• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Kaylee Holloway










avatar



Hétf. Szept. 19, 2016 8:19 pm
Vendég
Vendég



Kaylee Holloway
Live the moment, for the moment.

● becenév: maradjunk a Kaylee-nél
● születési hely, dátum: 1990. 09. 03.
● kor: 26
● faj: vérhiéna
● nemi identitás: biszexuális
● play by: Emilia Clarke
● karakterfajta: jelen

Lil ● 21 ● multi - ● pár év
you're still have all of me

Külső: szokás mondani, hogy kicsi a bors, de erős. Nos, ez rám mindennél jobban igaz. Nem nőttem túl nagyra, ám nem is áhítoztam utána soha. Alakom nőies, amire kimondottan büszke vagyok, az elismerő pillantásokat pedig örömmel gyűjtöm be. Hajam gesztenyebarna, szemeim hatalmasak, a mosolyomról meg ne is beszéljünk.
Olyan ruhadarabokat szeretek hordani, amelyek kiemelik az alakomat és kihangsúlyozzák az erősségeimet. Ebből is látszik, hogy semmit sem bízok a véletlenre. Mindennapjaimban a kedvenc kiegészítőm a vörös rúzsom, ám nyilvánvalóan ha épp visszaváltoznék, nem ez lenne az első dolog, ami után nyúlnék. Bár... attól függ, ki volna még jelen.

Belső: magabiztos vagyok, hiszen az alfaságom ezt megköveteli tőlem. Ám segítőkész vagyok, ezen felül pedig rengeteget mosolygom és kuncogok, ami a legtöbb emberből automatikusan rokonszenvet vált ki. Bár néha jobban járnának, ha nem lennének annyira naivak, hisz megjátszani is remekül meg tudom magamat. Ami pedig a számon kijön, gyakran nem több ócska hazugságnál. Nem veszem az életet túl komolyan, szeretek a pillanatnak élni és nem törődni a következményekkel. Egyes egyedül akkor és csakis akkor vagyok hajlandó komolyan gondolkodni és cselekedni, ha a falkámat kell megvédeni. Ő értük ugyanis bármit megtennék, s mint alfájuk, soha se engedném, hogy bárki is bántsa őket.
Egyébiránt nem szokásom komoly kapcsolatokba keveredni, legyen szó sima barátságokról vagy épp szerelmekről. Barátok helyett inkább szövetségeseket keresek, szerelmek helyett pedig egy éjszakás kalandokat. De nem hiszem, hogy bármi probléma lenne ezzel. Hűségesnek még talán hűséges tudnék maradni, de hogy egy egész életen át teljes mellbedobással valaki mellett legyek, az már nem menne. Éppen elég feladat számomra az, hogy a falkámat összetartsam. Bár nyilvánvalóan egy idő után kelleni fog egy kis utánpótlás és örülnék, ha egy örökösöm is lenne, így számíthatok arra, hogy évek múlva összeszűrjem a levet valamelyik bétámmal. De ez nem most lesz. És ennyi legyen is elég a tervezgetésből és érezzük jól magunkat. Hiszen csak most tudjuk megélni a pillanatot, később már nem lesz rá lehetőségünk.

when i was younger...

Sose szerettem a múlton rágódni és törődni a "mi lenne ha" kérdésekkel. Hiszen én nem ilyen vagyok. Mostanában azonban minden egyes szabad percemet egy bizonyos szőke, vadászistennő tölti ki, ami miatt még talán az önmagamba vetett hitem is megingott kicsikét. Nem szokásom vadászokkal barátkozni, s életem egyik legnagyobb felelőtlensége volt az a csók is. De akkor, ott, kívántam és más már nem is számított. Mintha a bűvkörébe vont volna, ami miatt oly könnyedén el tudtam fojtani magamban hiéna énemet. Ha erről a falkám bármelyik tagja tudomást szerezne... Még az is lehet, hogy többet nem követnének sehová. De ezt is lehet, csak én túlzom el, nemde? Hiszen királynőjükként bánnak velem, egy apró botlástól még nem fordulnának el tőlem. Főleg, ha az tényleg jelentéktelen volt. Mert hát annak kellett lennie, hiszen ez minden, csak éppen nem természetes. De akkor miért nem tudok tovább lépni? Miért nem tudom egyszerűen elfordítani a fejem és nem gondolni a Szőkeségre többet? Éreztem volna valamit? Szerelmet mondjuk biztos nem (legalábbis úgy hiszem), ám bizsergést és vágyakozást már annál inkább.
Ahogy a gondolatmenetet végig futtatom sötét agytekervényeimen, nevetésre kényszerülök. Sose éreztem magam ennyire szerencsétlennek, mint azóta az incidens óta.


Ásítás közepette átfordulok a másik oldalamra, s kizárom elmémből az ajtóm előtt ácsorgó bétámat, aki megnyerte magának az éjszakai őrszolgálatot. Gyorsan körbe pillantok a szobámban, mire újra behunynám szemeimet és mély álomba szenderülnék.
Az álom viszont ahelyett, hogy valami újdonságot mutatna és úgy játszana az elmémmel, inkább visszarepít arra az éjszakára, újra s újra.

Mielőtt elengedném a kezét, újra vetek egy pillantást a sebre, s arra, jól elláttam-e. Apró bólintással nyugtázom magamnak, hogy már sehol sem vérzik, elfertőződés se következhet be nála, így az én munkám itt véget ért.
- Kész is. - Szólaltam meg mosolyogva, amit a lány is viszonzott, bár kicsit talán kisebb erőbedobással. Mondjuk nem tudtam hibáztatni érte, éppen egy farkasokkal való küzdelem után találkoztunk, amit nem mondhatnám, hogy épp bőrrel megúszott. Ó, s milyen kár érte! Az arca csodaszép, még sohasem láttam hozzá foghatót. A bőre kifogástalan volna, ha nem éktelenkedne rajta ez a pár seb, amelyet nemrég kapott. Az alakja viszont, akár egy Istennőé, ami pont ott domborodik, ahol kell. És méghozzá milyen formásan! Bárcsak lenne alkalmam jobban szemügyre venni...
Eltettem az elsősegély dobozt, s visszasétáltam a lány elé, hogy ellásom egy-két apró, kéretlen jó tanáccsal a sebeket illetően. De aztán olyat tett, amire abszolút nem számítottam. Ajkaimat nedvesítettem, szólásra nyitottam a számat, ő azonban kinyúlt értem, magához húzott és aligha nem életem legjobb csókjába vont bele. Egy pillanatra még meg is döbbentem, de ajkai olyan finomak és mézédesek voltak, hogy képtelen voltam ellökni őt magamtól. Szemeimet lehunytam, s átadtam magam az élvezeteknek. Közelebb lépek, testeink egymásnak feszülnek, kiszorítva minden levegőt kettőnk közül. Bizsereg a bőröm, ahol csak hozzám ér, szenvedélyes és tüzes csókunkba még a térdem is beleremeg. Kezemet végig húzom a combján, hisz érezni akarom minden porcikáját, majd tenyerem a hátára siklik, s óvatosan megkarmolom a felsőjén keresztül. Kéjes nyögése engem is jobban feltüzel, s azon kapom magam, hogy azért fohászkodom, ez a pillanat sose érjen véget. Megszakítom a csókot, hogy ajkaimat bársonyos nyakára tapaszthassam és finom bőrét elhalmozhassam apró csókokkal.
És ekkor kellett volna csendben maradnom, csókolni őt tovább, hisz mást sem akartam, csak ajkaimmal bebarangolni minden egyes centiméterét a testének. De miért is voltam olyan ostoba, hogy megszólaltam?
A valaha volt legrosszabb döntésem volt, hogy akkor elhúzódtam tőle. Ő elrohant, én meg ott maradtam, abban a poros és ősrégi házikóban.


Szemeim kinyílnak, s rögtön az órára pillantok. Még csak harmincöt perc telt el. Ó, de milyen mámorító percek voltak. Egyedül azt sajnálom, hogy az álom sose fonódik tovább, mert még ott sem tudom befogni a számat és mindig újra és újra elrontom a pillanatot. Ha csak egyszer végig vihetném, ha csak egyszer máshogy végződne a történetünk, már boldog lennék.
Kiugorva az ágyamból magamra kapom a ruháimat és feltépve az ajtót, útnak indulok az éjszakába.
- Kaylee? - A lépcső alján hallom meg egy bétámat a nappali felől. Nem mintha minden egyes lépésembe be kellene őt avatnom.
- Sétálok egyet, kiszellőztetem a fejem. - Jelentem ki, ellenvetést nem tűrő hangon. S hogy ne gyanakodjon arra, hogy bármiféle kétes gondolatok járnak a fejemben, kuncogok néhány sort, ahogyan csak mi, hiénák szoktunk. Majd kilépek az ajtón.
Ahogy a szél a hajamba kap, kellemes, meleg bizsergés fut végig a gerincemen. Ha lehunyom a szemeimet úgy érzem, mintha Ő érne hozzám, mintha csókjaival borítaná be a nyakamat. Vágyakozva ajkaimba harapok és azt kívánom, sodorjon össze minket újra az élet. Épp csak kóstolót kaptam belőle, amit még nagyon nagy jó indulattal sem nevezhetek elégnek. Több kell, jóval több kell belőle. Újra akarom őt érezni, újra akarom őt csókolni, csak egy kicsit elfelejteni a külvilágot és néhány élvezetes órát lopni magunknak. Lehetséges volna?
 
Vissza az elejére Go down


avatar


: :



Join date :
2016. Apr. 01.

Age :
23

Tartózkodási hely :
⌞hiding in the shadows⌝

Foglalkozás :
⌞bartender⌝


Kedd Szept. 27, 2016 6:12 pm
vadász: vérét ontja azoknak, kik veszélyt jelentenek



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Kaylee hmm
Bár már egyszer elmondtam, hogy minden szava tetszett a dolognak, és ráadásul semmi hibát nem találtam benne, csak egy elírást (de az meg úgyis kijavítottad), elmondom még egyszer is *-* Szerintem kifejezetten jól mutattál be egy vezető egyéniséget, aki ettől még nem lesz egy isten, vagy valami tejhatalmú vezér. Az egész rendesen volt felépítve, nem lehetne ebben kivetni valóm.
A másik része, ami igazából rólam szólt, hááát, az eszméletlenül tetszett 95 Szépen kifejtettél minden gondolatot, és különösen tetszett, ahogy az általam leírt történetnek leírtad a saját feledet is. Én nem mertem volna ezt bevállalni, de te jól tetted, hogy nem így cselekedtél. Azért azt had mondjam el, nem lesz könnyű dolgod, mikor újra találkozunk, de ezt majd úgyis meglátod, ha ismét találkozunk flirt Szerintem tudod mi a dolgod ezek után, így utadra engedlek. Na meg üdv itt *-*



   
we all have s e c r e t s






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Kaylee Holloway
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: