• Nem minden szörny tesz szörnyűségeket.•
Ha a határok elmosódnak, akkor néha már nem is tudod, melyik oldalon kötsz ki.



oldalunk videója
esküszünk, hogy rosszban sántikálunk

légy üdvözölve
a győztes mindig egyedül van

Beacon Hills sosem a nyugodtságáról volt igazán híres. A természetfelettiektől nyüzsgő városka ezer meg ezer meglepetést tartogatott mindig is a lakosai számára. Sosem tudhattad előre, hogy mi lapul meg a sötétben és mi feni rád a fogát talán a saját szobád rejtekében. S most a város újra a feje tetejére áll. Nagy a kavarodás, különböző korok szülöttei vegyülnek egymással, magukkal hozva valami rémisztőt, fenyegetőt. Ismeretlen fenevadakat, amik létezéséről az elmúlt évszázadban aligha hallhatott valaki. Senki sincs biztonságban. Senki sem menekülhet. Vagy te talán boldogulnál? Lépd át városunk határát és deríts fényt mindenre. Neked talán lehet némi esélyed.

Oldalunk alapítása: •• 2012.06.17



jelentkezz be
Mutasd meg valódi éned
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
kischat
ne menj jégre, s el nem esel




Oldal statisztika
Kik vannak fölényben?
Az oldalon 37 aktív, elfogadott karakter
Vérfarkas
0
Ember
9
Diclonius
2
Goblin
0
Hellhound
1
Vadász
5
Hibrid
2
Incubus
2
Kitsune
2
Vámpír
3
Warlock
3
Wendigo
3
Vérhiéna
2
Vérjaguár
3
él ebben a sötét világban...



Karmolás nyomok
Természetfeletti itt járt, nézd meg mit hagytak nekünk.



☇ Hírek


Yesterday at 9:31 pm
☇ Elkelt!


Yesterday at 8:07 pm
☇ cain & dan


Yesterday at 3:14 pm
☇ Dante && Stella


Yesterday at 1:20 pm

Beacon Hills lelkei
Lények az árnyékban
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (51 fő) Csüt. Nov. 17, 2016 10:12 pm-kor volt itt.

Share | 
 
 Angelique Watts










avatar



Hétf. Szept. 26, 2016 7:49 pm
Vendég
Vendég



Angelique Grace Watts
i'm evil, but i'm kind, i want to kill you but i don't

● becenév: Angie, Gracie
● születési hely, dátum: Toronto (Kanada), 1963. január 1.
● kor: 53
● faj: wendigo
● nemi identitás: pánszexuális
● play by: Kassie Isabelle
● karakterfajta: jelen

ready or not ● here i come ● you can't ● hide
you're still have all of me

Magasság:  165 centiméter körül lehetek, ami átlagosnak mondható. Nem mondom, néha örülnék pár centi plusznak, viszont ettől függetlenül nekem tökéletesen megfelel az is, ami van.
Súly: Valahol 50 kilogramm körül lehet, de nem igazán mérem, számomra ez nem túl érdekfeszítő dolog. Ameddig jól érzem magam a bőrömben, nagyon nem is számít mennyit mutat a mérleg.
Bőr: Mivel anyám bőre kicsit sötétebb volt, ezért az enyém se lett annyira világos, mint néhány fajtársamnak, de azért nem is a legbarnább.
Szem: Szemem eléggé sötétbarna, talán néha már feketének is tűnhet. Tekintetem mindig kíváncsisággal és kedvességgel tele pillant a világra, a benne lévő dolgokra, élőkre.
Haj: Hajzuhatagom szökés barna színű, körülbelül a mellkasomig érő. Eleve enyhén hullámos, viszont sokszor göndörré, vagy egyenessé teszem. Épp olyanná, amilyen kedven van. Bár a legtöbbször kibontva hordom, nagyon ritkán az is megesik, hogy valami frizurát csinálok. Amit viszont pár havonta mindig megteszek, hogy a hajam végét lila vagy kék hajfestékkel befestem. Egyedibbé teszi a kinézetemet, és ami a legfontosabb: nekem nagyon tetszik, ahogyan áll.
Öltözködés: Talán lehet azt mondani, hogy az a tipikus lány vagyok, aki imádja a divatot, és sokszor a legújabb ruhákban jár, de ez nem a teljes igazság. Bármennyire is szeretek a legújabb trendek szerint öltözködni, ugyanannyira kedvelem az egyszerű, hétköznapi és régi dolgokat. Igazából két fő feltétele van az egész ruhatáramnak: kényelmes és megfelelés. Az első magától értetődő, azt szerintem senkinek sem kell magyarázni. A megfelelés, viszont sokaknak mást jelenthet ilyen helyzetben, mint nekem. Igazából magamnak kell megfelelnie a dolgoknak, mások véleménye túlzottan nem izgat.  Szeretem a divatot, de attól még, hogy valamit minden újságban reklámoznak, nem fogom megvenni, csak úgy. A ruhákban az a lényeg, hogy nekem tetsszen és jól érezzem magam benne, legyen szó bármiről.
Smink, ékszerek, egyéb: Sminkelni szoktam, bár ez nálam nem túl meghatározó dolog. Vele s nélküle is ugyanúgy érzem magam. Ékszerem van elég, talán ez nem is meglepő, viszont ami mindig rajtam van, az egy egyszerű, kopott vasgyűrű, ami még az anyámé volt egykoron. Ez az egyetlen dolog, amim van tőle. Nagyon más meghatározó jellemvonásom nincsen.

Agresszív: Ugyan ez nem az a jellemző, ami mindig előjön belőlem, de sajnos ez is bennem van. Még az apám miatt, aki arra próbált nevelni, hogy egy kegyetlen gyilkológép legyek számára. Néha előjön belőlem a régi nevelés, és kissé durvább vagyok a kelleténél. Igaz, ezt igyekszem elfojtani, vagy, ha az nem megy, akkor igyekszem elkerülni mindenkit, hogy ne rajtuk vezessem le a dolgot. Ez az a tulajdonságom, amit gyűlölök. Szeretném, ha egyszer csak valahogy eltűnne belőlem, de eddig hiába próbálkoztam bármivel is, az agresszivitás konokul ragaszkodott hozzám, mint kisgyermek a kedvenc játékához.
Békés: Az agresszív után ez a szó kicsit furcsa lehet, hiszen a kettő szinte egymás ellentéte. De mi magunk is lehetünk ellentétek, hiszen szerethetjük egyszerre a keserűt és az édeset is. Gondolom lehet érteni mire célzok. A nyugalmamat már magam alakítottam ki, ezzel kompenzálva mind azt a rosszat, amit még apám tanított meg. Igyekszem mindig higgadt maradni, és csak akkor, csakis akkor gondolkodni, amikor nem uralkodik rajtam semmilyen érzelem. Na meg ritkán keveredik veszekedésekbe, hiszen annak semmi értelmét nem látom. Az értelmes vita még elmegy, ahol kulturáltan megy a dolgok megvitatása. A többiből inkább kimaradok.
Cél-orientált: Ha valamit kitűzök magam elé, hogy elakarom érni, akkor csak arra koncentrálok. Amit csak tudok, megteszek a célom érdekében, amíg el nem érem, vagy rá nem jövök, hogy nem érdemes tovább küzdenem érte. Amit szeretnék megvalósítani, számomra nagyon fontos, de ennek ellenére megtanultam már elengedni a dolgokat.
Direkt: Általában nem szoktam nagyon tartogatnia  véleményemet, mindig elmondom miről mit gondolok, viszont ezt mindig igyekszem nem bántón csinálni. Sosem felejtem ki az én véleményem szerint, vagy szerintem kifejezést, hogy még véletlenül se lehessen azt hinni rólam, egy bunkó állat vagyok. Szerény személyem szerint fontos, hogy ne sértsük meg mások nézeteit, és próbáljuk meg őket elfogadni. Végül is, nekünk se tetszik, ha belekötnek a dolgainkba, nemde?
Haragtartó: Nagyon nehéz engem megbántani, úgy igazából, ami nem csak ilyen kis sértődés, mely csupán csak pár napig tart. Viszont ha ez valakinek mégis sikerül, akkor az nem fogja a megbocsájtásomat kapni, az biztos. Talán ez a makacsságomnak is köszönhető, de annak is,hogy nem vagyok hajlandó egy bokszzsák lenni, akár tettekkel, akár szavakkal. Velem nem lehet megtenni mindent. Amikor valakinek mégis megbocsájtok, a dolgok nem fognak a régi kerékvágásba vissza menni, hiszen attól még, hogy bocsánatot kérsz egy tányér leejtéséért, nem lesz olyan, mint egykoron.
Jószívű: Alapból mindenkivel igyekszem kedves lenni, mert valahogy ez tűnik helyesnek. Nem is esik nehezemre így viselkedni, csak úgy jön alapból. Meg, hát tudom milyen az, amikor az ember egy jó szót se hallott már isten tudja mióta. Mindig belegondolok, hogy, nekem mindig jól esik a kedves szó, így másnak is biztos.
Kíváncsi: A kíváncsiságom az egyik dolog, amiről csak nemrég tudatosult bennem, hogy van. Az évekkel nőtt bennem ez a tulajdonságom, és ez szinte teljesen elkerülte a figyelmemet. Egyre jobban tudja fordulni az oldalam, ha valaki nem mond el valamit. Nem szeretem, ha titkolóznak, olyan rossz érzés nem tudni, amit a fejükben tartanak. Néha azt kívánom, hogy bárcsak tudnék gondolatokat olvasni.
Makacs: Néha sajnos nagyon tudok ragaszkodni a magam igazához, valamihez, vagy valakihez. Sokszor kerültem emiatt már rossz szituációkba, ami eléggé nem tetszik. Igyekszem engedékenyebb lenni, de ez egy olyan rossz tulajdonság, amit nehéz kiölni valakiből.
Paranoid: Azért még mindig eléggé félek, hogy a múltam egyszer nem csak kísérteni fog, hanem a valóság is lesz. Sokszor néhány emberrel kapcsolatban is eszembe jutnak dolgok, és olyankor a lehető leghülyébb dolgok is megfordulnak a fejemben. Félek, és ez talán valamennyire érthető is, bár szeretnék végre kikerülni ebből és teljes mértékben magam mögött hagyni mindent. Talán, majd egy nap ez is sikerülni fog.
Rendszerető: Mindennek meg van a maga helye mindenhol, és nagyon tud idegesíteni, ha valami kilóg a sorból, vagy nem ott van, ahol lenni kell. A könyveim is ábécé sorrendben vannak, minden tárgyamnak meg van az adott helye. Elég könnyen észre tudom venni ezért, ha valaki járt a lakásomon, mert a legapróbb változás is szinte azonnal szemet szúr nekem. Ezért is gyűlölöm, ha valaki a szobámban akar keresni valamit, majd inkább megkeresem én, legalább utána nem lett rendetlenség.
Szorgalmas: Már a cél-orientáltból is rá lehet jönni, hogy ez vagyok. A lehető legtöbbet megteszem a feladataim érdekében. Ráadásul ez nálam alapból jön, nem kell sokat győzködni magamat, hogy legyek szorgalmas valamiért.
Türelmes: Türelmem, mint az óceán, a láthatárnál is tovább tart. Nagyon nehezen lehet megvárakoztatni úgy, hogy már unjam magam, vagy akár kihozni a sodromból. Ha valaki bunkózik velem, csak hagyom, had csinálja, és várok én akár örökké is, hogy rájöjjön: ennek rajtam nem lesz hatása.
Ügyetlen: Sajnos a kétbalkezességem az egyik olyan dolog, amiről híres vagyok. Sokszor ejtek le dolgokat, tévedek el, botlok meg a saját lábamban, és még sorolhatnám napestig. Erre igyekszem ügyelni, hogy néha kitudjam kerülni, de ez nyilván nem egyszerű dolog, hiszen erről nem tehetek. Ez csak úgy van bennem.
Védelmező: Akik fontosak nekem, és közel állnak hozzám, azokat mind testileg és lelkileg is megvédek. Kiállok mellettük bármikor, és segítek nekik amiben csak lehet. A barátaim a legfontosabbak nekem, így nem tűröm el, ha valaki bántja őket. Óvatos tessék lenni, ha  a közelükben vagy.
Zárkózott: Ez leginkább a múltammal kapcsolatban igaz rám, arról nem szeretek túlzottan beszélni. Más dolgokról igazából szívesen beszélgetek, viszonylag könnyen meg is nyílok mások felé, így ezzel nagyon nincs gondom.

when i was younger...

53 év... Csak egy kicsivel több, mint fél évszázad. Sosem gondoltam volna valaha, hogy megfogom élni ezt a kort. Főleg a vadászok miatt, na, meg a neveltetésem miatt is, de minden elképzelésem hamisnak bizonyult. Élek, és virulok. Mikor megszülettem, az eredeti szüleim rögtön le is passzoltak a nevelő szüleimhez. Ők lettek a családom, bár ezt nem féltek hangoztatni már az első naptól kezdve. Akkor még babaként úgy kezeltek, mint egy embert, majd miután eljött az ideje, wendigoként kezdtek el nevelni. Ez ugye számomra normálissá vált, és még az se zavart, hogy nem beszélhetek róla másnak. Az emberi hús az, ami ma is életben tart. És ez a mondat számomra olyan természetesen jön, mint másnak a 'Lemegyek a kisboltba!'. Bár nem örülök neki, de nincs más megoldás, ezen kell élnem. Apám egy idő után "megvált" anyámtól, és mi maradtunk ketten. Ami azt jelentette, azt nevelhetett belőlem, amit akart. Így kezdett el gyilkológéppé tenni, ami ellen nem is ellenkeztem nagyon, 12 évesen hogyan tehetné bárki is? Végül azért rájöttem, hogy amit csinált velem, és amit nekem kellett csinálnom, nem épp a legjobb, és 19 évesen elszöktem otthonról. Nagy nehezen átneveltem magam, majd épp az egyik ismerősömnél voltam, amikor tűz ütött ki náluk. Egyedül én menekültem meg, de erre senki se jött rá. Végül új életet kezdtem, bujdostam egy ideig. Névtelenül, és mások nevén élve voltam el egy jó darabig, majd megismertem egy másik wendigot, aki segíthetett egy új személyiség megszerzésében. Semmi nagy dolog nem volt benne, csak az addig elvileg Grace Smith-t, el kellett felejtenem, és legalább egy másik vezetéknévre volt szükségem. Így lettem Watts. Majd később, mikor eljött annak is az ideje, hogy újabb azonosság kell, megint felkerestem. Ez így ment sokáig, amíg csináltam, amit szerettem, vagyis a festészetet és az írást. Igazából csak a vezetéknevemet váltogattam, a keresztnevemhez ragaszkodtam. Majd végül, utoljára, úgy körülbelül 6 éve attól is el kellett búcsúznom. Legalábbis félig. Így lett belőlem Angelique Grace Watts, a jelenleg 26 éves festő és író, 3 kiadott könyvvel. Angie, aki jelenleg Beacon Hills-kényszerült, mert oda költözött a kiadója, és ahol rátalált a legnagyobb rémálma: az apja valahogy rájött, hogy él, és utána küldte az újdonsült fiacskáját...

Lassan ballagtam a gyéren kivilágított utcákon, a lakásom felé tartva. Elfáradtam, igaz, főleg mentálisan, de így is kellett egy kis pihenés az ágyamban, ha nem is alvás. Nem siettem el egyetlen egy lépésemet se, azért még ráértem. Jó volt végre két lábon állni az egész napos ücsörgés követően. Végre a hátam se fájt, és nem éreztem úgy, hogy a lábaim nem létezőek. A távolban már lehetett látni az épületet, ahol lakom, így a táskámból kivettem a kulcsaimat, amik pontosan illettek a kezembe, ha megfelelően fogtam őket. Megnyugvással töltött el a kezemben lakozó kulcscsomó, ezért egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Rend a lelke mindennek, legalábbis a kezembe lévő tárgyakkal mindennek rendben kellett lennie, hiszen pontosan úgy fértek el a tenyeremben, mint eddig. Pár perc alatt elértem a bejárati ajtóhoz is, amit könnyedén, már megszokásból nyitottam ki, majd be is zártam magam után. Alig hallható lépesékkel mentem fel a lépcsőn, az emeletre, és a lakásom bejáratát is kinyitottam. Megnyugvás töltött el az ismerős hely miatt, így könnyedén lépkedtem beljebb, majd hirtelen belül egy hang megszólalt a fejemben: Valami nincs rendben! Kezdtem kicsit ideges lenni, de kíváncsi is, így tovább haladtam előre a hálószobám felé. Valami neszelés is megütötte a fülemet, ezért kicsit gyorsítottam a tempómon. Amikor befordultam az ajtón, egy nekem háttal lévő alak fogadott a sötétségben. Kezem szinte automatikusan a kapcsolóért nyúlt, amit meg is nyomtam, de semmi se történt. Értelmetlenül tekintettem a falra, és még vagy ötször megpróbáltam.
- Azt hiába nyomogatod Angelique. - hallatszott egy számomra idegen férfi hangja. Az új nevem hallatán úgy éreztem a vér is megfagyott az ereimben. Mély levegőt vettem és tekintetem ismét az alakra emeltem. Most már felém fordulva állt. Ugyan a sötét nem okozott nagy gondot a látásban, de azért örültem volna egy kis fénynek. Akkor nem lenne ilyen ijesztő a helyzet. Bár tekintetem az ismeretlenen volt, szemem sarkából megpillantottam a szobám állapotát. Megint elnéztem róla, most már főleg a földet vizslatva. Az egészet papírok, könyvek, és egyéb tárgyak borították. Kirázott a hideg a rendmániám miatt, bár, már elve is libabőrös voltam a helyzetből kifolyólag. Ez csak rontott a helyzeten. Egy idegen volt a szobámban, aki széttúrta azt, és még a nevemet is tudja. Már teljesen ideges voltam, efelől kétségem se volt.
- Ki vagy te, mit keresel itt és honnan tudod a nevemet? - kérdeztem kissé ingerülten, miközben most már a szemeit figyeltem. Nyugodtság energiája ütött meg, de olyan, amit még sosem éreztem. Hirtelen az is megfordult a fejemben, hogy ez nem is az, hanem inkább üresség, maga a semmi. Egyre jobban nem tetszett a helyzetem.
- Eléggé idióta lennék, ha nem tudnám, hogy hogy hívják a nővéremet, nemde? - nézett rám egy gúnyos vigyorral, valószínűleg azért, mert tudta milyen reakciót fog kapni tőlem. Teljesen lesokkoltam, sőt, kezdtem pánikba esni.
- Az nem lehet... - hebegtem olyan halkan, hogy még az is csoda volt, én hallottam a saját szavaimat. Ha ő tényleg az öcsém, akkor az csak egy dolgot jelenthetett: az apám megtalált. A gondolataim kezdtek elborulni, a testem is magától kezdett el cselekedni. Körbenéztem, mindenfelé, apám után kutatva, viszont sehol sem láttam. Mondjuk ez még nem jelentette azt, hogy nincs itt.
- Amúgy, apánk üdvözöl. - szólalt meg ismét. Tekintetemet azonnal rávetettem, de már csak pár másodpercre láttam, ahogy távozott az ablakon át. Ha nem lettem volna olyan sokkos állapotban, megnéztem volna merre megy, vagy, hogy tényleg elmegy. Lehet, még utána is eredtem volna, de akkor és ott, nem voltam képes erre. Előtörtek belőlem a régi, szörnyű emlékek az apámról. Amikor akaratom ellenére gyilkológéppé akart csinálni, embereket öletett velem, és megbüntetett, ha ellent mondtam neki. Olyan nem létezik, hogy megtalált...


A hozzászólást Angelique Watts összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 04, 2016 8:55 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar



Kedd Szept. 27, 2016 12:25 pm
Vendég
Vendég



you passed the test
üdv családunk legújabb tagja

Kedves Angelique!

Először is engedd meg hogy köszöntselek itt az oldalon, mint egy újabb wendigo. Nahát, és még a divatot is szereted, bár ó tudom, olvastam nem fanatikus módra de azért... szerintem ez jó. A divat és kényelem, egy jó párosítás csak ritkán valósul meg.

A jellem hát nem egy egyszerű karaktert hoztál nekünk, és tényleg hogy furcsa volt az agresszív után a békés, de szerintem elférnek ezek egymás mellett. Sok mindent lehet rád mondani de azt hogy unalmas lennél semmiképpen sem. Az összetett személyiségen jót mosoylogtam hogy az agresszív, a védelmező és a célorientált mellé kicsit viccesen jött ki hogy mellé kétbalkezes is, de ennyi belefér azt hiszem.

Hogyamacskarúgja meg az apádat hogy nem tud békén hagyni! Nem ártott még neked eleget így is? Nem irigyellek, Angyalka, és csak remélni tudom hogy az öcséd nem akar nagyobb károkat tenni benned. Bár sosem értettem ezt a fajta fanatizmusz hogy egyes emberek miért nem tudnak elengedni másokat...
Mindenesetre vigyázz magadra, rendben?

A játéktér pedig téged vár Wink


Vissza az elejére Go down
 
Angelique Watts
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Relaxing :: Karakterlapok-
Ugrás: