HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


akinek a nyelvét a forró tea megégette
megfújja még a jégcsapot is




légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van
Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

2012.06.17
adminisztrátorok
értünk léteznek mindannyian
hurricane bartholomew

főadmin
stella argent

admin
opal wroblewski

admin

kérdezz tőlük
jelentkezz be
a felejtés vértelen halál
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
kischat
ne menj jégre, s el nem esel
nincs vita, se dráma
utolsó posztok
legyen életünk felkiáltójel
aktív lakosaink
bennünk nincs ki rendet teremt
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.
nyerteseink
a téli szavazás legjobbjai
Stella Argent

női karakter & szépség
Vinny Foley

bohóc
matthew evans

őrangyal
Elysian Landre

művész

gratulálunk!

Share | 
 
 choi jung hwan








Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 







Vendég

avatar

Vendég

Csüt. Szept. 01, 2016 8:16 pm

Choi Jung Hwan
I have to kill myself inside, Swallow my tears, And put on a smiling mask

● becenév: -
● születési hely, dátum: LA, 1990. 06.13.
● kor: 26
● faj: druida
● nemi identitás: bi
● play by: Jung Taek Woon
● karakterfajta: jelen

anarchiácska ● too old to be a twink :< ● not yet ● 8 years but not enough
you're still have all of me

Elég csak egy pillantást vetnie az új építésű, modern irodaház fotocellás ajtaján megjelenő tükörképére, hogy meggyőződjön arról, ma sem hoz szégyent családjára… legalábbis ami a külcsínt illeti. Szív alakú arca, mandulavágású barna szemei, telt ajkai hűvös, hivatalos, szinte már közönyös kifejezést mutatnak, melyet majdhogynem semmilyen élethelyzetben nem vált le. Magas termete, sportos életvitelének köszönhetően izmos testére szabott fekete öltönye, elegáns bőrcipője, s szüleitől ajándékba kapott arany Rolexe mind olyan tekintélyteremtő hatással bírnak, melyet egy befolyásos multinacionális cég örököseként elvárnak tőle leendő üzlettársai, beosztottjai, de legfőképp édesapja megkövetelnek tőle. Ő pedig mindig zokszó nélkül eleget tett ezen elvárásoknak, csupán dús, koromfekete hajkoronája tükröz némi "vadságot", ahogy rendetlen hullámaival szemébe lóg, zabolátlan keretezi arcát.
Mindettől függetlenül stílusérzéke nincs – hacsak nagyvonalúan ide nem soroljuk a csak fekete vagy szürke darabok viseletét-, otthona falain belül, ahol nem érzi kötelességének mindenkinek imponálni, így nem is foglalkozik a külcsínnel; szekrénye tömve van több éves, kopott, kinyúlt göncökkel, melyeket nem enged kiselejtezni, sőt, válogatás nélkül orozza el öccse ruháit, öntörvényűen, engedély nélkül, gyakran pofátlan módon épp az orra előtt.
Feszélyezve érinti meg hüvelykjével jegygyűrűjét, melyet, bár zavarja, bőre pedig kezd kiszáradni alatta, elszántan hord; hosszú, ruganyos léptekkel halad el a recepció előtt, ahol a pár hónapja felvett, fiatal férfi lelkesen üdvözli, ő viszont egy apró biccentéssel viszonozza. Szófukarsága miatt egyesek rideg, lenéző alaknak tartják az épületen belül és kívül egyaránt, holott csupán introvertált jellem, csupán akkor kommunikál verbálisan – és nyugodtan kimondható, nonverbálisan-, ha tényleg szükségét érzi. Szinte sosem lépi át a protokoll határait, üzleti ügyeken kívül, netán pár udvarias kérdést leszámítva nem is elegyedik szóba a többséggel.
- Hogy van a kedves menyasszonya? És a baba? – a front desk manager nem adja fel, elérve, hogy leendő főnöke megálljon félúton a lift felé, s felé forduljon rezzenéstelen arccal.
- Mindketten egészségesek… - Ahogy gondolatai, úgy emóciói kifejezése sem az erőssége, látszólag a családja említésére sem mutat a külvilág felé semmilyen érzelmet.
És mégis. Tombol. Őrlődik. Aggódik. Retteg. Pánikol. Küzd, hogy összetartsa a családját. Görcsösen kapaszkodik a jövőjét jelentő jegyesébe. Naivan elhiszi, ha aláveti magát a szülői kényszernek, abból csak jó sülhet ki. Reménytelen próbál összeszedett maradni, mikor két ellentétes oldal széttépi. Lelkét patinás ezüsttálcán szolgálja fel az egyetlen személynek, aki nem csupán a tálcát képes meglátni.



when i was younger...

02:56
Sejtelmes, már-már kísérteties kék lepelként borítja be a szolid, nappali fényben családias hangulatot keltő bútorok felületét az éjjeliszekrényén porosodó digitális ébresztőóra fénye.
Halkan suhan a paplan, alig törve meg az éjszaka békés némaságát, majd az álmatlan forgolódó, órák óta virrasztó férfi mellkasából felszakadó aggódó sóhaj háborgatja fel a csöndet. Még maradt annyi önuralma, hogy visszafogja magát, nehogy felébressze a mellette békésen szuszogó nőt, de képtelen tovább magába fojtani kétségeit, ahogyan azt a nap 24 órájában oly’ ösztönösen teszi, mikor Ő nincs mellette.
Későre jár, sőt, inkább már korán van, imádott testvére azonban minden féltése ellenére még nem lépte át a lakás küszöbét, melyet jövendőbelijével vásárolt közösen, hogy aztán az idilli állapotot jómaga tegye tönkre öccse befogadásával.
Hiába töltötte már be a huszonhármat, járt már meg több elvonót, s került rácsok mögé, számára még mindig ugyanaz a tiszta lelkű, őszinte gyermek, aki képes volt kiállni igazáért, hű maradni önmagához szembeszállva édesapjuk akaratával; érte képes lett volna átgázolni tövisrengetegeken, ő volt az egyetlen, aki miatt életében először mert ellentmondani szülőjüknek, nem fordítva hátat a fiúnak, mikor mindenki más, sőt, a világ is faképnél hagyta.
S ebben a pillanatban hányatott sorsú fivére talán a Nemeton körül kószál megszállott módra, erejének bűvkörében megrészegülve – néha még ő maga is érezte annak élettel teli zsibogását, holott apja utasítását követve már tizenéves korában lemondott az ősi druida hagyományok követéséről-; talán csupán a vérében lüktető alkohol bódítja el annyira, hogy ne találja ideiglenes otthonát, vagy épp más karjaiban, ölében leljen újra.
Nem ismert fájdalom tör rá, melyet véletlen sem azonosítana a féltékenységgel. Vagy… bűnös e a vágy, mely arra ösztönözi, minden erejével azon legyen, öccse ő általa nyerjen vigaszt, leljen boldogságra, belőle merítsen erőt, benne találjon támaszra? Hiszen ő az egyetlen személy, akit képes volt önszántából, gátlások nélkül beavatni gondolataiba, csupán vele képes a maga módján nyíltan beszélni érzéseiről, melyek létezése mindenki más számára örök rejtély marad.
Talán jogosnak érezheti fivére kisajátítását, mégis az aggodalom az, mely görcsösen tapad minden izmára, kényszeríti arra, hogy ágyában felülve, a takarója szélét markolászva próbáljon megnyugvást találni - vagy épp ellenkezőleg végső löketet ahhoz, hogy felkutassa a bolyongó lelket.
Elég egy apró mozdulat, egy mihaszna ágyrugó apró reccsenése, hogy kizökkenjen gondolatai kaotikus viharából annyira, hogy meghallja az apró neszt, mely visszafogottsága ellenére egy szökőár erejével taglózza le.

- Maradj – Mintha ostoba gyerekcsínyen kapták volna rajta, pillant lopva menyasszonya tompa fényben megcsillanó szemeibe. – Hamarosan úgyis előkerül… - Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy tudja, nem ez a nő szívének leghőbb vágya; az első találkozásuk óta ellenzi jelenlétét, képtelen olyannak látni, mint ahogy vőlegénye folyton figyelő, óvó tekintetében él. Mégis, mindez ellenére ráeszmél: bár nem osztozik aggodalmán, mégsem hagyja magára vele; eme apró gesztus elég is ahhoz, hogy kiragadja önös-önkéntelen magányából, s lassan visszafekve tétován jövendőbelijéhez simuljon hátulról.
- Szeretlek – Vállába súgott szava kötelességből elmormogott, felszínes vallomás, mellyel rájuk kényszerített házasságuk alapját szándékozik biztosabb alapokra helyezni. Hiába tagadná, érez iránta valamit; kezd hinni összetartozásukban, bizalmának gyümölcse már párja méhében cseperedett, mégsem nevezhető ez szerelemnek, inkább csak egy családtaghoz való kötődésnek; még sosem merült fel benne a kérdés, miért különbözik ez az érzés attól, mint amit az öccse iránt táplál.
Ujjbegye lassan talál rá menyasszonya fedetlen felkarjára a paplan alatt; komótosan cirógat végig karján, selymes bőrén, miközben érzi, érintésébe beleremeg párja. Lágyan kúszik keze a másik tenyerébe, hogy összekulcsolhassa őket, azonban az csuklójára markolva kerekedő hasára vezeti; tesz pár idétlen kört simogatás gyanánt, félve, egy óvatlan mozdulattal ártana születendő gyermeküknek. Mikor meghallotta az örömhírt, képes volt egy halovány mosolyt erőltetni arcára, azonban azóta sem tudott áldásként tekinteni rá, emiatt gyakorta felmerül benne, talán épp annyira alkalmatlan egy utód gondoskodó nevelésére, mint apjuk. Csontig hatoló rettegés fogja el újra és újra, ha erre gondol, annak ellenére, hogy gyerekkora óta egy boldog, kiegyensúlyozott családra vágyott, mely akkoriban nem adatott meg neki, most azonban csupán rajta áll, sikerül e végre elérnie. Elhessegetve baljós gondolatait lehel apró csókot párja nyakára, majd hunyja le szemeit, hogy álomba kényszeríthesse magát.

04:12
Végre!
Hosszú, ugyanakkor nesztelen léptekkel szeli át a helyiséget, mikor végre megpillantja a félhomályon át az arcot, melyet annyira viszont akart látni. Elé érve végképp semmi kétsége nem maradt afelől, a kanapén heverő alak az öccse; szinte hívőként rogy le előtte, nem érdekli már, miféle mocsokba sikerült beletérdelnie vagy az orrát azonnal megcsapó tömény alkoholszag, csupán Ő számít, az, hogy békés, szinte gyermeki kifejezéssel, szabályosan fel-le mozgó mellkassal. Lágyan söpör ki egy kósza tincset homlokából majd fölkel a nyirkos padlóról, hogy a testére mellé letelepedve, feje mellett megtámaszkodva hajolhasson füle fölé, ajkaival majdnem érintve azt.
-Ébredj, ideje hazamenni – Hangja épp csak kivehető a klub hangszóróiból áradó basszusból, de a legkevésbé se foglalkoztatja kísérletének eredményessége. Az egyetlen, ami számít, hogy végre rátalált és mellette van.
Vissza az elejére Go down








avatar

Join date :
2016. Mar. 07.

Age :
18

Tartózkodási hely :
Beacon Hills

Foglalkozás :
Cserediák

vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek

Vas. Szept. 04, 2016 8:34 pm

you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Azt hiszem 2 szóval tudnám a legjobban leírni a karakterlapodat. AKAROK MÉG! úúú úúú úúú Egyszerűen nagyszerű volt. Minden pillanatát és sorát élveztem annak, hogy olvashattam. Őszintéén szólva le vagyok nyűgözve. *-* *-*
A külsőd és a személyiséged leírásával már megnyertél magadnak, de amit a történet résznél olvastam az már csak a hab volt a tortán. De egy szó mint száz, engem megvettél kilóra Razz Úgyhogy nem is szaporítanám tovább a szót. Irány a foglalózás, aztán pedig a játéktér Smile és varázsolj el mindenkit az írásoddal Wink

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://farkasborben.hungarianforum.net/
 
choi jung hwan
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: