még jobban félni kezd. Serényen táplálkozom is belőle, amíg le nem telik az ő ideje is. Szerencsétlen nem igazán bírt megszólalni ezek után.
Eltelik az este, én pedig a második emberkével az oldalamon indulok hazafelé. Be akar ugrani enni valahova, valami gyorskajáldába, de közlöm vele, hogy nem eszem ilyen szennyeket. Vigyázni kell az alakomra. Egy igencsak drága és puccos étteremben kötünk ki végül, és természetesen mindent ő fizet. Elég egy ajak nyalás, enyhe előre hajolás a mélyen kivágott ruhában, vagy csábos pillarebegtetés... És már elő is veszi a pénztárcáját. Hihetetlen, milyen könnyen befolyásolhatók a férfiak, ha tudod, miképpen kell őket sakkban tartani. Persze, akadnak kivételek is. Én eddig csak egyszer találkoztam ilyennel, valamikor 1100 évvel ezelőtt, de... Az egy külön eset. Ő volt az egyetlen ilyen tekintetben, akit nem becsültem alá sohasem... Hmmm, nosztalgiázni támadt kedvem. Talán szex után mesélek is neki kicsit magamról, úgyis meg akarom ölni, amiért kezd egyre nyomulósabban kérdezgetni rólam. Lebecsül, mert szőke vagyok, látom a tekintetében ezt a gondolatot. Ch, pojáca... Majd meglátja nem sokára, kivel húzott ujjat.

when i was younger...


"Senki se aludjon egyedül a házban, mert Lilithnek hatalma van afölött, aki egyedül alszik egy házban."

A suméroknál kezdődött.
Élt köztük hajdan, a legendák sokaságában egy általuk tisztelt istenség, aki női démonként ábrázoltak. Hatalmas szárnyai voltak, jelképe pedig a bagoly volt. Az éjszaka úrnőjének tartották, aki képes manipulálni a sötétséget és annak teremtményeit. Ők csak úgy nevezték: Lilit.
A zsidóságnál folytatódott. Jahve hívei közt is élt e mitikus lény. Történeteik szerint Ádám először nem Évát, hanem egy másik nőt kapott társul, akit szintén abból az anyagból formáltak, mint őt. Ebből adódóan azonban a nő nem akart a férfi alárendeltje lenni és inkább megszökött a Paradicsomból, hogy a Sátán társa lehessen s megtanulhassa tőle azt a sok gonoszságot, amit csak az Ördög képes volt átadni neki. Más mondák szerint ki tudta csikarni Istenből az Ő szent nevét, ami által nagy hatalomra tett szert és ezt kihasználva szárnyakat követelt az Úrtól, aminek segítségével elrepülhetett a Paradicsomból. Ádám mindkét történet végén magányos lett, és ezután teremtették meg Évát az ő oldalbordájából. A dacos, szembe szegülő hölgyet sem hívták másképp, mint a sumér istennőt: ő is a Lilit nevet viselte.
Egy harmadik legenda szerint Lilit az utolsó angyal azon tíz szentségtelen sefirot közül, akitől rettegtek az emberek. Lilit ugyanis az Éden elhagyása után egy sivatagba menekült, amelynek ezer és ezer teremtményével hált együtt, majd gyilkos gyermekeit megszülte és a halandók sokat szenvedtek miattuk. Isten ezt ellenszegülésnek jelentette ki és kijelölt angyalai megölték ezeket a fattyakat. Lilit pedig haragjában az emberek gyermekeit mészárolta, akiket végül pentagramos medállal védtek meg az ördögi nőtől.
A mai, modern popkultúrában pedig hogy s mint jelenik meg e hölgyemény? Csábító démon, succubusok és incubusok anyja, aki férfiakat és nőket egyaránt elcsábít, akárcsak a vámpírok egy alvilági változata. Nagy szarvakkal és bőrszárnyakkal ábrázolják, alig takaró, szexi bikiniben vagy egyenest meztelenül.
De mi az igazság? Kicsoda valójában Lilit? Létezik egyáltalán, valós személy? Nos, a válasz az, hogy nem. A fent ecsetelgetett legendák közül semmi sem igaz. Illetve, nem teljesen. Haladjunk sorban!
Az édesanyám, Gena, már régóta járta ezt a vidéket, mikor terhes volt velem. Körbejárta a világot, sok mindent látott és hallott, köztük például az imént említett legendákat is. Nos, megtetszett neki ez a név, melynek jelentése "éjszaka". Érezte, hogy void gyermeket vár, így elhatározta, hogy ha lány lesz, akkor Lilith-nek fogja elnevezni és olyanná fogja őt formálni, hogy valóban démoni lényként könyveljék majd el az emberek. És, mit ad Isten, az Úr 716. esztendejében, az év leghosszabb éjszakáján valóban kislánya született.
Ő volnék én.
Hogy mire tanított? A gonoszságra. Az erőm használatára. A képességeim kiaknázására. Szeretett engem, büszke volt rám minden tekintetben, pedig igencsak rosszakaró nő volt mindig is. Engem viszont szeretett és én is szerettem őt. Apa, nos... Ő fokozatosan kezdett beleőrülni Anya energiáiba. Nehezen viselte el az erejének akár a puszta közelségét is. Viszont kordában tudtuk tartani egy ideig, így nem igazán okozott gondot. Sose tudtam igazán megismerni őt...
Én viszont szépen fejlődtem, növekedtem, erősödtem. Az emberek valóban kezdtek démonként emlegetni engem, hiszen az Anyámtól tanult praktikákat gyakorta alkalmaztam, és valljuk be, ezek nem éppen voltak finomkodó, kedves gesztusok. A sumér Lilit valóban megelevenedett a halandók közt, mint az éjszaka leplébe burkolózott, női szörnyeteg. Bár, én nem éppen a baglyokhoz, sokkal inkább a pókokhoz és egyéb csúszómászókhoz ragaszkodtam jobban. Azt is le kell szögeznem, hogy Anyámat sose tudtam igazán utolérni a gonoszságban, akárhogy is igyekeztem. Ennek megvolt a maga oka, de erről majd kicsit később mesélek.
Szóval, a sumér Lilit felbukkant. Mi a helyzet a zsidók hiedelmével?
A szépségem páratlan volt azokban az időkben. Férfiak százai küzdöttek meg egymással értem, miközben jót nevettem rajtuk. Igen, nagyon élveztem, hogy ennyien versengenek értem... Viszont egyikükkel se keveredtem sose viszonyba. Szűzlányként incselkedtem velük és vertem át őket sorban... Egészen addig, amíg nem találkoztam Vele. Vele, akinek a nevét mái napig nem merem biztonsággal az ajkamra venni. Nem volt sokkal öregebb nálam, talán csak úgy 200 évvel. Azt hiszem, pont a 200. születésnapomon hozott minket össze a Sors. Ő volt az egyetlen olyan férfi életemben, aki képes volt ellenállni a csáberőmnek, sőt! Még ő tudott rávenni engem, hogy engedjek az ő sármjának és ügyeskedéseinek! Ő volt az egyetlen, akinek képes voltam odaadni a szívem és a testem, az ártatlanságom... Ó, az az éjszaka! Életem legszebbje volt, mikor elvette a szüzességem! A szexnél csodálatosabbat még sosem éreztem azelőtt... Teljesen belé estem. Anyám ráadásul jóravaló férfinek tartotta Őt -persze a saját mércéjével-, így még arra is hajlandó lett volna, hogy hozzá adjon feleségül. Főleg, mivel akkoriban igencsak nagy befolyással bírt ez a személy, és Anya azt tervezte, hogy a házasság és a tőle tanult női praktikáim által majd megszerzem a hatalmat... Erre azonban képtelen voltam. Megijedtem... Megijedtem, mert nem tudtam volna egyszerre megfelelni Anyámnak, Őneki és magamnak is. Az egyikük azt akarta, hogy uralkodjak a másikon a testemmel, míg a másikuk azt akarta, hogy engedjem át magam neki. Nem akartam Őfelé kerekedni, de azt sem, hogy az alárendeltje legyek. Azt szerette volna, ha egyelő felekként lennénk együtt. Hogy Ő pontosan mit is értett az alatt, hogy engedjem magam át neki, sosem derült ki, de a legrosszabbra gondoltam, amit a neveltetésemből adódóan nem bírtam volna elviselni... Végül elszöktem, majdnem az oltár elől, jó messzire, hogy még véletlenül se tudjanak megtalálni. Így valósul meg valamelyest ez a biblikusnak nevezhető történet. Jártam a világot, mint hajdan Anyám, és próbáltam Őt örökre elfelejteni. Az erotika mámora, a szex élvezete azonban egyre jobban kísértett, lassanként pedig át is adtam magam neki: férfiak sokaságát csábítottam el egy-egy éjszakára. Igaz, egyikükkel sem volt olyan jó, mint Ővele, de valamelyest feledtették azt az élményt. A sivatagos történet egy része is így lesz végül valóssággá.
Ami a gyermekeket illeti... Sose volt. Egy gyerekem se született az évszázadok során. Nem kellett, hiszen.... Ott volt helyette más, akiről gondoskodhattam: a kisöcsém.
450 éves voltam már, mikor a világra jött. Az ő hírére tértem haza az angolszász földekre. Sose szerettem a gyerekeket, de... Ahogy az ő fekete szemeibe pillantottam, egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Játszottam vele, gondját viseltem és nagyon szerettem őt... És fájó szívvel néztem végig, ahogy egyre jobban elmérgesedik a kapcsolata Anyánkkal. Gena ugyanis valamiért nem szerette úgy a testvérem, mint ahogy én, vagy mint ahogy ő szeretett engem, miközben nevelt. Folyton csak gyötörte a kis lelkét, képes volt teljesen egyedül hagyni őt a semmi közepén, és hiába sírt szegény gyermek... Ő csak nevetett és borzalmas rémlátomásokkal kínozta. Sose volt vele elégedett úgy, mint velem. Én pedig sose értettem, hogy miért van ez, miért bántalmazza ennyire, miközben velem sose volt ilyen. Nem árulta el sohasem. Próbáltam támasza lenni az öcsémnek, támogatni őt, de szívében a keserűség egyre csak elhatalmasodott rajta... Egészen addig, amíg olyan erős nem lett, hogy megörökölte magát a Sötétséget, a Pokolt. Sokan nevezték őt ezután Sátánnak, Ördögnek, a Sötétség Hercegének... De ő nem egyezik meg a bibliai Bukottal... Ellenben a nevük mégis becsapós, mert mindkettőjüknek ugyanaz: Lucifer. Bizony, az én öcsém nem más, mint ő. Kevesen mondják ezt meg, hiszen sem első, sem második pillantásra nem vagyunk hasonlóak külsőleg. A gonoszság viszont mind a kettőnkben ott van. Együtt kínoztunk embereket, perzseltünk fel falvakat, tomboltunk kedvünkre... Egymást azonban sose bántottuk, és éppen emiatt nem voltam képes sose olyan gaz lenni, mint az anyánk. És talán Lucifernek is ez volt az oka, de erről igazából sosem beszéltem vele. Nem is nagyon akaródzott egyikünknek sem ilyen dolgokat kitárgyalnia a másikkal. Élveztük a jelent és azt, hogy vagyunk egymásnak, mint egyfajta mankó... De ezeket a testvéri pillanatokat sem élvezhettük sokáig.
Apánk nem bírta tovább. Teljesen megőrült. Eltépte béklyóit és egy nap Luciferre támadt. Ott voltam tőlük nem messze és olyan élénken él mái napig is bennem apánk őrülettől eltorzult arca, hogy a hideg is kiráz tőle. Tűz kitsune volt, mint Lucifer - hatalmas lángtámadást indított ellene. Rettenetesen megrémültem, hogy az öcsém nem lesz képes legyőzni őt, így hát közéjük vetettem magam, hogy védhessem a testvérem. Az árnyaim valamelyest vissza tudták tartani a lángokat, de egy óvatlan pillanatban eltalált és súlyosan megsérültem.
Hogy apánk hogyan halt meg végül, azt nem tudom. Ájultam feküdtem a földön, testem egyre jobban hűlt ki. Remegtem, vonaglottam, éreztem, ahogy vér és vele az élet egyre csak szivárog kifelé belőlem. Tompán hallottam, ahogy Lucifer anyánkkal kiabál és rátámad.... Majd minden teljesen elsötétült.
Hosszú évszázadokon át feküdtem kómában. Anyánk mentette meg az életem végül. Lucifer halottnak hitt, egészen addig, amíg ismét meg nem erősödtem és fel nem gyógyultam annyira, hogy képes lehessek újra teljes életet élni. El sem merem képzelni, miféle sérüléseket szenvedhettem, amik miatt ilyen sokáig kellett regenerálódnom. De mindegy is, a lényeg, hogy felépültem és újra az emberek közt járhatok immár. Az öcsém pedig végtelenül boldog volt, mikor kinyitottam szemeim. Anya elárulta neki, hogy élek még, és együtt várták ébredésem... A kapcsolatuk azonban így is rossz maradt. Mind a ketten keresztbe akarnak tenni a másikba, Anya főleg azok után, hogy Lucifer bezárta őt a Sötétségbe. Most azonban kiszabadult és az öcsém gyenge pontját üldözi mindenütt...
Én pedig igyekszem egyensúlyban maradni köztük és megismerni ezt az új világot. Magam is alig hittem el, hogy életben vagyok, de valahol, a tudatalattim árnyai közt tengődve sejtettem mindig is, hogy ez még nem a vég, különösen amiatt, mert nem kerültem a Pokolba a halálomat követően.... De végül újra rám mosolyodott a csodaszép Hold ezüstös fénye. Lassan az erőm is regenerálódott, feltöltődtem és Beacon Hills utcáit járva ismét pasifalásba és az élet élvezetébe kezdtem. Az ellenkező nemet ki is használom, amennyire csak lehet, elkábítom őket akár asszonyaik mellől is. Egy szép fehérneműbe csomagolt női test kell hozzá, semmi több, és a te kezedben van minden. Ugyanez a helyzet, ha az erődet fitogtatod, hogy ha megmutatod, miféle képességek birtokában is vagy. Rögtön a lábaid előtt hevernek. Én pedig szeretem ezt a két módszert kombinálni, hogy a testem és a rókám éhségét is kielégítsem.
És az érzelmi, szellemi feltöltődésem? Ugyan, kérlek! Azt a kevéske szeretetet és jóindulatot, ami bennem van, is csak az öcsém felé vagyok hajlandó fordítani. Ennél több nekem nem kell. Nem hiszek benne, a szerelemben és hasonló badarságokban. Már régen rájöttem, hogy az ilyesmi nem nekem való luxus. Maradok a magam ura és inkább a gonoszságnak adom át magam, a másik kínzásának.
Szóval feltehetnénk jogosan a kérdést: a mítoszok akkor mégis igazak? Valóban azt a Lilitet jövendölték volna meg egy kissé elcsépelt módon, aki most is itt fekszik melletted a párnák közt? Ezt mindenki döntse el maga. Én speciel nem foglalkozom ilyesmikkel. Van annál sokkal jobb dolgom is, minthogy a múltat kutassam. Tetszik vagy sem.

- És miért pont ide jöttél? Mármint Beacon Hillsbe...
- Mert az öcsémnek is itt van dolga, ő pedig ragaszkodott hozzá, hogy a közelében legyek... Így vette meg nekem ezt a csodaszép házat.
- Oh, értem... És nem volt nehéz eleinte mégis megszokni mindezt? Nem ijedtél meg ettől a világtól, vagy ilyesmi?
- Nos, inkább csak furcsán tartottam, semmint ijesztőnek, de lassanként sikerült majdnem mindent megértenem. Hiszen pár hónap mégis csak eltelt már azóta... Ráadásul Lucifer ott volt mellettem végig, és mái napig mellettem van, ha szükségem van rá, és vice versa... Így nem volt olyan szörnyű ez az egész, mint ahogy azt sokan képzelnék. Persze, úgy felébredni, hogy azt hitted, halott vagy... Azért kicsit húzós volt, na... De túléltem azt is.
- És... Miért mesélted el nekem mindezt? Hiszen én is csak egy egy éjszakás  kaland vagyok, semmi több.
- Igen, ez igaz, de... Valamiért most mesélhetnékem volt. Nosztalgiázni támadt kedvem... Viszont nem akarom, hogy ebből bármi is kiderüljön, így, azt hiszem, inkább megöllek... Ó, tudom, tudom: "Hiszen olyan jó volt a szex, és különben is, tudok titkot tartani!" Sajnálom, drágám,  de nem bízom benned, arról nem is beszélve, hogy buta szőkének néztél, ne is tagadd! Szépen csatlakozol a többi hullához az erdőben... De előtte még megiszunk egy kávét, aztán az udvaron elintézlek, rendben? Most takarítottam fel, nem vagyok hajlandó bemocskolni a saját munkámat. Hmmm, talán elkélne lassan egy házvezetőnő... Megszökni pedig ne próbálj! Úgy sem menekülhetsz.
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Mar. 07.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Cserediák

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Szomb. Szept. 03, 2016 7:56 pm

you failed the test
igazán sajnáljuk, hogy így alakult

Lilith drágám!
Hol is kezdhetném a dolgot. Az az igazság, hogy egy nagyon szép, terjedelmes és színvonalas karakterlapot nyújtottál be elbírálásra. Az oldal vezetősége, mégis úgy határozott, hogy a karakterlapod ebben a formában nem fogadható el. Ennek pedig nem más az oka, mint Lucifer és a általatok bemutatott "kis világotok". Mégpedig azért, mert ez teljesen távol esik a sorozat világától. Azt pedig, mint te is tudod, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Éppen ezért is gondoljuk úgy, hogy ez a lap elutasításra ítéltetett. Amit a saját részemről egyébként sajnálok, hiszen tényleg jól össze van rakva az egész. De ami nem Teen Wolf téma, az nem az oldalra való.
Abban az esetben, ha más karaktert lenne kedved megalkotni, akkor várunk örömmel. Ha viszont úgy érzed, hogy emiatt búcsút veszel tőlünk, akkor azt is megértjük.
A Staff nevében,
Izzy

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://farkasborben.hungarianforum.net/
 
Lilith Winslet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Chloe Winslet - újra írt verzió
» Trish Lilith Evans - Boszorkány

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: