• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 43 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
1
Ember
9
Diclonius
3
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
6
Hibrid
4
Incubus
2
Kitsune
3
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Dogs - Avery & Vulfia


Vas. Okt. 15, 2017 8:42 pm
☇ Poison After Dark

Vendég

Szomb. Okt. 14, 2017 8:34 pm
☇ Stells & Ash


Pént. Okt. 13, 2017 11:04 pm

nyerteseink
gratulálunk a nyár legjobbjainak!

Stella

Argent
női karakter
Mortdecai

Wolsey
férfi karakter
Sheilah

Blackwood
előtörténet
Tamera

Wentz
művész
Ashley

Wilkinson
bohóc
Malachai

King
rosszfiú
Hurricane

Bartholomew
szépség
Stella &

Ashley
párkapcsolat
Daria &

Dante
játék
Hazel &

Stella
őrangyal
Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Girl with a Hundred names










avatar



Szer. Szept. 21, 2016 10:46 pm
Vendég
Vendég



Alexis Kristen Daemons
I am a machine, no longer living, just a shell of what i dreamed

● becenév: Van elég, nem?
● születési hely, dátum:1915.Január.2.
● kor: 101//24
● faj: Spirit Kitsune
● nemi identitás: Pán
● play by: Arielle Vandenberg
● karakterfajta: jelen

Kék-Alfa-Rókacica-Zokni
Just a stranger in a strange world

Ismerhetsz valakit, egy darabot egy történetből, egy lányról, aki száz névvel és egy arccal él, démonokkal kártyázik és angyalokkal táncot jár. Nem szent, csak egy kiismerhetetlen Róka.

Ismerhetsz valakit, például Alexis Kristen Daemonst, aki artistákkal nevelkedett és kilenc évesen tanult meg beszélni. Mozgása kecses, mint a balerináké, tartása erőteljes és könnyed ugyanazon pillanatban, hiszen súlyemelők és táncosok tanították az életre. Akinek tejföl szőke hajzuhataga a derekát veri, sápadt bőrét egyetlen anyajegy sem tarkítja, szeme olyan, akár a legsötétebb zöld aventurin. Aki ha belép valahova, nincs fej, ami ne fordulna felé. Gondolnád, hogy a rút, csont sovány kiskacsából kimért hölgyé nőtte ki magát? Ez persze nem volt tudatos, az idő kalapálta ilyenné azt a személyiséget, ami 18 évesen egy lázadó tűzével égett. Nagy szájjal és annál nagyobb ambícióval élt, tudatlan volt még, nyers és energikus. Tudatlan, semmiképp sem boldog, ezért élt a pillanatnak, mindent kipróbált és nem félte a halált. Érezni akart valamit, amire valójában talán képtelen volt. Nem barátokat, szerelmet keresett, csak szeretetet. Valami élőt, kézzelfoghatót, amit nem érhetett el, de honnan is tudhatta volna mit akar Alexis, amikor maga volt a két lábon járó rejtély? Egy biztos volt, hogy évekig egy estét sem töltött egyedül és soha nem látták kétszer ugyanazzal a fiúval. Nagykanállal habzsolta az élvezeteket, kipróbálta magát nem egy háborúban és mindenhonnan győztesként tért vissza emlékezetes hegekkel. Járt a világ legidegenebb tájain és a barangolásai során megismerte önmagát. Ráébredt, hogy különösebb ő, mint a halandók, akiket megismert. Hogy mentes az emberi élet korlátozottságaitól; nem öregszik egy pillanatot sem, nem környékezi migrén, reuma vagy bármilyen végzetes betegség. Alexis-t felcsigázta a különlegessége és élt adottságival.

Ismerhetsz valakit, Alexis Flemming néven, akinek barnából szőkébe áthajló hullámai sejtelmesen keretezik az arcot, ami most lenne ötvennégy esztendős. A makulátlan pofi viszont nem esett át plasztikai beavatkozáson, mégsem vágtak ráncokat a puha bőrbe az évek vaskései. Ami annál is meglepőbb, Alexis Flemming papíron még csak most tölti a huszonnégyet, ám neve már belopta magát az emberek elméjébe. Budapesten végzett, mint Latin nyelv és kultúratanár, persze addigra jóval több nyelvet ismert, de a Latin igen közel állt szívéhez, így ezt választotta a hivatalos végzettségnek, viszont nem ezzel tört be a köztudatba. Alexis Flemming médiumként volt ismert egész Európában és tengereket utaztak azért, hogy a rajta keresztül elhunyt szeretteikkel beszéljenek emberek. Hosszú ujjait ezüst gyűrűk, kristályok és bizsuk ölelték körbe, macskaszemeit fekete púderrel díszítette, ruhatára az alkonyodó ég színeiből táplálkozott. Megkérdőjelezhetetlen hitelességgel szólt, legtöbbször igazat melanzs-édes hangján, de a hazugságok tárházából is okosan válogatott össze egy csokorra való jóslatot, mégis hittek neki és senkinek nem tűnt fel a pimasz szélhámosság, amiről egyedül csillogó szeme árulkodott. Itták szavait, amíg nem Flemming asszony Jósdája porig égett egy éjjel és minden amit találtak, csak csontok és hamu volt...

Ismerhetsz valakit, Lexa Daemsten ezredes megnevezéssel. Ő volt az első női vezető az orosz hadseregben, akit tiszteltek és elismertek. Jeges tekintete fegyelmet parancsolt katonáknak egyetlen szó nélkül. Azt firtatták még a felette állók is, hogy vajon mi vezérelte a titokzatos dámát a seregbe? Egy elvesztett családtag, a dac, a hazaszeretet? Halálvágy? A törékeny, magas kisasszony igazi ikon volt a fronton, hiszen nem a támaszpontról várta a csaták végét, a sor elején menetelt emelt fővel. Őrültnek hitték, győztesnek nevezték. Az ok, pedig, hogy mit keresett ott ahol, sokkal egyszerűbb volt, mint azt társai gondolták. A közöny vitte harcba őt. Az, hogy elvesztette érdeklődését a világ iránt, egyre többet csalódott az életben, hiszen a közelében egyetlen lelket sem talált, aki hozzáhasonlóan rendelkezett a végtelen idő üdítő hatalmával. Voltak hónapok, amikor rettegett, álmatlan éjszakákon vágyta a halált, hogy ereiben megakadjon a friss vér, izmai sorvadjanak és haja fehér fénye kopott grafitba csapjon át. Nem tették már boldoggá az üresfejű férfiak bájai, pedig térdre borult előtte a világ. Egy kiüresedett lélek volt a halhatatlan testben. Sokat gondolt ekkor a szüleire, hiszen -bár nem kereste őket- mozgatta a kíváncsiság, kik lehetnek. Végül meglépte ezt az állapotot, legbelül még várt arra, hogy valaki jöjjön és megérintse a megkövült szívet, ami már csak vért keringetett testében, de érzelmeket nem táplált semmi iránt. Remélte, hogy eljön valaki különleges számára, ez tartotta még itt.
Lexa a győzelembe vezette osztagát, de a fronton nyoma veszett, sosem találtak hullájára.
 
Ismerhetsz valakit, Kristen Damon néz veled farkasszemet a tv képernyőjén át. Lelkedbe fúródik a tekintet, és azon töprengsz, ez az angyali arc miért nem mosolyog többet? Talán már tudod, hiszen ismerős a megjelenés. A letisztult, fekete-fehér ruhákban, lágy hangon jelentő, könnyű sminkben némán ragyogó riporter nő jellegzetes arcát mintha láttad volna valahol, csak nem rövid, barna hajjal. Az újságokban is feltűnik a neve, egy 1915-ös eset után nyomoz, aminek középpontjában egy árva kislány áll. De addigra az akta és az üggyel eredetileg foglalkozók nagy része halott, ahogy minden érintett és tanú. Egy dolog viszont felkelti érdeklődését, abban az évben egy másik gyermeket találnak ugyanabban az erdőben. Viszont neki is pont ugyanúgy nyoma veszett, mint Alexis Daemons-nak.
Kristen Damon lelke jégbe fagyott és többé egy könnycseppet sem ejtett, valamibe beletörődött és belefojtotta múltját a feledésbe.

Ismerhetsz valakit, 1900 elejéről. Courtney Schwartz európai vándorcirkusz igazgató és porondmester neve nem egy tankkönyvben megjelent. De te egy másik Courtney Scwartz-ot ismersz, aki eltér a kövér, vörös hajú, varangyarcú nőtől, aki fekete-fehér képeken a történelem órákon megjelenik. Ez a Courtney Schwartz napjainkban jár a földön, szöges ellentéte a fent említett perszónának, szőke, csontos alkat, angyali arccal és elegáns megjelenéssel. Californiában bérel lakást jelenleg, magánrendelőjébe naponta látogatnak fiatalok és idősek egyaránt, de ő minden történetet hallott, minden problémát ismer, minden jelentéktelen számára. Csak létezik.

Ismerhetsz valakit, az utcáról vagy a sarki közértből. Tisztában vagy a nevével, a kedvenc sütijével, tudod mi a hobbija és kik a barátai. De biztos tudod, kivel is állsz szemben? Biztos ismered mind a száz énjét?

I'm not broken just bent, I can learn to love again

Azt rebesgetik Californiában, onnan északra, délnek, kelet irányába és nyugat felé, hogy látták.
1940-ben egy karcsú, kalapos kisasszony hallgatta egy Manhattan-i kávézó magnóján át, ahogy az esős május 10-ei napon a német csapatok bevonulnak Hollandiába. Körmei vörösen tündököltek, remekül passzoltak kipirult almácskáihoz, amik most még kerekebbnek látszottak. Szőke volt talán, de ezt senki sem tudhatta biztosra, hiszen kalapja alá szorosan betűrte haját, és mint egy árny mozgott az asztalok és székek között egy üres helyig. Lelke megnyugszik, a zűrzavar előtt hagyta el a rádióban említett várost, pontosan két hete. Épp, hogy átengedték a határokon a majdnem üres poggyásszal és kiskutyájával. Ennyi volt minden vagyona.
'53-ban járunk, június másodika van, egy verőfényes nyári nap ez, amelyen II. Erzsébet koronázási ünnepségét zengik. A Buckingham-palota erkélye alatt széles mosollyal éljenez Ő kosztümben. Nem rég költözött csak ide, de kedvére való az apró szigetország. Az időjárás se tántorítja el a maradástól.
Később, 1956 októberében egy tejföl szőke hölgy tűnik fel a budapesti forradalom őrült hangzavarában. Csak az ő kezében nincs fegyver, mégis egy szakaszra való eltökélt lánnyal és fiúval tart a egyenesen a szovjet csapatokkal szemben. Együtt harcolt egy akkor még számára idegen néppel, idegen nyelven és csak azt tudta, hogy a jó nevében cselekszik rendíthetetlen lánggal sötétzöld szemében.
Tizenhárom évvel később egy ismerős nő bukkan fel Woodstock-on. Arca hófehér, akár egy érintetlen vászon. Haja fedetlen melleit épp hogy takarja, ahogy együtt skandál több ezer emberrel alkoholtól édes ajkaival. Szabad, megállíthatatlan, úgy érzi sose nő fel és az egész világ az ő színpada. Bármit megtehet. Még abban az évben levetítik a holdra szállást és a szíve majd kiugrik, hiszen évtizedek teltek el azóta, hogy egyáltalán a televíziót feltalálták és most kint vagyunk a világűrben. Hatalmas áttörésnek éli meg, hiszen ez lehetetlen a legmerészebb fantáziának is.
'75 február. Liaoning tartomány. Fegyelmezett arcú, talán húszas évei közepét koptató idegen érkezik a katasztrófa helyszínére, a pusztítás látványa mint egy átlagos hétfői nap fogadja őt. A kamera felé fordul, dob egyet kurta, barna tincsein és a száját a mikrofon elé emeli, "Kristen Damon jelentkezik a hármas csatornától, élőben a Kínai földrengés helyszínéről."
A riporter felbukkan még ebben az évben a Mount Everest lábánál, egy marokkói repülőgép balesetnél, a Saint-Nazaire híd megnyitóján és New York-i pokolgép robbanásánál. Interjút készít Bill Gates-el a Microsoft megalapitásáról,  Szaddám Huszeinnel, Andrej Szaharovval és John Lennon-al. Semmi sem lepi meg azt nyugodt arcot.
Sanghaj-i repülőtér kövén koppan egyet az a majdnem száz éves, Brüsszelben vásárolt ütött-kopott barna bőrönd, amit ma már nem ismer meg senki. Ki emlékezne erre a monumentális darabra? Talán csak az, aki a szögegyenes, vörös tincseivel, szaggatott fekete farmerban és szintén koromszínű bőr felsőben 2010 elején ezzel a táskával érkezik a Világkiállításra, rogyásig pakolva azt makacsul cipeli válla felett átcsapva mind a 20 kilót.

Tudja, hogy semmi újat nem fog látni. Hiszen mindent látott és annál több dolgot megélt. Koktélozott a szabadságszobor tetején, végigfutott a Kínai nagy falon, nyaralt a Csendes-óceán kellős semmijében, megjárta az El Caminot kétszer. Talán kiégett mostanra, nem lenne csoda, 101 évig vajon hány életet ölt magára az emberlánya? Már csak lézeng, mert szabad, de a szabadságnak sziklaszilárd ára van, amit naponta megfizet. Már semmi sem izgatja, már semmi sem teszi boldoggá. Az ismerős arcok, akiket barátnak hívott, sorra pusztultak el mellőle, csak megsárgult képek maradtak belőlük. Már nem is keres társaságot, kerüli a felszínes kapcsolatokat, de minek is alakítana ki legalább egyet, ha már harminc éve csak penésztől szürkülő motelek vagy szállodák luxuslakosztályainak falai nyújtanak neki otthont. És honnan tudhatná Ő, a hölgy száz névvel, mi azaz otthon, ha azt sem tudja, mi az a család?

Az ő története a habos meséken, a fent megemlített foszlányokon, filmbe illő kalandokon túl, a semmi közepén kezdődik el. Nem tudja hol van, nem tudja ki ő és hogy honnan jött. Hat napig gyalogolt étlen-szomjan ruhátlanul kiszáradt mezőkön és sötét erdőkön át, mire egy vándor cirkusz magához vette. Emlékeitől megfosztva, mindössze a járás képességével érkezik Amszterdamba, ahol az orvosok a hiányos ismeretek ellenére Alzheimer-kórral diagnosztizálják az akkor körülbelül hat éves ismeretlen gyermeket és évekig kutatnak szülők után. Hiába.
A cirkuszigazgató asszonyra hárul a felelősség végül, aki a lányt Alexis Kristen Daemons-ra kereszteli. Így él anyátlan-apátlan életet még két teljes évig sátorban a világ különböző tájain, a nyolcadik születésnapján -ami megtalálásának időpontja is- pedig átadják egy nevelőotthonba, ahonnan szintén elég hamar elkerül. Városról-városra, városról-országra száll a furcsa kislány, akinek hirére minden nevelőotthon teltházat jelent egyik óráról a másikra. A lány, aki szellemekkel kommunikál.
Alexis számára nem volt idegen a túlvilág rejtélyes birodalma, képessége igen hamar kibukott belőle a sok egyedüllét okán, sokkal jobban érezte magát a lelkek társaságában, mint a rideg, elzárkózó világban. Először még csak buta szórakozásnak mondták, végül pedig rettegtek tőle, annyira, hogy mint rab élt egy magányos szobában.
1933-ban engedik útjára a lányt, minden pénze a volt cirkuszasszony hagyatéka és az a nyolcezer euró, amivel az állam támogatta az egyedi helyzetben nevelkedett Daemons kisasszonyt. Ekkor kinyílt előtte a világ, hiszen ott állt a három emeletes "fegyház" előtt úti cél nélkül, egy valag pénzzel és feledésbe merült névvel. Egy senki volt a világban, és szerette azt, hogy tiszta lap volt előtte az élet. A kérdés az, hogy mihez kezdett ezután.
Vissza az elejére Go down


avatar



Csüt. Szept. 22, 2016 4:39 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja


Kedves Alexis!

Bármi is legyen a második neved, bárhogyan is nevezzenek az emberek el kell ismernem, nem vagy egy egyszerű nőszemély. Bár személy szerint nekem az az ezredesi dolog izgatja a fantáziám, szeretem a határozott nőket na Wink Választékos volt, összeszdett, kívánni sem lehetne szebben összerakott jellemzést.

Nem is tudom mit mondjak elsőre, sok helyen tűntél fel és aztán el, de összességében tetszik hogy sehol nem maradtál meg sokáig, és sehol nem tartott vissza semmi, a Budapesti megjelenésed meg <3, mert hát nah, szép kis fővárosunk. Szomorú hogy a habos meséken túl ott volt az a cirkusz és nevelő otthon, pedig ahh, egy gyereket se lenne szabad magára hagyni, innen is üzenem a szüleidnek hogy ha megtalálom őket fenéken pörkölöm mindkettőt.

Nagyon tetszett, nagyon olvasmányos volt, és egy pillanatig sem unatkoztam, szóval... menj, foglalj le mindent és már mehetsz is.


Vissza az elejére Go down
 
Girl with a Hundred names
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nagy Fenyves
» Uroniko étterem
» Az akadémia mögötti kis erdőség
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» [Event] Tükörkép

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakterlapok-
Ugrás: